Somogyi Néplap, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-05 / 261. szám

1986. november 5., szerda Somogyi Néplap 3 Kommunisták és a reform Több évtizedes tapasztala­tok tanúskodnak arról, hogy politikai, gazdasági vagy kulturális életünk szervezeti kereteinek, működési meg­oldásainak konkrét formái, módszerei és eszközei min­dig a társadalmi viszonyok­ban, a mindenkori konkrét feltételekben gyökereznek. A kapitalizmusból a szocia­lizmusba való átmenet ko­rábbi, éles osztályellentétek­kel tagolt társadalmi viszo­nyai között a társadalmi-po­litikai folyamatokat éles küzdelmek jellemezték. A hatalmi, majd a tulajdonvi­szonyokban végbement for­radalmi változások együtt jártak a huszáros rohamok­kal, a radikális megoldások­kal, s nem egyszer admi­nisztratív eszközök nagymér­tékű alkalmazásával. A szo­cialista viszonyok konszoli­dálásával viszont előtérbe került a reformoknak mint a fejlődés politikai eszközének alkalmazása. A munkáshatalom viszo­nyai között a reform nem a forradalom ellentéte, hanem kibontakozásának, céljai megvalósításának korszerű eszköze. A folyamatos re­formok társadalmi viszo­nyaink elért állapotának meghaladását, az új körül­ményekhez való alkalmazko­dást szolgálják. Nem túlzás azt állítani, hogy a szocializ­mus fejlődésének sikere a reformok szükségességének időbeni felismerésétől és bá­tor, de körültekintő megva­lósításának képességétől függ. A társadalmi viszonyokban, a feltételekben és az igé­nyekben a fejlődés során szakadatlan változások men­nek végbe. Ezek szükségessé teszik az új helyzetnek, a növekvő igényeknek már nem megfelelő szervezeti keretek és működési mód megváltoztatását. Ahol en­nek szükségességét nem ér­zékelik, s a szükségessé vált korrekciókat elmulasztják, a szervezet működésének ha­tékonysága meggyengül, fej­lődése megtorpan, s a ko­rábbinál nagyobb erőfeszíté­sekkel sem érik el a kívánt eredményt. Ezért az előreha­ladás kulcskérdése, hogy ilyenkor a változások — há úgy tetszik: a reform — szükségességét felismerjük' és késlekedés nélkül, de megfontoltan cselekedjünk'. Épp ebben van minden szinten a politikai, gazdasá­gi és más szervek vezetésé­nek nagy szerepe és felelős­sége. Pártunk felismerte a meg­érett változások szükségessé­gét, s élére állt az élet kü­lönböző területein a társa­dalmi, gazdasági újításoknak, a reformok kezdeményezé­sének. A vezetésével megin­dult reformok nyomán ha­zánkban számos területen jelentős fejlődés következett be. Elég. ha a gazdaságirá­nyítás reformfolyamatára, a politikai rendszer fejlesztésé­re, a közigazgatás korszerű­sítésére vagy a szocialista demokrácia fejlesztése terén tett lépésekre hivatkozunk. Ugyanakkor a dolog lénye­géből következik, hogy bár­menny iné jelentősek is meg­tett lépéseink, de nem elég­ségesek. A korábbi keretek és módszerek a gazdaság ex- tenzív fejlődésének követel­ményeire s a gazdasági és társadalmi irányítás nagyfo­kú központosítására épültek. Az extenzív fejlesztés lehe­tőségei fölött azonban eljárt az idő. A nagyfokú közpon­tosítás leépítésére irányuló kezdeményezések a külön­böző szinteken sokszor lefé­keződtek. A tapasztalatok arra fi­gyelmeztetnek, hogy a régi intézményrendszer, a koráb­bi struktúrák ellenállhatnak, s nem egyszer ellenállnak a változás igényének. Ez azzal is összefügg, hogy sok em­bernek egzisztenciális érde­kei fűződnek a változatlan­sághoz vagy annak látszat­változásokkal való megőrzé­séhez. Pedig az előttünk ál­ló feladatok a központilag kezdeményezett reformok kö­vetkezetes végigvitelét igény­lik a közép- és alsóbb szintű szervek irányító munkájá­ban, a vállalatok és munka­helyek életében. Az egyes területek mun­kájának jobbítására irányu­ló reformokat nem lehet pusztán központi rendeletek­kel megvalósítani. Az új el­vek és módszerek érvényesí­tése konkrét intézkedéseket, öntevékeny kezdeményezé­seket kíván helyileg is. Gyakran olyanokat, amelyek­nek csak irányát, jellegét lehet fentről meghatározni, de mélységét, konkrét for­máit a helyi viszonyoknak megfelelően önállóan lehet és kell kidolgozni. Ez a tár­sadalmi demokratizmus lé­nyegéhez tartozik. A reform- intézkedések akkor válnak igazán hatékonnyá, ha kiegé­szülnek a helyi megvalósítás­ra irányuló sokszínű javasla­tokkal, kezdeményezésekkel'. Ha ezek elmaradnak vagy erőtlenek, az ügy látja ká­rát. Jól érzékelteti ezt az el­maradás, amely a vállalati szervezet, a vállalati belső irányítási viszonyok fejlesz­tése terén kialakult, amely hovatovább veszélyezteti a vállalatirányítás fejlesztésé­re tett reformlépéseink sike­res megvalósítását. A társadalmunkban folya­matban levő reformok eddig is, és a jövőben is a párt kezdeményezésére és vezeté­sével mennek végbe. A párt- szervezetek, a kommunisták sok irányú munkát végez­nek ezen a téren. A legfon­tosabb teendőink közé tarto­zik, hogy magyarázzák és megértessék a reformok sze­repét és szükségességét. Csak így tudják elérni, hogy környezetük pártonkívüli dolgozói ne csak nyitottak legyenek a reformok eszméi, gondolatrendszere iránt, ha­nem cselekvő részeseivé vál­janak helyi megvalósulásuk­nak. Ennek során okos ér­vekkel kell, hogy leküzdjék a régihez, a megszokotthoz való ragaszkodásból is táp­lálkozó ikonzervatizmust, helyenként a reformoktól va­ló idegenkedést, sőt szem­benállást. A pártszervezetek ösztö­nözzék a vállalati, munkahe­lyi vezetést a gyorsan válto­zó feltételekhez való alkal­mazkodásra, az ennek érde­kében szükséges helyi vál­toztatások kezdeményezésé­re, a megérett problémák megoldására. Erőteljes poli­tikai támogatásuk nélkül aligha nyílik szabad út a megalapozott helyi reform­kezdeményezéseknek. Kéte­lyeik türelmes meghallgatá­sával és megválaszolásával lehet legeredményesebben kommunistákat bevonni a reformfolyamatokban való aktív részvételbe. A reformok a pártmunkát is érintik. Megváltoztatják korábbi feltételeit, s vissza­hatnak a pártszervezet tevé­kenységére. Ezért a párt- szervezeteknek saját munká­jukat is folyamatosan hozzá kell igazítaniuk a változások teremtette új igényekhez. Takács István Munkásőrök utaztak Moszkvába Kiváló munkásőrök 300 ta­gú csoportja utazott kedden Moszkvába, hogy részt vesz a nagy októberi szocialista forradalom 69. évfordulója rendezvényein. A Magyar— Szovjet Baráti Társaság és a Munkásőrség szervezte ba­rátságát résztvevői, a testü­let alapító tagjai, akik kivá­ló munkát végeztek munka- helyökön, példásan helyt áll­tak a munkásőr szolgálatban. A hatnapos út programjá­ban többek között barátsági ünnepi gyűlésen vesznek részt egy moszkvai gyárban, s megtekinthetik a novem­ber 7-i díszszemlét. Hetvenkilós „törpék”, másfél tonnás óriások Három műszak az akkumulátorgyárban Versenyhelyzetet a lakásépítésben Késnek az átadások Kaposváron Több családi ház sem pótolja a hiányt Néhány hete vezették be a harmadik műszakot az Akkumulátor- és Szárazelem­gyár kaposvári telepén. A megnövekedett feladatok­nak az üzem csak így tud eleget tenni. Az 1977-ben még egy műszakban dolgozó üzem termelése azóta a tíz­szeresére emelkedett. Ugyan­akkor csupán két és félszer dolgoznak többen, mint az induláskor. A megtermelt érték eléri az évi 300 mil­lió forintot. Dévai Zoltán, a telep ve­zetője a változásokról be­szállt, — Targoncákhoz gyártunk akkumulátorelemeket. Készí­tünk egy-egy cellát ugyan­úgy, mint összeszerelt akku­mulátorokat. Ezek még szá­raz állapotban kerülnek ki tőlünk. Az országban meg­található targoncák minden típusához készül ilyen tarto­zék. Az akkumulátorok iránti ha­zai szükséglet kilencven szá­zalékát az Akkumulátor- és Szárazelemgyár kaposvári telepe elégíti ki. ‘Gyártanak helyhez kötött és világítási telepeket is. Az előbbieket a postaközpontokban használ­ják és közvetett úton, a BHG telefonközpontjaiba szerelve exportra is jut belőlük. — Saját exportunk tulaj­donképpen csak kísérleti jel­leggel van. Kis tételben szál­lítunk az NDK-ba. Legki­sebb akkumulátoraink mindössze hetvenkilósak; nagyobb termékeink súlya éléri a másfél tonnát. Akkumulátorokat készí­teni meglehetősen alkatrész- igényes munka. Mindennap- 4-5 pótkocsis teherautó hoz­za az anyagot Budapestről és szállítja el a kész árut. Az anyagók tárolására jelen­leg egy 360 négyzetméteres alapterületű raktár áll a ren­delkezésükre. A készletek raktározása részben még megoldatlan. Éppen az anya­gok megóvása érdekében és a tárolással kapcsolatos tűz­védelmi és munkavédelmi előírások betartása miatt ké­szül a telepen egy új, az elő­zőnél nagyobb raktár. — Több mint tízmillió fo­rintos beruházással épülő raktárát kát tsz-imelléküzem- ág csinálja. Az egyik a du- navarsányfi, a másik a Sur­ján-Völgye Téesz. Az épüle­tet az Universal Ipari Szö­vetkezet dolgozói építették. A 760 négyzetméter alapterüle­tű raktár villanyszerelésénél tartanak. A másik újdonság, (hogy a belső légszennyeződés csök­kentésére az eddiginél sokkal hatékonyabb elszívó berende­zést helyeztek üzembe. Ezál­tal a légtérbe kibocsátott szennyezőanyag mennyisége minimálisra csökkent. L. R. 'Harminc-hétezer lakás épült fel 15 év alatt Somogybán, s a családok több mint egy- harmada költözött új lakás­ba. A megye városaiban erő­teljesen mérséklődött, falvai­ban- pedig szinte teljesen megszűnt a lakáshiány — ezt állapította meg a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága tegnapi ülésén. Az eredmé­nyek ellenére továbbra is Kaposváron van a legna­gyobb lakáshiány, a bérla­kásra például több mint öt évet kell várni. A VI. ötéves terv idősza­kában 11 268 lakás épült fel, s ebből 9593 magánerőből. Somogy a gondok enyhítése érdekében az országban_első- ként vállalkozott arra, hogy támogatja a telekkialakítást a magánerős építkezés föl- lendítéséhez. A VII. ötéves terv 9359— 9581 lakás építésével számol. Nagy része továbbra is ma­gánerős építkezéssel készül, aránya kismértékben még nő is. Az állami lakásépítés né­hány százalékkal kevesebb lesz, a szociális bérlakások aránya pedig tíz százalék alatt marad. Csail-ád-iház-épí­tésre négyezer telek áll ren­delkezésre, ebből ezerhatszáz állami. Sajnos, többségük a csökkenő népességű falvak­ban található, így minden­képpen szükség van újabb telkek kialakítására. Szabó Gyula építési és víz­ügyi, valamint dr. Ulrich Ká­roly igazgatási osztályveze­tő írásos és szóbeli tájékoz­tatója olyan vitát v kavart, 'hogy szinte fő napirend lett belőle. A kérdések és a hoz­zászólások kapcsán az került a középpontba: teljesül-e az idei lakásépítési terv, egyál­talán elég-e az építőipar tel­jesítőképessége a feladatok megoldásához. A tapasztalatok alapján az a vélemény kristályosodott ki, .hogy Kaposváron a Búza­virág, az Április 4., a Lenin és a Berzsenyi utcában nem úgy áll a jSáév, a Tanép épít­kezése, hogy elkészüljenek az ígért lakások. S hiába épül esetleg több családi ház — amiint Brandtmüller István, a megyei tanács általános el­nökhelyettese leszögezte —, s teljesül az idei terv darab- számra, ez ne«n pótolja a hi­ányt. Épp a fiatal házasok, a nagycsaládosok nem költöz­hetnek új otthonba. Dr. Sarudi Csaba, a me­gyei pártbizottság titkára szerint a VII. ötéves tervi lakásépítési program -teljesí­tése attól függ, fölépülnek-e a tervezett lakások Kaposvá­ron, miikor kezdik a beruhá­zást a kis-gáti lakótelepen. Ehlhez a tanácsnak is meg kell gyorsítania, a terül-dtelő- készítést mindenhol. Azt ja­vasolta: érdemes- lenne meg­vizsgálni, hogy elegendő-e az építőipar tel j esiítő'képessége Kaposváron, elsősorban a szociális bérlakások, a telep­szerű lakásépítés céljára. Ha nem, akkor a. megyei és a városi érdek is azt kívánja, hogy — mindent mérlegelve — más megyei válllalait vagy vállalatok is építsenek lakást. Papp János, Kaposvár ta­nácselnöke a imái helyzetnek megfelelő praktikus lakáster­veket sürgette. Somogybán a leghosszabb, 23 hónap a la­kásátadás ideje. Szerinte ezt legalább 18-ra kellene csök­kenteni. Több hozzászóló — így dr. Nemes Kálmán, Horváth László — azt javasolta, hogy szigorítsák .-meg a lakások átvételét, követeljék meg a határidőt, a jó minőséget. Dr. Gyenesei István, a me­gyei fanács elnöke kiemelte: a lakáshelyzet, az építőipar tevékenysége alapvetően be­folyásolja a laikásság hangu­latát. A lakásépítési prog­ram teljesítésének föltételei nem kifogástalanok. Éppen -ezért már az idén érzékelhe­tő változásra- van szükség. A tanácsok — ha szükség van erre — érvényesítsék kötbér­igényüket, az építőipari vál­lalatok pedig teljesítsék, amit vállaltak, a határidőtől a mi­nőségig. A megyei tanács az idén megkezdődő szigorúbb átvételi rendről értesíti a ki­vitelezőket és a megrendelő­ket is. A megyei tanács elnöke egyetértett azzal: verseny­helyzetet kell teremteni So­mogybán, más megyei építő­ipari vállalatot is bevonva a lakásépítésbe, ha erre szük­ség van. Koszorúk Kálmán István sírjára Harminc évvel ezelőtt, 1956. október 30-án a buda­pesti pártbizottság védelmé­ben hősi halált halt Kálmán István karhatalmista sza­kaszvezető. Egyszerű sorka­tona volt. Mező Imre javas­latára megtehette volna, hogy letéve fegyverét még az ostrom előtti napon hazatér­jen szüleihez, de a párthoz való hűsége nem engedte el elvtársai mellől. Tudta — tudnia kellett —, hogy mit kockáztat. Az ostrom bevé- geztével az ellenforradalmá­rok gáládul meggyilkolták. 1957. április 6-án temették el szülőfalujában, az iharos- berényi temetőben. Halottas- kocsiját az a két ló húzta, amellyel még bevonulása előtt dolgozott az erdészet­nél. Kálmán István 1933-ban született szegény paraszti családban. Sokan voltak gye­rekek, korán kellett munká­ba állnia. Kivívta munkatár­sai megbecsülését, s javasol­ták a belbiztonság őrzői közé. 1953-ban vonult be. Katona­ként is jelesre vizsgázott, ezért is küldték tisztes isko­lára. Még egyenruhában vet­te át a párttagkönyvét. Ok­tóber 18. napján járt utoljá­ra otthon, hogy elhozza civil ruháját, mert leszerelésre ké­szülődött. A történelmi ese­mények sodrában is hű volt esküjéhez. Hősi halálát köve­tően a belügyminiszter al­hadnaggyá léptette elő. Ki­tüntették a Munkás^-Paraszt Hatalomért Emlékéremmel és a Vörös Csillag Érdem­renddel. Tegnap délelőtt az iharos- berényi temetőben rá emlé­keztek családtagjai, elvtársai és a fegyveres erők, illetve testületek képviselői. Sírjá­nál Zakócs László tanácsel­nök emlékezett meg életút- járól. A budapesti pártbizottság koszorúját dr. Horváth Sán­dor, a megyei pártbizottság osztályvezetője és Hauptman László, a csurgói városi jogú nagyközségi pártbizottság első titkára hozta el. A bel­ügyminisztérium nevében Bitte Ferenc alezredes és Tompa Sándor főhadnagy, valamint Györffi István Szá­zados helyezte el a síron a megemlékezés virágait. Ko­szorúkkal tisztelgett a Kál­mán István nevét viselő pé­csi és kaposvári rendőr KISZ-alapszervezet is. A szomszéd megye járőralosz­tályának virágait Bosnyák Károly alapszervezeti titkár vezetésével hozták el a tiszt- helyettesek, a megyei főka­pitányság alapszervezetének tiszteletét Gelencsér Imre hadnagy, KISZ-tLtkár és Nagy Istvánné vezetőségi tag rótta le. Koszorúkkal tiszte­legtek emléke előtt a köz­ség vezetői, az üzemek, szö­vetkezetek és intézmények képviselői. A tisztelet virágai kerül­tek tegnap délelőtt Pencin- ger József egykori iharosbe- rényi tsz-elnök sírjára is, aki ugyancsak 1956 őszén halt mártírhalált.

Next

/
Oldalképek
Tartalom