Somogyi Néplap, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-05 / 261. szám
2 Somogyi Néplap 1986. november 5., szerda Ünnepi (Folytatás az 1. oldalról.) mindig különbséget tegyünk az ellenforradalomban tudatosan részt vett, az árulóvá vált erők — valamint azok között, akiket kihasználtak, megtévesztettek, félrevezettek. — Abban a helyzetben — alig egy évtizeddel a fel- szabadulás után — természetes, hogy a megdöntött uralkodó osztályok itthoni maradványai is alkalmasnak látták az időt a színrelépésre. Előbb burkoltan, majd egyre nyíltabban a szocializmus megdöntésére uszítottak. A nemzetközi imperializmus fegyverekkel, politikai ígérettel, biztatással is támogatta őket. Ennek is része volt abban, hogy a fővárosban és vidéken is sok helyütt elszabadult a fehérter- ror. A háziőnizetből kiszabadított Mindszenthy József emlékezetes rádióbeszéde pedig nem hagyott kétséget az ellenforradalom valódi célja iránt, ő már temette „A bukott rendszert” és követelte a korábbi tulajdonviszonyok visszaállítását. A fegyveres ellenforradalom térnyerésében az játszotta a döntő szerepet, hogy a párt vezetésében eluralkodott hatalmi harc miatt megbénult, szétesett a politikai vezetés ; dezorgainiizálódott a párt, sőt az állam és annak fegyveres erői is. A rákosi- gerő-klikk politikailag és morálisan is végképp megbukott. Az állam élére került Nagy Imre-csoport pedig — mint ez kiderült — lépésről lépésre meghátrált az ellen- forradalom előtt, .majd szövetkezett vele, s ezzel a nyílt árulás útjára lépett. Ez ma is történelmi igazság, megbocsáthatatlan bűn. A restaurációs veszély megerősödése a szocializmus nemzetközi pozícióira nézve is súlyos helyizdt kialakulá- sával fenyegetett. Történelmi követelmény lett a szakítás a forradalmi, hazafias-internacionalista, marxista—leninista erők, valamint az ellenforradalmi erőkkel szövetkező revizionista csoport között. A szocialista ellentámadás létszükséggé vált. A magyar nemzet sorsa' szempontjából azonban nem volt közömbös, hogy a pártot, a szocializmust addig képviselők közül milyen erők állnak az ellen- támadás élére. Kibontakozhatott volna egy dogmatikus offenzíva is, amely megnehezítette volna a konszolidációt Hazánk és szocializmust építő nemzetünk számára sorsdöntő volt az a tény, hogy — Kádár János elvtárssal az élen — léteztek olyan valóban forradalmi erők, amelyek vállalták a szakítást az előző évek hibáival, bűneivel, a revizionista árulással, és egyúttal a folyamatosságot, a megújulást a szocializmusban. A szakítás november 1-jén történt meg és a magyar forradalmi munkás—paraszit kormány 1956. november 4-i itteni zászlóbontásában öltött testet. Kádár János és harcostársai — a politikát ekkor már meghatározó forradalmi központ tagjainak egy része — Szolnokon tartózkodott és részben a megyeházáról; részben pedig a Vörös Hadsereg úti laktanyából irányították az ellenforradalmi fegyveres felkelés leverését célzó politikai-katonai akciókat. November 4-én délután találkozott Kádár elvtárs a szolnoki kommunisták vezetőivel, ezzel a nyilvánosság előtt is megmutatva a forradalmi erők jelenlétét, fellépését. Az új forradalmi központ létrejötténék történelmi jelentősége mindenekelőtt abban áll, hogy világos választóvonalat húzott a forradalom és az ellenforradalom között. Segítette a helyes út megtalálását, mindazok eligazodását, akik — egyéni szándékuk és meggyőződésük szerint — a szocializmus eredményeit féltették, értékeit védték, a hibák és törtanácsülés Szolnokon Megnyílt a bécsi utótalálkozó vénytelenségék ellen léptek fel. A forradalmi erők történelmi felelősséget vállaltak, nemzeti és internacionalista feladatot teljesítettek, amikor nyíltan és félreérthetetlenül kinyilvánították: gyökeresen szakítanak az MDP politikájának hibáival; ugyanakkor határozottan szembefordulnak az egymással szövetkezett revizionista és ellenforradalmi .erőkkel. Kinyilvánították, hogy a párt és a munkás—paraszt kormány ilyen elvi alapokon áll, két- frontos harcot indít és elsőrendű kötelességének tekinti a népi hatalom, a szocializmus vívmányainak megvédését, a népköztársaság törvényes rendjének helyreállítását. Célja a szocializmus egészséges elveken alapuló építésének folytatása, pozícióinak erősítése a szocialista országok közösségében. érettsége, vezetésre való alkalmassága meghatározója a népi hatalom erejének. A stabilizáció elveinek kidolgozásakor és az ahhoz szükséges módszerek megválasztásakor tehát gyakorlati kérdés volt, bár elvi jelentőséggel bírt annak tisztázása,' hogy kié a hatalom. Minthogy nyilvánvaló vélt az is: a napok alatt vereséget szenvedett fegyveres ellenforradalom feletti győzelem csak akkor lesz végleges és teljes, ha az emberek tömegeit sikerül meggyőzni a Magyar Szocialista Munkáspárt, a forradalmi munkás-paraszt kormány igazáról, programjának helyességéről, ha sikerül szembefordítani az ellenforradalommal a becsületes embereket. Pártunk politikájában épít ezekre a drága áron szerzett, megszenvedett tapasztalatoktovábbvitelének ürügyén úgy kívánná átalakítani társadalmunkat, hogy megszűnjön a vezető marxista—leninista párt meghatározó szerepe, gyengüljön a szocialista kormányzat és államhatalom. A mai ideológiai küzdelmek viták, politikai próbálkozások középpontjában éppen ilyen próbálkozások állnak. Az ellenforradalmi válság keletkezésének, az abból kivezető politikai küzdelemnek, a szocializmus megvédésének és megújulásának tanulságai nem évülnek el Most és a jövőben is világosan kell látnunk, hogy a tragikus helyzetből való kibontakozás és a későbbi előrehaladás legfontosabb záloga az volt, hogy az MSZMP képesnek bizonyult szakítani a szocializmus ügyét végveszélybe sodró politikával, de megvédte a nép alkotó munkájával létrehozott értéke(F oly tatás az 1. oldalról) A megnyitó héten valamennyi résztvevő ország külügyminiszterével képviselteti magát, Magyarországot Várkonyi Péter külügyminiszter képviseli. A Hofburg kongresszusi központjában Peter Jankowitsch, az osztrák diplomácia vezetője nyitotta meg az ülést, majd a vendéglátó ország nevében Franz Vranitzky kancellár mond;ott üdvözlő - beszédet. Szólt arról, hogy éppen e térségei, amelyben Ausztria és szomszédai élnek, a történelemben visszatérő konfliktusok sújtották, s e tapasztalatok alapján is elsőrendű érdek az európai együttműködés. A helsinki folyamat mit sem vesztett vonzerejéből — hangoztatta a kormányfő: maradandó alapelv, hogy a békét és a biztonságot csak hosszú távon kiépített, sokrétű együttműködés garantálhatja, amely kiterjed az államközi kapcsolatok minden területére. A biztonság nem csak katonai kérdés, mutatott rá a továbbiakban Vranitzky, s szólt arról, hogy az emberi jogok, az emberi kapcsolatok akadálytalan érvényesülése nélkül a tartós béke elképzelhetetlen. A helsinki folyamat történelmi érdeme, hogy az ideológiai különbözőségek, s a belőlük eredő gyakorlati következmények ellenére közös politikai akarattal mindenki számára elfogadható megoldásokat lehet találni a Valamennyiünket fenyegető veszélyek elhárítására. Különösen ál) ez a fegyverzetkorlátozás és a leszerelés sürgető feladatára — hangoztatta. Javier Pérez de Cuellar NSZ-főtitkár tanácskozáshoz intézett üzenetében rámutatott, hogy a helsinki folyamat „korunk legfontosabb és legígéretesebb politikai folyamatainak egyiike”, és példát ad a világ más térségei számára is. A nemzetközi biztonságért, a gazdasági haladásért, az emberi jogokért, az érintkezés, a kölcsönös megértés fejlesztéséért párhuzamosan, egymást kölcsönösen segítve fáradozik az ENSZ és a helsinki folyamat — mutatott rá az ENSZ-főtitkár üzenete. Leszerelési szakértőkből álló népes amerikai küldöttség kíséri el Bécsbe a ma érkező George Shultz amerikai külügyminisztert; közöttük lesz Paul Nitze nagykövet és Richard Perle hadügyminiszter-helyettes is. Amerikai részről közölték: Shultz elsősorban a Reykja- víkban felmerült leszerelési témákról kíván tanácskozni Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszterrel az osztrák fővárosban. Kétoldalú tárgyalások Történelmi tanulság, hogy a szocializmust felépíteni csak nemzeti összefogással lehet. A szocialista társadalom valamennyi becsületes és hazáját szerető ember számára épül és részvételét igényli. Ezért meg kellett békülnünk egymással és értenünk kellett egymást — becsületes magyaroknak — e hazában. Az egyik legnagyobb érték, amit népünk az elmúlt 30 év fejlődésében felmutathat, hogy megosztott nemzetből egységes nemzetté kovácsolódott. Harminc évvel ezelőtt érdekellentétektől szétzilált, tudatában megzavart, érzelmeiben felzaklatott és sérelmektől szenvedő nép voltunk. Am a kishitű- ek ismét korán indultak temetni nemzetünket. Pártunknak, a magyar kommunistáknak újra volt erejük szembenézni a valósággal, tanulni a tapasztalatokból, és új politikájukat megvalósítva cselekvésre vezetni a dolgozókat. Kádár János elvtárs 1980 őszén, az országgyűlésben e kérdésről mondta a következőket: „Magyarországon a nagy osztályharcok időszaka befejeződött... A harcot akkor éleztük, amikor minket erre rákényszerítet- tek. Most erre semmiféle jelentős társadalmi tényező sem késztet bennünket, politikánkat sem kell „keményítenünk”, a pártnak nincs is ilyen szándéka ..., így tehát nekünk semmifé'e politikai okunk és szándékunk sincs a dolgok élezésére, és bízunk abban, hogy erre nem is kerül sor. De azt is meg szeretném mondani, hogy aki az alapvető vívmányainkat támadja, annak csak egy régi magyar mondás szerint válaszolhatunk: »amilyen az adjonisten, olyan lesz a fogadj! sten !«, mi tehát nem keressük az összeütközést, de szükség esetén nem is térünk ki előle, mert vívmányainkat, amelyekért az egész - nép megszenvedett és megdolgozott, senkinek a világon nem engedjük bántani”. A hatalom számunkra soha nem volt öncél. Anélkül is sok mindent elért a munkásmozgalom. de a 1 ársada- lom szocialista átalakítását, amire történelmi hivatása kötelezi, csak a hatalom birtokában képes megvalósítani. A szocializmus építése tudatos és szervezett társadalmi tevékenység, amelyben döntő szerepe van a marxista-leninista pártnak; a párt Politikai rendszerünk nem egyedüli, de legfontosabb eleme volt és marad a párt. Politikája, aktivitása, amely eszmei és cselekvési egységre épül, meghatározza a szocialista demokrácia sorsának alakulását. Vezető szerepe ma is nélkülözhetetlen, bár e vezető szerep formája, érvényesítésének módja változik. Az izmosodó szocialista demokrácia viszonyai között az irányító szerep a vélemények türelmes alakításával, az emberek meggyőzésével, a viták vállalásával és a társadalmi közmegegyezésnek e viták során való újrateremtésével érvényesíthető elsősorban. Pártunknak ma kell felismernie a századforduló követelményeit, a magyarság jövőbeli érdekeit. A haladó erőket egységbe fogva, bátran és kezdeményezően kell vezetnie. Ez társadalmunk szilárdságának legfontosabb feltétele, a néphatalom, a szocializmus fejlődésének alapvető tényezője. Ami pártunk munkájában nem elég hatékony, azon időben változtatni kell. Határozottan és meggyőzően vissza kell azonban utasítanunk az olyan kritikát, amely tetszetős elképzelésekre hivatkozva igyekszik egyrészt meggátolni az előrelépést, vagy másrészt a reformfolyamat Mozambik legfontosabb bel- és külpolitikai feladatairól beszélt hétfőn Mapu- tóban Joaquim Chissano, a FRELIMO-párt Központi Bizottságának rendkívüli ülésén. Mint beszámoltunk róla, a 47 éves Chissanót, a politikai bizottság tagját, a KB titkárát, eddigi külügyminisztert választották a párt elnökévé a két héttel ezelőtt repülőgép-szerencsétlenség következtében elhunyt Samora Machel utódjául. Chissano méltatta Machel érdemeit, amelyeket a Mozambik felszabadításáért vívott küzdelemben és az új társadalmi rendszer építésében, a FRELIMO megalapításában szerzett. A továbbiakban Chissano rámutatott: Mozambikban jelenleg a párt IV. kongresszusán elfogadott fő gazdasági, politikai és társadalket. Nem gondoljuk, hogy a fejlődés során tölbbé nem kell kritikus helyzetekkel szembenéznünk, de kötelességünk, hogy a tanulságokat megszívlelve, a kritikus helyzeteket időben, a szocialista nemzeti egységet folytonosan újrateremtve feloldjuk. Akik harminc évvel ezelőtt részesei voltak a szocializmus megvédéséért és megújulásáért folyó harcnak, ezért is küzdöttek. Az utódok nemzedékeinek ezzel az örökséggel kell híven sáfárkodniok — mondotta befejezésül Berecz János. A tanácsülést követően koszorúzás! ünnepséget tartottak az épület előcsarnokában, a forradalmi munkás— paraszt kormány megalakulásának emléket állító márványtáblánál. Elhangzott a szózat, majd az MSZMP Központi Bizottsága és Szolnok megyei bizottsága nevében Berecz János és Majoros Károly, a megyei pártbizottság első titkára; a Minisztertanács képviseletében Czi- nege Lajos és Papp Lajos helyezett el koszorút. Elhozták virágaikat a megye pártós állami szervei, a helyi társadalmi és tömegszervezetek, a fegyveres erők és testületek küldöttei is. A megemlékezés az Inter- nacionáléval ért véget. mi fejlesztési feladatok végrehajtásán kell munkálkodni. A legfontosabb belső feladat a fegyveres banditiz- mus elleni küzdelem, annak végső felszámolása. Az országnak tevőlegesen fel kell lépnie a Mozambik szuverenitását, területi épségét és a nép szabadságát veszélyeztető ellenséges erők mesterkedéseivel szemben. Ez a harc — hangsúlyozta a FRELIMO új elnöke. Külpolitikai kérdésekről szólva Chissano kifejtette, hogy a FRELIMO-párt továbbra is hű marad az internacionalizmus elveihez, s más afri/kai országokkal együtt Mozambik tevékenyen részt vesz az Afrikai Egységszervezetben, az el nem kötelezettek mozgalmában. A párt fellép a gyarmatosítás és az apartheid ellen, s azért, hogy erősítsék a „frontállamok” kapcsolatait. Elsősorban leszerelési kérdésekkel foglalkozott kedden, több mint egyórás találkozóján Eduard Sevardnadze és Geoffrey Howe a bécsi szovjet nagykövetség épületében. A szovjet és a brit külügyminiszter az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó utótalálko- zón vesz részt az osztrák fővárosban. A két külügyiminiszter a reykjavíki csúcstalálkozó után kialakult, minőségileg új helyzet fényében vitatta meg az időszerű nemzetközi kérdéseket. Sevardnadze ráMihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára táviratban üdvözölte Joaquim Alberto Chissanót a Frelimo- párt és a Mozambiki Népi Köztársaság elnökévé történt megválasztása alkalmából. Eduard Sevardnadze szovjet és Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter az európai biztonsági és együttműködési utótalálkozó megnyitása előtt Bécsben mutatott, hogy most minden államnak realizmust, politikai bölcsességet és magasfokú felelősségérzetet kell ta-. n ásítani a a korszellemnek megfelelő döntések kiválasztásában. Kifejezte azt a reményét, hogy Nagy-Britannia is megtalálja a helyét ebben a történelmi jelentőségű folyamatban, s nemzetközi jelentőségének megfelelő lépésekkel járul hozzá aiz atomfegyvermentes világ megteremtéséhez, az űrfegyverkezés megakadályozásához. Mindkét külügyminiszter hangsúlyozta a szovjet—brit politikai párbeszéd folytatásának fontosságát. Brit diplomáciai források szerint Geoffrey Howe hangot adott annak a reményének, hogy a reykjavíki csúcs- találkozó eredményeként lehetőség nyílik leszerelési megállapodások megkötésére. Ugyanakkor „aggodalmának” adott hangot amiatt, hogy — mint mondta — a Szovjetunió az európai kö- z ép-hatótávolságú rakéták leszerelésének problémáját összeköti az amerikai űrfegyverkezési tervek kérdésével. A találkozón érintették az európai hagyományos fegyverzet, a harcászati rakéták, a vegyi fegyverek témáját, a terrorizmus elleni harc, a helsinki folyamat és ezen belül az emberi jogok kérdéseit is. A szocialista úton tovább
