Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-06 / 235. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek ! Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLII. évfolyam, 235. szám Ára: 1,80 Ft 1986. október 6., hétfő Műhelyek Két új felirat került a Somogy Megyei Művelődési Központ bérleményeinek a falára. A kaposvári szabadidőklub több éves működése révén sorra nyíltak meg a környéken az alagsori helyiségekben azok az új létesítmények, amelyek a tanulást, a művelődést segítik. A megyei művelődési központ kénytelen ilyen bérleményeket fenntartani, hogy a vidék művelődési intézményeinek módszertani segítése mellett másik fontos feladatát is teljesíthesse: a megyeszékhelyen elősegítse a kulturális igények fölkeltését és kielégítését. A közeljövőben aligha kap olyan otthont az intézmény, ahol együtt megtalálható lesz mindaz, amit most a környék alagsoraiban nyújtani képes, tegyük hozzá: a lehetőséghez képest korszerűen, jól fölszerelve. A két új műhely a népművészet iránt érdeklődőknek nyújt lehetőséget elméleti és gyakorlati képzésre. A másik műhelyben képzőművészeti foglalkozásokat fognak tartani. Máris nagy igény jelentkezett a környék iskolái részéről, hogy ezekben a műhelyekben is tarthassanak foglalkozásokat, tartalmasabbá téve a napközis munkát, kibontakoztatva a tehetséggondozást. Jó elképzelés volt, hogy a kaposvári Donner városrészi három műterem mellé műhely is épüljön, de erre most nincs lehetőség. A műtermek aligha alkalmasak arra, hogy az ott dolgozó képzőművészek a műhelymunka feltételeit is biztosítsák az édeklő- dőknek, a tehetséges fiatalokkal ott foglalkozzanak. Az ideális pedig az lenne, ha együtt dolgozhatna a mester a tanítványaival, ahogy az a reneszánsz műhelyekben történt. Hasonlóképp szerveződtek a szabadiskolák. A Tanácsköztársaság idején több is alakult az országban, köztük egy a Kaposvárhoz közeli Mosdóson, a Pal- lavicini kastélyban, amelynek működéséről — ha egyáltalán beindult — keveset tudunk. Azt, amit Rippl-Ró- nai mondott egyik nyilatkozatában a szabadiskolákról, ma is időszerűnek tartjuk. Fontosnak tartotta, hogy a művészek együtt dolgozhassanak, illetve foglalkozhassanak tehetséges tanítványaikkal. A műhelymunka kibontakoztatására ma csupán az a 1 :hetőség, hogy ezekben a szakkörökben, a megyei művelődési központ új műhelyében a helyi képzőművészek mind többje forduljon meg a gyerekek és a fiatalok, a felnőttek körében. A meglevő szakkörök között is szükséges az együttműködés kialakítása, hogy biztosítva legyen a lépcsőzetes képzés, tanítás, s az igazi tehetségek eljuthassanak egyfajta mesterkurzusig. Sok gyerek kezd el rajzolgatni, festeni, agyagot gyúrni, az oktatás ezt számukra tantervi anyagként kötelezővé is teszi, de akikben él a vágy, hogy többet tudjanak, azok számára az eddiginél is jobban, hatékonyabban biztosítani lehet a folyamatos tevékenységet. Ne tegye félre egyetlen fiatal se az ecsetet, a vésőt csupán azért, mert úgy érzi, nincs számára biztosítva a fejlődés. A megyei művelődési központ új műhelyei újabb lehetőséget ígérnek arra, hogy örömük virágozzék, vágyukat elérjék. Marjai József Varsóban Máris „csúcsforgalom” Reykjavikban Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, a magyar—lengyel gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság magyar társelnöke Józef Ko- ziol miniszterelnök-helyettes, a bizottság lengyel társelnöke meghívására Varsóba érkezett. A bizottság társelnökei megkezdték tárgyalásaikat a két ország közötti gazdasági együttműködés időszerű kérdéseiről. Magyar—svéd ipari tárgyalások Thage G. Peterson svéd iparügyi miniszter, aki Ka- polyi László ipari miniszter meghívására látogatott hazánkba, elutazott Budapestről. Magyarországi tartózkodása alatt tárgyalásokat folytatott vendéglátójával a magyar—svéd ipari kapcsolatok továbbfejlesztéséről és találkozott Veress Péter külkereskedelmi miniszterrel, valamint Beck Tamással, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnökével és Kövesku- ti Lajossal, az OKISZ elnökével. Thage G. Petersont fogadta Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának titkára és Marjai József miniszterelnök-helyettes. Budapest ivóvize További 11 csáposkúttal bővül a Fővárosi Vízművek halásztelki területén lévő vízkivételi rendszer. Elkészültükkel a 90-es évek elejére 19 új kút biztosítja Budapest déli kerületeinek ivóvízellátását. Saját szabadalmaztatott technológiát is beépítenek a rendszerbe, így lényegesen csökkenthető a víz vas- és mangántartalma. Képünkön: a vízmű gépháza Jcvgenyij Kosarev izlandi szovjet nagykövet a találkozót előkészítő megbeszélésre érkezik Ronald Reagan amerikai elnök szokásos szombati rádióbeszédében „alapvető je- lentőségűnek” nevezte a küszöbön álló izlandi csúcstalálkozót Mihail Gorbacsov amerikai látogatásának előkészítése szempontjából, de egyszersmind igyekezett csökkenteni a találkozó előtti várakozásokat. Bár Reagan azt bizonygatta, hogy az Egyesült Államok komoly haladásra tö- rékszifc a témák széles körében, egyszersmind kijelentette: nem fogja „feláldozni” az Egyesült Államok értékeit és létfontosságú érdekeit egy szerződés minél előbbi aláírása érdekében. Reagan hasznosnak nevezte a csúcs- találkozó lehetőségét, de, mint jelezte, Reykjavifcban „szilárd” álláspontot képviselve tárgyal majd a szovjet párt fő titkárával. Ronald Reagan amerikai elnök előreláthatólag csütörtökön indul Izland szigetére. A Fehér Ház egyelőre nem közölte a részletes menetrendet, azt azonban jelezte, hogy Reagan várhatóan vasárnap tér vissza Washingtonba. Larry Spekaes, az elnök szóvivője úgy vélekedett, hogy Reagan „felkészült a megbeszélésekre” és „jól ismeri a megvitatásra kerülő témákat”, de a hátralévő időszakban több megbeszélést folytat ezekről legszűkebb tanácsadói testületével és külső szakértőkkel is. Speakes az amerikai elképzelésekről azt mondotta, hogy „csökkenteni akarják az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti nézeteltéréseket” és „elő akarják készíteni Gorbacsov látogatását az Egyesült Államokban”. A szóvivő szerint várható, hogy a két vezető a kétnapos tárgyalás nagyre- szét négyszemközti megbeszélésekkel tölti majd el. A megvitatásra kerülő témán, között az első helyen a washingtoni elképzelések szerint a leszerelési kérdésen szerepelnek majd, de az Egyesült Államon tárgyaim kíván a kétoldalú kapcsolatokról, a regionális feszültségekről és az emberi jogon témaköréről is. Az izlandi munka-csúcstalálkozó színhelyén már folynak a munkamegbeszélések a szovjet és az amerikai előkészítő. csoportok között. Egyelőre nem döntötték el véglegesen, hol tartják majd a két vezető megbeszéléseit. Megalapozottan állítható, hogy a Reyfcjavíki találkozót a Föld lakosságának túlnyomó többsége támogatja — írja a Pravdában Vitalíj Ko- rionov. — A népek megértették, hogy a szavak ideje lejárt. A szovjet—amerikai tárgyalásokon ma kialakulóban vannak az előrehaladás lehetőségei a biztonság kulcsfontosságú összetevőit jelentő . nukleáris és űrfegyverek kérdésében. A népek azt várják, hogy Reykjavik határozott lépést jelent ezen az úton — hangsúlyozza a Pravda. A legfontosabb az, hogyne szalasszák el azt a történelmi lehetőséget, amelyet Reykjavik kínál — írja a Pravda, majd kifejti azt a meggyőződését, hogy a szovjet fél éppen ebben az Arányban tesz majd erőfeszítéseket a közelgő találkozón. Az el nem kötelezettek mozgalmához tartozó országok üdvözlik a küszöbön álló Gorbacsov—Reagan munka- találkozó megtartását és annak a reményüknek adnak hangot, hogy az jelentős eredményekhez vezet majd, különösen, ami az atomleszerelést illeti. Egyebek között ezt tartalmazza az a közlemény, amelyet a mozgalom országainak külügyminiszterei és az ENSZ-köz- gyűlés ülésszakán részt vevő küldöttségek vezetői adtak ki. A hírügynökségek a két nagyhatalom közelgő izlandi találkozójáról szóló híreikben beszámolnak arról is, hogy az esemény nem kevés gyakorlati gondot okoz a reykjaviki hatóságoknak. A kormány rendeleti úton foglalta le a főváros négy legnagyobb szállodájának ösz- szes szobáját, hogy megfelelő helyet biztosítson a két küldöttség tagjainak. Erre annál is inkább szükség volt, mivel két-három órával a csúcstalálkozó bejelentése után már egyetlen szabad szoba sem volt a reykjaviki hotelekben a megjelölt időpontra. A legnagyobb gondot a tömegesen jelentkező újságírók elhelyezése jelenti. Beszámolók szerint eddig már több mint kétezer újságíró, valamint tévé- és rádióriporter küldte el akkreditálási kérelmét az izlandi fővárosba, s közülük mintegy ezernek még teljesen megoldatlan az elhelyezése. A helybeliek némelyike természetesen megpróbál hasznot húzni a ritka alkalomból: hírek szerint egy- egy magánházban kétezer dollárt is elkérnek egy éjszakára, egy villa heti bére pedig már 15 ezer dollár körűt jár... Izland miniszterelnöke mindazonáltal közölte, hogy a hatóságok semmilyen formában nem kívánják korlátozni az újságírók beutazását. A hírügynökségek tudni vélik, hogy a két vezető megbeszéléseinek a városi tanács reprezentatív célokra használt vendégháza, a Hof- di kastély nyújt majd otthont. A találkozó helyszínét, 1 z- landot és Reykjavikot mutatja be cikkünk a 2. oldalon. Először és utoljára Keresek az emlékezetemben: az első kaposvári alvásomat idézem. Egy sebtében épített faházban, amolyan felvonulási épületben történt, ahol nem a kétségek gyötörtek (hogy mikor is épül fel majd a ház), hanem a kemény cementeszsákok: azokon aludtam. Ma rálegyintek csak: bírtam. Amiért nehéz visz- szanyülni az időben, az a könyv. Dereng előttem, hogy valamit olvasok, egy kicsit már a szürkülettel kínlódva a faház ajtajában — ám akárhogy akarom az emlékezetet az első oldalhoz pergetni, nem sikerül. Talán Corsót, az angyali költőt, az azóta ezerszer, átlapozol Utolsó gengszert? Az már mégiscsak későbbi kiadás, valamikor 1976 körül nyert egy ugyanilyen könyvét Kislufti egy gimnáziumi irodalmi versenyen. Jack Londont? Kutyák, prémvadászok, írók, kikötők, szerelmek. Valahogy ilyentájt kellett hogy legyen az is. Ha ma felütném a nagyatádi kollégium Hárman együtt című diáklapját, ott a példa. Egy kissé „utánérzett” vers az aranyásásba görbült hátakat egyengető Jack Londonról. Irodalomtörténeti „értéke” pedig az, hogy Varga Árpár néven jelent meg, egy szilencium alatti másolás eredményeként. Nincs meg a könyv, bánja a kánya! Nincs meg a kép sem az aradi tábornokról, amelyet falusi szomszédunk tisztaszobájában láttam. Bennem később egy méterszer egyméteres gyönyörű olajfestménnyé nőtt. Hiába igyekezett bizonygatni a família, hogy értéktelen, annak idején minden szoba falán ott volt. Egyszerű reprodukció, vízfestményről százezres nyomat, tucatdarab. Magamnak azóta is bizonygatom, láttam, gyönyörű volt. Damjanich sebzett kezét kigombolt kabátja alá dugja, fekete szemében nyugszik a rosszul fordult történelem. Később jártam szomszédunk hozzátartozóinál. Megvolt a kép, siralmas állapotban. Azt mondták, elvihetem, csak hozzam vissza. Otthagytam. Valahol egy kopott falusi szekrény tetején éli talán ma is az életét. Ügy maradt ott a somogyi kisközségben, ahogyan Pesten hagytam az Írástudók árulását. A Babits fordította 1927-es (talán 1929-es?) könyv lenyűgözött. Persze nemcsak az, hanem a környezet is: egy Pécsről pestiesedett jogász- doktornál laktam. Könyvespolca megtömve 1935—1955 között született kitűnő irodalommal és sok jelentős politikai munkával. Az egykori viták, beszélgetések emlékére amolyan baráti adományként vigyek néhány könyvet, ő már úgyis csak napilapokat olvas. Elpakoltam egy Szabó Ervint, egy érdekes hangzású Vám- béry Rusztemet, egy Jászi Oszkár tanulmánykötetet. Este még belelapoztam az írástudókba... Ottmaradt. Hiába bizonygatom magamnak: olvastam már, akkor meg miért akarok mindenáron a tulajdonosa lenni? Megmosolyogtató, de így igaz: a tegnapi havi vásáron csak a könyveket láttam. Elfelejtett Herczeg Ferenc — újra népszerű Rejtő Jenő — és tépett fedelű Jókai-kötetek. Kincset is leltem: Cserépfalvi kiadásában József Attila válogatott versei, öt forintért. Kutatom hát azt a könyvet. Vagy lehet, hogy nem is kötetet keresek, hanem csak egy kulcsszót, hogy ráolvasni tudjanak vele az emberek. Amivel megérintik a kisgyereket és a könyv mindig nála marad. Itt ne legyen szavatossági idő, egyszer kelljen kimondani. Először és utoljára. Békés József Horányi Barna
