Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-11 / 240. szám

6 ___________Somogyi Néplap___________ 1 986. október 11., szombat Mit kell megfizetni? A teljesítményt és nem a diplomát A felszabadulást megelő­zően a munkás és műszaki átlagkeresetek aránya 1:3 vollt hazánkban. Jelenleg is hasonlóak az arányok, pél­dául az NSZK-ban vagy Franciaországban. Nálunk Viszont a műszaki dolgozók kereseti előnye a munkáso­kéhoz képest évről évre fo­lyamatosan csökkent, s az egykori 300 százalékos kü­lönbség egy tizedére, 30—40 százalékra apadt. A beosz­tott mérnök — mondhat­nánk a „függetlenített” alko­tó: a technológus, a konst­ruktőr — helyzete a legrosz- szabb, alig több mint tíz szá­zalékkal keres többet, mint egy esztergályos. Az átlagot javítja, hogy a vezető beosz­tású műszakiak nagyobb alapbért és prémiumot kap­nak. A valóságban persze igen sok helyütt nem igazán al­kotó fejlesztő szakember nálunk a beosztott mérnök. Megfigyelhető széles körben az „alulfoglalkoztaitottság”, az embert próbáló, a feleme­lő feladatokat és az elisme­résért kiáltó teljesítmények hiánya. Feloldható az ellentmondás Mintha túl sok lenne a mérnök és kevés az értel­mes, hasznos alkotó mun­ka. Sokan egyetemi, főisko­lai túlképzésről beszélnek. Mások azt hangsúlyozzák, hogy az alacsony jövedel­mek eleve telj esi tményvisz- szafogásra késztetnek, s már a pályaválasztás időszakában kontraszelekciókhoz vezet­nek. Tény, hogy érzékelhe­tően csökkent a műszaki egyetemekre, főiskolákra je­lentkezők aránya. Látszatra feloldhatatlan el­lentmondással van dolgunk. A vállalat nem fizeti meg a középszerű munkát, a mű­száki pedig nem vállát töb­bet „ezért a pénzért”. A műszaki értelmiség általános béremelésére, a teljesítmé­nyek megélőliegezésére belát­ható időn belül nincs lehető­ség. A tehetségről, az alko­tókészségtől és legfőképp a konkrét műszaki-gazd asági teljesítményitől függő anyagi ösztönzésre viszont mód nyí­lik. Miért ne kaphatna pél­dául a mérnök a közösség boldogulásét, a jó üzletet megalapozó egy-egy új ter­mék vagy korszerű technoló­gia kifejlesztéséért anyagi helyzetét, életpálya-keresetét döntően befolyásoló nagyobb összeget? Megtermékenyíte­né a műszaki fejlesztést olyan jelentős anyagi tét, amely küzdelemre, kitartás­ra, elmélyült, fantáziadús munkára lelkesítené a tehet­séges embereket. Ha a Rábának sikerült Két dolog mindenesetre szükséges., 1. Legfőképpen világos cé­lok, lelkesítő feladatok kel­lenek. A mérnök ritkán van abban a helyzetben, hogy maga határozhatja meg te­vékenysége fő irányát, a fej­lesztés témáját. Nem ismeri részleteiben a piaci kereslet, a technikai fejlődés mozgás­irányát, a vállalat adottsá­gait. 2. Nem kevésbé fontos, hogy legyenek alkotni akaró és alkotni képes, felkészült műszaki szakemberek. A még oly lelkesítő feladat sem képes önmagában, mondhatni magától legyőzni a gmk, a taxizás, a rövid távú jövedelemnövelés csá­bító hatását. A szellemi tő­ke, miként az anyagi, befek­tetést igényel! Szó szerint és átvitt értelemben egyaránt. Lézerkutatás a szegedi egyetemen Ketskeméty István és Szabó Gábor ellenőrző vizsgálaton — Talán illusztrálhatnánk egy példával a lézerfelvilla- nások szerepét és funkció­ját? — A technika jelenlegi ál­lása mellett rendelkezésre álló vizsgálóeszközök általá­ban csak a természeti folya­matok végeredményeit képe­sek regisztrálni. Azt azon­ban nehezen, hogy miképpen játszódnak le az elemi fo­lyamatok. Minket kutatókat pedig elsősorban az érdekel, biológust, fizikust egyaránt, hogy mi történik a végered­mény konstatálása előtt. Az elemi folyamatok többségét csak a lézerekkel lehet mér­ni. Az érdekel például, hogy a növények miképpen ter­metnek oxigént. Azt tudjuk, hogy oxigént termelnek, de hogy ez milyen folyamathoz kötődik, ez lehet a kutatás alapvető célja. Nánal László is 'bekapcso­lódik a beszélgetésbe, és rög­tön a legfontosabb kérdésre tereli a szót: — A lézier a „szegényem- ber” vizsgálóeszköze lehet, ha elterjed, és kellő meny- nyiségben áll a kutató^ no meg az ipar rendelkezésére. Fejlesztése és alkalmazása lehetővé teszi a dinamikus vizsgálatok elvégzését. Hogy mit lehet csinálni a lézerek­kel? Lehet vágni, hegeszte­ni, ruhát, üveget, bőrt szab­ni, és ha ez ipari keretek között kerül felhasználásra, akkor természetesen progra­mozható is. A lézeres anyag- megmunkálás után nem ma­rad selejt, a vágott felüle­tet megedzi, beégeti, a szö­vet például nem rojtolódik ki. De operálnak is véle a sebészetben, és nem szüksé­ges utána vérzéscsillapító al­kalmazása. — Végül azt kérdezem, az ipari alkalmazásit tekintve milyen az elmaradásunk a fejlettebb országokhoz viszo­nyítva? — Bár kellő erőfeszítést teszünk, hogy megfelelő mű­szereket építsünk föl, a mű­szerek alkalmazását tekint­ve 5—10 éves késésben va­gyunk. Azt szorgalmazzuk, hogy egyre több berendezés készüljön el, és kerüljön ki az intézetünkből. Tárgyalá­sokat folytatunk annak ér­dekében is, hogy ezeket használják is az illetékesek Polner Zoltán Szabó Gábor. — Másodéves egyetemi hallgatóként is­merkedtem az intézet mun­kájával, és negyedéves ko­romban már félállásban az intézet munkatársa voltam. Láttam az előttem kutató gárda problémáit, megismer­tem azokat a nehézségéket, amelyek annak idején mű­szerezettség hiányában nehe­zítették a tudományos mun­kát, tehát dolgoztam nehéz körülmények között is. Nap­jainkra sikerült olyan esz­közöket kifejleszteni, ame­lyeket piacra dobhatunk, vagyis lézereket gyárthatunk más kutatóműhelyek, kuta­tók számára, Az akkori elő- kísérletek napjainkra meg­érték, és az eredmények ré­vén a továbblépés lehetősé­gét kínálják az intézet va­lamennyi munkatársa szá­mára. Az, hogy egy lézer működik az asztalon, az még nem jelent mindent. A mun­ka oroszlánrésze azután jön. hogy a műszer végül is fel­használó kezébe kerüljön, és a gyakorlatban is hasz­nálhassa. Az elmúlt időszak­ban tizenegy készüléket ké­szítettünk és adtunk el. Ez természetesen a tevékenysé­günk egyik oldala csak, de nagyon fontos oldala. Amint a műhelyekben végzett mun­kát látta, ott elsősorban szs- relőtevékenység folyik, enél- kül ugyanis elképzelhetetlen a kutátás. És, hogy ott is sikerült megfelelő szintet el­érni, azt speciális lézerek ki­fejlesztett példányai is bizo­nyítják. PILÓTÁK MENTÉSE: A KATAPULTÁLÁS Szálló repülőgépet vagy helikoptert elhagyni ma már nem jelent különösebb gon­dot. A fülke tetejének ledo- bása vagy a törzs ajtajának nyitása után ki lehet ugrani a gépből, és a kiugrót egyé­ni ejtőernyője leszállítja a földre. Erre azonban ilyen egyszerűen csak az óránként 500 km-esnél kisebb sebessé­gű légi közlekedési eszkö­zöknél van mód. Az ennél nagyobb sebességgel szágul­dó repülőgépnek az elhagyá­sa már sokkal bonyolultabb feladat. Ha ugyanis valaki egy órádként 500 tem-es se­bességű repülőgépből ki­emelkedik, annak testére . a toriónyomás 500 kg-mal ne­hezedik. Ez határérték, amely fölött a toriónyomás már meghaladja az ember fizikai erejét. Ennél nagyobb sebes­ség esetén a repülőgépet kü­lönleges szerkezet felhaszná­lása nélkül már nem lehet elhagyni. E különleges szerkezet a katapultülés, amelyet a ben­ne ülő emberrel együtt lő­nek ki a repülőgép törzsé­ből. Nevét a ka tap ultitól, az ókori görög hadigéptől kap­ta, amely tüzes kövek és nyilak hajiigálására szolgált. Az első katapultülásek lét­rejötte szorosan összefügg a sugárhajtóműves repülőgé­pek megalkotásával. A gébbe beszálló pilótát „bekötik” — hevederekkel rögzítik a katapultüléshez. Ha repülés közben baj tör­ténik, kezdődik a katapultá­lás: a pilóta egy kar segít­ségével ledobja a fülke tete­jét, és a kilövő mechaniz­mus megkezdi a munkáját. Képünkön: katapultálási gyakorlat egy katonai repü­lőgépből. Az egyetem, a főiskola az alapokat rakja le. Erre épül a nyelvtanulás, a műszaki ismeret- és tapasztalatszer­zés időigényes folyamata. A társadalom, a vállalat anya­gi, erkölcsi támogatása pedig segíti a felkészülést a nagy feladatokra. Nehéz lenne el­dönteni, hogy a szorgalom, a kellő kitartás, az oly nélkü­lözhetetlen eltökéltség, küz- dőkópesség hiány zik-e a fia­tal műszakiakból, avagy a közszellemimel, a társadalmi megbecsüléssel van baj. Tény, hogy elkallódik sok tehetség, még mielőtt kibon­takozna. Az ilyen összetett társadal­mi -gazdasági ellentmondások feloldása a feladatok mérdes- kélésével, gondolati síkon szinte lehetetlen. Néhány élen járó vállalatnál viszont, ahol panasz helyett csele­kedtek, ott elvágták a gor­diuszi csomót. A győri Rá­bában például öt év alatt 70 —80 százalékkal emelték a mérnökök fizetését a műsza­ki értelmiség és a munkás­ság jól felfogott közös érde­keit szolgálva. A javuló mű­szaki-gazdasági teljesítmé­nyek megalapozzák az egész közösség eredményesebb munkáját, jobb életét. A mérnökök presztízse A műszaki fejlesztésben élen járó vállalatoknál per­sze a teljesítményt és nem a diplomát fizetik meg. A fiattal szakemberek azonban mégsem lázadoznak, mert látják a példát, s tudják, ha bizonyítanak, ők is beállhat­nak a „menők” közé. És kapnak lehetőséget, izgal­mas feladatokait a tapaszta­latszerzésre, a felkészülésre. Versenyezzenek a vállala­tok — s „házon belül” a különböző részlegek — az ifjú mérnökök megnyeré­séért. Ne a bének, hanem a műszakiak mérce emelésé­ben. az alkotó képességek kiteljesítéséhez szükséges le­hetőségek megteremtésében licitáljanak egymásra.. A fia­tal műszákiak pedig ne az anyagi javak, hanem tudás, a 'tapasztalat felhalmozására, a mostani nagy alkotásokra összpontosítsanak. A mun­kahelyi környezet gondosko­dása segítheti a napi meg­élhetési gondok elhárítását ebben a felkészülési idő­szakban. A közvélemény fi­gyelme, a mérnöki munka, a műszaki és temészettudomá- nyok nagyobb presztízse pe­dig erőt, bátorítást, ösztön­zést adhat mindehhez., Kovács József A Szegedi József Attila Tudomán.yegyietem Kísérleti Fizikai Tanszéke műhelyek­re épült „úszó laborató­riumihoz” hasonlítható. A földszinten ugyanis 'műsze­részek, tedhníkusök iparsze­rű termelőmunkájával ta­lálja szembe magát a láto­gató, míg az emeleten egy­mást érik a kutatólaborató­riumok, a kísérleteknek tág teret biztosító műhelyek. Ketskeméty István egyete­mi tanár, a fizikai tudomá­nyok doktora, a tanszék ve­zetője beszélgetésünk kezde­tén Budó Ágoston akadémi­kusra hivatkozik, az ő emlé­kért iidézi, mint olyan tudo­mányos tekintélyű szakem­berét, aki a folyadék-lumi­neszcenciái vizsgálatoknak kezdeményezője, kutatója voilt a szegedi egyetemen Az 1969-ben elhunyt prof es z- szor nevélt ma emléktábla őinzi Szegeden, a Berzsenyi utcában. Kutatói munkássá­gáról pedig köztudomású, hogy foglalkozott a moleku- laszínfcépek, a dielektriku­mok fizikájának kutatása mellett a molekuláris lumi­neszcencia vizsgálatával, elemzésiével Is. — Milyen vizsgálatokat folytatnak jelenleg a tan­széken? — kérdezem Kets­keméty Istvánt. ' — A folyadékliézeres, fes­téklézeres vizsgálatokról szá­mos közlemény, sóik publiká­ció látott napvilágot az el­múlt időszakban. Igen jelen­tős a nitrogánlézerek kuta tó ­Nánai László munka közben sa, amely elsősorban két munkatársam nevéhez fűző­dik, név szerint Bor Zsolt és Rácz Béla kutatói munkájá­hoz. A nitrogén lézerek ki­fejlesztése kétségtelenül új­donság Magyarországon, a vertük elért festéklézeres eredmények pedig világvi­szonylatban is a legjobbak közé emelik a két kutatót. A lézerfizikai folyamatok kutatása az alapkutatás ka­tegóriájába tartozik, gyakor­lati haszna, jelentősége pe­dig az, hogy más alapkuta­tások esetében is alkalmaz­ható. Például az analitiká­ban fontos szerepet játszhat a lézer, mint gerjesztő fény­forrás. — Milyen kutatásokat foly­tatnak még? — Vizsgáljuk többek kö­zött, hogy milyen módon hat a lézersugárzás a sziláid testek felületére, ott milyen fizikai, kémiai elváltozásokat okoz. Vizsgáljuk azt is, hogy a lézerkutatás miképpen al­kalmazható a gyakorlatban, milyen ipari feladatok meg­oldására alkalmas. Szabó Gábor adjunktus és Nánai László docens az úgynevezett második generá­ció tudományos kutatói te­vékenységéről ad tájékozta­tást. — A hetvenes évek máso­dik felében kapcsolódtunk be a munkába — mondja

Next

/
Oldalképek
Tartalom