Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-06 / 235. szám
2 Somogyi Néplap 1936. október 6., héttó Sevardnadze Mexikóban Eduard Sevardnadzét, az és áttekintették a kétoldalú SZKP KB PB tagját, külügyminisztert Mexikóvárosban fogadta Miguel de la Madrid államfő. A szovjet politikus a mexikói vezetőnek átnyújtotta Mihail Gor- bacsovnak, az SZKP KB főtitkárának írásos üzenetét. Sevardnadze hivatalos látogatáson tartózkodik Mexikóban. A baráti és nyílt légkörben megtartott találkozón a felek megvitattak néhány időszerű nemzetközi kérdést kapcsolatok állását. A TASZSZ jelentése szerint a megbeszélésen kiemelten foglalkoztak a nemzetközi biztonság szavatolásával összefüggő kérdésekkel, a fegyverkezési hajsza megfékezésével a Földön és annak megakadályozásával a világűrben. A két fél megvitatta az atomkísérletek betiltásának témakörét is. Mexikói tárgyalásait befejezve Sevardnadze tegnap Kubáiba utazott. URBAN A SZOLIDARITÁSRÓL Újabb illegális próbálkozás A „Szolidaritás” ideiglenes tanácsának megalakítása újabb illegális szervezkedésre irányuló próbálkozás és célja, hogy nehezítse az utób- hi hónapokban — mindenek előtt a nem köztörvényes bűnözők szabadon bocsátásával — lendületet vett társadalmi közmegegyezés folyamatát — fejtette ki Jerzy Úrban, a lengyel kormány szóvivője a Kyodo japán hírügynökség tudósítójának kérdésére. Urban aláhúzta: „A volt Szolidaritás néhány tagjából alakult csoport rosszul méri fel saját lehetőségeit. A társadalmi megegyezés és harc politikai irányvonala mögött széles társadalmi támogatás áll. A lengyelek döntő többsége nem akar visszatérést sem ahhoz, ami 1980 előtt, sem ahhoz, ami 198teben történt. Jerzy Urban a szakszervezeti pluralizmus jelszavával takaródzók igazi szándékának leleplezésére idézett azokból az illegális kiadványokból is, amelyek nyíltan a végső hatalom megszerzéséért vívott kommunista-ellenes harcra, fegyveres felkelésre biztatnak. A kormány szóvivője ezután emlékeztetett Wojciech Jaruzelski szeptember 16-i beszédére, amelyben a LEMP KB első titkára kijelentette: „Társadalmi rendszerünk ellenfelei a pludalizmust eszköznek tartják arra, hogy antiszocialista, destruktív illegális tevékenységüket legalizálják. Az ilyen kísérletek kudarcra vannak ítélve. Elég a szembekötősdiből. Aki visszaél az állam megbocsátó jóindulatával és megpróbálja az országot ismét az anarchi felé sodorni, ne felejtse el, hogy ennek jogi következményei vannak.” Arhipov nyugdíjba vonult A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége felmentette Ivan Arhipovot első miniszterelnök-helyettesi tisztségéből. Arhipov egészségi okokból nyugállományba vonul. Ivan Arhipov 1907-ben született, 1928 óta tagja az SZKP-nek. 1943-tól a színesfémkohászat népbiztosának, majd később miniszterének első helyettese volt. 1959-ben a Külgazdasági Kapcsolatok Állami Bizottsága elnökének első helyettesévé nevezték ki. 1974-től első miniszterelnök-helyettes és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldötte. 1976-tól tagja az SZKP Központi Bizottságának Tűz egy szovjet tengeralattjárón Október 3-án reggel, a Bermuda-iszigetektől mintegy ezer kilométerre északkeletre tűz ütött ki egy ballisztikus rakétákkal felszerelt, atommeghajtású szovjet tengeralattjáró egyik rekeszében. A tengeralattjáró és az odaérkező más szovjet hajók személyzete dolgozik a tűz következményeinek felszámolásán. A tengeralattjárón többen megsérültek, három személy életét, vesztette. Moszkvában szakértői bizottság vizsgálja a kialakult helyzetet. A bizottság arra a megállapításra jutott, hogy nem fenyeget a fegyverzet ellenőrizhetetlenné válásának, nukleáris robbanásnak és a környezet radioaktív szennyeződésének veszélye. A Fehér Ház egyik szóvivője, Roman Popadiuk közölte. hogy a Szovjetunió tájékoztatta az Egyesült Államokat arról a tűzről, amely egy atommeghajtású szovjet tengeralattjárón ütött ki, a Bermuda-szigetektől mintegy ezer kilométerre északkeletre. A szóvivő elmondta, hogy a szovjet illetékesek a moszkvai amerikai nagykövetség útján adtak hírt. a történtekről és hozzátette: a tájékoztatás igen gyorsan történt. Közölte, hogy Washington szükség esetére felajánlotta segítségét a szovjet kormánynak. TALÁLKOZÓ A JÉGFÖLDÖN et....5" ' v ATLANTIC OCEAN UPI Graphic Ez egy olyan ország, „ahol az alvilág tüze küzd a sarki jéggel és gőzölgő források törnek elő a hó alól” — így jellemezte a költő a sarkkör közelében fekvő, hazánknál alig nagyobb Iz- tandot. „Lökhajtásos géppel robbantunk be a régmúltból a XX. századba” — vélekedett hazájáról egy reykjavi- ki politikus. Nem ártanak az ilyen tömör jellemzések, hiszen az Atlanti-óceán északi részén lévő szigetország meglehetősen ritkán szerepel a diplomáciai események forgatagában, jobbára csak a menetrendszerű kormányválságok idején került a nagy hírügynökségek jelentései közé. Az elmúlt napokban azonban gyökeresen megváltozott a helyzet. Amióta Washingtonban és Moszkvában egyidejűleg nyilvánosságra hozták, hogy az izlandi főváros fog otthont adni Ronald Reagan amerikai elnök és Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár október 11—12-i találkozójának, azóta a világ minden sajtóorgánuma megkülönböztetett figyelmet sízentel a kis, mintegy negyed milliós lakosú államnak. Pedig Izland számos érdekességgel dicsekedhet, s nem csupán politikai értelemben. Sajátos már fekvése és történelme is, hiszen annak ellenére, hogy itt jött létre 930-ban az Althing, a világ első népi törvényhozása, hosszú évszázadokon át idegen fennhatóság alá tartozott. A sziget ugyanis, amelyet már a viking kalandozók is útba ejtettek, a XIII. században norvég ellenőrzés alá került, majd — mikor Norvégia maga is dán birtokká vált — a „Jégföld” Izland és fővárosa — a térképen. A Reagan—Gorbacsov- találkozó Reykjavikban a Saga Hotel (a képen a magas épület) tervezett színhelye (ezt jelenti szószerint Izland neve), szintén Dánia része lett. A nemzeti önállósodási törekvések csak századunk elején hoztak gyümölcsöt: Koppenhága 1918-ban ismerte el a sziget önrendelkezési jogát, az akkor létrehozott ' perszoináluniónak pedig csak a köztársasági államrend mellett döntő 1944-es népszavazás vetett véget. Izland belpolitikai vitáit azóta is három fő téma uralja: az ország gazdasági helyzete, az ezzel szorosan összefüggő halászati jogok kérdése, valamint a második világháború óta az országban állomásozó amerikai katonák ügye. Nem kis vihart kavart, hogy a reykja- viki vezetés a halászati feltételek és a felségvizek határainak kiterjesztése miatt több ízben szinte háborús Hosszú menetelés A kínai irodalom háromezeréves fejlődését bemutató, negyvenkötetes sorozatot kezdenek kiadni Moszkvában. Az egyszerű kulturális hír csak attól válik politikai tartalmúvá, hogy hétfőn Pekingiben immár kilencedik fordulójához érkezik a szovjet—kínai kapcsolatok rendezését szolgáló tárgyalássorozat. A két szomszédos nagyhatalom „hosszú menetelése” a normális államközi kapcsolatok felé felgyorsulni látszik. Mihail Gorbacsov emlékezetes látogatása a szovjet Távol-Keleten, az ott elhangzott beszédek szinte jelképes „kinyújtott kezet” jelentettek Kína felé. Akkoriban a kínai vezetők felettébb óvatosan fogalmaztak, de érezhető volt, hogy maguk is hajlanak az előrelépésre. Azóta a szovjet—amerikai kapcsolatok kissé a háttérbe szorították Moszkva és Peking viszonyát, s a mostani tárgyalásokra is a Gorbacsov—Reagan találkozó árnyékában kerül sor. Ez azonban nem jelenti azt, hogy veszített volna jelentőségéből a két szocialista ország közötti konszolidáció folyamata. A napokban járt Peking- ben Wojciech Jaruzelski vezetésével egy lengyel kormányküldöttség, még ebben a hónapban odavárják Erich Honeckert is. Magas rangú kínai pártfunkcionáriusok már a pártközi kapcsolatok rendezéséről is beszélnek — beleértve az SZKP és a KKP közötti kapcsolatokat is. Ezt természetesen meg kell előznie a két állam közti viszony rendezésének. Mindenesetre a mostani már távolról sem azaz az ellenséges hangvétel, ami oly sokáig lehetelenné tette a békülést. Kínai részről azonban még mindig a „három akadály” formuláját emlegetik. A három vitatott kérdés közül kettő rendeződni látszik, hiszen a két ország határáról és Mongóliából jelentős szovjet erőket vontak ki és megkezdődött a szovjet egységek fokozatos távozása Afganisztánból is. Ami Kambodzsa kérdését illeti, itt a Szovjetunió álláspontja nem változott: Moszkva továbbra sem hajlandó beavatkozni két szuverén ország kapcsolataiba és támogatja az indokínai probléma rendezésének Vietnam és a törvényes kambodzsai kormány által javasolt tervét. Nem lehet előre megjósolni, mikor születik meg az áttörés a két fél közti tárgyalások során. Az azonban madjnem biztosra vehető, hogy lassan feloldódik az elmúlt évtizedekben kialakult görcs. Ez hosszú távon feltétlenül javítani fogja a nemzetközi stabilitást és nagy hatással lesz a világ- politikai egyéb területeire is. H. G. viszonyba keveredett Nagy- Britanniávall. (A dolog politikai paradoxonét az adja, hogy mindkét ország tagja a NATO-nak .. .) V i ss za térő p r ob 1 éma a z amerikai katonai jelenlét. Izland, mindenekelőtt a kef- laviki szuper-támaszpont kétségkívül olyan jelentős láncszeme az Egyesült Államok felderítő, előrejelző hálózatában, amelyről a sziget stratégiai előnyeit világosan felismerő washingtoni adminisztráció aligha mondana le szívesen. A sorozatos kormányválságok, a különböző bal- és jobbközép koalíciók és kereskedelmi megfontolások nyomán soha nem jutottak még el a szakításig. Ha már a fegyveres erőkről esett szó, érdekes tény, hogy Izland az egyetlen NATO-tag, amelynek nincs saját hadserege. Még rendőr is csupán párszáz teljesít szolgálatot, a mostoha természeti körülmények miatt nincs vasúti közlekedés sem, a lakosság mintegy 90 százaléka pedig a déli partvidéken tömörül. Európa második legnagyobb szigetén a földterület alig egy százalékát (!) művelik meg, így érthető, hogy a viszonylag fejlett állattenyésztés mellett a nemzeti jövedelem túlnyomó részét nem az ipar, hanem a halászat és a halfeldolgozás adja. A jégsziget ugyanakkor több szempontból szerencsés fekvésű. Egyrészt élvezheti a Golf-áramlat némi enyhet adó melegítő hatását, másrészt a gejzírek páratlan bősége a hazai energiaszükséglet tekintélyes részét (körülbelül harmadát) biztosítja. Uvegházak fűtése, ipari hőenergia nyerése, kiterjedt távfűtési hálózat — a természetes, környezetvédelmi szempontból is tökéletes hőforrások felhasználása napGorbacsov és Reagan a tavaly novemberi, genfi találkozójukon jainkban az élet minden területén terjedőben van a szigeten. Igaz, jelenthet gondot is a Föld mélye: Izlandon sok aktív tűzhányó nyugtalanítja időnként kitöréseivel, láva- folyamataival a kedélyeket, s változtatja néha szinte hihetetlenül kietlenné a Vidéket. Nem véletlen, hogy a Hold-utazásokra készülő amerikai űrhajósok annak idején éppen Izlandon gyakoroltak, szoktatták magukat az égi kísérőnk fagyos kősivatagjain teendő sétákhoz. Amivel egyértelműen dicsekedhet a szigetország, az a hagyományosan magas életszínvonal, az átfogó szociálpolitikai rendszer, a nívós, általánosan kötelező közoktatás, s az irigylésre méltó életkor. Az átlagos élettartam ugyanis talán Izlandon a legmagasabb, 75 esztendő körül jár. Világszerte ismert az a kulturális örökség is, amelyet a középkori Edda-dálok testesítenek meg. Az izlandi irodalom ugyanakkor frdsebb sikerrel, Haldór Laxness 1955-iös Nobel-díjával is büszkélkedhet. Sajátos, nemegyszer ellentmondásos tehát az a környezet, amelyet most a két nagyhatalom vezetője csúcs- értekezlete helyszínéül kiválasztott. Reykjavik, a „Füstölgő öböl” mindenesetre méltán remélheti, hogy a Reagan—Gorbacsov találkozó —, amely elsődlegesen természetesen világpolitikai vetületiéi miatt került az érdeklődés középpontjába — ablakot nyit kissé a sziget- ország életére, mindennapjaira is. Szegő Gábor
