Somogyi Néplap, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-12 / 266. szám

1986. november 12., szerda Somogyi Néplap 5 „...Gondoskodnunk illett a Jövőről..." 150 éve alakult meg a Kisfaludy Társaság Az a hatalmas és . áldoza­tos munka, melyet Bessenyei óta töretlen elszánással vé­geztek íróink, már a múlt század első évtizedeiben azt eredményezte, hogy kialakult egy nagyjából egységesnek mondható magyar irodalmi nyelv és kultúra, melyet a nemzettudat legfontosabb ösztönzőjének láttak a kor művészeti életének legjele­sebbjei. Pest nemcsak gazda­ságilag gyarapodott, magához vonzotta a tehetségeket is, akik egyre sürgetőbb szüksé­gét érezték egy nyelvművelő és irodalmi társaság megte­remtésének. Kisfaludy Ká­roly körül verődtek össze az új szellemiség kezdeménye­zői, s 1830-ban bekövetkezett halála után természetesnek látszott, hogy a nemes célt, melyért egész életében mun­kálkodott, az ő szellemében lesz csak elérhető. Toldy Ferenc, a kiváló irodalom- történész írta ezzel kapcso­latban: „Az egyes ember halandó, nekünk gondoskod­nunk illett a jövőről is; gon­doskodnunk, hogy barátunk emlékezete azon túl is intő példakép a jövő nemzedékek legnemesebb erőinek állandó egyesítője maradjon azon cé­lokra, melyekre ő a miőstoha időkben oly fényesen, me­lyekre mi derűsebb időkben az ő nevében nem siker nél­kül törekedtünk. Felállítot­tuk 1836 végén a Szépiro­dalmi Intézetet.” E Széptani Intézet lett a Kisfaludy Társaság, melynek alapító levele szerint az volt a célja, hogy a „hazának ki­vált fiatalabb íróit évenkén­ti jutalmak által a széplite­ratúrai pálya gondosabb megfutására” ösztönözze. E célt lelkesen támogatták a kor nagy írói, közöttük Vö­rösmarty Mihály is. Az első közgyűlést 1838-ban rendez­ték, amely „az Akadémia nagyérdemű másodelnöke gróf Széchenyi István és más számos mindkét nem­beli vendégek fényes koszo­rújában folyt le.” A követ­kező években a Kisfaludy Társaság pályázatai a ma­gyar irodalom • fejlődésének mozgatói voltak, de hozzájá­rultak a kor színvonalát mér­tékének tekintő műfordítás­kultúra kialakításához is, hiszen 1842-ben a Társaság Külföldi regénytár megindí­tását tervezte, s ebből két év során 24 kötet meg is jelent. A Társaság székfoglaló tagjainak előadásai sok ér­tékes új szemponttal gazda­gították ezekben az amúgy is lázas években a magyar iro­dalomszemlélet nyitottabbá válásának ügyét. Erdélyi Já­nos 1842-ben a népköltészet­ről -tartott előadást, s ezzel kezdeményezője lett az új irányzatnak. 1846-ban az első ízben meghirdetett Marczi- bányi-jutalomra már tíz pá­lyázat érkezett, s ugyanez évben a hazai tárgyú víg­eposz jutalmát Arany János nyerte el Az elveszett al­kotmány című művével. 1847- ben megindult a Népköltési Gyűjtemény. 1847. január 23- án a Társaság újabb pálya­munkák ügyében döntött, s a népies költői beszély kate­góriájában egyhangúan a Toldit díjazták, s írója 1848- tól a Társaság rendes tagja lett, mégpedig Erdélyi aján­lására. A szabadságharc vérbefoj- tása után a Kisfaludy Tár­saságra is nehéz napok kö­szöntöttek. Űjraalakulására csak. 1860-ban kapta meg az engedélyt. Űj elnöke'■Eötvös József lett. Az ügyvezető bi­zottság különös nyomatékkai szorgalmazta, hogy „az ere­deti idomnak megfelelő” for­mában megszülessék végre a teljes magyar Shakespeare. Ez a vállalkozás a Kisfaludy Társaság történetének ki­emelkedő pontja. 1864-ben, a nagy drámaíró születésének háromszázadik évfordulóján jelent meg az első kötet, a hatalmas vállalkozás azon­ban még tizennégy esztende­ig tartott, s közben szám­talan nehézség hátráltatta befejezését. 1861-ben a Társaság tagsá­gát alaposan megosztotta egy ismeretlen szerzőtől szárma­zó munka, Az ember tragé­diája, melyből Arany olva­sott föl részleteket. Az első újságközlemény szerzője még gúnyolódott, mondván, a szerző nem ismeri a helyes­írást sem, műve pedig elő- adhatatlan, Greguss Ágost azonban „titoknoki jelenté­sében” egy „eddig ... isme­retlen költői nagyság” je­lentkezésén lelkendezett. Madách Imre egyébként 1862-ben lett a Társaság tag­ja, székfoglalóját Az esztéti­ka és társadalom viszonyla­gos befolyása címmel maga olvasta föl. Hivatalosan 1952-ben szűnt meg, de jelentőségét már korábban elveszítette. Kezde­ményezései, a magyar iroda­lom és a magyar nyelv ügyében játszott fontos sze­repe azonban mindenképp az egyik legjelentősebb iro­dalmi szervezetté avatták, s működésének kivált első szakaszában a társadalmi ha­ladás ügyénél^ is zászlóvivő­je lehetett. Rónay László Öt ifjúsági klub gazdag programmal Közművelődés a dél­somogyi kombinátban (Tudósítónktól.) A közelmúltban tekintette át a Dél-somogyi Mezőgaz­dasági Kombinát párt-vég­rehajtó bizottsága a terüle­tükön végzett közművelődé­si tevékenységet. A gazda­ságban e munka irányítá­sát, szervezését a közműve­lődési bizottság végzi. Tag­jai között megtalálhatók a könyvtárosok, a szocialista- brigád-tagok, a KlSZ-alap- szervezetek és a pártbizott­ság mellett tevékenykedő agitációs és propaganda munkabizottság képviselői is. A bizottság tervszerű, folyamatos munkát végzett az utóbbi években a köz- művelődési párthatározatból adódó helyi tennivalók meg­valósítása érdekében. A mintegy kétezer dolgo­zót foglalkoztató kombinát­ban sokrétű kulturális tevé­kenység bontakozott ki. Ezek között az első helyen szerepelnek azok a tanfo­lyamok, előadássorozatok, amelyek dolgozóik szakmai ismereteinek a bővítését, újabb szakmák megismerte­tését hivatottak elősegíteni. Évente 10—15 szakmában mintegy 400—500 fizikai dolgozó részvételével mű­ködnek ezek a tanfolyamok. A munkairányítók részére pedig 10 előadásból álló so­rozatot szerveztek. A 15 he­tes időtartamú mérnök- és vezetőképzőkön évente 15— 20-an tanulnak. Megkülön­böztetett figyelmet fordíta­nak a gazdaságban dolgozó fiatalok közművelődésére, a lehetőségek biztosítására. A kombinátban öt ifjúsá­gi klub kínálja gazdag prog­ramját a fiatalok számára. Megtalálhatók ezekben az ismeretterjesztő jellegű ren­dezvények mellett a szóra­koztató, könnyűzenei műso­rok, táncestek, filmvetítések is. A vállalati KlSZ-bizott- ság kezdeményezésére éven­te egy-egy szakmában regio­nális, illetve országos jelle­gű vetélkedőknek is otthont adnak. Az ezekre való he­lyi felkészülés során a fia­talok tekintélyes része bőví­ti szakmai, általános és po­litikai ismereteit. , A tartalmas könyvtári munka is jól segíti a dolgo­zók szabad idejének hasznos eltöltését, az önművelést. Könyvállományuk megha­ladja a 11 ezret, a beirat­kozott olvasók száma pedig megközelíti a háromszázat. Ebben az évben eddig 8635 kötet könyvet kölcsönöztek ki. A szépirodalmi művek mellett a kombinát somogy- tarnócai oktatási központjá­ban 2150 kötetes szakmai könyvtár kínálja a legújabb hazai és külföldi szakirodai­mat. Mindezt számos folyó­irat egészíti ki. Népszerűek az író—olvasó találkozók és a könyvismertetők. Sok érdeklődőt vonzanak az egész évben folyamatosan szervezett országjáró kirán­dulások, amelyekét az el­múlt években jugoszláviai és szlovákiai utakkal is bő­vítettek. Ezek során számos nevezetességgel, népszokás­sal ismerkednek meg a> résztvevők. Számos, a szabad időt hasznosan eltöltő szórakoz­tató rendezvény egészíti ki az általános, szakmai és po­litikai műveltséget bővítő formákat, ezeket valameny- nyi réteg sajátosságaihoz igazítva szervezik. it V ♦ * $ : . ! ' i. : j i \ ■ \X' X 'V ' v.V „.- ,v a* "V * # ■ ' ' 'X' •- £.; .■.<>.•. któ ­IT * -v•■' * ÜL' ; ^-— • i ........ Gyűri a kisbíró I Csornában az út melletti széles füves sávon alacsony, szilkár férfi lépkedett. Nya­kába akasztott dob verdeste az ölét, keze sebesen moz­gott: az ütem amit vert, figyelmeztető volt. Kinyíltak az ablakok, a környező há­zak kerítésére támaszkodtak az emberek. — Kukoricaosztás lesz holnap a téesanél, minden­ki vigye el járandóságát! Nem volt előtte papírte- -kencs, fejből beszélt a kis­bíró. — Nyugdíjas rendőr fő­törzsőrmester vágyók — kezdte a beszélgetést Kalmár Miklós. — Sok időt töltöt­tem az állam szolgálatában. 1924-ben születtem, és alig rríúltam hatéves, amikor beálltam a cselédek közé. Birkapásztornak szegődtem Szegedén. Szüleim munkás­embert akartak faragni be­lőlem : otthagytam a me­Készü[ Magyarország új Nemzeti Atlasza A tervezett ütemben ké­szül Magyarország új Nem­zeti Atlasza: több évi kutató, szervező, szerkesztő munka eredményeként 240 térképol­dala közül 176-ot már átad­tak kivitelezésre, s 20 ol­dalt ki is nyomtattak — pró­baként. Az atlasz előrelátha­tóan 1988 végén jelenik meg, 18 fejezetet, mintegy 400 térképet s az azokat kiegé­szítő színes szelvényeket, grafikonokat, ábrákat, vala­mint magyar és angol nyel­vű magyarázatokat tartal­maz — mondotta Pécsi Márton akadémikus, az MTA Földrajztudományi Kutató Intézetének igazgatója, az at­lasz szerkesztő bizottságának elnöke. — Az új atlasz az 1980. évi statisztikai felmérések eredményeit, a 80-as évekbe­li gazdasági-társadalmi hely­zetet ábrázolja. Kiadásának az volt a célja, hogy bemu­tassa az ország természeti adottságait és erőforrásait, társadalmi termelését és a munkamegosztás szerkeze­tét. Ugyanakkor adjon átte­kinthető információt a nem­zeti vagyonról és annak meg­oszlásáról, a népesség lakó- és életkörülményeiről, az igazgatási- és településrend­szerről. Régi hiányt szüntet meg ez a mű. Hazánk első nemzeti atlaszának munkálatait még az 1960-as évek elején kezd­ték meg és 1967-ben fejez­ték be, az 1960—1964. évi adatok alapján. Később — 1974-ben — hat kötetben, ki­adtak egy tematikus atlasz­művet Magyarország terve­zési-gazdasági körzeteiről, az 1970. évi adatokat hasz­nosítva, ez azonban már nem kapható. Az új atlasz — amely 6000 —10 000 példányban jelenik meg — várhatóan a főha­tóságok, megyei, helyi szer­vek, államigazgatási, köz- igazgatási szakemberek, tu­dományos kutatók, iskolai oktatók valamint tanulók egyik hasznos információ- és ismeretforrása lesz, tájékoz­tat országunk természeti vi­szonyairól, mai gazdasági, társadalmi életéről. zőt, a réteket és tizenegy évesen bélépltem az akkori Magyar Királyi Vasúthoz. Pályamunikás voltaim 1946- ig, azután bevonultam kato­nának. Négy és fél évet töl­töttem a hadseregben, ha­tárvadásznak képezték ki. A 'katonáskodás után vissza­mentem a vasúthoz dolgozni. A dombóvári igazgatósághoz kerültem, ahol végleg eldőlt, hogy felcseréltem az Alföldet a dunántúli tájjal. A rend­őrségi esküt nem sóikkal ez­után téttem le. Arrébb • sétáltunk, a dob­verők újra peregni kezdtek az öreg hangszeren. A réz­keretes dob eredeti bőre el­használódhatott, mert a te­tejére csak úgy házilag új bőrt húztak. — öregen került hozzám ez a dob, az .elődöm hagyta rám. Hét éve mentem nyug­díjba, akkor kértek meg, hogy vegyem -át a kisbírói tisztet. Hivatalosan sosem álltam sem a tanács, sem pedig a téesz szolgálatában. Kislbírónak is csak a kör­nyékbeliek hívnak. Adófize­tésitől kezdve a permetezésig mindent Mdo'bolofc, amire csak megkérnek. Azt is el­mondom, ha vallakit rajta­csípnek egy gazteitten. A múltfcorában paprikát lopko­dott egy ember. Megfogták, megkapta a büntetését. A névét, a bírságát mind köz­re kellett adnom. Csípős hideg szél fújt, kel- létt a meleg ruhái. Sűrű szö­vésű, vastag anyagból ké-. szült öltönyben dobolt, fe­jére svájoisapkát húzott. — Nincs a faluban han­gosan beszélő, amin elmond­hatnák a közérdekű bejelen­téseket. Én meg szeretek a tömeg között járni, nem is érezném jól magam a négy fal között. Ismer itt minden­ki, elbeszélgetek az embe­rékkel. Néha behívnak egy- egy pohár borra. A hideg­ben jólesik. De ritkán és csakis egy helyen fogadom el. A dob elcsendesül, a kis­bíró megismétli a téesz fel­hívását. Faluhosszan jóné- hányszor el kell kiabálnia. — Nem mindenki tud do­bolni, de az is lényeges, hogy az ember miként mondja. Ha valakivel talál­kozom az úton, annak kü­lön is elismétlem, hátha nem hallotta még a felhí­vást. Kalmár Miklós, a nagy­berki tanács szabálysértési bizottságának tagja, légóok- tatást is tart. Ny-ugdíjasan sem tud pihenni: a köteles­ségtudat tarltja benne az erőt. Nem is látszik meg rajta a. kor. — Ameddig bírom, csiná­lom, míg tudok mozogni, ad­dig járom a falut. Társa­dalmi munkában. Anyagilag nem éri meg. De nem is a pénzért vállaltam. Lassan a szürkület felül­kerekedett a világosságon: meggyújtották a lámpákat. A hideg beparancsolta a la­kásokba a falu lakóit. A kis­bíró haza indult. Sietett volna, de meg-megálMtották. Nem mehet úgy végig a fa­lun, hogy ne kérdeznének tőle ezt-azt. Mindenről tud­nia kell. Faragó László Nemzedékkeresőben Némi szarkazmussal azt lehetne mondani: Csörsz Ist­vánnak új kazettája jelent meg. Az ismert regényíró- szoeiográfus ugyanis 15 év­vel bofnbasikerű mikforonos regénye, a Sírig tartsd a po­fád, megjelenése után újra „magnóskönyvet” írt. Az El­hagyott a közérzetem című regénye — amelynek címét az Európa Kiadó nevű együttes számából kölcsö­nözte anélkül, hogy idézőjel­be tette volna — az 1982— 83-ban felvett interjút tar­talmazza. Miről is szól a Magvetőnél a közelmúltban megjelent munka ? Hippik, rockerek, csövesek, punkok életéről. Izgalmas, vonzó témát mele­gített föl tehát Csörsz Ist­ván, így meglehetős izgalom­mal kezdtem a regény olva­sásához. Furdalt a kíváncsi­ság, mit' tud a kaposvári gyökerekkel is bíró negyve­nes író ehhez a képes he­tilapjainkban ugyan rosszul. de unos-untalan kivesézett témához hozzátenni? Csöp­pet sem kissebbfitve ennek a kétszázhanmincegynéhány lapos könyvnek az érdemeit — édeskeveset. Ügy fest az egész, mint­ha az ember foorjúszelet híján három évvel ezelőtt készült, fölmelegíitett bab- konzerVet enne, s bármeny­nyire kitűnő is az íze, még­sem tudjuk feledni, hogy -egy hároméves konyhamű van az asztalon. Lám milyen kishitű az ember, hiszen Bulgakov Mes­ter és Margaritájá is évtize­dekig egy fiók mélyén la­pult, mégis atz orosz és az egyetemes irodalom gyöngy­szemévé vált. Talán meges­hetett volna ez Csörsz köny­vével is, ha valami érdemi nóvumot fölfedezhetnénk benne. Csörsz azonban hő­sei révén képtelen eljutni valamiféle szintézisig — a szereplőiknek történetük van, ez a legmegfoghatóbb és legidőállóbb matéria ebben a könyvben. Nehéz rosszmájú kritikát fabrikálni arról az íróról, aki nemzedékkeresőben ta­lán csak nem állította meg­felelő élességűre a távcsö­vét, vagy — amire magam gyanakszom — ezúttal nem jót hozott magával. Leír egy szitorit, amikor Piramis-kon­certen kevesen hallgatták végig a Nagy Zenekar fel­támadását. Mindössze egy cseh turistacsoportnak tet­szett, ők ugyanis még soha­sem látták... Hát Így vagyunk valahogy mi is Csörsz rrrikrofonos könyvével. Esetleg azok az olvasni tudó beatek, akik szerepelnek a könyvben, vagy akik a Vasárnapi ran­devú szintjén ismerik ezt a problémát, találnak valami­féle kielégülósélménytt — ta­lán a sodró sors-divaitibemu- taitató- igényessége miatt is. Azok azonban, akik megol­dást vagy a dolgok eredő­jére való tapintást várná­nak a regénnyel és drámával is kacérkodó írótól, azok to­vábbra is Sombahtot, korai Fichtét vagy Marxot olvas­sák. Békés József

Next

/
Oldalképek
Tartalom