Somogyi Néplap, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-03 / 259. szám

2 Somogyi Néplap 1986. november 3., hétfő Utótalálkozó Bécsben Virágzó embercsempészet Sevardnadze már az osztrák fővárosban Bécsi látogatásának első­rendű célja a részvétel az európai utótalálkozón, je­lentette ki Eduard Sevard­nadze szovjet külügyminisz­ter. A miniszter tegnap fe­lesége és népes szakértői gárda kíséretében érkezett meg az osztrák fővárosba. A szovjet külügyminiszter megérkezése után tett rövid nyilatkozatában hangoztatta, hogy a nemzetközi helyzet azonnali cselekvést igényel. A reykjavíki csúcstalálkozó tanulsága arra ösztönöz, hogy újraértékeljük Európa és a világ realitásait — új politikai gondolkodásmódra van szükség. Eduard Sevard­nadze rámutatott: a helsin­ki folyamatnak „dinamikus és építő szellemben'’ kell folytatódnia. A Szovjetunió — együttműködve az utóta­lálkozón résztvevő vala­mennyi állammal — kész arra, hogy hozzájáruljon a tanácskozás pozitív eredmé­nyekkel való befejezéséhez. Míg George Shultz ameri­kai külügyminiszter csak 3 napig, Eduard Sevardnadze a tervek szerint csaknem egy hétig időzik majd az osztrák fővárosban. A szov­jet külügyminiszter hétfőn elsőnek Frank Vranitzky osztrák kancellárral és Peter Jankowitsch külügyminisz- tenrél találkozik s a továb­biakban hír szerint egész sor külügyminiszter-társával folytat majd eszmecserét. A szovjet—amerikai kül­ügyminiszteri tárgyalásokat illetően Bécsben mérsékel­tek a várakozások. Mint is­meretes, mindkét fél kész­ségét fejezte ki a reykjavíki csúcstalálkozón napirendre került javaslatok további megtárgyalására, ám szov­jet részről határozottan rá­mutattak: az amerikai félen a sor, hogy viszonozza a je­lentős szovjet engedménye­ket — amelyek egyébként nem ragadhatok ki összefüg­gésükből, azaz csak átfogó fegyverzetkorlátozási meg­állapodás lehetséges. Ameri­kai részről, a keddi kong­resszusi választások küszö­bén változatlanul a hazai és a nemzetközi propagandára helyezik a hangsúlyt. Shultz egyébként csütörtökön, el­utazása előtt tájékoztatja az utókonferencián résztvevő valamennyi nyugati ország, ezt követően pedig a NATO- államok küldöttségvezetőit a szovjet külügyminiszterrel folytatott tárgyalásokról. A holnap nyíló bécsi utó­konferencia színhelyén, a Hofburg kongresszusi köz­pontjában minden készen áll a nagyszabású tanácsko­zásra, amelynek első, nyil­vános hetében — keddtől péntekig — a külügyminisz­terek fejtik ki a helsinki folyamatban részt vevő 35 ország (Albánia kivételével valamennyi európai ország, az Egyesült Államok és Ka­nada) álláspontját. A felszó­lalások sorrendjében sorso­lás döntött: így a keddi megnyitón, Franz Vranitzky osztrák kancellár üdvözlő beszéde után a román kü- ügyminisztér kaphat elsőnek szót, míg ‘ pénteken bolgár kollégája zárja a szónokok sorát. Várkonyi Péter ma­gyar külügyminiszter, aki már ugyancsak az osztrák fővárosban tartózkodik, a szerda délelőtti ülés első felszólalója, utána beszél Eduard Sevardnadze, míg George Shultz ugyanezen az ülésen utolsónak kap szót. A nagy jelentőségű ta­nácskozás, amelynek a szov­jet és az amerikai külügy­miniszter tárgyalásai továb­bi súlyt adnak, Bécsbe vonz­za a világsajtót. A kong­resszusi központban vasár­napig 800 újságírót akkre­ditáltak, de számuk a jövő héten várhatóan eléri az ez­ret. Az osztrák házigazdák a sajtó jó kiszolgálásán túl a biztonságra fordítanak kü­lönös figyelmet, hiszen ter­rorista merényletek az el­múlt években Bécset sem kímélték. A konferencia színhelye, a küldöttségek szálláshelyei, a repülőtér, a pályaudvarok biztonságán több ezer rendőr őrködik. A Hofburgban olyan elektroni­kus rendszert működtetnek, amely — tervezői szerint — lehetetlenné teszi, hogy a mágneses kóddal készülő belépési igazolványokat ha­misítsák, így illetéktelenek bejussanak a tanácskozás­nak akárcsak a környékére Szovjet—indiai tárgyalások Eduard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, külügy­miniszter szombaton Moszk­vában fogadta Narajan Datt Tivari indiai külügyminisz­tert, aki rövid munkalátoga- táson tartózkodott a szovjet fővárosban. A látogatásról tegnap számolt be a szovjet sajtó. Craxi tárgyalásai kínai vezetőkkel A négynapos hivatalos lá­togatáson Kínában tartózko­dó Bettina Craxi olasz kor­mányfő találkozott és meg­beszélést folytatott Kína el­ső számú politikusával, Teng Hsziao-pinggel és Hu Jao- pang pártfőtitkárral. Teng Hsziao-ping tájékoz­tatta Craxit a kínai belpoli­tikai helyzetről, a gazdasági reform eredményeiről és a készülő politikai reformról. Hangsúlyozta, hogy vélemé­nye szerint a politikai re­form sokkal bonyolultabb­nak ígérkezik, mint a gaz­daság reformja. Az olasz kormányfő el­mondotta, hogy hét évvel ezelőtti látogatása óta jelen­tős változások mentek vég­be Kínában, s hogy tapasz­talata szerint az ország na­gyon gyorsan fejlődik. Teng Hsziao-ping megjegyezte, hogy Kína valóban ért el bizonyos haladást, de ez csupán az első lépés egy hosszú távra szóló program valóraváltásának útján. Hu Jao-pang, a KKP KB főtitkára az olasz miniszter- elnökkel tartott találkozón hangsúlyozta, hogy Kína ki­tart a külföld felé nyitás politikája mellett és ennek a politikának a szellemében a jövőben tovább kívánja fokozni gazdasági együttmű­ködését Olaszországgal és a világ más országaival. A ta­lálkozót követően Hu Jao- pang ebéden látta vendégül Bettino Craxit. Az olasz miniszterelnök szombaton délután sajtóér­tekezletet tartott Pekingben. Elmondotta, hogy a kínai vezetőkel folytatott tárgya­lásai a lehető legbarátibb és legudvariasabb légkörben zajlottak. Pozitív fejlemény­ként értékelték a reykjavíki szovjet—amerikai csúcstalál­kozót és reményüket fejez­ték ki, hogy a szovjet—ame­rikai párbeszéd folytatódni fog. Rabszolgasors — akaratla­nul a televízióban sugárzott sorozat jut az ember eszébe, amikor az Egyesült Államok­ba illegálisan bevándoroltak hányattatásáról, kiszolgálta­tottságáról olvas. (Legtöbb­jük a mexikói—amerikai ha­táron jut az „ígéret föld­jére”, általában valamelyik közép-amerikai államból.) A külföldiék azelőtt úgy csúsztak át a határon, hogy azon az úton haladtak, ame­lyet a határ közelében élők mutattak nékik. Amióta azonban megnövelték a ha­tárőregységek létszámát és technikailag is megerősítet­ték a határellenőrzést, ez a módszer egyre nehezebbé vált. Hatékony világítóbe­rendezéseket szereltek fel és egyes helyeken 12 láb ma­gas kerítéseket úgynevezett „tortilla függönyöket” épí­tettek a határ védelmére. Mindezen intézkedések elle­nére évente mintegy 50 ezer illegális „bevándorló” jut át Mexikón keresztül az Egye­sült Államokba. „Beutazá­sukról” jól szervezett ember­csempész-bandák gondoskod­nak. A csempészek, amíg a ha­tár mexikói oldalán vannak, nem is nagyon igyekeznek leplezni, mit csinálnak. Ne­vük, címük, „honoráriumuk” alig titok. Fölhajtóik bárok­ban és olcsó szállodákban csellengenek és keresik az ügyfeleket, akiket „pollos”- nak, (spanyolul: csirke) ne­veznek. Amint összejön egy legalább húsztagú _ csoport, valamelyik házban vagy mo­telben összegyűjtik őket, míg azután a vezető átjut­tatja őket a határon. A kak­tuszokkal benőtt sivatagos területeken jól láthatók a gumiabroncsok nyomai, de eldobott tejesüvegek, üres konzervesdobozok is jelzik az észkra vezető utat. A határ túlsó oldalán El Fasóban vagy egy másik ha­tármenti városban úgyneve­zett „biztonságos házak” vár­ják az érkezőket, akiket ez­után gépkocsin szállítanak valamelyik észak-amerikai városba. Ám itt kezdődik az embercsempészek virágzó üzlete és a bejutattak igazi megpróbáltatása. Az „élő árut” leggyakrabban hűtőko­csikban szállítják, s az út nemegyszer több 'ezer kilo­méter. Az illegális bevándor­lókat távoli idegen városok­ban, egyetlen cent nélkül te­szik ki a kocsikból. A ki­szolgáltatott embereknek minden megtakarított pénzü­ket előre oda kell adniok, s ha a hatóságok netán felfe­deznék őket, a csempészek magukra hagyják őket. Egy 26 'éves mexikói ács az U. S. News and World Report szerkesztőjének így számolt be viszontagságairól : „Tizenkétten voltunk, négy napot és négy éjszakát töl­töttünk a hidegben egy ráz­kódó pótkocsiban. Mondtuk a f érfinak, aki szállított ben­nünket, hogy majd megfa­gyunk. Erre azt válaszolta, hogy a fuvaréit fizettünk, nem a melegért. Amikor ba­rátom, Ernesto .vért köhögött, a sofőr egyszerűen kitette az útra. Az egész dolog 500 dolláromba került, ez volt minden vagyonom.” Az elmúlt években több embercsempész-bandát sir került felszámolni. A „papa Joé’-nak becézett mexikói csoportja például El Paso- ban és Los Angelesben több „biztonságos házzal” rendel­kezett. A banda a hétvége­ken 3 teherautónyi külföldi szállítását bonyolította le Texas és Kalifornia között. El Pasolból mindig éjszaka indultak és napnyugtára már Los Angelesben voltak. On- nlan újabb teherautók indul­tak Chicagóba és (más váro­sókba. Hetenként mintegy 500 embert csempésztek át a határon és Jósé de Jesus Amszterdami tüntetés Tizenkétezer ember vonult békés menetben szombaton Amszterdam utcáira, hogy tiltakozzék az atomrakéták hollandiai telepítése ellen. A holland kormány pontosan egy évvel ezelőtt adott zöld utat a NATO rakétahatáro­zatának: 1988-ig 48 nukleá­ris rakétát állítanak rend­szerbe a woensdrechti légi- támaszponton. A tömegmegmozdulást a hollandiai békeerőket össze­fogó BIVAK mozgalom szer­vezte. Tűz egy svájci gyárban A szombatra virradó éj­szaka tűz ütött ki és robba­nássorozat következett be Svájc második legnagyobb vegyi üzeme, a SANDOZ bá­zeli telepén. Több órás ka­tasztrófariadót rendeltek el, s lezárták a Bázel—Zürich közötti autópálya közeli sza­kaszát, amíg 150 tűzoltó megfékezte a tüzet. A gáz és füst, amely hatalmas fel­hőben szabadult ki egy rak­tártelepről, szerencsére nem mérgező, ám borzasztóan büdös. A tűz okát még nem ismerik. A SANDOZ szóvivője kö­zölte, hogy a kiszabadult gáz merkaptán, átható szaga az égett gumi és a záptojás bű­zére emlékeztet, de az egészségre nem ártalmas. Ha nagy sűrűségben lélegzik be, legföljebb torok- és orr- nyálkahártya-irritációt okoz­hat. A környékbeli lakossá­got, a svájci—nyugatnémet határ túlsó oldalán is, éj­szaka hangoskocsikról fi­gyelmeztették, hogy marad­janak otthon és ne nyissák ki az ablakot, de reggelre feloldották a riadót. A gáz­felhő jelenleg is. az NSZK déli része és a francia El­zász vidéke felé terjed to­vább. A képeken az üzem rom­jai — tűz után. Illegális bevándorlókat fog­tak el az amerikai hatóságok Robles-Robles — ez „papa Joe” igazi neve, dollármillió­kat keresett. Roble&t Mexi­kóban letartóztatták. Hason­ló sors érte Salvador Pine­da Vergarát is, akiiről a bí­rósági tárgyaláson kiderült, hogy az „üzlet” több ,mint 15 millió dollár hasznot hozott neki. 40 sofőrt foglalkozta­tott és Több „biztonságos há­za” volt. Az amerikai határőrök, erőfeszítéseik ellenére nem bíznak benne, Ihogy végleg fel tudják számolni az em­bercsempészetet. Újabb vál­lalkozók mindig akadnak, hiszen az idegenek átcsem- pészésére lényegében élég egy gépkocsi. De taláii még többet jelent, hogy egyes amerikai vállalkozók szí­vesen támogatják őket, ugyanis ily módon olcsó és szófogadó munkaerőket kapnak. Nem kell tartamok a szakszervezetektől vagy a dolgozók elégedetlenségétől. Sok munkahelyet egyenesen az illegális bevándorlók szá­mára létesítettek, olyan 'munkahelyeket, amelyéken az amerikaiak többsége ilyen feltételek mellett nem lenne hajlandó dolgozni. Gáti István Pandzsábi zavargások Továbbra is rendkívül fe­szült a helyzet az indái Pandzsáb ' államban,, áhol szikh terroristák egy hét alatt harminc hindut gyil­koltak meg. A legutóbbi ter­rorakciót pénteken éjszaka Ludhijana városban követ­ték el: motorkerékpáros szi­khek tüzet nyitottak egy hin­du munkásokból álló cso­portra, s hót személyt meg­öltek, kettőt pedig súlyosan megsebesítettek. Tiltákozá- sul szombatra általános sztrájkot hirdettek a 450 ezer lakosú iparvárosban. Az aimritszári Aranytemp- lomban, Indira Gandhi meg­gyilkolásának második évfor­dulóján mintegy 12 ezer fős tömeg gyűlt össze. Mártírok­ként ünnepelték a volt mi­niszterelnök gyilkosait, áruló­vá nyilvánították és „kikö­zösítették” Szurdzsit Szingh Barnalát, az állam főminisz­terét az új-delhi kormánnyal fenntartott kapcsolataiért. Bairnala egyébként a szikh mérsékeltek Akaii Dal párt­jának elnöke. A biztonsági erők körülvették az Arany- templomot, de a pandzsábi rendőrfőnök közlése szerint nem szándékoznak beavat­kozni, behatolni a szent helyre, mivel ez újabb ször­nyű vérontásokhoz vezethet­ne. A helyzetet tovább* súlyos­bítja, hogy e napokban ün­nepük a Diwálit, a „fény ün­nepét”, amely hinduknak és szikheknek egyaránt az egyik legnagyobb vallási ünnepe. Ezért a feszültség ellenére sem hirdetnek -kijárási tilal­mat. A nagyobb városok ut­cáin és az országutakon éj­jel-nappal megerősített jár­őrök cirkálnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom