Somogyi Néplap, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-28 / 280. szám

1986. november 28., péntek Somogyi Néplap 3 Aktívaülés az oktatási igazgatóságon Figyelje lapunkat! Aláhúzás — megfontoltan Véleményalkotásuk közös haszon Már csak egy nap vá­laszt el bennünket attól, hogy megjelenjék a So­mogyi Néplap közvéle­ménykutató kérdőíve, szombaton, a lap ötödik oldalán. Előzetesen sok mindent elmondtunk már e „közösségi kíváncsiság” részleteiről, amelynek a lényege mégiscsak az. hogy újságunk hetven­egyezres olvasótábora és a lap újságírói gárdája megkísérelje: együttes erővel, egymást segítve járuljon hozzá Somogy s az itt élő emberek fel- emelkedéséhez, gondjai­nak enyhítéséhez, közös törekvéseink és feladataink megvalósításához. Holnap a Somogyi Néplap 5. oldalán egy 32 kérdés­ből és 92 alkérdésböl álló kérdőívvel ostromoljuk olva­sóinkat. Kérjük, ne ijedjenek meg tőle, hiszen olyan kér­désekre várunk választ, amelyek érdeklik önöket s ame­lyek szinte naponta foglalkoztatják az olvasót. A kérdő­íven pontosan megírtuk: mit hogyan kell kitölteni, mi mindenre párunk válaszd, s hogyan kell összehajtani la­punk kitépett oldalát, hogy a postai címzés az élre ke­rüljön. Beszéltünk arról is, miképpen fogjuk számítógép segítségével feldolgozni, értékelni, elemezni olvasóink vé­leményét, s azokból hogyan fogjuk levonni a következ­tetéseket szerkesztőségünk további munkájára vonatko­zóan. Mindezekről nem mulasztjuk el a későbbi tájékoz­tatást. Mit kérhetünk még? Azt, hogy ne dobják' félre la­punk ötödik pldalát, hanem vegyenek tollat a kezükbe, s az igen-nem-néha-gyakran” jelzések aláhúzásával mond­ják el megfontolt, őszinte véleményüket. Álláspontjukból — mint mondtuk — nemcsak szerkesztőségünk, hanem a megyei párt- és tanácsi vezetés is következtetéseket von le, azaz hasznosítja mindennapi munkájában. Magyarországon a politika alapvető elve, hogy az ál­lami, katonai, ipari titkokon kívül semmi sem létezik, ami .ne tartozna minden emberre, hiszen szocialista kö­rülmények között élünk. Ezt az elvet szeretné még in­kább gyakorlattá tenni mostani közvéleménykutatásunk is. Hiszen igaz, hogy az elvek csak a mindennapi élet gyakorlatában igazolódhatnak be, még akkor is, ha a vi­lágtörténelem során soha és sehol nem valósulhdttak meg rögtön, tisztán és egységesen az irányt mutató el­vek. Meggyőződésünk, hogy Somogy lakói tisztelik el­veinket, s őszintén egyetértenek velük, készek megvqlósí- tásukra. Kérünk hát mindenkit, pki most vagy az elmúlt év­tizedekben valaha is kézbe vette, olvasta a Somogyi Néplapot: legyen a barátunk, együttműködőnk, vélemény- alkotásra ,és cselekvésre kész harcostársunk. Segítsen minket abban, hogy a párt politikájának szellemében — ötleteiből, javaslataiból, észrevételeiből, figyelmeztetései­ből és bírálataiból levonva a tanulságokat egyre haszno­sabb résztvevői lehessünk mindennapi életük formálá­sának. Kérjük tehát: töltse ki és — díjtalanul — küldje vissza kérdőívünket. Sínbuszok Malaysiába Időszerű politikai kérdé­sekről rendeztek tegnap ak­tívaülést a megyei pártbi­zottság oktatási igazgatósá­gán. Az előadást — amelyen részt vettek a megyei párt- -bizottság titkárai is — Be- recz János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára tartotta. Klenovics Imrének, a megyei pártbizottság első titkárának megnyitója után Berecz János először nem­zetközi kérdésekről szólt. — Közvéleményünk tele van reményekkel és kétsé­gekkel a nemzetközi helyze­tet illetően — mondta. — Látják és értékelik azokat a hatalmas erőfeszítéseket, amelyeket a szocialista orszá­gok, elsősorban a Szovjetunió tesz, s amelynek eredménye­ként képes volt kétszer is tárgyalóasztalhoz ültetni az Egyesült Államok elnökét. Ez a tény reményeket ébresztett és erősített a világban és a mi közvéleményünkben is. Minden ilyen találkozó után a kétségek is megnőnek, mert a mi kezdeményezésünkre létrejött tárgyalást követően a megállapodással ellentétes cselekedeteket Ihajt végre a másik fél. A nagyhatalmak diplomáciai tevékenysége mégis reménytkeltő, mert konkrétan és a tárgyalóasztal mellett fejtik ki a vélemé­nyüket. Jó azért is, mert egyre szélesebb körök látják — beleértve polgári köröket is —, hogy a Szovjetunió előre elhatározott szándékkal minden egyes tárgyaláson előbbre lép: elfogad koráb­ban visszautasított vagy csak tanulmányozásra átvett ja­vaslatokat is. Ebben a diplomáciai csa­tában egyre szélesebb kör számára válik egyértelművé, hogy a Szovjetunió kész a kompromisszumokra, az Egyesült Államok pedig ko­rábbi saját álláspontját is feladja, amikor olyan hely­zet adódik, hogy meg lehet­ne állapodni konkrét kérdé­sekben. A szocialista orszá­gok — elsősorban az SZKP vezetői — meghirdették azt az álláspontot, hogy a nem­zetközi kérdések megítélése­kor el kell tekinteni a köz­vetlen ideológiai érdekektől, egyértelművé kell tenni a politikai koncepciót, a meg­egyezés lehetőségéért komp­romisszumra kell lépni — természetesen mindkét fél érdekét figyelembe véve. Ak­kor született meg ez a felis­merés, amikor az Egyesült Államokban ellentétes ten­dencia bontakozott ki. Az Egyesült Államok uralkodó osztálya úgy értékelte, hogy az enyhülés előrehaladása nem szolgálja érdekeit. Van egy másik mozgatórúgója is az Egyesült Államok mai külpolitikájának; azt gon­dolják, hogy a világűr fegy­veres meghódításával sike­rülhet szert tenni stratégiai fölényre a Szovjetunióval szemben. Az ilyen „remény” minden esetben a fegyver­kezési verseny újabb hullá­mával járt együtt: a kihí­vásra ugyanis válaszolni kel­lett, s ellensúlyozni azt. Ami­kor a hetvenes évek közepén az enyhülés szép időszakát éltük, az Egyesült Államok­ban azokon a katonai tech­nológiákon dolgoztak, ame­lyekkel a nyolcvanas évek­ben fölléptek egyrészt az európai fegyverkezési ver­seny fokozásával az eurora- kétákkal, másrészt a világ­űrbe való kijutás reményé­vel. Pedig, rosszul számít- gatnak, ha a technológiai fö­lényből eredő stratégiai fö­lény megszerzésére töreksze­nek. Berecz János ezután arról szólt, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja XXVII. kongresszusa új forradalmi programot dolgozott ki és ma annak megvalósításán dolgoznak a szovjet társada­lomban. Törekvésük, hogy a meglevő tartalékokat mozgó­sítsák és hasznosítsák. Min­den területen jelentősek a tartalékaik: óriási erő és gazdagság van a szovjet tár­sadalomban. Mezőgazdasá­guk a technológiák és a ter­melési rendszerek révén ké­pessé válik a jelenleginél jó­val több termelésre. A beru­házásokra szánt pénzt mosta technológia, az üzemek kor­szerűsítésére fordítják. A változás a hangulaton is érezhető, bár néha az embe­rek türelmetlenek, mert nem érzik még a változás ered­ményeit. A Szovjetunió Kom­munista Pártjának Központi Bizottsága azt mondja: még két év türelemre és intenzív munkára van szükség, hogy érezni lehessen a társadalom minden területén az erőfeszí­tések eredményeit. Itthoni dolgainkról szólva a Központi Bizottság titkára elmondta: nemzetközi presz­tízsünk jobb, mint a hangu­latunk és véleményünk ön­magunkról. Hozzátette: az önbizalmunk is kicsit gyen­gébb annál, mint amilyenre szükség volna és amilyen le­hetséges lenne. Az elmúlt 30 év alatt létrehoztunk olyan értékeket, amelyekre büszké­nek kell lenni, és építeni le­het rá. Ilyen értékünk: a rend, a szilárdság és a biz­tonságérzet. A párt az elmúlt 30 év alatt bizonyította: rend­kívül nehéz helyzetben is talál utat, és tud olyan tár­sadalmi-gazdasági progra­mot kidolgozni, amelyet meg­valósítva előre haladunk, fej­lődünk, gazdagodunk, gyara­podunk. — Becsülnünk és becsül­tetnünk kell azt az utat, amelyet megtettünk, beleért­ve az utóbbi évek nehézsé­geit és a nehézségekkel való szembenállás útját is, és hasznosítani kell azokat a tapasztalatokat, amelyeket felhalmoztunk. Az MSZMP történelmi útját érdemes fel­dolgozni és — elsősorban a pártoktatási intézményekben — tanítani, de talán az érett­ségizők tételei közül sem hiányozhatna. Gondolom, ez a tény is szilárdítaná azt a nemzeti egységet, amely en­nek a 30 évnek egyik leg­nagyobb politikai vívmánya. — Gondjainkról nyíltan kell beszélni — folytatta. — Ilyen gondunk a közéleti tisztaság hiánya vagy sűrű megsértése. Joggal idegesíti az embereket például, hogy elharapódzik a borravalózás. A gazdaságban a teljesítőké­pesség szintje a gondunk. A tanítóképzőben a főigazgató sorra szedte, hogy a kicsit hogy tudják saját eszük, gondolkodásuk, tapasztala­tuk hozzáadásával nagyobbá alakítani; erre a szemlélet­re volna szükség az egész társadalomban! Mert nem kevés az, amivel gazdálko­dunk. Igaz, ahhoz nem elég, hogy azt az életszínvonalat tartsuk, amit megszoktunk már a hetvenes években. Az életvitelünk változatlanul olyan, amelyhez magasabb teljesítményre lenne szükség, de mert ez nincs, megnő az adósságunk. Az adósság a belső folyamatokból keletke­zik: a fogyasztásunk még mindig több, mint a teljesí­tőképességünk. A gondot fo­kozza, hogy még csak nem is a termelés modernizálását, korszerűsítését szolgálja ez. Aggódás tapasztalható a társadalomban azért, hogy mit tudunk csinálni ilyen kö­rülmények között, és félelem attól, hogy később esetleg újabb, a szociális helyzetet szigorító intézkedéseket kell tenni. A Központi Bizottság számolt ezekkel a társadal­mi gondokkal és ellentmon­dásokkal. Határozatának hangvételéből is látszik, hogy önmagával és a vezetéssel szemben szigorúbb, nagyobb követelményeket állít a párt tevékenysége elé. Abból in­dult ki, hogy a XIII. kong­resszus döntései és a VII. ötéves tervtörvény eliőíwásai helyesek, azokat nem szük­séges megváltoztatni. Az más dolog, hogy egyik-másik vo­nását igazítani kell az újabb tapasztalatokhoz és feltéte­lekhez. A fő célokon nincs okunk változtatni. Mindent meg kell tennünk azért, hogy a XIII. kongresszus döntéseit végrehajtsuk és a VII. ötéves tervet megvalósítsuk. Ehhez azonban erőfeszítésekre van szükség. Az objektív körül­ményeket is sorra vette a Központi Bizottság titkára. Objektív körülmény, hogy változatlanul nem kedvezőek számunkra a nemzetközi ár­változások: a gabona árának drasztikus csökkenése, a hús­ár csökkenése és a többi, ál­talunk eladásra kínált termék árának a csökkenése minket sújt. Sajátos, hogy az olaj- származékok árának a csök­kenése is a mi dolgainkat ne­hezíti, mert vegyiparunk eb­ből „él” és exportra dolgozik. A növekvő nemzetközi kö­vetelmények objektívek és számolnunk kell velük, még­pedig úgy, hogy magasabb teljesítményre serkentsenek bennünket. Nehezebbek, voltak a ter­mészeti feltételek is: sajnos, az aszályt jövőre is megérez- zük, még akkor is, ha nem lesz, mert az őszi vetéseket már megsanyargatta. Hozzá kell tenni, hogy erőt is je­lenthet és önbizalmat is ad­hat az a tény, hogy ennek ellenére a felszabadulás óta a harmadik legnagyoob ter­mést takarítottuk be az idén. Ez bizonyítja, hogy van érőnk és lehetőségünk, csak élni kell vele. A Központi Bizottság sorra vette a többi objektív körül­ményt és feltételt is, de nem azért, hogy ezekre hivatkoz­zon, hanem azért, hogy ezeket látva és figyelembe véve magunkban keressük helyzetünk okait és a tenni­valóhoz szükséges erőt. A határozat első helyen a ve­zetés felelősségét említi. A vezetés felelősségét elsősor­ban abban látjuk, hogy a megígért és a szükséges in­tézkedések későn születtek meg. A magyar társadalom most azt tartja: nem baj, ha az intézkedések egy részét később korrigálni kell; a fontos az, hogy legyenek in­tézkedések, amelyek biztosít­ják a terv teljesítését. Ha menet közben majd változ­tatni kell, akkor tudjuk vál­toztatni, de ne késedelem­mel hozzuk meg az intézke­déseket. A Központi Bizottság pon­tosan megnevezte a gondo­kat, és ezt a határozat tar­talmazza. A Politikai Bizott­ságnak elhatározott szándé­ka, hogy a különböző intéz­ményektől számon kéri: megtették-e az intézkedése­ket? A helyzet megoldásának kulcsa pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt. A határozat végrehajtásához minden tagjának és szerve­zetének saját cselekvési prog­rammal kell rendelkeznie. Nem lehet várakozni arra, hogy „a központban meg­mondják” mit kell csinálni. Minden pártszervezetnek .a saját területén kell megköve­telni a végrehajtást, hiszen minden kommunista közösség a saját területének a gazdá­ja. — Komolyan gondoljuk azt, hogy az önállóság növe­kedésével nő az adott kom­munista kollektíva felelőssé­ge is. — Tőlünk függ minden, de egyedül megvalósítani sem­mit sem tudunk, csak akkor, ha cselekvésre mozgósítjuk azt a közösséget, amelyben dolgozunk és tevékenykedünk — mondta befejezésül Be­recz János, a Központi Bi­zottság titkára. A Ganz-Mávag és az Sikeres próbák után sín­buszokat rendeltek a Ganz- mávagtól a malaysiai vasu­tak. A több mint ötmillió dol­lár értékű szerződés alapján jövőre öt háromrészű és öt ötrészű járművet szállít a magyar vállalat a távol-kele­ti országba. A malaysiai megrendelő a Ganz-Mávag- Ikarus sínbusszal egyidejű­leg tesztelte az angol Ley- land cég hasonló járművét is — jelenleg a világon csak a magyar és az angol vállalat készít ilyen járműveket — s végül a magyar ajánlatot tar­tották kedvezőbbnek. Ezzel Malaysia az első piaca a magyar sínbuszoknak. Az új járműveket a Malaysia—Szin­gapúr vasútvonalon állítják majd forgalomba. A sínbuszok karosszériáját az Ikarus gyár a 200-as busz­család elemeiből szereli ösz- sze, a dízelmotorokat és a vasúti szerelvényeket a Ganz-Mávagban állítják elő. A háromrészű járművek 123 ülő és 108 álló utast szállít­hatnak, óránként 100 kilo­méteres sebességgel. Az öt- részűek 198 ülő- és 180 ál­lóhelyesek. A hagyományos vonatokénál jóval könnyebb és rugalrrtasabb buszkarosszé­ria könnyed haladást és jobb gyorsulást biztosít. A sínbuszok szállításával Ikarus sikere hazánk először exportál ebbe a távol-keleti országba gép­ipari terméket. Az új jármű­vek iránt nagy az érdeklődés a Malaysiával szomszédos or­szágok körében, mindenek­előtt Thaiföldön és Szinga­púrban, de jelezték vásárlási szándékukat a Ganz-Mávag egyik régebbi nagy piacán, Űj-Zélandban is. A hazánk és Malaysia kö­zötti kereskedelmi kapcso­latokról a Külkereskedelmi Minisztériumban elmond­ták: az első kétoldalú keres­kedelmi megállapodást 1970- ben kötötték meg, azóta fej­lődő tendenciájú a két or­szág közötti gazdasági együtt­működés. Malaysiából évente 10 millió dollár értékben ve­szünk gumiipari cikkeket, ruházati termékeket és fű­szereket. A magyar kivitel azonban jóval kisebb, évi 1 —2 millió dollárért szállí­tunk a távol-keleti országba vegyipari nyersanyagokat, gyógyszer-alapanyagokat, va­lamint fényforrásokat. A most megkötött üzlet jelen­tős előrelépés az exportlehe­tőségek jobb kihasználására, s mutatja, hogy a vállalatok intenzív piaci munkával si­kereket érhetnek el azokon a piacokon is, amelyek nem tartoznak Magyarország ha­gyományos partnerei közé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom