Somogyi Néplap, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-17 / 270. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLII. évfolyam, 270. sióm Ara: 1,80 Ft 1986. november 17., hétfő Bevált módszerek, új kezdeményezések BEFEJEZŐDÖTT A FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZETEK X. KONGRESSZUSA Egységben A fogyasztási szövetkeze­tek X. kongresszusa tanács­kozásának első felszólalója lényegretörően fogalmazott; amikor egyetlen mondatban összefoglalta a legutóbbi esztendők tapasztalatait: szá­mottevően fejlődtek a szö­vetkezetek — állította. E ki­jelentés akár mottója is le­hetne a kongresszusi hangu­latnak. A szavak igazsága mellett adatokkal is érvelhettek a tanácskozás résztvevői. Öt év alatt 21 áruházat avattak a szövetkezetiek; a kistele­pülési rekonstrukció során 2700 boltot, vendéglátóegy­séget, felvásárlótelepet kor­szerűsítettek; a takarékszö­vetkezetek nyeresége ötszö­rösére emelkedett; a lakás- szövetkezetek 54 ezer család otthonát építették föl; erősöd­tek a nemzetközi kapcsola­tok is. Öt év alatt 2,2 mil­liárd rubel és 1,3 milliárd dollár értékű árut exportál­tak a fogyasztási szövetke­zetek, az árucsere összege megkétszereződött. Eközben a hazai választék is gazda­godott, |S ez végül is a szö­vetkezetek teljesítménytöbb­letére utal. Ez utóbbit egyébként a hatékonyságot mutató adatok is igazolják. Amíg az előző kongresszus előtt a bolti kiskereskede­lemben és a vendéglátásban a munka termelékenysége csak 6 százalékkal javult, a X. kongresszust megelőzően már 15 százalékkal. Az ésszerűségi, takarékossági követelményeknek is igye­keztek megfelelni a szövet­kezetek, hiszen például egy négyzetméter üzletteret 20— 25 százalékkal olcsóbban építettek a legutóbbi évek­ben, mint a hetvenes évek •végén. Hasonló, a munka sikerét, elismertségét sugalló adato­kat még hosszan lehetne so­rolni, s ezt meg is tették a kongresszusi küldöttek. A tanácskozáson mégsem a „hurráhangulat”, az önitöm- jénező magatartás uralko­dott. Nem volt felszólaló, aki az eredmények felsoro­lása mellett ne beszélt volna a fogyatékosságokról, a ká­ros jelenségekről. Az is tény ugyanis, hogy az utóbbiak­ban sem szűkölködnek a fo­gyasztási szövetkezetek. A valóság reális értékelé­sére enged következtetni, hogy a legtöbb felszólaló külön választotta a bajok eredetét. Számba vették a gazdálkodás eredményessé­gét rontó /belső okokat, s egyben kérték, javasolták a külső, közgazdasági környe­zet változtatását is. Nehezen viselhető el és nehezen is egyeztethető össze az ered­ményes gazdálkodással, a fejlődéssel, hogy például az egyik szövetkezetben száz forint forgalom után 70 fil­lér marad az érdekeltségi alapban. A versenyhelyzet érvényes ugyan a szövetke­zetekre is, mint minden más gazdálkodó egységre az or­szágban, de a rajtnál nem azonosak az esélyek; a ta­karék- és lakásszövetkezetek jogi szabályozása eltér a hasonló feladatokat végző gazdálkodóktól, s ezáltal mozgásterük is korlátozot­tabb. Kritika és önkritika mind­két kongresszusi napon egységben maradt. A tanács­kozás előtt egy küldött azt mondta: olyan határozatot vár, amelyből erőt meríthet­nek a szövetkezetek. Aki végighallgatta a tanácsko­zást, megállapíthatta: nem csalódott az igényes vára­kozó sem. A fogyasztási szövetkeze­tek X. kongresszusa szom­baton a Budapest Kong­resszusi Központban .foly­tatta és befejezte munkáját. Az elnökségben helyet fog­lalt Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese, Marjai Józsej miniszterel­nök-helyettes, a kormány több más tagja, a szövetke­zeti mozgalom érdekképvi­seleti szerveinek, valamint a társadalmi és tömegszer-* vezetéknek számos vezető­je. A testület 19 új tagot vá­lasztott meg, akikkel kiegé­szült az országos tanács, amely 133 tagú lett. Ezt kö­vetően megnyitották a vitát a kongresszus elé terjesztett dokumentumok fölött. A vitában hangsúlyozták a gazdasági tevékenységet és a mozgalmi' munka ’ ered­ményességét javító kezde­ményezések jelentőségét. A küldöttek a szövetkezetek ellátó tevékenységével kap­csolatban szóltak arról, hogy a kisboltok korszerűsítésé­hez az áfészeknek további támogatásra van szükségük, mivel különösen a kistele­püléseken amúgyis gondok mutatkoznak jövedelmező­ségükkel. Kifejtették: javítani kell a kölcsönös érdekeltséget a tagok és a szövetkezetek kapcsolatrendszerében. A tagoknak nagyobb lehetősé­get kell biztosítani arra, hogy kölcsönökkel, vagy más módon segítsék a kö­zös fejlesztési alapok feltöl­tését; ily módon újabb be­ruházásokat lehetne kezde­ményezni. A vitában hangsúlyt ka­pott az érdekvédelmi mun­ka fontossága és az, hogy mielőbb meg kell szüntetni a még fellelhető 'bürokrati­kus elemeket az önkor­mányzati, a testületi élet­ben. Szervezeti kérdések is szóba kerülték: javasolták, a kistermelők kívánságára, a fogyasztási szövetkezetek országos tanácsa mellett működjék kistermelői bi­zottság. A zöldség-gyümölcs- ellátás növelését többen at­tól várták, hogy javítják a Zöldért Vállalatok és az áfészek kooperációját a meglévő raktárak, gépek ki­használására. A kongresszus határozatot hozott a szövetkezeti moz­galom feladatairól. A doku­mentum egyebek között hangsúlyozza: a fogyasztási szövetkezetek akkor tudnak A kongresszus elnöksége sikeresen továbbfejlődni, ha építenek bevált módszere­ikre, s , azokat továbbfej­lesztve jobban alkalmazkod­nak a gazdasági élet szigo­rú feltételeihez. A határozat kinyilvánította, hogy a szö­vetkezeti mozgalom, a több milliós tagság érdekelt a gazdaságirányítási rendszer korszerűsítésében. A keres­kedelmi munka és a szol­gáltatások javítására a szö­vetkezetek és vállalataik szervezőmunkáját is tovább kell fejleszteni. Azon kell lenni, hogy az elavult for­mákhoz való kötődést mi­előbb fölváltsa a kezdemé­nyező magatartás a kibon­takozó gazdasági verseny­ben. Az önkormányzati rendszer gazdagításával egyebek között az emberi kapcsolatok erősítését is el lehet érni. A dokumentum szerint magasabb szintre kell emel­ni a szövetkezeti kereske­delem tevékenységét és az eddiginél hosszabb távra szervezni meg az együtt­működést a kistermelőkkel, főleg az árutermelő szak­csoportokkal. Arra van szükség, hogy erősödjék a termelők értékesítési biz­tonsága, a szövetkezetek pe­dig rövidebb úton és köny- nyebben jussanak hozzá a várt termékekhez, alap­anyagokhoz. A kongresszus a szövet­kezeti élet fejlesztésével kapcsolatban is irányt mu­tatott: erősíteni kell a szö­vetkezeti tevékenységben a tagsági érdekeltséget, kor­szerűsíteni a tagsági kap­csolatok rendszerét. Szükség van az önkormányzat fej­lesztésére és a tagsági ér­dekvédelem színvonalasab­bá tételére. A kongresszus elfogadta az előterjesztett dokumen­tumokat. Az országos tanács megtartotta alakuló ülését, amelyen megválasztották a 17 tagú elnökséget és a 9 tagú felügyelőbizottságot, valamint a Szövosz tisztség- viselőit. A Szövosz elnöke Hartmann József, az Ajka és Vidéke Áfész elnöke, al- elnöke Diczkó József, a Nyíregyházi Lakásszövetke­zet elnöke és Dobai Gábor, a Siklósi Takarékszövetke­zet elnöke lett. A Szövosz főtitkárává Szlamenicky Istvánt, főtitkárhelyettesévé Kovács Sándort és Szilva­sán Pált választották. Marjai József délután rö­vid beszédben köszöntötte az újjáválasztott országos tanács tagjait. Tevékenysé­gükhöz sok sikert kívánt, s elmondotta, hogy a kor­mány továbbra is számít a fogyasztási szövetkezetek munkájára, az egész szövet­kezeti mozgalomra az előt­tünk álló feladatok elvégzé­sében. A miniszterelnök-helyet­tes szólt arról, hogy a gaz­dálkodásunkat nehezítő kül­ső körülményeket nem tud­juk ugyan befolyásolni, de azok kedvezőtlen hatásait ellensúlyozni kell. — Feladataink megoldá­sában a szövetkezetek már eddig is sokat segítettek — hangsúlyozta. — Munkájuk az átlagosnál jobb volt, s ezért elismerés illeti a szö­vetkezetek tagságát, az egész szövetkezeti mozgalmat. A kongresszus ma elfogadott határozata is jól tükrözi fel­adataikat, mindenekelőtt a munka minősége fejleszté­sének követelményét. He­lyesen fogalmazták meg azokat a módszereket és eszközöket is, amelyek se­gítségével el akarják érni céljaikat. Ugyancsak helyes az a törekvésük, hogy erő­sítik munkájukban a szö­vetkezeti vonásokat, sajá­tosságokat, a szövetkezeti demokratizmust, a tulajdo­nosi érdekeltséget, tevé­kenységük sokszínűségét, rugalmasságát. A vezetői utánpótlás kiválasztásához, neveléséhez is követésre méltóan határozták meg a követelményeket a fogyasz­tási szövetkezetek képviselői. Marjai József végezetül elmondta, hogy a kongresz- szuson elhangzott észrevéte­leket, javaslatokat a kor­mány napirendre tűzi. Személyzeti vezetők tanácskoztak Budapesten az Építők székházában befejezte mun­káját a személyzeti vezetők kétnapos országos tanácsko­zása. A Szervezési és Vezeté­si Tudományos Társaság harmadik alkalommal össze­hívott rendezvényén több mint ezer személyzeti mun­kával foglalkozó szakember három szekcióban vitatta meg a vezetők kiválasztásá­val, képzésével, a vezetői munka értékelésével össze­függő kérdéseket. A szombati plenáris ülé­sen a szekciók vezetői szá­moltak be az ülésen elhang­zottakról, majd a a tanács­kozás résztvevői ajánlásokat fogadtak el. A javaslatokat a Műszaki és Természettudo­mányi Egyesületek Szövetsé­ge továbbítja a Miniszter- tanács Titkárságának, s el­juttatja a gazdasági vezetők­nek és személyzeti munkával foglalkozó szakembereknek. A tanácskozás résztvevői megállapították, hogy a ve­zetőképzés és továbbképzés színvonala elmarad a köve­telményektől. Javasolták, hogy a jövőben a vezetőkép­zés országos szinten a Mi­nisztertanács hatáskörébe tartozzon. A személyzeti munka nyíl­tabbá tétele érdekében aján­lották, hogy az illetékesek határozzák meg azokat a munkaköröket, amelyek leg­feljebb csak két ciklusidőre tölthetők be. A szekcióülése­ken elhangzottak alapján olyan módszer kidolgozásál javasolták, amely a vezetői munkakörökben dolgozók­nak lehetővé tenné a társa­dalmi presztízsveszteség nélküli visszavonulás feltéte­leit. Hazaérkezett a parlamenti küldöttség Az Országgyűlés küldött­sége portugáliai hivatalos látogatását befejezve szom­baton este hazaérkezett. A delegáció Cservenka Fe­rencié, az Országgyűlés al- elnők e vezetésével a Portu­gál Köztársaság parlamentje meghívásának tett eleget. Az érkezésnél a Ferihegyi repü­lőtéren jelen volt Zózimo Justo da Silva, Portugália budapesti nagykövete. A SZERELÉS HETEI Talán a csillagok állása volt olyan, talán egyebek miatt úgy esett, hogy az utóbbi hetekben szerelős kedvemben voltam. Sorban magam elé raktam az asz­talra rossz esernyőt, vasa­lót, konyhai eszközt, játé­kot, órát és még néhány szerkezetet, egyszerűt, bo­nyolultabbat. Azután ma­gam mellé tettem szerény szerszámkészletemet, s azon voltam, hogy az asztal meg­üresedjék. Kedves nekem az effé­le tevékenység. Gondűző­nek épp oly jó, mint gon- dolatcsiholónak. Már az is nagy dolog, ha az ember egyszerűen csak megismeri: miképpen működnek körü­lötte a dolgok. Sokszor le­gyintünk a másik munkájá­ra: „Az is valami? Nem kell hozzá sok ész, én is meg tudnám csinálni akár­mikor ..Pedig a tapasz­talat merőben mást mutat. Csakhogy a próbákat szé­pen elmulasztjuk. Beszélni, vele a vakvilágba, sokkal könnyebb. Persze: nézzük, ahogy valaki néhány egyszerű mozdulattal elkészít egy tárgyat, megjavít egy rosz- szat. Látjuk, hogy másva­laki néhány nap alatt ter­vez egy gépet, házat... Az is valami... Vegyük például az eser­nyőt! Egyszerű jószág. Né­hány pálcika, rudacska, ki­kattanó, bekattanó billen­tyű, egy-két rugó — ha automata ernyő —•, némi textília és cérna. Két rossz esernyőm volt. Nem írom le most működésüket, tán elhiszik: ravaszdi eszköz mindkettő. Az elsőt két óra alatt szedtem szét s raktam össze, a másodikhoz elég volt tíz perc. Ebből az elsőre fordított idő a fontos. Meg­ismerni a rudacskák, kat­tanok, rugók logikáját, il­leszkedésüket. S ha csak egyet is kihagy a sorból az ember, a végén kezdheti elölről az egészet. ■Nyugtató, türelemre ne­velő, még tán némi bölcses­séget is adó munka a járat­lannak az ilyen javítgatás. Ha hozzá mer látni. És akar is. Ebben az eldobás világban persze sokan ba­darságnak tartják ezt. Kü­lönösen, ha olcsóbb holmi vagy gyerekjáték romlik el. ldőpocsékolás megreperál- ni. (Venni kell egy másikat, kukába a régivel! Valóban: vannak javíthatatlan hol­mik, velük ez a teendő. ötpluszegyes. Kissé lené­zett volt az a gimnázium, amelyet így hívtak. Meg is szüntették. Akkor még hat napig jártunk iskolába. A jobb gimnáziumban hat napig iskolapadban ültek a diákok. A „másodosztályú­ban” mi öt napig koptattuk a padot és egy napig a mű­helyben töltöttük az időt. öreg mesterünk látszólag lassú mozdulatait lestük. S ha valamit nagyon gyorsan igyekeztünk megcsinálni, akkor mindjárt hallottuk: „Maguk csak dolgozzanak lustán! Majd ha egyszer a századikat vagy az ezredi­ket csinálják, akkor lesz helye a szorgalomnak”. Pontosan értettük — azt hiszem —, hogy mesterünk nem tunyaságra nevel ben­nünket. Szinte minden egyszerűbb holmihoz hozzá merek nyúlni. Szétszedés közben kutatandó ki mikéntje s miértje, összerakása köz­ben pedig már csupán is­mételni kell a megtanulta­tok. S mindezt végezve még csodálkozni is szabad: mi­lyen ésszerű, célszerű és sokszor furfangos módon működik egy-egy hétközna­pi eszköz. S lassan kiürül az asztal. Csöndben örülök regi-uj tárgyaimnak. Nagy dolog volt ezeket kitalálni, és el­készíteni. Tudom. Hiszen én is eltöltöttem velük né­hány estét, pedig nekem csupán a készet kellett megismerni. Csak az bánt, hogy na­gyon közel van a szétszed­hető és összerakható világ határa. Meglehet, a nálam ügyesebbek számára kissé távolabb, hiszen jómagam megállók a mechanikus szerkentyűknél, sokan pe­dig könnyedén elbánnak az elektronikussal... De az a határ sincs oly nagyon messze. Próbálkozunk. Már-már az embert — magunkat — is szétszedjük, összerak­juk ... S még mennyi min­dent kellene ... Micsoda tengernyi tudás halmozó­dott föl. És mennyire ke­vés. Teli az asztal, mellet­te millió szerszám. Az asz­talnak mégsem akaródzik megüresedni. Luthár Péter V. Farkas József

Next

/
Oldalképek
Tartalom