Somogyi Néplap, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-07 / 263. szám

4 Somogyi Néplap 1986. november 7., péntek A SZOT Titkárságának Jobb minőségű táskák exportra LEVELE A SZOT Titkársága levelet intézett a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója tiszteletére induló munkamozgalmak kezdeményezőihez. Kedves Elvtársak! A Mátraaljai Szénbányák Thcrez bányaüzemének Szeptember 6. szocialista brigádja, a Taurus Gumiipari Vállalat Műszaki Gumigyárának Bánki Donát szocialista brigádja, a Salgótarjáni Ruhagyár jobbágyi telepének közössége, valamint a Komáromi Mezőgazdasági Kom­binát dolgozói jelezték, hogy a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója tiszteletére munkaverseny- felajánlásokat ,tesznek — írják a levélben —. Kifejez­ték szándékukat, hogy a nemzetközi munkásmozgalom 1987. évi nagy jelentőségű jubileuma méltó megünneplé­séhez hatékonyabb munkával, a növekvő gazdálkodási, termelési feladatok sikeres megvalósításával kívánnak hozzájárulni. örömmel fogadtuk e kezdeményezések hírét — nyilat­kozott a SZOT Titkársága. — A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa támogatja a jubileumi munkamozgalom ki­bontakoztatását, mert ebben a dolgozók legmélyebb és legőszintébb érzelmeiből fakadó felelős gondolkodását és alkotó tenniakarását látja megvalósulni. A szakszervezeti mozgalom minden • segítséget megad azoknak a munka­helyi közösségeknek, szocialista brigádoknak, akik az idei feladatok eredményes megvalósítására, az 1987. évi nép- gazdasági terv maradéktalan teljesítésére felajánláso­kat tesznek. Az ezzel kapcsolatos \mozgalmi feladatokra a Szakszervezetek Országos Tanácsa soron következő ülésén térünk vissza. a Szakszervezeték Országos Tanácsának Titkársága ______________________I I smeretgyarapító vetélkedő Finom győri műbőrből ké­szülnek a divatos táskáik a Palota' Bőrdíszműgyár mar­cali Marylla bőrdíszmű- leányvállalatánál. Most van a szovjet export hajrája, de­cember 10-e az utolsó szállí­tás ‘határideje. — Termékeink 97 százalé­kát a .Szovjetunióba küldjük — .mondta Véghelyi István- né .párttitkár. — 584 ezer női divatitásfcát rendeltek tőlünk. — Mennyit szállítottak ed­dig? — 447 ezer darabot. A közvetlen kapcsolatnak is köszönhető, hogy az üzem­ben nagy az érdeklődés a Szovjetunió élete, fejlődése iránt. A tizenkét szocialista brigád sokat tesz azért, hogy meg legyenek elégedve ter­mékeikkel. — Többek között vállalták, hogy a táskák 99 százaléka első osztályú lesz és hogy nem lesz reklamáció. — Valóban nincs? HEDREHELYIEK MARADNAK Ragaszkodás Azt mondják, Hedrehely fölé sötét felhő tornyosult. Borús ég alatt pedig nem jó sokáig lakni. így aki csak tehette, búcsút intett a falu­nak. Negyven év alatt a jó gazdálkodóiról, vásárairól és lovairól ismert község népes­sége a felére csökkent. Ma­napság a rogyadozó házak, a sáros utcák mutatják, hogy eléggé megfogyatkoztak a tősgyökeres helybeliek. Mi egy szorgos-dolgos családhoz kopogtunk be, ahol három nemzedék él együtt. Tagjai arról vallottak, miért ma­radtak hedrehelyiek. — Miért maradtam hedre- helyi? — A kérdésre Nagy Jánosné nehezen felelt, pe­dig jó néhányszor töpren­gett ezen. — Mert nekem szép volt Hedrehely; marad­ni akartam. — Itt születtem — mond­ja a fiatalasszony —, s a hatvanas években még gyö­nyörű, sokszínű falu volt. Amikor férjhez mentem, azt hittem, nehéz lesz az uram­nak megszokni. Tévedtem; ma inkább falubeli, mint én. Megszerette a munkáját, a községet, az ittenieket. A szüleimnél összkomfortos há­zat alakítottunk ki, minde­nünk megvan. Megszereztem a szakmunkás-bizonyítványt, itt vagyok nőiszabó. Külön műhelyem és munkám is van. Mindössze azon vívó­dom, vajon a gyerekeim nem kerülnek-e hátrányos helyzetbe amiatt, hogy csök­kenő népességű, öregedő kis­községben nőnek fel. Nincs művelődési házunk, ritkán •mehetnek moziba; nincs ját­szótér, cukrászda, sportpá­lya. Jó-e hogy maradtunk? Aztán azt felelem magam­nak: legalább annyi előnyük is lesz ebből. A magunk módján megadunk nekik mindent. Ha mérlegre teszem ezt a kettőt, a mérleg nyel­ve még mindig Hedrehely felé billen. Erzsi anyja, Vincze Lajos- né — Erzsi néni — fájós lábára panaszkodik. — Versenyt futni már nem tudnék magukkal, pedig de sok helyre elvitt ez a két .„jószág”. Hajnalban keltünk, későn feküdtünk; húsz ma­gyar holdat munkáltunk az emberrel. Végigküszködtünk negyven évet. Benn voltunk mind a két tsz-ben. De mi lett belőle? Tíz évemet, amíg dolgoztam, elfeledték; nem lehetett bizonyítani, nem volt rá írásadó ember. Ittmaradtam öregségemre egy fillér nyugdíj nélkül. Ezért aztán a mai napig is állatokat nevelek. Ez az én keresetem. Különben milyen pénzzel járulnék az asztal­hoz? Erzsi néni mutatja kin­cseit: a tehenet, „aki” most két borjúval ajándékozta meg. Mintha érezte volna szegény pára hogy hamaro­san alku tárgya lesz. — Kórházba kell mennem még az idén. M.i lesz akkor ezzel? A lányom nem tud fejni, az uram meg már ki­tanult belőle. Nem tudok úgy idejönni, hogy az uno­kák ne kísérnének. A cifra borjú a kicsié, a másik meg a nagylányé. Most sincs másképp. A kis Viktória ott áll mellette és a pici borjúra mutat: „Ugye, ez az enyém, mami?” A 12 éves Szilvia felnőttes komolysággal közölte a mi­nap: ő bizony hedrehelyi marad, ha törik, ha szakad. Talán még gimnáziumot meg főiskolát is költöztetne ide, hogy ne kelljen eljárni. Most nemegyszer kell Kadarkúton fagyoskodnia a buszmegálló­ban, amire hazavergődik. Az iskolai felsőtagozatról, az önálló tanácsiról, a híres hed­rehelyi hagyományőrző táncegyüttesről neki már csak mesélnek. Erzsi néni azt mondja: — Elmentem volna, ha a fia­talok is költöznek. Erzsi azt vallja, itt olyan jól megvannak. Falusinak is lennie kell valakinek. Szil­via azt mondja: én hedre­helyi vagyok, és punktum. Viki még nem mond sem­mit, csak szorítja a mám’ nyakát, amennyire csak le­het. Békés József — Nagyon kevés... Az Szovjet exportra készülnek a táskák is az import veretek, a zdpp- zár miatt fordul ellő. Part­nerünk budapesti * meghízott­ja és a Szovjetunióból érke­ző szakemberek rendszeresen ellenőrzik a minőségeit. Nem fordult elő, hogy itt hagytak volna egy tételt. Amikor a Razuoexport átvevője kife­jezte a szovjet fél elismeré­sét a táskákért az anyavál­lalatnál, mi is örültünk, hi­szen a megrendelt áru 80 százaléka nálunk készül. Szoros gazdasági kapcso­latok révén érzik a .leány- vállalatnál az SZKP XXVII. kongresszusának hatását. A kongresszus idején a mi­nőség javítását vállalták. Partnereink pedig nagyobb figyelmet fordítanák az el­lenőrzésre. Igényesebbek, akár a modellekről, akár a színekről van szó. — Igazgatónk üzleti tár­gyaláson járt kint — foly­tatta Végihelyi Istvánná —, s ezzel segített a piaci igé­nyek megismerésében. Sze­retnénk új piacot is keresni, ezért küldtünk egy kollekci­ót Tbiliszibe. A leányvállalat MSZBT- tagcsoportja színvonalasan tevékenykedik. Együttmű­ködnek a barátság elmélyíté­sében a Mechanikai Művek marcali gyárával, a Pamut- fonó-ipari Vállalat Kaposvá­ri Gyárával. Vetélkedőt ren­dezték az októberi forrada­lom 69. évfordulója tisztele­tére. Kaposvárról a textil­Népszerű az MSZBT-híradó művek, a cukorgyár, a Sáév egy-egy csapattal érkezett, a Marylla és a mechanika há­rom-három csapattal indult a versenyen. Ott volt özvegy Balogh Istvánná, aki férjé­vel együtt részit vett a spa­nyol polgárháborúiban. A ve­télkedőn kubai és vietnami vendég is volt. Kelemen Gábor né párttit- kár-helyettes mondta: — Az SZKP XXVII.kong-, resszusának anyagát vetél­kedőn feldolgoztuk, de vol­tak kérdéseik Somogyról is. Az első két helyen a Mecha­nikai Művek gyárának csa­patai végeztek, a textilmű­vek lett a harmadik. Rohanó világunkban fontosak az ilyen találkozók, a kötetlen beszélgetések — szögezte le Kelemen Gábor- né. — Közelebb hozzák egy­máshoz az embereket. A ve­télkedés mindannyiunknak sok új ismeretet adott. Lajos Géza Az idén megkezdi munkáját Barcson az ÉSZKV Új üzletközpont és piac épül Űj létesítménnyel gazda­godik Barcs a közeljövőben. Egy kétszintes, 4200 négy­zetméter alapterületű üzlet- központ épül a belvárosban, szomszédságában pedig egy 1100 négyzetméteres fedett piac. Mindkettőt a barcsi ÉSZKV építi, ezt a jogot pá­lyázaton nyerték el. A két "beruházás összesen több mint 80 millió forintba kerül, ebből 60 millió jut az üzlet­központra. Az építővállalat főmérnö­két, Feigli Ferencet kérdez­tük, mit jelent számukra ez az anyagilag és szakmailag jelentős feladat. — Örömmel pályáztunk az építésre, már csak azért is mert valóban nagyon impo­záns létesítmény lesz mind­kettő, és azért is, mert itt lesz helyben. Hagyományos stílusú, magastetős, kétszin­tes az üzletközpont. A Dél­dunántúli Tervezővállalat tervei színvonalas, komoly szakmai felkészültséget kívá­nó kivitelezést követelnek. Hasonló építményeken már dolgoztunk, tehát van gya­korlatunk és van szakem­bergárdánk is. A piac épí­tését az idén megkezdjük, az üzletközpontét majd a ki­viteli tervek kézhez vétele után, vagyis a jövő tavasz- szal. — Nyilván azt is tudják már, hogy mi kap helyet ezekben az épületekben. — A tervek részletesen feltüntetnek mindent. Az üz­letházban többek között lesz egy ezer négyzetméteres ABC, egy műszaki bolt és helyet kap a Domus áruház 300 négyzetméternyi terüle­ten. Az emeleten szintén lesz bútorárusítás, oda kerül egy kisebb cipőbolt is. Lesz ben­ne óra—ékszerüzlet is, vala­mint egy kávéház. Az épületet a legújabb hő- szigetelési szabványoknak megfelelően készítik el. De­koratív beledi téglával bo­rítják- kívüliről, a fa tető- szerkezetet pedig kettős hódfarkú, tehát ugyancsak tetszetős cseréppel fedik le. — Hány pályázó közül nyertek? — Erre csak mi jelentkez­tünk, a piac építésére viszont a költségvetési üzem is vál­”” lalkozott volna. Rövidebb határidővel, alacsonyabb költségekkel végül is mi nyer­tünk. — A tervrajz szerint ez is a bevásárlóközponthoz ha­sonló stílusú lesz. — Ugyanez a vállalat ké­szítette a terveket, s mivel szomszédos létesítményről van szó, a harmonikus ‘kap­csolódást is számításba vet­ték. A padlófűtéses árusító­részben a kistermelők mell­lett helyet kapnak a táprak­tárak, illetve a lángossütő, a tej ivó, a péküzlet, a virág­bolt, a zöldségárus, a cseme­ge- és halat, vadat árusító üzlet. Ennek a piacnak a megépítésével a barcsiak, ré­gi vágya teljesül, hiszen ed­dig nem volt igazi piaca a városnak. — Mindent maguk fognak építeni vagy lesznek alvállal­kozóik is? — Generálkivitelezésben vállaltuk a munkát. Most is, éppúgy, mint a korábbi épít­kezéseiknél a bádogos-, és hő­szigetelő-munkákat alvállal­kozók végzik el. — Mikor fejezik be a pi­ac]" illetve az üzletház épí­tését? — A piacot jövő év har­madik negyedévében, a be­vásárlóközpontot pedig 1989 júniusában adjuk át. N. Zs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom