Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-06 / 235. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek ! Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLII. évfolyam, 235. szám Ára: 1,80 Ft 1986. október 6., hétfő Műhelyek Két új felirat került a Somogy Megyei Művelődési Központ bérleményeinek a falára. A kaposvári szabad­időklub több éves működése révén sorra nyíltak meg a környéken az alagsori he­lyiségekben azok az új léte­sítmények, amelyek a tanu­lást, a művelődést segítik. A megyei művelődési köz­pont kénytelen ilyen bérle­ményeket fenntartani, hogy a vidék művelődési intéz­ményeinek módszertani se­gítése mellett másik fontos feladatát is teljesíthesse: a megyeszékhelyen elősegítse a kulturális igények fölkel­tését és kielégítését. A kö­zeljövőben aligha kap olyan otthont az intézmény, ahol együtt megtalálható lesz mindaz, amit most a kör­nyék alagsoraiban nyújtani képes, tegyük hozzá: a lehe­tőséghez képest korszerűen, jól fölszerelve. A két új műhely a nép­művészet iránt érdeklődők­nek nyújt lehetőséget elmé­leti és gyakorlati képzésre. A másik műhelyben képzőmű­vészeti foglalkozásokat fog­nak tartani. Máris nagy igény jelentkezett a környék iskolái részéről, hogy ezekben a műhelyekben is tarthassa­nak foglalkozásokat, tartal­masabbá téve a napközis munkát, kibontakoztatva a tehetséggondozást. Jó elképzelés volt, hogy a kaposvári Donner városrészi három műterem mellé mű­hely is épüljön, de erre most nincs lehetőség. A műtermek aligha alkalmasak arra, hogy az ott dolgozó képzőművé­szek a műhelymunka feltéte­leit is biztosítsák az édeklő- dőknek, a tehetséges fiata­lokkal ott foglalkozzanak. Az ideális pedig az lenne, ha együtt dolgozhatna a mester a tanítványaival, ahogy az a reneszánsz műhelyekben történt. Hasonlóképp szerve­ződtek a szabadiskolák. A Tanácsköztársaság idején több is alakult az ország­ban, köztük egy a Kaposvár­hoz közeli Mosdóson, a Pal- lavicini kastélyban, amely­nek működéséről — ha egy­általán beindult — keveset tudunk. Azt, amit Rippl-Ró- nai mondott egyik nyilatko­zatában a szabadiskolákról, ma is időszerűnek tartjuk. Fontosnak tartotta, hogy a művészek együtt dolgozhas­sanak, illetve foglalkozhas­sanak tehetséges tanítvá­nyaikkal. A műhelymunka kibonta­koztatására ma csupán az a 1 :hetőség, hogy ezekben a szakkörökben, a megyei mű­velődési központ új műhe­lyében a helyi képzőművé­szek mind többje forduljon meg a gyerekek és a fiata­lok, a felnőttek körében. A meglevő szakkörök kö­zött is szükséges az együtt­működés kialakítása, hogy biztosítva legyen a lépcsőze­tes képzés, tanítás, s az iga­zi tehetségek eljuthassanak egyfajta mesterkurzusig. Sok gyerek kezd el rajzolgatni, festeni, agyagot gyúrni, az oktatás ezt számukra tanter­vi anyagként kötelezővé is teszi, de akikben él a vágy, hogy többet tudjanak, azok számára az eddiginél is job­ban, hatékonyabban biztosí­tani lehet a folyamatos tevé­kenységet. Ne tegye félre egyetlen fiatal se az ecsetet, a vésőt csupán azért, mert úgy érzi, nincs számára biz­tosítva a fejlődés. A megyei művelődési központ új mű­helyei újabb lehetőséget ígérnek arra, hogy örömük virágozzék, vágyukat elér­jék. Marjai József Varsóban Máris „csúcsforgalom” Reykjavikban Marjai József, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, a magyar—lengyel gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság magyar társelnöke Józef Ko- ziol miniszterelnök-helyettes, a bizottság lengyel társelnö­ke meghívására Varsóba ér­kezett. A bizottság társelnökei megkezdték tárgyalásaikat a két ország közötti gazdasági együttműködés időszerű kér­déseiről. Magyar—svéd ipari tárgyalások Thage G. Peterson svéd iparügyi miniszter, aki Ka- polyi László ipari miniszter meghívására látogatott ha­zánkba, elutazott Budapest­ről. Magyarországi tartózkodá­sa alatt tárgyalásokat foly­tatott vendéglátójával a ma­gyar—svéd ipari kapcsolatok továbbfejlesztéséről és talál­kozott Veress Péter külke­reskedelmi miniszterrel, va­lamint Beck Tamással, a Magyar Kereskedelmi Ka­mara elnökével és Kövesku- ti Lajossal, az OKISZ elnö­kével. Thage G. Petersont fogad­ta Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tit­kára és Marjai József mi­niszterelnök-helyettes. Budapest ivóvize További 11 csáposkúttal bővül a Fővárosi Víz­művek halásztelki terü­letén lévő vízkivételi rendszer. Elkészültükkel a 90-es évek elejére 19 új kút biztosítja Buda­pest déli kerületeinek ivóvízellátását. Saját szabadalmaztatott tech­nológiát is beépítenek a rendszerbe, így lénye­gesen csökkenthető a víz vas- és mangántar­talma. Képünkön: a vízmű gépháza Jcvgenyij Kosarev izlandi szovjet nagykövet a találkozót előkészítő megbeszélésre érkezik Ronald Reagan amerikai elnök szokásos szombati rá­dióbeszédében „alapvető je- lentőségűnek” nevezte a kü­szöbön álló izlandi csúcsta­lálkozót Mihail Gorbacsov amerikai látogatásának elő­készítése szempontjából, de egyszersmind igyekezett csökkenteni a találkozó előtti várakozásokat. Bár Reagan azt bizonygat­ta, hogy az Egyesült Álla­mok komoly haladásra tö- rékszifc a témák széles köré­ben, egyszersmind kijelentet­te: nem fogja „feláldozni” az Egyesült Államok értékeit és létfontosságú érdekeit egy szerződés minél előbbi alá­írása érdekében. Reagan hasznosnak nevezte a csúcs- találkozó lehetőségét, de, mint jelezte, Reykjavifcban „szilárd” álláspontot képvi­selve tárgyal majd a szovjet párt fő titkárával. Ronald Reagan amerikai elnök előreláthatólag csütör­tökön indul Izland szigetére. A Fehér Ház egyelőre nem közölte a részletes menetren­det, azt azonban jelezte, hogy Reagan várhatóan vasárnap tér vissza Washingtonba. Larry Spekaes, az elnök szóvivője úgy vélekedett, hogy Reagan „felkészült a megbeszélésekre” és „jól is­meri a megvitatásra kerülő témákat”, de a hátralévő időszakban több megbeszé­lést folytat ezekről legszű­kebb tanácsadói testületével és külső szakértőkkel is. Speakes az amerikai el­képzelésekről azt mondotta, hogy „csökkenteni akarják az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti nézetel­téréseket” és „elő akarják készíteni Gorbacsov látoga­tását az Egyesült Államok­ban”. A szóvivő szerint vár­ható, hogy a két vezető a kétnapos tárgyalás nagyre- szét négyszemközti megbe­szélésekkel tölti majd el. A megvitatásra kerülő témán, között az első helyen a wa­shingtoni elképzelések sze­rint a leszerelési kérdésen szerepelnek majd, de az Egyesült Államon tárgyaim kíván a kétoldalú kapcsola­tokról, a regionális feszült­ségekről és az emberi jogon témaköréről is. Az izlandi munka-csúcsta­lálkozó színhelyén már foly­nak a munkamegbeszélések a szovjet és az amerikai elő­készítő. csoportok között. Egyelőre nem döntötték el véglegesen, hol tartják majd a két vezető megbeszéléseit. Megalapozottan állítható, hogy a Reyfcjavíki találkozót a Föld lakosságának túlnyo­mó többsége támogatja — írja a Pravdában Vitalíj Ko- rionov. — A népek megér­tették, hogy a szavak ideje lejárt. A szovjet—amerikai tárgyalásokon ma kialakuló­ban vannak az előrehaladás lehetőségei a biztonság kulcs­fontosságú összetevőit jelen­tő . nukleáris és űrfegyverek kérdésében. A népek azt várják, hogy Reykjavik ha­tározott lépést jelent ezen az úton — hangsúlyozza a Pravda. A legfontosabb az, hogyne szalasszák el azt a történel­mi lehetőséget, amelyet Reykjavik kínál — írja a Pravda, majd kifejti azt a meggyőződését, hogy a szov­jet fél éppen ebben az Arány­ban tesz majd erőfeszítéseket a közelgő találkozón. Az el nem kötelezettek mozgalmához tartozó orszá­gok üdvözlik a küszöbön álló Gorbacsov—Reagan munka- találkozó megtartását és an­nak a reményüknek adnak hangot, hogy az jelentős eredményekhez vezet majd, különösen, ami az atomle­szerelést illeti. Egyebek kö­zött ezt tartalmazza az a közlemény, amelyet a moz­galom országainak külügy­miniszterei és az ENSZ-köz- gyűlés ülésszakán részt vevő küldöttségek vezetői adtak ki. A hírügynökségek a két nagyhatalom közelgő izlandi találkozójáról szóló híreik­ben beszámolnak arról is, hogy az esemény nem kevés gyakorlati gondot okoz a reykjaviki hatóságoknak. A kormány rendeleti úton fog­lalta le a főváros négy leg­nagyobb szállodájának ösz- szes szobáját, hogy megfele­lő helyet biztosítson a két küldöttség tagjainak. Erre annál is inkább szükség volt, mivel két-három órával a csúcstalálkozó bejelentése után már egyetlen szabad szoba sem volt a reykjaviki hotelekben a megjelölt idő­pontra. A legnagyobb gondot a tömegesen jelentkező újság­írók elhelyezése jelenti. Beszámolók szerint eddig már több mint kétezer új­ságíró, valamint tévé- és rádióriporter küldte el akk­reditálási kérelmét az izlan­di fővárosba, s közülük mintegy ezernek még telje­sen megoldatlan az elhelye­zése. A helybeliek némelyi­ke természetesen megpróbál hasznot húzni a ritka alka­lomból: hírek szerint egy- egy magánházban kétezer dollárt is elkérnek egy éj­szakára, egy villa heti bére pedig már 15 ezer dollár körűt jár... Izland miniszterelnöke mindazonáltal közölte, hogy a hatóságok semmilyen for­mában nem kívánják korlá­tozni az újságírók beutazá­sát. A hírügynökségek tudni vélik, hogy a két vezető megbeszéléseinek a városi tanács reprezentatív célokra használt vendégháza, a Hof- di kastély nyújt majd ott­hont. A találkozó helyszínét, 1 z- landot és Reykjavikot mu­tatja be cikkünk a 2. olda­lon. Először és utoljára Keresek az emlékezetem­ben: az első kaposvári al­vásomat idézem. Egy seb­tében épített faházban, amolyan felvonulási épü­letben történt, ahol nem a kétségek gyötörtek (hogy mikor is épül fel majd a ház), hanem a kemény ce­menteszsákok: azokon alud­tam. Ma rálegyintek csak: bírtam. Amiért nehéz visz- szanyülni az időben, az a könyv. Dereng előttem, hogy valamit olvasok, egy kicsit már a szürkülettel kínlódva a faház ajtajában — ám akárhogy akarom az emlékezetet az első oldal­hoz pergetni, nem sikerül. Talán Corsót, az angyali költőt, az azóta ezerszer, át­lapozol Utolsó gengszert? Az már mégiscsak későbbi kiadás, valamikor 1976 kö­rül nyert egy ugyanilyen könyvét Kislufti egy gim­náziumi irodalmi verse­nyen. Jack Londont? Kutyák, prémvadászok, írók, kikö­tők, szerelmek. Valahogy ilyentájt kellett hogy le­gyen az is. Ha ma felütném a nagyatádi kollégium Hár­man együtt című diáklap­ját, ott a példa. Egy kissé „utánérzett” vers az arany­ásásba görbült hátakat egyengető Jack Londonról. Irodalomtörténeti „értéke” pedig az, hogy Varga Ár­pár néven jelent meg, egy szilencium alatti másolás eredményeként. Nincs meg a könyv, bán­ja a kánya! Nincs meg a kép sem az aradi tábor­nokról, amelyet falusi szom­szédunk tisztaszobájában láttam. Bennem később egy méterszer egyméteres gyö­nyörű olajfestménnyé nőtt. Hiába igyekezett bizony­gatni a família, hogy érték­telen, annak idején minden szoba falán ott volt. Egy­szerű reprodukció, vízfest­ményről százezres nyomat, tucatdarab. Magamnak az­óta is bizonygatom, láttam, gyönyörű volt. Damjanich sebzett kezét kigombolt ka­bátja alá dugja, fekete sze­mében nyugszik a rosszul fordult történelem. Később jártam szomszé­dunk hozzátartozóinál. Meg­volt a kép, siralmas álla­potban. Azt mondták, elvi­hetem, csak hozzam vissza. Otthagytam. Valahol egy kopott falusi szekrény te­tején éli talán ma is az életét. Ügy maradt ott a somo­gyi kisközségben, ahogyan Pesten hagytam az Írástu­dók árulását. A Babits for­dította 1927-es (talán 1929-es?) könyv lenyűgö­zött. Persze nemcsak az, hanem a környezet is: egy Pécsről pestiesedett jogász- doktornál laktam. Könyves­polca megtömve 1935—1955 között született kitűnő iro­dalommal és sok jelentős politikai munkával. Az egy­kori viták, beszélgetések emlékére amolyan baráti adományként vigyek né­hány könyvet, ő már úgyis csak napilapokat olvas. El­pakoltam egy Szabó Ervint, egy érdekes hangzású Vám- béry Rusztemet, egy Jászi Oszkár tanulmánykötetet. Este még belelapoztam az írástudókba... Ottmaradt. Hiába bizony­gatom magamnak: olvas­tam már, akkor meg miért akarok mindenáron a tu­lajdonosa lenni? Megmoso­lyogtató, de így igaz: a teg­napi havi vásáron csak a könyveket láttam. Elfelej­tett Herczeg Ferenc — újra népszerű Rejtő Jenő — és tépett fedelű Jókai-kötetek. Kincset is leltem: Cserép­falvi kiadásában József Attila válogatott versei, öt forintért. Kutatom hát azt a köny­vet. Vagy lehet, hogy nem is kötetet keresek, hanem csak egy kulcsszót, hogy ráolvasni tudjanak vele az emberek. Amivel megérin­tik a kisgyereket és a könyv mindig nála marad. Itt ne legyen szavatossági idő, egyszer kelljen kimon­dani. Először és utoljára. Békés József Horányi Barna

Next

/
Oldalképek
Tartalom