Somogyi Néplap, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-12 / 266. szám
2 Somogyi Néplap 1986. november 12., szerda Thatcher-beszéd TÁMADÁST INDÍTOTT Margaret Thatcher brit kormányfő nyílt támadást indított egy átfogó szovjet— amerikai rakétaleszerelési megállapodás gondolata ellen. A londoni City polgár- mesterének hagyományos bankettjén mondott hétfő esti beszédében — négy nappal Reagan elnökkel való Camp David-i találkozója előtt — óva intette amerikai szövetségesét attól, hogy a Szovjetunióval való kapcsolatait „pusztán a fegyverzetkorlátozás alapjára helyezze”. „Ez súlyos hiba lenne — hangoztatta Thatcher asszony—, mert egy egész világ választja el azt, amit ők (a szovjetek) értenek a béke fogalmán, s azt, amit mi értünk azon”. Az általános választások jövő tavaszi kiírásának eshetőségéről folyó lázas találgatásokat a konzervatív kormányfő nem erősítette meg, de nem is cáfolta. Beszédének egész hangneme mindenesetre bőséges ízelítőt adott abból, hogy milyen ideológiai töltetet kíván adni korteshadjáratának. A hideg- háborús retorika szovjetellenes kliséihez folyamodva indokolta meg azt az eltökéltségét, hogy a maga részéről akkor is ragaszkodni fog Nagy-Britannia „független nukleáris elrettentő erejének” fenntartásához, ha netán az Egyesült Államok hajlandó lenne megállapodni a Szovjetunióval valamennyi nukleáris fegyver záros határidőn belüli leszereléséről. Kijelentette, hogy maga is „látni szeretné a nukleáris fegyverek ' számának csökkentését”, s ezt a lehetőséget a reykjavíki találkbzó „kissé közelebb hozta”. „Tény azonban — hangoztatta —, hogy a nukleáris fegyverek nemcsak a nukleáris háborút akadályozták meg, hanem negyven éven át Európában a hagyományos háborút is. Védelmünkben ezért támaszkodtunk eddig is és ezért támaszkodunk ezután is a nukleáris fegyverekre”. Banglades fővárosában, Dakkában félnapos általános sztrájk során történt összetűzésben életét vesztette egy 14 éves fiú. A 'képen: elviszik az áldozatot (Telefoto — AP—MTI—KS) EGYESÜLT ÁLLAMOK — IRÁN Reagan hallgatásra kötelez Reagan elnök továbbra is hallgatásira kötelezi a vezető kormánytisztviselőket az iráni fegyverszállítások ügyében. Reagan ezt azzal indokolja, hogy a nyilatkozatok „veszélyeztetnék a Libanonban még fogságban levő amerikai túszok életét”. Az elnök azonban, —. szóvivője útján — ismét azt bizonygatta,, hogy a fegyverszállítások nem sértették meg az érvényben levő amerikai törvényeket. A hétfői rendkívüli tanácskozás után mindössze eny- nyit tettek közzé a Fehér Házban a megbeszélésekről. Larry Speakes szóvivő azonban hozzáfűzte, hogy a tanácskozáson született döntések „természetesen egyhangúak voltak”. Mint az amerikai siajtó jelentette, Shultz külügyminiszter és résziben Weinberger hadügyminiszter is korábban ellenezte, hogy Iránnak fegyvereket, vagy katonai jelentőségű pótalkatrészeket adjanak át. Most mindketten részt vettek a Reagan által összehívott rendkívüli tanácskozáson, s az „egyhangú döntésről” szóló közlés nyilvánvalóan Kedd esti kommentár Meddig tart az időzavar? Nem áll le Moszkva diplomáciai békeoffenzívája, az amerikaiak pedig továbbra is időzavarban vannak. Így összegezhető röviden a nyugati sajtó értékelése a reykjavíki találkozó utáni hetek eseményeiről. Meglehetősen sommás ez a megállapítás, — igazát azonban nem lehet elvitatni. Legutóbb Bécsben is kiderült: Moszkva igen következetesen kiáll nagyszabású javaslatai mellett, ám ez nem zárja ki a kompromisszum keresésének lehetőségét. Nincs viszont kompromisszum abban, hogy a biztonság csak kiegyensúlyozottan képzelhető el. nem engedhető meg egyik fél számára sem a katonai fölény. Ezért tartja továbbra is a Szovjetunió elengedhetetlennek, hogy a hadászati fegyverek valamennyi válfajára kiterjedjen az először ötven, majd száz százalékos csökkentés. Ezt szögezte le legutóbbi moszkvai sajtóértekezletén Sevardnadze külügyminiszter is. A sajtóértekezleten elhangzottakból kiviláglik az is, miként látja Moszkva a Reykjavik utáni helyzetet: olyan időszak ez, amelyben meg kell ragadni a kínálkozó alkalmat arra, hogy egyezséget kössenek a fegyverzetcsökkentésről. Az egyezség elérésére fokozatosan is sor kerülhet, s az egyes megállapodások magukban foglalhatják a további leszerelési intézkedések ígéretét. így például a közép-hatótávolságú rakétákról szóló egyezmény szoros kapcsolatban lenne a harcászati rakétafegyverek kivonásáról kötendő későbbi megállapodással. Ismeretes, hogy a Szovjetunió és szövetségesei az idén tavasszal budapes- ten indítványozták, az európai (tehát az Ural és az Atlanti-óceán közötti térségben levő) hagyományos fegyverzetek mennyiségének és a csapatok létszámának jelentős csökkentését. Bár Reykjavíkban nem volt mód megállapodni, a Szovjetunióban az izlandi munka-csúcstalálkozó napirendjét továbbra is olyan alapnak nyilvánítják, amire építeni lehet. Mi több, Moszkva hajlandó tovább lépni és kibővíteni a párbeszédet, bevonva a napirendbe például az emberi jogok kérdését. Mindez azonban nem kampány, azaz olyan hadjárat, ami valamiféle gyors eredmény elérését tűzi ki célul. A szovjet politika most külföldön hasonló dinamikus stílust követ, mint odahaza az elmúlt másfél évben. A gazdaság korszerűsítése, a gyökeres reformok, vagy ahogy azt Gorbacsov főtitkár mondta a „forradalmi átalakítás” együtt halad az egész emberiség egyetemes céljait, jobb és nyugodt életet szolgáló külpolitikai lépésekkel. Washingtonban <pzt érthető nyugtalansággal és zavarral szemlélik. A megfigyelő úgy látja, hogy az Egyesült Államok politikájának irányítói nem tudnak mindezzel lépést tartani, a szovjet döntések kiszámításának régi tudománya, a „kremlinológia” sem segít nekik. Mind világosabb Amerika szövetségesei számára, hogy nem szovjet propagandakampányról, leválasztást akciókról van szó, hgnem új távlatokat nyitó politikáról. Ebben a helyzetben mind nehezebb lesz megmagyarázni nekik, miért készül az Egyesült Államok a SALT—II. szerződés felrúgására, miért tor- pedózza meg az irreális csillagháborús „védelmi” program ábrándjáért a gyors és valódi biztonságot kínáló fegyverzetcsökkentést? M. G. a belső vitákról megjelent talágatások lefékezésére szolgál. A The Washingtoni Post egyébként azt jelentette, hogy a Fehér Ház végül is engedett a kongresszus vezetői követeléseinek és Reagan nemzetbiztonsági tanácsadója, Poindexter tengernagy adott számukra bizonyos tájékoztatást. A lap úgy idézi Poindexter nyilatkozatát, hogy „a Fehér Ház rosszul számította ki, kiben bízhat meg Iránban”, amikor felvette a teheráni kormánnyal a titkos kapcsolatot — vagyis a tanácsadó nem a fegyverszállítások tényét tartotta hibásnak, hanem azt, hogy azt iráni részről közhírré tették. Poindexter állítólag azt mondotta, hogy Washington a teheráni vezetésben talált egyes személyeket, akik „lehetőséget nyújtottak” a megbeszélésekre, de mivel „a:z egymással vetélkedő iráni tisztségviselőik” beszámol-, tak Robert McFarlane titkos- teheráni útjáról, a fegyverszállítási programot „időlegesen leállították”. Washington azonban „továbbra is nyitva akarja tartani a csatornákat” Teherán irányában — mondatta állítólag a nemzetbiztonsági tanácsadó a kongresszus vezetőinek. Botha dél-afrikai elnök látogatása elleni tiltakozásul három bombát is robbantott Párizsban az Action Direct nevű szélsőséges szervezet. A képen: az egyik helyszínen (Telefoto — AP—MTI—KSl Nakaszone, a hídverő Nakaszone Jaszuhiro japán miniszterelnök a múlt hét végén 25 órás villámlátogatást tett Pekingben. A szokatlanul rövid látogatás hivatalos célja az volt, hogy a Japán Konzervatív Párt, az LDP elnöke és a Kínai Kommunista Párt főtitkára közösen helyezze el a kínai—japán ifjúsági csereközpont alapkövét. A csereközpont, afféle kulturális palota, felépítésének ötlete Nakaszone és Hu Jao-pang kél évvel ezelőtti találkozóján született. A központ, amelynek építését a két kormány közösen finanszírozza, elsősorban kínai.és japán fiataloknak ad majd lehetőséget arra, hogy együtt tanuljanak, sportoljanak és szórakozzanak, jobban megismerjék egymást és — ha lehetséges — közelebb hozzák egymáshoz Kínát és Japánt. Nakaszone megfogalmazása szerint az ifjúsági csereközpont fontos híd lesz a japán—kínai barátság és megértés XXI. századba átvezető útján. Érthető tehát, hogy az alapkőletételi ünnepségen kellemes volt a hangulat. Több, mint ezer kínai és japán fiatal éltette Nakaszo- nét, a hídverőt és Hu Jao- pangot, az egykori ifjúsági vezetőt. Petárdák robbantak és békegalambok repültek a magasba. Szép szavak estek a kínai—japán barátságról és annak ígéretes jövőjéről, A háborúkkal terhes múltra csupán utalás történt. Hu Jao-pang nyilván erre utalt, amikor arra hívta fel a kínai és a japán fiatalokat, hogy fordítsanak hátat a szűk látókörű hazafiságnak, amely oly sok szenvedést okozott mindkét országnak és népnek és gondolkodjanak, cselekedjenek olyan hazafiak módjára, akik egyszersmind internacionalisták is. Vagyis okuljanak a történelmi tapasztalatokból. Hu Jao-pang akár közvetlenül Nakaszone miniszterelnökhöz is intézhette volna szavait. Nakaszone volt ugyanis az első olyan kormányfő Japánban a második világháború óta, aki hivatalos minőségében látogatást tett a tokiói Jaszukuni szentélyben. Itt őrzik a háborúban elesett több millió japán katona „lelkét”. Köztük azokét is, akiket a japán fegyverletételt követően háborús bűnösöknek, tömeggyilkosoknak nyilvánítottak és kivégeztek. Nakaszone szentélybeli tisztelgése alaposan felkavarta a kínaiak nemzeti érzelmeit, mint ahogyan az. a hivatalosan jóváhagyott japán tankönyv is, amelynek japán szerzői és jóváhagyói természetesnek és jogosnak találták a japán császári hadsereg 1937-es nankíngi vérengzését és több százezer kínai legyilkolását. Nakaszone megfogadta, hogy egy ideig nem látogat el újból a Jaszukuni szentélybe és elbocsátotta a tankönyv-ügyben felelős oktatási minisztert. Ilyen gesztusok után Hü Jao-pang elmondhatta mostani pekingi találkozójukon, hogy meggyőződése: mindkét ország vezetői tisztában vannak mindkét nép nemzeti érzelmeivel és tiszteletben kívánják tartani ezeket az érzelmeket a jövőben is. Az is kiderült azonban a rövid látogatás folyamán, hogy az üzleti kapcsolatokban kevés hely jut az érzelmeknek. Azokon a tárgyalásokon ugyanis, amelyeket a japán kormányfő folytatott Pekingben, a kínaiak egyáltalán nem rejtették véka alá kritikus véleményüket a kétoldalú gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokban jelentkező problémákról. Ezúttal is szorgalmazták, hogy Japán mielőbb tegyen lépéseket a kétoldalú kereskedelmi forgalomban immár állandó tényezőként jelentkező több milliárd dolláros kínai deficit felszámolására. És nehezményezték azt is, hogy a japán tőkések nem akarnak befektetni Kínában. Nakaszone, akárcsak korábban, ez alkalommal is hangoztatta, hogy Japán nemzeti politikájának tekinti Kína modernizálási törekvéseinek támogatását és előmozdítását. Kérdéses azonban, hogy ez a jól hangzó jelszó kielégíti a kínai vezetőket, akik lényegesen többet szeretnének exportálni Japánba és lényegesen több japán tőkét szeretnének Kínába vonzani. Talán erre utalt Csao Ce-jang kínai miniszterelnök, amikor azt mondotta Nakaszonénak, hogy a jövőt illetően a gazdasági és a kereskedélmi, valamint a pénzügyi együttműködés nem csupán lehetőséget, hanem egyszersmind kihívást is jelent Kína és Japán számára. A tárgyalásokon érintettek nemzetközi kérdéseket is. Állást foglaltak a szovjet— amerikai párbeszéd folytatása mellett, s Nakaszone elmagyarázta a kínai vezetőknek. hogy kormánya miért támogatja Reagan amerikai elnök csillagháborús tervét. Az azonban nem derült ki, hogy a kínaiak erre hogyan reagáltak. Nakaszone, aki a közelmúltban járt Dél-Ko- reában, átadta a pekingi vezetőknek a szöuli rezsim üzenetét: azt szeretnék, ha Kína mindenképpen részt venne a szöuli olimpián és közvetlen kereskedelmi, sport, kulturális és egyéb kapcso— latot szeretnének létesíteni Kínával. A kínai fél egyetértett Nakaszonéval abban, hogy a két Koreát békés úton kell egyesíteni, s ehhez Kína és Japán egyaránt hozzájárulhat. S általában a nemzetközi feszültség csökkentéséhez, a béke és a stabilitás megőrzéséhez is. A 25 órás látogatás azonban nem adott választ arra a kérdésre, hogy Nakaszone miniszterelnök hajlandó-e a hídverő szerepére az ázsiai béke megőrzése és a nemzetközi feszültség csökkentése érdekében. Éliás Béla Az Országos Anyag- és Árhivatal KÖZLEMÉNYE a dohányipari termékek fogyasztói árának emeléséről Az állami költségvetés helyzetének, a vásárlóerő és az árukínálat egyensúlyának javítása érdekében a dohányipari termékek fogyasztói árai 1986. november 12- től átlagosan 18 százalékkal emelkednek. Az áremelkedés differenciált. Az átlagnál nagyobb arányú az egészségre fokozottan káros, füstszűrő nélküli termékek árnövekedése. A Munkás cigaretta csomagonkénti ára 20,7 százalékkal, 7 forintra, a Kossuth-é 19,4 százalékkal, 8 forintra emelkedik. A füstszűrös cigaretták csoportjának ára átlagosan 18,4 százalékkal, a Symphonia és a Sopianae ára csomagonként 1,90 forinttal, illetve 2 forinttal nő. Az egészségre kevésbé veszélyes, alacsony kátrány- és nikotintartalmú típusok (Sopianae Lady és Junior, Ag- ria, Helikon) áremelkedése az átlagosnál mérsékeltebb. A licenc alapján gyártott cigaretták fogyasztói ára csomagonként 4—8 forinttal nő, a 85 mm-es Marlboro ára az eddigi 38 forint helyett 44 forint lesz. Az intézkedéssel egyidejűleg arányosan növekszik az import cigaretták, kisebb mértékben pedig az egyéb dohánytermékek-ára.
