Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-10 / 239. szám
1986. október 10., péntek Somogyi Néplap 3 MINDENKI KÉPESSÉGEI SZERINT Hogyan történt, nem tudom. Volt egy ideológiai tételünk: ..Mindenki képességei szerint, mindenkinek munkája szerint.” A mondat első felét elfelejtettük, a második felét agyonhangsúiyoz- tuk. Lett belőle munka szerinti elosztás elve, teljesítmény szerinti differenciálás elve, gyakorlatban pedig „kis pénz — kis foci” elve. Most újra rádöbbentünk, hogy a mondat egyik fele csak a másikkal együtt igaz. Csak akkor dolgozok képességeim szerint, ha rendesen megfizetnek. Csak akkor tudnak rendesen megfizetni, ha képességeim szerint dolgozva ennek a fedezetét létrehozom. önelszámoló brigádokban, vgmk-ban, nyereségérdekeltségű termelő- és kereskedelmi egységekben, háztáji gazdaságokban ez nyilvánvaló. Néhány évtizeddel ezelőtt a „képesség szerinti munka” elve még önálló életet élt — meglehetősen feltupírozva. Állítottuk, hogy a munka minden munkaképes polgárnak szent kötelessége, becsületbeli ügye. A kapitalizmusban a munkafegyelem a munkás kiszolgáltatottságán, félelmén alapul; a szocializmusban .pedig az elvtársi kapcsolaton és a kölcsönös segítésen. A szocializmusban a tudatos fegyelem alapja a kizsákmányolás alól felszabadult emberi munka, amelynél minden munkás a szocialista itársadalomért dolgozik, nem pedig a tőkés és a földesúr számára. A kapitalizmusban a munkás a gép toldaléka, egyetlen műveletet végez reggeltől estig. Ez a munka szellemileg és fizikailag megnyomorítja az embert. A kapitalizmusban a munka elsőrendű életszükséglet helyett átokká válik a munkás számára, kiszívja a vérét. Csak a proletár, szocialista forradalom szabadítja fel a munkást a kizsákmányolás alól. Csak a szocializmusban bontakozik ki a munka igazi rendeltetése: itt nem csupán a létfenntartás forrása, hanem az alkotó önmegvalósítás lehetősége is. Ne higgye a kedves olvasó, hogy most csúfolódok, szép gondolatokat kicifrázok. Ez akkoriban „hivatalos álláspont” volt. Sztálin fogalmazta meg mindezt a legszebben : a munka, melyet korábban szégyellnivaló és súlyos tehernek tekintettek, becsület dolgává, dicsőség dolgává, merészség és hősiesség dolgává lett. Meg is született a reakciós mondás: Pálunk a munka becsület és dicsőség dolga, Nyugaton pedig megfizetik. A tréfa lényege persze nem volt reakciós. Arra utalt, hogy a képesség szerinti munka első feltétele, hogy megfizessék. Ma már alapvető jognak tartjuk, hogy a munkásember, a tisztviselő saját kezdeményezésével — több és jobb munkával — növelhesse keresetét, önmaga és családja jólétét. Ezt a jogát ma sérti a központi keresetszabályozás és az akadozó anyagellátás. Sok vállalat nem tud ösztönző bérformákat alkalmazni, mert a többletteljesítmény nem hozza létre a hozzá tartozó többletbér adójának fedezetét. Akit csak tudnak, prérniu- mos időbérbe helyeznek, ahol legföljebb a prémium követi a teljesítményt, tehát az összkereset a teljesítménynél sokkal lassabban nő. Másutt akadozik az amyag- és munkaelláíás. Olykor napokat állnak az emberék és a gépek. Majd jön a rohammunka túlórában, vgmk-ban. Ilyen helyen a jól kialakított ösztönzés sem segítene, mert hogyan hajtson a munkás, ha nincs mit csinálnia. El kell érni, hogy ne az ember várjon a munkára, hanem a munka várjon az emberre. Csak amikor már minden együtt áll, akkor szabadítsák rá a brigádot a feladatra. Így majd képességei szerint fog dolgozni, különösen, ha a pénz is követi a megemelkedett teljesítményt. Bárki is a bűnös, alapvető emberi jog sérelme az, ha a dolgozót nem hagyjuk dolgozni. Alapvető elvünket sértjük meg azzal, ha dolgozók tömegét nem ott foglalkoztatjuk, »ahol sokkal eredményesebben ki tudná fejteni képességeit. Valamikor szinte hivatalos megvetésben részesült a pénzhajsza, a családi vagyon igyekvő gyarapítása, megkülönböztetés nélkül elmarasztalták az anyagiasságot. Az élet — ezzel mit sem törődve — kialakította a presz- tizs-szükségletéket, majd elismerte az ezek kielégítéséhez szükséges különmunkákat. önálló érték lett a pénz- és vagyongyűjtés, a hétvégi ház és telek. Kialakult két életpályamotiváció- típus: a szakmai presztízskarrier és az anyagi karrier. A kiegészítő gazdaság fejlődése, a nemzetgazdaságba való integrálódása és szélesebb értelemben vett törvényesítésa lehetővé teszi a többletmunkán, a vállakozó- készségen alapuló anyagi karrier társadalmi elfogadását. társadalmi értékké válását. A vállalatok önállóságának növekedése, vállalkozásjeHe- giik erősödése, a műszaki és a szervezeti innováció fel- gyorsulása azzal jár, hogy a szocialista szektorban is létrejönnek a képesség szerint végzett munka feltételei. Mint több ember előitt megnyílik nemcsak a különjöve- delem-szerzés útja, hanem az állami vállalaton, szövetkezeten belül is a megfelelő beosztásba kerülés lehetősége. Több lehetőség nyílik az életutak közötti választásra, a pályakorrekcióra. Az élet- út-aliternatívák bővülnék, de ezáltal a mainál is markánsabbakká válnak a különbségek, a lehetőségek, esélyeket kihasználni tudók és nem tudók között. Miközben az esélyegyenlőség javul, az esélykihasználási egyenlőtlenség szánté a tűréshatárig nő. Nem kell jóstehetség annak kimondásához, hogy a képesség szerinti munka, lehetőségének bővülése jó hatással lesz a népgazdaságra és a családra, az államháztartásra és a magánháztartásra egyaránt. Segíti majd a .belpolitikád stabilitás fennmaradását, szilárdítását is. Hiszen aki szívesen végzi a munkáját, és meg is fizetik érte, nemigen válik a rendszer ellenzőjévé, legföljebb éles cselekvésit kezdeményező kritizálójává. A képesség szerinti munka lehetőségével szükségképpen együttjáró pénzhajsza már nem ennyire kedvező mai megítélésünk szerint. Az, hogy mindinkább az egyének kezébe kerül sorsuk alakítása, segíteni fogja a privatizálódást (a magánszférába menekülést), erősíti a kispolgári gondolkodást és életvitelt. Sok egyén saját céljai önalapú megvalósíthatóságának biztonság- tudatában mind kevesebbet fog törődni a közösség ügyeivel, Majd ezt követi — a fejlődés dialektikája szerint — az a szakasz, amikor az önmaga képességeit kiteljesítő egyén újra beilleszkedik abba a közöségbe, amely ezt a lehetőséget számára megadja. Már látszik ilyen fejlődés a szocialista brigádokban, a vállalati gazdasági munkaközösségekben, szakcsoportokban, önelszámoló egységekben. Dr. Pirityi Ottó Repülőgép-bemutató Hetven óra repülés kedvező feltételekkel A vakítóan fehér, kecses testű gép tegnap délelőtt a kaposfői határban az első „terhelt” felszállásra készült. A lengyel pilóta kiengedte a fékeket; azután néhány száz méteres nekifutás után föl- emelkedett a földről. Próbarepülésen van hazánkban ez a Kruk típusú repülőgép. Lengyelországban gyártották, és piackere- sés útján jutott el a MÉM repülőgépes szolgálatához. A „nyúzópróbán” hetven órát repülhet. Elsősorban a Közép-somogyi Légi Növényvédelmi GT huszonnégy gazdaságában permeteznek majd ezzel a repülőgéppel. Szabó József üzemvezető szerint eddig helikopterük és egy AN—2 típusú repülőgépük volt. Az AN—2-es gép régi konstrukció, fölöslegesen nagy teljesítménnyel. — Az Alföldre kellenek a nagyobb gépek, itt, a Dunántúlon ezekkel lehet a legjobban dolgozni — mutatott a fejünk fölött elszálló Krukra Szász Árpád, a MÉM agrokémiai szolgálatának vezetője. Ezúttal folyékony műtrágyát, nitrosolt szórt a gép. A permet a levegőmozgás miatt a megművelt tábla szélére is kihullt. — Nem árt az senkinek, ebben a mesterségben ezt meg kell szokni — mondta Szász Árpád. A szántóföld szélén műanyag zsákból készült csuklyában sárga zászlót tart Túri Istvánné. A permetezési sáv szélességét jelzi ezzel. A gép hét-nyolc perc alatt fújja ki a csaknem kilen cszáz liternyi folyadékot, ezalatt majd hat hektárra teríti a műtrágyát. — Nagyon kényelmes ez a lengyel gép. Kiváló repülési tulajdonságai vannak, és a permetező, vegyszeradagoló rendszere jól tervezett. Nagy Tamás, a szolgálat egyik helyettes főpilótája hunyorogva figyeli a gép mozgását. Repült már vele, igaz, csak üresen. Új gépet vásárolni nem egyszerű, különösen akkor, ha az ára tízmillió forint fölött van. Nem biztos, hogy a Kruk repülni fog a magyar szántóföldek felett, de mindenesetre tegnap bemutatta, hogy mit tud. F. L. Kulcskérdés az ipartelepítés Tanai Imre munkalátogatása Csurgón Jól dolgoznak a külkereskedelmi megbízottak Egész napos munkaíáto- gatás során a csurgói térség politikai és gazdasági életével ismerkedett tegnap Tanai Imre, a megyei pártbizottság titkára, akit elkísért a megyei pártbizottság két tagja, Kamera Tibor és Szabó István is. A program a csurgói városi jogú nagyközségi pártbizottságon kezdődött, ahol Hauptman László első titkár adott áttekintést munkájuk időszerű kérdéseiről. Egyebek közt szólt a hátrányos helyzetű térségek — ide tartozik a , csurgói is — felzárkóztató programjával kapcsolatos elképzelésekről. Mint mondta, Csurgó fejlődésében kulcskérdés az ipartelepítés, a közeli Nagykanizsa elszívó hatását ellensúlyozó munr kalehetőségek teremtése. Pályázni azonban csak megfelelő alapokkal lehet. Az ötlet és a kezdeményezés önmagában kevés. A megalapozott lehetőségek felkutatásához a megyei tanács segítségére is szükségük van, A program további részében — Tanai Imre kérésének megfelelően — alig volt „hivatalos” elem, annál több a terület pártaktíváival és dolgozóival folytatott kötetlen eszmecsere. A berzencei pártháznál Kovács Istvánné pártvezetőségi titkár rövid tájékoztatója után oldott hangulatú beszélgetés kezdődött a nagyközség vezetőivel. A megyei pártbizottság titkára egyebek között az őszi mezőgazdasági munkák helyzetéről, a körzetben tapasztalható politikai hangulatról érdeklődött, s arról, hogyan lépnek föl a párttagok a beszélgetés során is fölvetett visszás jelenségekkel szemben. Mint mondta, az utóbbi kérdés azért is indokolt, mert a határozott cselekvés helyett olykor csak fölfelé mutogatás és passzív várakozás tapasztalható. A helyi tsz elnöke az aszály okozta terméskiesések mellett arról a jó eredményről is beszámolt, amelyet a szerelőműhelyükben bevezetett teljesítménybér hozott. A téma kapcsán többen is fölvetették, hogy a hatékonyabb foglalkoztatást olykor a bérszabályozás is gátolja. Elhangzott például, hogy a munkaidőben nyújtott kétszeres teljesítményt nem lehet arányos bérrel jutalmazni, ugyanakkor ez nem okoz gondot a gmk-ban. Nehéz e feszültségforrást megszüntetni, amíg a vállalati vezetők is elősorban a béradóval nem terhelt gmk-k teljesítménynövelésében érdekeltek. A csurgói Napsugár Ipari Szövetkezet berzencei üzemében Szabó János üzemvezető mutatta be a gépsorokat, amelyeken a környékbeli asszonyok végeznek tőkés bérmunkát. Kiváló minőségű termékek készülnek itt, egyebek közt NSZK-exportra. A munka szervezettségéről Tárnái Imre elismeréssel szólt. Az 1982-ben megnyitott berzencei határállomáson tett látogatást követően délután Iharosberényben került sor eszmecserére a községvezetőivel, valamint a helyi és a társközségi párt- alapszervezetek titkáraival. Sokatmondó összefüggéseket villantott föl Ihász Jenő, a községi pártbizottság titkára, aki párhuzamot vont tagságuknak a XIII. kongresszust megelőző és mai társadalmi politikai kérdésekkel kapcsolatos véleménye között. Sokan teszik szóvá, hogy az anyagiasság fokozódása mellett csökken a szellemi értékek presztízse. A térségben ugyancsak sokakat foglalkoztat a város és a falu közti megkülönböztetés; egyebek közt az áramdíjak vagy a nyugdíjasok utazási kedvezménye esetében. A tsz elnöke arról számolt be, hogy a tavalyi veszteség után az idén sikerült megszilárdítaniuk gazdaságuk eredményességét. Azt azonban nehéz lesz megmagyarázni az embereknek, hogy míg tavaly a veszteség miatt nem kaptak több pénzt, addig az idén azért nem. mert csökkent a dolgozók létszáma. Ésszerűbb volna elismerni, ha valahol kevesebben érnek el jobb eredményt. Tanai Imre elsősorban az új tanácsi gazdálkodás tapasztalatairól és a KISZ életről érdeklődött, majd kérdésekre válaszolt. B. F. A Külkereskedelmi Minisztériumban elemezték a konvertibilis export növelésének segítésére négy éve létrehozott megyei megbízotti hálózat munkáját. A hálózat jelenleg az ország 18 megyéjére terjed ki, s a közeljövőben Pest megyében is megkezdi munkáját a minisztérium szakembere. Megállapították: a megbízottak évente több száz millió forint értékű export előkészítésében vesznek részt. Tapasztalataik azt bizonyítják, hogy az ország számos kis- és középüzemében sok olyan exportképes árut állítanak elő, amelynek létezéséről a külkereskedelmi vállalatok szakemberei nem tudnak. Jelentős az exportra hasznosítható kihasználatlan kapacitás is. A megyei megbízottak mind nagyabb súlyt fektetnek a termelők informálására, segítenek eligazodni az új jogszabályokban, hogy a partnerek élhessenek a külkereskedelem szervezetének korszerűsítése, a külkereskedelmi jogok odaítélésének új rendje, a prafilkötöttségek nagy részének megszüntetése, a vegyes vállalatok alapításának és működésének megváltozott szabályozása által biztosított lehetőségekkel. A megbízottak bonyolultabb feladatokra is vállalkoznak. Így például részt vesznek több termélőt érintő külkereskedelmi célú termeltetési szerződések előkészítésében, létrehozásában, kooperációs és bérmunka- lehetőségek feltárásában. Foglalkoznak vegyesvállalatalapítási ügyletekkel is. A megbízottak feladatai közé tartozik még, hogy elősegítsék a tőkés országokból származó import takarékosabb felhasználását, helyettesítését, többek között a szocialista importlehetőségek jobb hasznosításának szervezésével
