Somogyi Néplap, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-07 / 263. szám

Néplap 1986. november 7., péntek AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Mérlegen a múzeumi rendez­vények A múlt héten befejeződött a múzeumi és műemléki hó­nap rendezvénysorozata So­mogyiban. A szervezőik hat hátig hetenként különböző ajánlattal jelentkeztek. Volt képző- és iparművészeti hét, ismerkedés a restaurátorok munkájával, régészeti és ter­mészettudományi, .illetve néprajzi hét. A programok zöme a megyeszékhelyen zajlottak 'lie, de előadásokat tartottak Barcson, Csurgón, Lafcócsán, Marcaliban, Szu- lőkban és Vízváron is. Né­hol gondot okozott a kiállító- termék hiánya, de ezt — Csurgón például — úgy ol­dották meg, hogy a tárgya­kat az iskolákban helyez­ték ék­Számos kiállítást, filmve­títést és műh elly látogatást tartottak. Ezek egy részére az általános és .köaépislkolá- sokat várták, az előlaid ásókat nagyobb nyilvánossáignak szánták. Sok fiatal ismerkedett meg a restaurátorok munkájával. Élénk volt az érdeklődés az isk'Olaltörténeti kiállítás iránt is. Megfakult ibizonyítvámyo- kat, régi füzeteket, szemlél­tető eszközöket láttunk. Ezt januártól kibővítve — újra bemutatja a múzeum.^ Új­donság még, hogy amint el­készül az átépített foglalkoz­tató a megyei múzeumban, lényegesen töibb tanulócso­portot ltudnák majd fogadni. Kiemelkedő sikere volt a természettudományi hétnek. Zsúfolásig megtelt teremben folytak a filmvetítések, elő­adások. A kilencévesektől, a nyugdíjas korúak'ig minden korosztály képviseltette ma­gát. Itt találkoztak a rende­zők először és utoljára főis­kolásokkal. Elgondolkodtató, hogy a többi rendezvényen — különösen az előadásokon — kevesen vettek részit, pe­dig az általános műveltség­hez tartozó kérdésekről esett szó és a témák az iskolai tananyaghoz is jól kapcsol­hatók. A múzeumi és műemléki hónappal a lehetőségiek nem értek végét. A múzeum to­vábbra is várja az érdeklő­dőket, előzétes jelentkezés esetén csoportok részére is tartanák foglalkozásokat. A nehezen induló sorozaton a tavalyihoz képest többen vélitek részt. Illúzióink azon­ban ne legyenek! A hat ál­talános « két középiskolás csoport jelenléte azit jelzi, hogy nem támaszkodnak mindenhol a tanórán kívüli nevelésnek erre a formájá­ra. Kár, hogy a tanulók esé­lyei csökkennek így, mikor még fogékonyak az új befo­gadására. Balogh Ferenc A falusi éleT írója Az 1986. évi irodalmi Le- nin-díjat Iván Vasziljevnek ítélték oda publicisztikai munkásságáért, a Kezdemé­nyezés lehetősége, az Otthon dicsérete, Visszatérés a föld­re és a Levelek egy faluból című kisregényeiért. A mo­dern falu problémái és azok megoldása, az ember és az anyaföld elszakíthatatlan kapcsolata és a szülőföld szeretete a legfontosabb mo­tívumai Vasziljev műveinek. Az író háza Borki faluban áll. Ö maga együtt él a föld­művelők gondjaival, bajai­val, s aktívan részt vesz a terület művészeti, publicisz­tikai életében. Eddig majd­nem két tucatnyi könyvet írt, s ezek több mint 3,5 millió példányszámban jelentek meg. Vasziljev publicisztikai művei a falusi és városi la­kóik, az ifjúság és az idősebb nemzedék körében is ko­moly visszhangot keltenek. Ezt bizonyítja az a sok levél is, amely a legkülönfélébb városokból és falvakból ér­kezik Borkiba. Tiszta szívvel November 7-e alkalmából dr. Domány Sándort a Munka Érdemrend arany fo- kozatával tüntették ki. József Attila 1925-ben írott költerpényénék címe csák hasonlatos a bábák es­küjének szövegéhez, amit dr. Domány Sándor, az or­vostudományok kandidátusa, címzetes egyetemi docens, a Somogy Megyei Kórház szü­lész-nőgyógyász osztályvezető főorvosa szöveghűen idézett. Tiszta kézzel és tiszta szív­vel ... A műtét utáni fáradtságnak nyoma sem látszik a főor­vos arcán. A reggeli pipa- püst kora délutánra elszállt az irodáiból. — Az orvosi diplomát harmincnégy éve szereztem meg, de munkaviszonyom alapján harmincnyolc év áll mögöttem. Négy évig — az egyetemi évek alatt — a pécsi egyetem biofizikai in­tézetének demonstrátora vol­tam, s ott korán bekapcso­lódhattam a tudományos munkáiba. Volt az egyetemen egy húsz fős elsőéves cso­portom is, a biofizikát bíz­ták rám a tanárok. A vasutas szülő gyerme­kének hozzá kellett járulnia taníttatása költségeihez. A ta­nulás melletti munka révén rrtás is került; a batyujába. — A gimnáziumban volt egy kitűnő egészségtantaná- ruinik, előadásaira ma is sok­szor Visszagondolok. Ő éb­resztette föl bennem az ér­deklődést az orvostudomány iránt. De szerettem a mate­matikát és a fizikát .is. A nehéz évek táplálták hu­manista meggyőződését is. És még egy meghatározó sze­mélyiség, de már az egyete­men: a Lajos László pro­fesszor mellett szigorló or­vosként töltött két év érlel­te meg azt az elhatározást, hogy szülés-nőgyógyász lesz. — Bizonyos helyzetekben, almikor döntenem kell, meg­kérdezem magamban: vajon mit tenne ő? 1967-itől tölti be az osz­tályvezető főorvosi tisztet, a pécsi klinikán eltöltött tizen­öt év után. 1968-iban védte meg kandidátusi értekezését. Méhen belül a magzat fejlő­désének visszamaradása fog­lalkoztatta. A diagnosztizá­lás, a károsodás, megállapí­tása kevésbé okoz gondot, mint a méhen belüli gyó­gyítás. — Hol tart ma a kutatási téma gyakorlati megvalósí­tása Kaposváron? — Ismereteink bővültek, a méhen belüli gyógyászati be­avatkozás lehetőségei széle­sedték. A kutatások éhben az irányban haladnak. Elég az épületre pillanta­ni, elárulják a felállványo­zott falak, hogy mostoha kö­rülmények között dolgoznak az osztályon. Dr. Domány Sándor örül annak, hogy az épületet díszítő domborműve­ket megvédbette a rombolás­tól. — Annak tudok még iga­zán örülni, hogy kaposvári működésem ideje alatt sike­rült egy színvonalas szülé­szeti-nőgyógyászati osztály személyi feltételeit megte­remteni. — A szülész-nőgyógyász aktív részese annak a társa­dalmai feladatnak, amely a népesedéssel függ össze. Ka­posváron és környékén a c secsem őhaláilozás i arány jobb az országos átlagnál, de a lakosság összetétele rontja a megyei összképet. A me­gyei tudósktubban nemrégi­ben találkoztunk, ott szen­vedélyesen szólt a fiatalok nevelésének ügyéről. Most előkerültek szekrényéből azok a svéd tankönyvek, amelyekre évek óta hivatko­zik. — Ha nem kezdjük el a családi élétre, a szexuálhigi- énére való nevelést a.z áll­talános iskola hetedik—nyol­cadik osztályában, megkésve cselekszünk. A minisztérium foglalkozik ezekkel a kérdé­sékkel, a megoldás sürgető feládat. — Somogy demográfiai helyzíetét milyennek ítéli? — Nagyon rossz! Nálunk már tíz éve tartó folyamat a népesség csökkenése, míg az országban négy 'éve szá­molunk vele. Féladatunk a pozitív családtervezés előse­gítése. — A kaposvári megyei kórház szülészeti-nőgyógyá­szati osztályának a helyze­te? — Mostoha. Aránytalan a megyében a műszerellátott­ság. Épületünk felújítása évek óta húzódik. Horányi Barna KATONAS1R A koszorút ráerősítettük a sírkőre, meggyújtottuk a bá­gyadt árvácskák közé dug- dosott gyertyákat. A koszorú eltakarta a felirat alsó sora­it, így csak a nagybetűs ne­vek váltak olvashatóvá, a kisbetűsek nem. Pedig a gyertyák egyikét annak em­lékére gyújtottuk, akire ez a szöveg utalt: „ ... és fiúk, aki idegen földben pi­hen ...” * * * Idegen föld... A temető­kert aljában, ahol most a ra­vatalozó áll és a közelben új temetőparcellát nyitottak, va­lamikor, több mint negyven éve ugyancsak temető volt — igaz, csak rövid ideig. Né­hány ismerőssel most ott áll­tunk meg rövid beszélgetés­re, ahol ennek a sírkertnek a kerítése húzódott. Nem sok, talán ha tíz-tizenkét ha­lom domborodott itt mind­össze akkoriban. Ide temették azokat a szovjet katonákat, akik a kór­házzá átalakított grófi kas­télyban hunytak el, vagy a környéken dúló harcokban haltak meg. A háborút kö­vetően kihantolták a holttes­teket és elesett bajtársaikkal közös, végső nyughelyre ke­rültek, ahol emlékmű maga­sodik és a sírokról sohase hiányoznak az emlékezés, a kegyelet virágai. Szülőfalum földje adott ideiglenes nyughelyei annak a fiatal tisztnek is, aki na­pokig tartó haláltusáját há­zunk egyik szobájábah vív­ta. — Voda . .. Voda .. . Kérte, de nem kaphatta a vizet társaitól— orvos -tisz­tektől, katona-ápolónőktől, a házba beszállásait harcosok­tól —, mert állapota miatt ez inkább ártott, semmint hasz­nált volna neki. — Mamka — suttogta el­haló hangon, s nem tudtuk, nagyanyámat hívja-e vagy távolban élő hozzátartozóját szólítja. _-— Vojna ... — sóhajtott az őszülő hajú katonaorvos. Néhány nap elmúltával elcsöndesedett a katona. A koporsót sokan körülállták az udvarban; a sortűz hang­jára ijedten szétrebbent a madársereg a körtefáról. Lo- vasszekér érkezett, s a kato­na elindult utolsó útjára .. * * * Ebben a temetőben ma már semmi sem idézi az ak­kor történteket. Csak az egy­re fogyatkozó emlékezők em­lékezete. Hernesz Ferenc RÁDIÓSZEMLE EGY INDULÓ SOROZAT Mindig megkülönböztetett figyelem illeti az új műsoro­kat. Nemcsak arra kell fi­gyelnünk itt, amit első adá­saiban nyújt, hanem arra is, hogy milyen lehetősége­ket látunk a folytatásra. E hét keddjén a Petőfi adó hullámhosszán önkép­zőkör címmel hallottunk egy olyan műsort, amelyet ké­szítői folytatásosnak szánnak. Alcímében viseli az adás azt a pontosító meghatározást, hogy diákokról diákoknak szól. A rádiót nem lehet azzal vádolni, hogy mostohán bá­nik a fiatalokkal, hogy ke­vés műsort sugároz nekik. Ezek azonban többnyire ze­nés összeállítások, legújabb slágerlisták divatos dalaival, hogy ezáltal is érezzék: nap­rakészségből felvehetik a versenyt a nyugati diszkóze­nén nevelkedett kortársaik­kal. Az Önképzőkör azonban — amennyire ezt egy adásból le lehet szűrni — egészen más. Nagy öröm volt hall­gatni, hogy a régi önképző­körök mintájára szervező­dött közösség valóban maga aönt a számára fontos dol­gokról. Még akkor is öröm ez, ha esetenként bizonnyal a műsor rovására megy a néhány túlságosan is hosz- szan vitatott téma. Mint ahogy például a mostani adásban is fő helyet kapott az a kérdés, hogy milyen név alatt működjön a társa­ság. Idős tanár segített eb­ben, aki személyes emlékei alapján elmondta, hogyan dolgozott annak idején egy- egy önképzőkör. Természe­tesen a most megalakult kö­zösség munkája nem utá­nozhatja szolgaian az elődök tevékenységét. Annál is in­kább, mert be kell töltenie a rádióműsor* szerepét. S ami egy heves vita során élveze­tes lehet a résztvevőknek, jócskán veszít viszont szí­neiből, érdekességéből, ha arra vagyunk kárhoztatva, hogy passzív befogadóként számunkra csak a hallgatói szerep jusson. Bizonyára kialakulnak majd azok a módszerek, amelyekkel sikerül a műsor készítőinek kiküszöbölniük az ebből adódó veszélyeket. Fontos is lenne, mert olyan fiataloknak szóló műsor ez, amely nagyon is komoly, sőt tudományos gondolkodást igénylő kérdések tárgyalá­sára vállalkozik, s eddig ugyancsak hiányzott a heti kínálatból. Nem közömbös az sem, hogy szemmel láthatóan a demokratizmus jegyében szerveződik a műsor. Az egyes adások témái a közös- ■ ség többségének döntéseitől függenek. Mód nyílik arra is, hogy verset, prózát író diákok bemutatkozhassanak a nagy nyilvánosság előtt, s ami talán még fontosabb* a bemutatott munkákat meg­felelő szakbírálat is követi. A fiatal korban megtanult demokratizmus ugyanis gon­dolkodásmód — és mint az életszemlélet része jelen le­het a későbbi felnőtt min­dennapjaiban. Természete­sen ennek kialakítása nem egyetlen rádióműsor felada­ta. Mint egyik állomást, a de­mokratizmus iskolájának le­hetséges terét, azonban örömmel üdvözölhetjük. A hosszan tartó vita arról, hogy mi legyen a műsor cí­me, sok régi előzményt is fölidézett. Hiszen az önkép­zőkörök régi dokumentumai között sok híressé vált írónk, költőnk első munkáit, zsen­géit vagy esetenként már érett műveit is kereshetjük... Mi felnőtt fejjel ugyan talán a „Jámbor szándék”-ot ad­tuk volna című]. Nemcsak a múltbéli irodalomra utalás miatt, hanem a mostani munka jellegének meghatá­rozása végett is. A szándék megvalósításá­hoz azonban sok munkára lesz még szükség, S kik vé­gezzék el, ha nem a fiata­lok? Varga István A kalendáriumtól a kábeltévéig Alkalmazkodó népművelés ? A csurgói művelődési ház sohasem csendes. Tallózga­tok az elmúlt évek prog­ramjai között: megyéinket bemutató sorozatot kezdtek kiállításokkal, előadásokkal, beszélgetésekkel. Egy öreg pincét átalakítottak szabad­idő-központtá. Bevételeiket gyarapító használtcikk-vá- sárt tartottak. Kalendáriu­mot adtak ki. Most népfőis­kolát szerveznek és kábelte­levíziót terveznek. Ütjára indították a csurgói 66-ot, a település fórumát. Az ötletek gazdája Bihari- né Asbóth Emőke igazgató. Az igazgatónő mindössze harminchárom éves. Szege­den született, Nyírbátor­ban járt gimnáziumba, s hu­szonhatévesen lett csurgói igazgató. — Miért vállalta? — A megmérettetés miatt Két igazgatói állást hirdet­tek akkor: egyet Dombóvá­ron, egyet Csurgón. Azt hi­szem, végleges az itteni lete­lepedésem. A művelődési házról le­gendák terjednek. Az igazga­tó munkáját tavaly a Szo­cialista Kultúráért kitünte­téssel ismerték el. — Jó csapatot alakított, minden megy a maga útján? — Ez a látszat; a valóság egy kicsit más. A népműve­lés egyre nehezebb. Meg­változtak az emberek. Elsőd­leges lett az anyagiak megte­remtése, a lakások korsze­rűbb berendezése, a színes televízió, a hifitorony, a vi­deomagnó. Akinek pedig mindene megvan, az már nem vjön be a művelődési házba. Pontosabban: csak akkor, ha érdekeinek meg­felelő programot ajánlunk. Vegyük például a személyi számítógépeket! Divat lett a vásárlásuk, de csak kevesen tudják használni őket. Miért ne szervezzünk hát számító- gépes , tanfolyamokat? De mondhatok más példát is. Sok csurgóinak van balatoni nyaralója; kiadják külföldi­eknek, például németeknek, de nem tudnak velük beszél­ni. Szerveztünk német nyelv- tanfolyamokat. Azt valljuk: az emberek köjzött kell él­ni ; ismerjük gondjaikat, hoz­zájuk kell allkallmaizkodnii. A csurgói program színes, választékos, és ez sokba ke­rül. Ugyanakkor azt halljuk, hogy egyre kevesebb a pénz a művelődésre, a gazdálkodó szervezetek támogatása csök­ken. — Mi azért szerencsésebb helyzetben vagyunk: a csűr-, gói intézmények, szövetke­zetek és vállalatok a gondok ellenére is segítenek. A na­pokban köt megállapodást a tanács a gazdálkodó szer­vekkel, s ebben az is szere­pel, hogy ki mivel, mennyi­vel támogat bennünket s mi mit adunk cserébe. A Fak­tortól a Napsugárig minden cég hozzájárul működési költségeink megteremtésé­hez, sőt majdani közösségi házunk felépítéséhez is. — A közelmúltban Fran- ciabrszágban járt tanul­mányúton, s egyebek között a közösségi házakkal is meg­ismerkedett. — A Népművelési Intézet szervezésében huszonöt nép­művelő három hétig Nor- mandiában tartózkodott; a népművelés és a turizmus kapcsolatát tanulmányoz­tuk. Nekem különösen tet­szett az ottani népművelők problémaérzékenysége. Az eszmecsere egyébként nem­rég Csurgón folytatódott: normandiai vendégeket fo­gadtunk, s amatőr együttese­ik a mi csoportjainkkal kö­zös műsorban mutatkoztak be. — A folytatásnak lesz foly­tatása? — Remélem. Sokat tanul­hatunk egymástól. Szüksé­günk van erre, hiszen szá­mos tervünk vár .megvalósí­tásra. Nagy Jenő

Next

/
Oldalképek
Tartalom