Somogyi Néplap, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-28 / 280. szám
1986. november 28., péntek Somogyi Néplap 3 Aktívaülés az oktatási igazgatóságon Figyelje lapunkat! Aláhúzás — megfontoltan Véleményalkotásuk közös haszon Már csak egy nap választ el bennünket attól, hogy megjelenjék a Somogyi Néplap közvéleménykutató kérdőíve, szombaton, a lap ötödik oldalán. Előzetesen sok mindent elmondtunk már e „közösségi kíváncsiság” részleteiről, amelynek a lényege mégiscsak az. hogy újságunk hetvenegyezres olvasótábora és a lap újságírói gárdája megkísérelje: együttes erővel, egymást segítve járuljon hozzá Somogy s az itt élő emberek fel- emelkedéséhez, gondjainak enyhítéséhez, közös törekvéseink és feladataink megvalósításához. Holnap a Somogyi Néplap 5. oldalán egy 32 kérdésből és 92 alkérdésböl álló kérdőívvel ostromoljuk olvasóinkat. Kérjük, ne ijedjenek meg tőle, hiszen olyan kérdésekre várunk választ, amelyek érdeklik önöket s amelyek szinte naponta foglalkoztatják az olvasót. A kérdőíven pontosan megírtuk: mit hogyan kell kitölteni, mi mindenre párunk válaszd, s hogyan kell összehajtani lapunk kitépett oldalát, hogy a postai címzés az élre kerüljön. Beszéltünk arról is, miképpen fogjuk számítógép segítségével feldolgozni, értékelni, elemezni olvasóink véleményét, s azokból hogyan fogjuk levonni a következtetéseket szerkesztőségünk további munkájára vonatkozóan. Mindezekről nem mulasztjuk el a későbbi tájékoztatást. Mit kérhetünk még? Azt, hogy ne dobják' félre lapunk ötödik pldalát, hanem vegyenek tollat a kezükbe, s az igen-nem-néha-gyakran” jelzések aláhúzásával mondják el megfontolt, őszinte véleményüket. Álláspontjukból — mint mondtuk — nemcsak szerkesztőségünk, hanem a megyei párt- és tanácsi vezetés is következtetéseket von le, azaz hasznosítja mindennapi munkájában. Magyarországon a politika alapvető elve, hogy az állami, katonai, ipari titkokon kívül semmi sem létezik, ami .ne tartozna minden emberre, hiszen szocialista körülmények között élünk. Ezt az elvet szeretné még inkább gyakorlattá tenni mostani közvéleménykutatásunk is. Hiszen igaz, hogy az elvek csak a mindennapi élet gyakorlatában igazolódhatnak be, még akkor is, ha a világtörténelem során soha és sehol nem valósulhdttak meg rögtön, tisztán és egységesen az irányt mutató elvek. Meggyőződésünk, hogy Somogy lakói tisztelik elveinket, s őszintén egyetértenek velük, készek megvqlósí- tásukra. Kérünk hát mindenkit, pki most vagy az elmúlt évtizedekben valaha is kézbe vette, olvasta a Somogyi Néplapot: legyen a barátunk, együttműködőnk, vélemény- alkotásra ,és cselekvésre kész harcostársunk. Segítsen minket abban, hogy a párt politikájának szellemében — ötleteiből, javaslataiból, észrevételeiből, figyelmeztetéseiből és bírálataiból levonva a tanulságokat egyre hasznosabb résztvevői lehessünk mindennapi életük formálásának. Kérjük tehát: töltse ki és — díjtalanul — küldje vissza kérdőívünket. Sínbuszok Malaysiába Időszerű politikai kérdésekről rendeztek tegnap aktívaülést a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságán. Az előadást — amelyen részt vettek a megyei párt- -bizottság titkárai is — Be- recz János, az MSZMP Központi Bizottságának titkára tartotta. Klenovics Imrének, a megyei pártbizottság első titkárának megnyitója után Berecz János először nemzetközi kérdésekről szólt. — Közvéleményünk tele van reményekkel és kétségekkel a nemzetközi helyzetet illetően — mondta. — Látják és értékelik azokat a hatalmas erőfeszítéseket, amelyeket a szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió tesz, s amelynek eredményeként képes volt kétszer is tárgyalóasztalhoz ültetni az Egyesült Államok elnökét. Ez a tény reményeket ébresztett és erősített a világban és a mi közvéleményünkben is. Minden ilyen találkozó után a kétségek is megnőnek, mert a mi kezdeményezésünkre létrejött tárgyalást követően a megállapodással ellentétes cselekedeteket Ihajt végre a másik fél. A nagyhatalmak diplomáciai tevékenysége mégis reménytkeltő, mert konkrétan és a tárgyalóasztal mellett fejtik ki a véleményüket. Jó azért is, mert egyre szélesebb körök látják — beleértve polgári köröket is —, hogy a Szovjetunió előre elhatározott szándékkal minden egyes tárgyaláson előbbre lép: elfogad korábban visszautasított vagy csak tanulmányozásra átvett javaslatokat is. Ebben a diplomáciai csatában egyre szélesebb kör számára válik egyértelművé, hogy a Szovjetunió kész a kompromisszumokra, az Egyesült Államok pedig korábbi saját álláspontját is feladja, amikor olyan helyzet adódik, hogy meg lehetne állapodni konkrét kérdésekben. A szocialista országok — elsősorban az SZKP vezetői — meghirdették azt az álláspontot, hogy a nemzetközi kérdések megítélésekor el kell tekinteni a közvetlen ideológiai érdekektől, egyértelművé kell tenni a politikai koncepciót, a megegyezés lehetőségéért kompromisszumra kell lépni — természetesen mindkét fél érdekét figyelembe véve. Akkor született meg ez a felismerés, amikor az Egyesült Államokban ellentétes tendencia bontakozott ki. Az Egyesült Államok uralkodó osztálya úgy értékelte, hogy az enyhülés előrehaladása nem szolgálja érdekeit. Van egy másik mozgatórúgója is az Egyesült Államok mai külpolitikájának; azt gondolják, hogy a világűr fegyveres meghódításával sikerülhet szert tenni stratégiai fölényre a Szovjetunióval szemben. Az ilyen „remény” minden esetben a fegyverkezési verseny újabb hullámával járt együtt: a kihívásra ugyanis válaszolni kellett, s ellensúlyozni azt. Amikor a hetvenes évek közepén az enyhülés szép időszakát éltük, az Egyesült Államokban azokon a katonai technológiákon dolgoztak, amelyekkel a nyolcvanas években fölléptek egyrészt az európai fegyverkezési verseny fokozásával az eurora- kétákkal, másrészt a világűrbe való kijutás reményével. Pedig, rosszul számít- gatnak, ha a technológiai fölényből eredő stratégiai fölény megszerzésére törekszenek. Berecz János ezután arról szólt, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja XXVII. kongresszusa új forradalmi programot dolgozott ki és ma annak megvalósításán dolgoznak a szovjet társadalomban. Törekvésük, hogy a meglevő tartalékokat mozgósítsák és hasznosítsák. Minden területen jelentősek a tartalékaik: óriási erő és gazdagság van a szovjet társadalomban. Mezőgazdaságuk a technológiák és a termelési rendszerek révén képessé válik a jelenleginél jóval több termelésre. A beruházásokra szánt pénzt mosta technológia, az üzemek korszerűsítésére fordítják. A változás a hangulaton is érezhető, bár néha az emberek türelmetlenek, mert nem érzik még a változás eredményeit. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága azt mondja: még két év türelemre és intenzív munkára van szükség, hogy érezni lehessen a társadalom minden területén az erőfeszítések eredményeit. Itthoni dolgainkról szólva a Központi Bizottság titkára elmondta: nemzetközi presztízsünk jobb, mint a hangulatunk és véleményünk önmagunkról. Hozzátette: az önbizalmunk is kicsit gyengébb annál, mint amilyenre szükség volna és amilyen lehetséges lenne. Az elmúlt 30 év alatt létrehoztunk olyan értékeket, amelyekre büszkének kell lenni, és építeni lehet rá. Ilyen értékünk: a rend, a szilárdság és a biztonságérzet. A párt az elmúlt 30 év alatt bizonyította: rendkívül nehéz helyzetben is talál utat, és tud olyan társadalmi-gazdasági programot kidolgozni, amelyet megvalósítva előre haladunk, fejlődünk, gazdagodunk, gyarapodunk. — Becsülnünk és becsültetnünk kell azt az utat, amelyet megtettünk, beleértve az utóbbi évek nehézségeit és a nehézségekkel való szembenállás útját is, és hasznosítani kell azokat a tapasztalatokat, amelyeket felhalmoztunk. Az MSZMP történelmi útját érdemes feldolgozni és — elsősorban a pártoktatási intézményekben — tanítani, de talán az érettségizők tételei közül sem hiányozhatna. Gondolom, ez a tény is szilárdítaná azt a nemzeti egységet, amely ennek a 30 évnek egyik legnagyobb politikai vívmánya. — Gondjainkról nyíltan kell beszélni — folytatta. — Ilyen gondunk a közéleti tisztaság hiánya vagy sűrű megsértése. Joggal idegesíti az embereket például, hogy elharapódzik a borravalózás. A gazdaságban a teljesítőképesség szintje a gondunk. A tanítóképzőben a főigazgató sorra szedte, hogy a kicsit hogy tudják saját eszük, gondolkodásuk, tapasztalatuk hozzáadásával nagyobbá alakítani; erre a szemléletre volna szükség az egész társadalomban! Mert nem kevés az, amivel gazdálkodunk. Igaz, ahhoz nem elég, hogy azt az életszínvonalat tartsuk, amit megszoktunk már a hetvenes években. Az életvitelünk változatlanul olyan, amelyhez magasabb teljesítményre lenne szükség, de mert ez nincs, megnő az adósságunk. Az adósság a belső folyamatokból keletkezik: a fogyasztásunk még mindig több, mint a teljesítőképességünk. A gondot fokozza, hogy még csak nem is a termelés modernizálását, korszerűsítését szolgálja ez. Aggódás tapasztalható a társadalomban azért, hogy mit tudunk csinálni ilyen körülmények között, és félelem attól, hogy később esetleg újabb, a szociális helyzetet szigorító intézkedéseket kell tenni. A Központi Bizottság számolt ezekkel a társadalmi gondokkal és ellentmondásokkal. Határozatának hangvételéből is látszik, hogy önmagával és a vezetéssel szemben szigorúbb, nagyobb követelményeket állít a párt tevékenysége elé. Abból indult ki, hogy a XIII. kongresszus döntései és a VII. ötéves tervtörvény eliőíwásai helyesek, azokat nem szükséges megváltoztatni. Az más dolog, hogy egyik-másik vonását igazítani kell az újabb tapasztalatokhoz és feltételekhez. A fő célokon nincs okunk változtatni. Mindent meg kell tennünk azért, hogy a XIII. kongresszus döntéseit végrehajtsuk és a VII. ötéves tervet megvalósítsuk. Ehhez azonban erőfeszítésekre van szükség. Az objektív körülményeket is sorra vette a Központi Bizottság titkára. Objektív körülmény, hogy változatlanul nem kedvezőek számunkra a nemzetközi árváltozások: a gabona árának drasztikus csökkenése, a húsár csökkenése és a többi, általunk eladásra kínált termék árának a csökkenése minket sújt. Sajátos, hogy az olaj- származékok árának a csökkenése is a mi dolgainkat nehezíti, mert vegyiparunk ebből „él” és exportra dolgozik. A növekvő nemzetközi követelmények objektívek és számolnunk kell velük, mégpedig úgy, hogy magasabb teljesítményre serkentsenek bennünket. Nehezebbek, voltak a természeti feltételek is: sajnos, az aszályt jövőre is megérez- zük, még akkor is, ha nem lesz, mert az őszi vetéseket már megsanyargatta. Hozzá kell tenni, hogy erőt is jelenthet és önbizalmat is adhat az a tény, hogy ennek ellenére a felszabadulás óta a harmadik legnagyoob termést takarítottuk be az idén. Ez bizonyítja, hogy van érőnk és lehetőségünk, csak élni kell vele. A Központi Bizottság sorra vette a többi objektív körülményt és feltételt is, de nem azért, hogy ezekre hivatkozzon, hanem azért, hogy ezeket látva és figyelembe véve magunkban keressük helyzetünk okait és a tennivalóhoz szükséges erőt. A határozat első helyen a vezetés felelősségét említi. A vezetés felelősségét elsősorban abban látjuk, hogy a megígért és a szükséges intézkedések későn születtek meg. A magyar társadalom most azt tartja: nem baj, ha az intézkedések egy részét később korrigálni kell; a fontos az, hogy legyenek intézkedések, amelyek biztosítják a terv teljesítését. Ha menet közben majd változtatni kell, akkor tudjuk változtatni, de ne késedelemmel hozzuk meg az intézkedéseket. A Központi Bizottság pontosan megnevezte a gondokat, és ezt a határozat tartalmazza. A Politikai Bizottságnak elhatározott szándéka, hogy a különböző intézményektől számon kéri: megtették-e az intézkedéseket? A helyzet megoldásának kulcsa pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt. A határozat végrehajtásához minden tagjának és szervezetének saját cselekvési programmal kell rendelkeznie. Nem lehet várakozni arra, hogy „a központban megmondják” mit kell csinálni. Minden pártszervezetnek .a saját területén kell megkövetelni a végrehajtást, hiszen minden kommunista közösség a saját területének a gazdája. — Komolyan gondoljuk azt, hogy az önállóság növekedésével nő az adott kommunista kollektíva felelőssége is. — Tőlünk függ minden, de egyedül megvalósítani semmit sem tudunk, csak akkor, ha cselekvésre mozgósítjuk azt a közösséget, amelyben dolgozunk és tevékenykedünk — mondta befejezésül Berecz János, a Központi Bizottság titkára. A Ganz-Mávag és az Sikeres próbák után sínbuszokat rendeltek a Ganz- mávagtól a malaysiai vasutak. A több mint ötmillió dollár értékű szerződés alapján jövőre öt háromrészű és öt ötrészű járművet szállít a magyar vállalat a távol-keleti országba. A malaysiai megrendelő a Ganz-Mávag- Ikarus sínbusszal egyidejűleg tesztelte az angol Ley- land cég hasonló járművét is — jelenleg a világon csak a magyar és az angol vállalat készít ilyen járműveket — s végül a magyar ajánlatot tartották kedvezőbbnek. Ezzel Malaysia az első piaca a magyar sínbuszoknak. Az új járműveket a Malaysia—Szingapúr vasútvonalon állítják majd forgalomba. A sínbuszok karosszériáját az Ikarus gyár a 200-as buszcsalád elemeiből szereli ösz- sze, a dízelmotorokat és a vasúti szerelvényeket a Ganz-Mávagban állítják elő. A háromrészű járművek 123 ülő és 108 álló utast szállíthatnak, óránként 100 kilométeres sebességgel. Az öt- részűek 198 ülő- és 180 állóhelyesek. A hagyományos vonatokénál jóval könnyebb és rugalrrtasabb buszkarosszéria könnyed haladást és jobb gyorsulást biztosít. A sínbuszok szállításával Ikarus sikere hazánk először exportál ebbe a távol-keleti országba gépipari terméket. Az új járművek iránt nagy az érdeklődés a Malaysiával szomszédos országok körében, mindenekelőtt Thaiföldön és Szingapúrban, de jelezték vásárlási szándékukat a Ganz-Mávag egyik régebbi nagy piacán, Űj-Zélandban is. A hazánk és Malaysia közötti kereskedelmi kapcsolatokról a Külkereskedelmi Minisztériumban elmondták: az első kétoldalú kereskedelmi megállapodást 1970- ben kötötték meg, azóta fejlődő tendenciájú a két ország közötti gazdasági együttműködés. Malaysiából évente 10 millió dollár értékben veszünk gumiipari cikkeket, ruházati termékeket és fűszereket. A magyar kivitel azonban jóval kisebb, évi 1 —2 millió dollárért szállítunk a távol-keleti országba vegyipari nyersanyagokat, gyógyszer-alapanyagokat, valamint fényforrásokat. A most megkötött üzlet jelentős előrelépés az exportlehetőségek jobb kihasználására, s mutatja, hogy a vállalatok intenzív piaci munkával sikereket érhetnek el azokon a piacokon is, amelyek nem tartoznak Magyarország hagyományos partnerei közé.
