Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-11 / 240. szám
1986. október 11., szombat 5 CmntonárSumi ünnepség a sportcsarnokban [_______________RÁDIÓSZEMLE Rokonkeresőben Százéves a kaposvári szakmunkásképzés Tegnap reggel a Himnusz hangjaival kezdődött a sportcsarnokban az 503-as számú Rippl-Rónai József Ipari Szakmunkásképző Intézet centenáriumi ünnepsége. Dr. Király István, az intézet igazgatója köszöntötte a vendégeket és az elnökséget, többek között Tanai Imréi, a megyei pártbizottság titkárát. Vizy Györgyöt, a Művelődési Minisztérium főmunkatársát, Tolnai Sándort, a városi pártbizottság első titkárát, Papp Jánost, Kaposvár tanácselnökét, dr. Sótonyi Sándort, a megyei tanács művelődési osztályának vezetőjét, Rostás Károlyt, a Hazafias Népfront megyei elnökét, valamint a megyei KlSZ-toizottság és a Pedagógusok Szakszervezetének képviselőit. Ezt követően Papp János ünnepi beszédében ecsetelte a szakmunkásképzés évszázados történetét, fejlődését. Az iskola elődjének megalapításával kapfcsolatos döntésről a Kaposvár című lap tájékoztatta olvasóit. Az első tanévben — 1886-ban — az oktatási intézményben 163 diák tanult, az első igazgató Rippl József volt. Az iskolának először a Petőfi utcai, majd pedig „A haza kis polgárainak” címzett Kossuth téri elemi sikola adott otthont. A felszabadulás után az ifjúmunkások az Irányi Dániel utcai épületben folytatták tanulmányaikat. 1969-ben az addig megoldatlan kollégiumi és tanműhelyi gondokon segített az akkor átadott Virág utcai új iskolakomplexum. 1949 és 1985 között csaknem 17 ezer diák tett sikeres szakmunkásvizsInformatikai üzemmérnökképzés kezdődik Informatikai üzemmérnökképzés kezdődik a jövő tanévben a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskolán. A mikroelektronika és a számíatástechnika legújabb tudományos eredményeire építő, s az informatika hazai elterjesztését elősegítő új szak tananyaga és tantárgyai kapcsolódnak a középtávú kutatásfejlesztési terv elektronikai programjához, elősegítve egyben a felsőoktatás, a kutatásfejlesztés és a termelés összehangolását is. Az adatok és az információk tárolására, feldolgozására és átvitelére immár hazánkban is egyre olcsóbb és nagyobb teljesítményű eszközök állnak rendelkezésre. E lehetőségek kiaknázása a műszaki fejlesztésben, az ipari vagy a mezőgazdasági termelésben, a szolgáltatásokban vagy az államigazgatásban hozzájárul a termékek korszerűségének, minőségének növeléséhez, a termelési költségek csökkentéséhez és a termelési szerkezet rugalmassá válásához. Így az informatika kulcsszerephez jut az egész népgazdaság teljesítő képességének, nemzetközi versenyképességének fokozásában. Az új üzemmérnökképzés megindítását több bázisintézmény támogatja: egyebek között a Videoton, a SZTAKI, a SZKI és a SZÁMALK vett részt a képzés tartalmi kialakításában. gát. Az 1970-es tanévtől kezdődően a tagozatos képzés 13, aíz utóbbi tíz évben pedig — a munkáltatói igények függvényében — 23—28 szakmára terjedt ki. Az iskolában a fejlesztés folyamatos, aminek legutóbbi eredménye a videotechnika ténhódítása: jelenleg a saját központi stúdióból négy csatornán árasztható az információ. Papp János hangsúlyozta hogy a szakmunkás-utánpótlás nevelésiében alapvető és meghatározó a gyakorlati oktatás, mely az iskola és a munkál taták közös feladata. Az intézmény és a számos bázisüzem közötti együttműködési megállapodások jól szolgálják a szakoktatás ügyét. Ezután dr. Sótonyi Sándor nyújtotta át a szakmunkás- képző intézet igazgatójának dr. Király Istvánnak a Minisztertanács jubileumi oklevelét. Horváth Lajos és Németh László, az intézet tanárai a Művelődési Minisztérium Kiváló Munkáért kitüntetésiét vehette át Vizy Györgytől, Horváth György szakoktató pedig miniszteri dicséretben részesült. A gyakorlati oktatásban több évtizede részt vevő tizenhárom vállalatnak, illetve oktatónak emlékplakettet nyújtottak át. Pintér Kálmán és Bárdos Kálmán nyugalmazott igazgatók centenáriumi oklevelet kaptak. A kitüntetések, jutalmak átadását a szakmunkásképző intézet diákjainak színes kultúrműsora követte. Az ünnepséget az intézetben a centenáriumi emléktábla felavatása, a jubileumi kiállítás megnyitása, valamint a korszerű, másfél millió forint költséggel épült oktatótermek átadása zárta. T.R. Akik valamelyest is érdeklődnék a nyelvészet iránt, érdekes műsort hallhattak csütörtökön este a Kossuth Rádióban. Ma már nemcsak a szákemberek számára ismertek azok a kétségek, amelyek nyelvünk, s így népünk pontos származásával kapcsolatban adódnák, hanem szélesebb rétegék is hozzájárulhatnak nyelvtörténeti, összehasonlító nyelvészeti munkánkhoz. Iskolai tanulmányainkból emlékszünk még azokra a ma már megmosolyogtató próbálkozásokra, amelyek ennek a mindenkor árvaságtudattal terhelt magyar népnek rákont igyekeztek keresni a nagyvilágban? Juliánusz barát nagy útjai óta Körösi Csorna Sándoron át szinte minden korban akadtak olyandk, akik egész munkásságukat egy-egy rokonságelmélet igazolásának szentelték. így adódhat aztán, .hogy a tudományos eredmények mellett egyéb — nem kifejezetten nyelvtörténeti — szempontok érvényesítésével voltunk már hunoktól, su- méroktól, rómaiaktól származók. Főként azokban az időkben, amikor nemzeti büszkeségünk nem engedhette meg, hogy ama „halzsíros atyafiság” jegyében a finnugor népékkel barátkozzunk. Most újabb változatot hallhattunk a Műhelyfőnökök a nagyvilágból című műsorban. Kazár Lajos összehasonlító nyelvésszel Egyed László készített interjút. A beszélgetőtárs életútja rendkívül változatos, csöppet sem jellemzi a tudomány e területén tevékenykedő tudósokat. Kazár Lajos ugyanis pályájának elején fanmerke.- dett valahol a messzi Ausztráliában, azután szinte egyik pillanatról a másikra egy számunkra némiképp meghökkentő fordulat következett: elhatározta, hogy megtanul ójapánul. Tanulmányai során oktatója hívtai föl a figyelmét arra, hogy nagyon sok olyan szóval találkozott ebben a nyelvben, amelyik hasonlít a magyar megfelelőjére. Ezt követően kezdte Kazár Lajos behatóbban vizsgálni a két nyelv szókészletét. Kutatásai során mintegy kétszáz olyan szóra bukkant, amely véleménye szerint, közös szógyökből származtatható. Megdöbbenve hallgathattuk volna a tudományos szenzációt, hiszen ezzel megcáfolva láthatnánk finnugor rokonságunkat is. Még mielőtt azonban valaki örömmámorba esne, mert lelki szemei előtt már látni véli, hogy a japánok nekünk, mint távolba szakadt rokonaiknak minden kedvezményt megadnak ezután, s mint egy nagy családban, áhol a jobb módúak támogatják a kevésbé tehetősöket, úgy lesz most velünk is, akkor ki kell ábrándítanunk őket. Ez a rokonság ugyanis csak egy tudományos hipotézis, aminek eseteges bebizonyítása még nagy munkát igényelne. Hiába keletkezett például hasonló szótőből a japánban és a magyarban az „osonni” ige és még jó néhány más szó, a nyelv történeti fejlődése során annyi helyről és olyan sokféle hatás érte valamennyi nyelvet, hogy azok pontos rokoni kapcsolatainak kibogozása nem könnyű még ilyen viszonylag sok közös szótő esetében sem. Senki ne értse úgy, hogy inkább a skandináv gondolkodásmód áll közelebb nozzám, ezért kezelem fenntartással a hírt ahelyett, hogy lelkendeznék. A tudomány amúgy sem ismeri az effajta egyéb szempontokat. A rádiót sem kell megkövezni azért, amiért műsorára tűzte ezt a beszélgetést. Ez a vélemény ugyanis csak egy a szakemberek különböző megközelítési módjai közül. Biztosra vehető azonban, hogy sok nyelvészünk — anélkül, hogy japán lenne — ferde szemmel nézi ezt az elképzelést. Varga István Történeti osztály a Somogy Megyei Múzeumban Beszélő tárgyak, kihaló szakmák Uraságodnak elárulom, minden a karácsonnyal kezdődött. Nem azért mondom, de nagy a család, kiterjedt a rokonság, \nem csoda, hogy rengeteg ajándékot kaptam. Persze akadt köztük olyan is, amire momentán nincs szükségem, csak a helyet foglalja, de hát az ajándékozónak nem mondhatom, hogy bátyuskám, máskor ne vegyél nekem ilyen bóvlit, mert megsértődne szegény, nem igaz? Látom, uraságod máris bólogat, igaza van, nagyon is igaza van. Valóban elfelejtettem visszacserélni a fölöslegesnek ítélt ajándéktárgyakat. Persze lengem sem ejtettek a fejem lágyára. A hiábavalóságokat fogtam, és bevittem a munkahelyemre. A Szobám ajtajára kiírtam: „Karácsonyi ajándékba kapott 42-es sícipőt, kerti villanykapát, kempingkerékpárt, hálósapkát, 10 darab 3 méter hosszú, 15 centi átmérőjű eternitcsövet, valamint egy nyúlketrecet bármire cserélek megegyezés szerint.” Mondanom sem kell, hogy jöttek a kuncsaftok egymás után, elsősorban olyanok, akik ugyancsak fölösleges holmikat kaptak ajándékba. A kerti villanykapát pillanatok alatt elcseréltem egy autórádióra, a hálósapkáért kaptam egy teafőzőt és egy Ki kicsoda? lexikont. Közben Szepetneki Joli, a (könyvelés nyugdíj előtt álló szépasszonya megkért, hogy az ő Csereberebolt karácsonyi ajándékait is kommendáljam el. Hozott is másnap egy /akváriumot, egy hintaszéket, meg a szexuális eltévelyedéseiről szóló ismeretterjesztő könyvet, amit a legutóbb, elvált, immár ötödik férjétől kapott ajándékba. A harmadik nap reggelén, már munkakezdéskor megrohantak az érdeklődők, délig egészen komoly forgalmat bonyolítottam le. Délután már nem fértünk el az irodámban, az igazgató a női öltöző előterében jelölt ki számomra egy kis területet, ellenszolgáltatásként pedig azt kérte, hogy szerezzek neki egy kerti függőágyat és legalább ötszáz kúpcserepet. Nem akarok dicsekedni, de az én kis cserebere-boltomban van minden: fűnyírógép, hajszárító, törzskönyvezett puli, jéger alsó, francia konyak, skót viszki, sózott hering, kétágú létra, ciroksöprű, nappal is zenélő éjjeliedény, fogamzásgátló, ima- zsámoly, lepkeháló, de arra vagyok a legbüszkébb, hogy tegnap egészen jó áron értékesítettem egy hároméves, almásderes lipicai csődört. A napok alatt népszerűvé vált cserebere-bolt további működését a vállalat szak- szervezeti bizottsága is támogatja, mondván, gazdaságpolitikai feladatunk segíteni minden olyan kezdeményezést, amely a lakosság ellátását, a dolgozók társadalmi közérzetét javítja. így aztán már segítőtársam is van: a szakszervezeti bizottság adminisztrátora naponta két órán át kezeli a pénztárgépet, és szövegezi gépeli az adásvételi szerződéseket. Uraságod az előbb azt mondta, hogy másodállást, fizetést kiegészítő elfoglaltságot keres. Nézze, ha továbbra is ilyen erős lesz a forgalmunk, a feleségem nevére kiváltok egy kiskereskedői engedélyt, és legalizáljuk a cserebere-boltot. Természetes, hogy az osztályvezetői állásomat megtartom, tehát szükség lesz arra, hogy valaki segítsen az üzletben. Maga technikus, ugye? Kezdetben anyagmozgatóként tudom alkalmazni, de később lehet magából árukiadó sőt műszaki átvevő, becsüs is. A részleteket majd megbeszéljük, világos? Na, csirió! Igyuk ki ezt a kis bort! Tudja, sietek vissza a munkahelyemre. Állítólag délután hoznak egy szekrénysort, egy vízibiciklit meg öt autógumit. Én meg igyekszem gyorsan túladni minden tételen. Nem szeretem az óriási, elfekvő árukészleteket. Kiss György Mihály A múzeumi és műemléki hónap rendezvényei között az elmúlt néhány nap a történettudományi hété volt. Ebből az alkalomból dr. Takács Évát, a Somogy Megyei Múzeum történeti osztályának vezetőjét kértük, hogy mutassa be csoportját, munkájukat, terveiket. — Csaknem fél évtizede, az osztály megalakulásával kezdődték a megyében a történettudományi kutatásaink. Ma már nyolc munkatárssal — öt muzeológussal, két gyűj teménykezelővel és egy adminisztrátorral — dolgozunk. Az öt muzeológussal szinte „lefedhető” az egész történettudomány: foglalkozunk gazdaság-, társadalom-, művészet-, politika- és irodalomtörténettel. Kutatásaink központjában természetesen a megyetörténet áll, ezen belül is először Kaposvárt szeretnénk feltérképezni. A muzeológia is tudományos munka, hiszen egy történeti kiállítás megrendezése ugyanolyan felkészültséget, alaposságot igényel, mint egy történeti tanulmány megírása. Munkánk során nemcsak írott anyaggal, dokumentumokkal foglalkozunk, a tárgyak is sok mindenről „beszélnek”. Egy kiállítás forgatókönyve több éves kutatómunkát takarhat. Tevékenységünk egyik részeként aktuális évfordulókkal kapcsolatos kutatásokat végzünk, kiállításokat rendezünk. Jövőre lesz az esz- perantisiták centenáriuma, és egyik munkatársunk — Németh András — tanulmányt ír Gönczi Ferenc születésének 125. évfordulójának a tiszteletére múzeumalapító tevékenységéről. — A kutatás milyen területeivel foglalkoznak napjainkban? — A múzeum feladata elkészíteni a megyei irodalmi topográfiát. Ezt a munkát, melybe minden megye bekapcsolódik, a Petőfi Irodalmi Múzeum szervezi. Tevékenységünkkel regionális kutatóhelyekhez, országos tudományos kutatási tervekhez csatlakozunk. Pécsen — regionális központú ókban — részt veszünk a Janus Pannonius Tudományegyetem nemzetiségi kutatásaiban. Irodalomtörténészünk — dr. Fejesné Bognár Zsuzsa — a Pester Lloyd német nyelvű napilap 1850 és 1944 között megjelent számait dolgozza fel. öt éve folyamatosan fotózzuk a temetőket, mert a fellelhető névanyag és sírfeliratok forrásértéke igen jelentős. Ezzel párhuzamosan színes diákon örökítjük meg településeink fejlődését. Szintén öt esztendeje dolgozunk a hangarchívum kibővítésén. A szalagok idősebb, általában vezető pozíciójú emberek szavait őrzik, akik valamivel hozzájárultak megyénk fejlődéséhez. A kihaló, illetve átalakulóban levő szakmák is — például faesztergályos, kéményseprő, vízimolnár — kutatásaink egyik területét jelentik. Az egykori műhelyek berendezései, az alkalmazott technológiák, munkaruhák páratlanul érdekesek. — Milyen tervei vannak az osztálynak? — Helyszűkében az iskola- történeti kiállításunkat le kellett bontani, szeretnénk egy állandó termet az értékes anyagnak. Készülünk egy nagy megyetörténeti kiállításra, mely a természettudománytól a történettudományig felöleli a megye történeti alakulását, fejlődését. Gyönyörű fegyvertörténeti gyűjteményiünk van. Kiállítássá rendezését anyagi akadályok nehezítik, a biztonsági berendezések ugyanis rendkívül drágák. — A történeti osztálynak milyen intézményekkel, illetve személyekkel van közvetlen kapcsolata a megyében? — Együttműködési szerződésünk van a Kaposvári Tanítóképző Főiskolával. Itt ugyanis fakultatív oktatás keretében honismereti vezetőket képeznek. A főiskola pedagógiai tanszéke segítségünkre van az iskolatörté- neti gyűjtőmunkában, mi pedig pedagógiatörténeti anyagot kölcsönzünk és előadásokat tartunk. Gyakran fölkeresik osztályunkat somogyi emberek számunkra rendkívül értékes tárgyakkal, ám még mindig sokszor előfordul, hogy pótolhatatlan használati tárgyak, ruhák válnak a tűz martalékává. Igyekszünk a községek helytörténeti gyűjtését szaktanácsadással segíteni, a települések honismereti munkáját támogatni. Tamási Rita
