Somogyi Néplap, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-17 / 270. szám

2 Somogyi Néplap 1986. november 17., hétfő Á termék minőségében összegeződik a gazdaság munkájának eredménye Gáláns ajándék Dél-ázsiai vezetők konferenciája Gáláns ajándékkal ked­veskedett Reagan amerikai elnök a huszonnégy órás villámlátogatásra érkező Margaret Thatchernek. A brit kormányfő újabb szankciókat kért és kapott Szíria ellen. Mindez persze csak amolyan „mellékes fi­gyelmesség”, hiszen Tha­tcher asszonyt ennél lénye­gesen nagyobb horderejű kérdések nyugtalanították, amikor elindult Camp Da- vidbe. A Downing Street 10. la­kója az utóbbi időkben az­zal lepte meg a világot és amerikai szövetségesét, fiogy miközben őfelsége, ellenzéke a nukleáris fegyverekről va­ló teljes lemondást hirdette meg választási programjá­ban, a kormány síkraszállt a reykjavíki szovjet—ame­rikai csúcstalálkozón meg fogalmazódott javaslatok­kal szemben. Az Angliában egyre job­ban teret nyerő atomfegy­ver-ellenes hangulattal szembeszállván Thatcher a brit atomütőerő fejlesztését szorgalmazta. A tervbe vett Trident-program éppen megnyolcszorozná a London kezében lévő nukleáris ka­pacitást. Thatcher asszonynak per­sze nem kellett különöseb­ben rossz hírekre felkészül­nie. A szovjet értékelés sze­rint az Egyesült Államok jelentősen visszatáncolt a reykjavíki állásfoglalások­hoz képest. Gorbacsov erről szóló levelét egyébként pon­tosan az elutazás előtt ol­vashatta a konzervatív po­litikusnő. A Szíria elleni szankciók amerikai részről jórészt jel­képesek, hiszen már évek óta rendkívül alacsony szin­ten állnak a két ország kapcsolatai. A parlamenti választásokra készülődő Thatcher számára sokkal értékesebb a másik „aján­dék", az tudniillik, hogy Washington nem hagyja cserben öt a nukleáris fegyverek ügyében. H. G. Bokassa teljes császári pompában káprázatos sas­trónján és házi köntösben, a dicstelen házi őrizet napjai­ban ban részt vett egykori szá­zadossal. A jogszabályok értelmében ügyét másodszor is meg kell tárgyalni, mi­vel az előző eljáráskor nem volt jelen. Kérdés, szület­het-e más döntés, mint a halálos ítélet? Esetleg ismét külföldre engedik, vagy börtönben marad. Közben — hogy a különös jogi és politikai kavarodás csak fokozódjon — az ex-császár beperelte a korábbi francia kormányt, és személy sze­GORBACSOV BESZÉDE A MINŐSÉGELLENŐRZÉSRŐL Bokassa botrányai Feltűnési viszketegség? Politikai rövidlátás? Rossz helyzetfelmérés vagy tuda­tos félrevezetés? Naiv re­mények a diadalmas haza­érkezésről? Hiába telt el már jó néhány hét azóta, hogy Jean-Bédel Bokassa, Közép-Afrika egykori csá­szára feltűnés nélkül visz- szatért hazájába, az okok és motívumok még ma sem sokkal világosabbak. Sőt, a kérdőjelek inkább tovább szaporodtak. Felme­rült ugyanis annak gyanú­ja, hogy I. Bokassa koránt­sem saját szakállára dön­tött a veszélyes lépésről (hi­szen Banguiban uralmának megdöntése után, ezelőtt hét évvel, távollétében ha­lálra ítélték), hanem volta­képp „beugratták”. Vagyis elhitették vele, hogy — reá­lis szemmel nézve bármeny­nyire hihetetlennek tűnjön is — még szerepet játszhat a két és fél milliós, koldus­szegény afrikai állam életé­ben. (A „felbújtók” egyes hírek szerint a francia szél­sőjobboldal köreiben, való­színűleg Le Penék Nemzeti Frontjában keresendők. Számukra ugyanis kapóra jön bármilyen esemény, amely kínos helyzetbe hoz­za a párizsi kabinetet.) A kellemetlen szituáció tagadhatatlan, ihászén az Elysée-palota számára a legjobb megoldás az lett volna, ha egyszer és min­denkorra letűnik a színről az 1965-ben katonai puccsal élre került politikus. Elvég­re Bokassa hatalomra segí­tésében éppúgy a fekete kontinensre gyakorolt befo­lyásának megőrzését szem előtt tartó párizsi vezetés segédkezett, mint későbbi eltávolításában. Igaz, ez utóbbit 1979-ben csak az váltotta ki, hogy a nagyzási hóbort hallatlan példáit produkáló, féltucat nejjei és többtucat gyerekkel ren­delkező uralkodó támo­gatása erkölcsileg egyre tarthatatlanabbá vált. Lát­va az elmaradott ország nemzeti jövedelmének ne­gyedét felemésztő, napóleo­ni mintára lebonyolított ko­ronázási ceremóniát, az el­pazarolt segélyeket, a kor­rupciót, a diktatúra kegyet­lenségeit (iskolás gyerekek kínzásáról és megöléséről is beszéltek), Franciaország számára célszerűbb lett Bo­kassa „ejtése”, semmint a kiszámíthatatlan következ­ményekkel járó belső rob­banás kivárása. Következett hát a „meg­előző puccs”, a titkos Bar- racuda-terv, amelyet Ban­guiban több ezer francia ejtőernyős bevonásával bo­nyolítottak le. A császárság helyett ismét visszaállt a köztársasági berendezke­dés, az épp Líbiában tar­tózkodó uralkodó pedig hosszú évekre az elefánt­csontparti fővárosba, majd Párizsba kényszerült. Idő­közben kipattant a gyé­mánt-botrány: a francia la­pok hosszú ideig tárgyal­ták a Giscard d’Estaing el­nöknek ajándékozott ékkö­vek ügyét. Az egykori „kedves rokon” — így ne­vezte Bokassa hivatalos lá­togatása során vendégét, a volt francia államfőt — mellesleg még egyszer szembekerült az ex-császár- ral. Bokassa néhány hónap­ja ugyanis megjelentette emlékiratait, s ebben meg­lehetősen kritikus hang­nemben szólt egykori patró- nusáról. Giscard d’Estaing felháborodott tiltakozása, majd bírói végzés nyomán végül a nagy vihart kavaró memoár-kötet terjesztését betiltották, a megjelent pél­dányokat pedig elkobozták. Egyelőre nem dőlt még el, hogy mi történjen a diszkrét házi őrizet esemény- telenségébe beleúnt, az in­dokínai gyarmati háború­képviselő, hatékony élőmun­kát és anyagfelhasználást ki­mutató termékek útján me­het végbe. Az, aki másként gondolja, mind a mai napig nern értette meg a gyorsítás lényegét. A gyorsítás mindenek előtt a műszaki haladáson, az új technikára és technológiára való áttéré­sen és az emberi tényező ak­tivizálásán keresztül valósít­ható meg. A továbbiakban a főtit­kár felhívta a figyelmet: hét­főn megkezdi munkáját a Legfelsőbb Tanács ülésszaka, amely elfogadja a Szovjet­unió gazdasági és társadalmi fejlesztésének az ötéves terv­időszak második évére szóló tervét. Ez az ötéves terv kü­lönleges helyet foglal el az ország fejlesztésének 15 éves programjában. A munka di­namizmusának növelése ré­vén ebben a mostani terv-' időszakban kell elérni, hogy a fő gazdasági feladatokat egymással szerves egységben oldják meg. Mihail Gorbacsov emlékez­tetett, hogy a minőség javí­tását célzó munka már ko­rábban megkezdődött. En­nek eredményei már mutat­koznak. Mindazonáltal a dol­gok nem úgy mennek, ahogy kellene. A munka még nem bontakozott ki teljes mérték­ben. Az SZKP KB főtitkára hangsúlyozta a változás elő­készítő munkájának fontos­ságát. Kifejtette azt a véle­ményét, hogy a televíziónak és a lapoknak külön rovat­ban kellene foglalkozniuk a vállalatok és ágazatok felké­szülésével. A hátralévő más­fél hónapban a pártbizottsá­goknak az emberek körében végzett munkára kell össz­pontosítaniuk figyelmüket. Mihail Gorbacsov végeze­tül aláhúzta: jól meg kell érteni, hogy ez az időszak rendkívül fontos az ország és a szovjet nép szempontjából. A jelenlegi időszak olyan, hogyha ennek során sikerül megbirkózni a felmerülő problémákkal, akkor ennek történelmi hatása lesz az or­szágra és a Szovjetuniónak a világban betöltött szerepé­re egyaránt. A Dél-ázsiai Regionális Együttműködési Szövetség (SAARC) első évének ered­ményei szilárd pilléreket te­remtettek a gyümölcsöző kooperációhoz és remélhető­leg a lefektetett alapokra építve sikerül az összefogás területeit tovább szélesíteni — jelentette ki Radzsiv Gan­dhi indiai kormányfő a szö­vetségbe tömörülő hét ország vezetőinek vasárnap meg­nyílt bangalorei csúcsérte­kezletén. A kétnapos tanács­kozáson a házigazdán kívül részt vesz Hoszain Moham­mad Ersad bangladesi elnök, Junius Dzsajavardene Sri Lanka-i államfő, Maumun Abdul Gajum Maldív-szige- teki elnök, Birendra nepáli és Vangcsuk bhutáni király, Radzsiv Gandhi és Moham­mad Khan Dzsunedzso pa­kisztáni kormányfő Mohammad Han Dzsunedzso pakisztáni miniszterelnök. Az angol elnevezéséből SAARC-nak rövidített regio­nális együttműködési szövet­ség tavaly decemberben ala­kult meg a bangladesi Dak- kában. A mostani, második csúcsértekezleten a részvevők összegezik az akcióprogram­ban kijelölt területeken el­ért eredményeket és feltár­ják az együttműködés bőví­tésének lehetőségeit. A ta­nácskozás nyugodt lefolyta­tására rendkívüli biztonsági intézkedéseket tettek az in­diai Bangaloréban. Ismét Phomvihane a laoszi párt főtitkára EGK-jelentés Csernobilről A csernobili atomerőmű­ben történt szerencsétlenség csak elhanyagolható hatás­sal volt a közöspiaci orszá­gok lakosságának egészsé­gére — hangsúlyozza az Európai Gazdasági Közös­ség Brüsszelben nyilvános­ságra hozott hivatalos je­lentése. A 34 oldalas dokumentum szerint „teljes bizonyosság­gal ki lehet jelenteni, hogy a közösségben senki sem szenvedett súlyosabb bioló- ' giai ártalmakat”. A levegő és a víz szennyeződése nem járt egészségügyi következ­ményekkel, a radioaktív szennyeződés legfontosabb hordozói az élelmiszerek voltak. A felnőttek átlago­san csak 88 mikro-sivert egységnyi sugárdózist kap­tak Franciaországban, 370-et Olaszországban, 410-et az NSZK-ban és még a legmagasabb értéket mu­tató Görögországban is csak 610 egységet. Ez nagyon gyenge érték, mert az em­berek átlagosan 130 ezer egységnyi dózist kapnak életük során a természetes háttérsugárzás következté­ben és további 20 ezret az orvosi vizsgálatok alatt. A Közös Piachoz tartozó or­szágok területén éppen ezért „a csernobili szeren­csétlenség hosszú távú ha­tása a rák és a genetikai sérülések előfordulására csak nagyon csekély” — áll a jelentésben. A minisztériumoktól, főha­tóságoktól független, szer­vezetileg nem a vállalatok rendszerébe tartozó állami minőségellenőrzési és ter­mékátvételi szolgálat létre­hozásáról tartottak tanácsko­zást Moszkvában, az SZKP Központi Bizottságának épü­letében. A tanácskozáson részt vettek a köztársasági kommunista pártok központi bizottságainak, a határterüle­ti, területi és városi pártbi­zottságoknak a titkárai — jelentették be szombaton Moszkvában. A tanácskozáson felszólalt Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és Lev Zajkov, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja, a köz­ponti bizottság titkára is. Beszédében Mihail Gorba­csov rámutatott, hogy az SZKP KB Politikai Bizottsá­ga azért tartotta fontosnak e tanácskozás összehívását, mert nagy társadalmi és gazdasági jelentőségű kérdés­ről van szó. A termék minő­ségében összegződik ugyanis minden gazdasági ágazat munkájának eredménye. Ar­ról van szó, hogy milyen ter­mékek kerülnek a népgazda­ságba, milyen termékek ha­tározzák meg annak színvo­nalát, milyen termékek be­folyásolják az emberek élet­körülményeit, elégítik ki szükségleteiket. Mindez az emberek hangulatát, az or­szágban végbemenő folyama­tokhoz való viszonyukat is meghatározza. A piacnak magas műszaki színvonalú árukkal való te­lítettsége a virágzó gazdaság legfontosabb ismérve, és el­lenkezőleg: a gyenge minő­ség a rossz, lelkiismeretlen munka kifejezője, az anyagi és műszaki eszközök, a nem­zeti vagyon pazarlásának leg­veszélyesebb megnyilvánu­lása. A főtitkár a továbbiakban megállapította, hogy a szov­jet belső piac sok esetben kezd telítődni, közeledik az optimális szinthez. A közfo­gyasztási cikkeik struktúrája bizonyos mutatókat tekintve közeledik az ésszerű nor­mákhoz. Ugyanakkor sok áruból állandó hiány mutat­kozik. Ha minden termék jó minőségű lenne, az sok te­kintetben a mennyiségi problémákat is megoldaná. A gyorsítás csak minőségileg magas színvonalú, a terme­lékenység magas szintjét A kb politikai beszámoló­jának elfogadásával, az 1990-ig szóló ötéves, illetve a hosszú távú társadalmi-gaz­dasági fejlesztési terv jóvá­hagyásával, a szervezeti sza­bályzat módosításával, a ve­zető szervek megválasztásá­val szombaton befejezte munkáját a Laoszi Népi Forradalmi Párt negyedik kongresszusa. Az új összeté­telű Központi Bizottság első ülésén ismét Kaysone Phom­vihane-t választották meg az LNFP KB főtitkárává. A kongresszusi határozat megállapítja: a KB politikai beszámolója helyesen ele­mezte a szocializmushoz való átmenet első tíz évének ta­pasztalatait. Kijelölte a to­vábbfejlesztés és a megúju­lás feladatait, a marxizmus- leninizmusnak a laoszi sajá­tosságoknak megfelelő alkal­mazásával. Kaysone Phomvihane zár­szavában megállapította: a kongresszus felelős, alkotó légkörben, lenini stílusban aktív, sikeres1 munkát vég­zett. Az előrelépés érdekében nyíltan feltárta a hibákat is. rant Valery Giscard d’Estaing államfőt, mivel ők szervezték meg — így a bí­rósági kereset — annak idején megbuktatását. Akárhogyan is alakuljon e groteszk történelmi tragi­komédia, Bokassa szerepe az új bírósági eljárással gyaníthatólag végleg befeje­ződik. Legtalálóbban talán a Quatidien de Paris fogal­mazta meg véleményét: „A történelem néha bohócokat szül, és Bokassa is közülük való... Hullákra építette trónját, és éhezésbe vezette népét... Véres és nevetsé­ges sértés marad a civilizá­ció számára...” Sz. G. Földrengés Tajvanon Nagy erejű földrengés rázta meg szombat hajnalban a taj­vani Tajpei városát. A földrengésnek halálos áldozatai is vannak

Next

/
Oldalképek
Tartalom