Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-01 / 231. szám

1986. október 1., szerda Somogyi Néplap 5 FOCCI*CKAJI CCIUIAJl- JKMOHMTHIFCKAS PAtUHA« IIAPT1J1 HCKPA M L a I * * * * t 1 * .V L Az Iszkra tlső nyomdája RAU MESTER MŰHELYÉBEN 1900 kora tavaszán a derék és szorgalmas lipcsei Her­máim Rau könyvkötőmester elhatározta, hogy bővíti és nyomdával egészíti ki üze­mét. Hogy olcsóbban jöjjön ki, nem a városban, hanem az attól hat kilométerre fek­vő Probstheida faluban, a Fő utca 48-ban vásárolt egy megfelelő parasztházat. Azt átalakította, berendezte, gé­peket állított be. Ő és csa­ládja egyedül már nem is bírta ellátni a megrendelé­seket. Kisegítőként fölvette Blumenfeld lengyel mene­kültet, akit betanított a be­tűszedésre. A nyomda első munkája az orosz szociálde­mokratáik újságjának megje­lentetése volt. Az Iszkna (Szikra) első száma 1900. december 11-én került ki Rau mester nyom­dájából. A vezércikket a lap szerzője és vezetője, Lenin ínta. Ebben az Iszkra fő fel­adatául az oroszországi marxista párt megteremtését tűzte ki. Nem véletlen, hogy könyvkötőműhelynek álcáz­va, illegálisan működött a nyomda, bár akkor Lipcsé­ben a német szociáldemok­raták legálisan jelentették meg saját lapjukat, kiadvá­nyaikat. Lenin a cári titkos- rendőrség, a hírhedt Ohrana és a német császári rendőr­ség ügynökeinek megfigyelé­sétől akarta megkímélni a nyomdát. Óvatosságának kö­szönhetően az Ohrana C- ügyosztálya egy év eltelté­vel is csak azt tudta meg­állapítani, hogy az Iszkra szerkesztőségének élén Lenin áll. Javasolta a minszki fő- kormányzónak, hogy ..tartsa megfigyelés alatt a lap ter­jesztését, mert a határon át csempészik be”. Kalandos volt az út, ame­lyen az újság eljutott Orosz­országba. A szállítmányok a probstheidai műhelyből zöm­mel a lipcsei postára kerül­tek, ahol Rau mester külön­féle német városokba cí­mezve adta fel a csomago­kat. Ott a szervezők megbí­zásából egy német szociál­demokrata postai alkalma­zott átcímezte a küldemé­nyeket, amelyek leginkább svájci és belgiumi címekre kerültek. Innen, illegális köz­vetítéssel jutották el Orosz­országba. Az akikor Mün­chenben élő Lenin az első szám megjelentetésére Lip­csébe utazott, hogy személye­sen irányítsa a munkát. 1901 februárjában jelent meg az Iszkra második, áp­rilisban pedig ß harmadik száma. Még két számot nyomtattak ki itt. Később, 1902 júliusától Londonban, 1903 tavaszától pedig Géni­ben jelent meg a lap. Ma emlékmúzeum az egy­kori falusi műhely. Probst­heida pedig már nem falu, hanem a város délkeleti elő­városa : közigazgatásilag 1910-ben csatolták Lipcséhez. Az egykori Fő utcát 1912 óta Orosz utcának (Russen- strasse-.nak) hívják. A volt nyomda hosszan el­nyúló épületének a két első, utca felőli szobájában állt és áll ma is a szedőszékrény, illetve a nyomdagép. A két szobának korhű a berende­zése. Olyannak látják a lá­togatók, mintha a szedőszek- rény mellől az előbb lépett volna odébb valaki. A többi szöbában a tárlók sora. Itt helyezték el az Iszkra öt első számának és az itt nyomta­tott brossuráknak a példá­nyait, valamint mindazokat az okmányokat (szerződése­ket, elszámolásokat, fuvarle­veleket stb.), amelyek a nyomda működésével vagy azokkal a személyekkel kap­csolatosak, akik részt vettek az itteni munkában. Több mint negyedszázada. 1960-ban nyitották meg a látogatók előtt az egykori műhely ajtaját. Három évvel ezelőtt fogadták az ötmillio­modik látogatót. A derék és szorgalmas könyvkötőmes­ter egykori műhelyét — ok­kal és joggal — ma Lipcsé­ben csak így ismerik: az Iszkra első nyomdája. Gáti István Reneszánsz dallamok életközeiben ^0 grófi ^ A Hollandia Magyarorszá­gon rendezvénysorozat kere­tében az első vendégek be­mutatkozására Kaposváron az Országos Filharmónia szervezésében került sor. Hétfőn este a zeneiskolában a kamarabérleti sorozatban lépett föl az amszterdami Pentacost Vocal Ensemble. Öt rendkívül közvetlen, jó kedélyű fiatalember, akik „mellesleg” gyönyörűen éne­keltek is. A kórus ezelőtt négy évvel alakult a reneszánsz vokális zene tolmácsolására. Nem­csak énekelnek azonban, ha­nem kutatómunkát is foly­tatnak, kevésbé ismert, vagy eddig nem publikált zene­művek felderítésére. Évente mintegy harminc koncerten lépnek föl, többek között Angliában, Franciaország­ban, Belgiumban, Görögor­szágban, a Német Szövetségi Köztársaságban, ahol rádió- felvételük is készült. Ma­gyarországon most járnak először: a holland kulturális hónap keretében léptek föl a pesti Vigadóban, majd a so­mogyi megyeszékhelyen. Az öt fiatal nem mindegyi­ke főfoglalkozású muzsikus. Renée Kartodirdjo, a szop­rán, énéket tanít, Ceciel Odijk-ter E 1st alt énekes pe­dig hangszeres zenét. A fér­fiak közül csak a tenor. Ludy Vrijdag foglalkozik kizáró­lag muzsikával: ő most tanul énekelni. Wim Verkalk mér­nök, Johan Feyen pedig jo­gász. A koncerten különös mó­don szinte végig ülve éne­keltek. Ezt azzal magyaráz­ták, hogy ezt a fajta zenét annak idején így, asztal kö­rül ülve, afféle kamaramu- - zsikálás jelleggel adták elő. A korhűség mellett másik fontos szempontjuk a köz­vetlenség. Kaposvári koncertjüket négy nagy németalföldi re­neszánsz komponista: Jos- quin des Prez, Roland Lassus, Ciaches de Wert és Sweelmck műveinek szentelték. Az első részben az egyházi kórus­művek legszebbjeiből adtak elő válogatást. Bibliai törté­netekre komponált motet­ták, zsoltárok követték egy­mást. Az általánosan emel­kedett, patetikus hangvétel­hez minden darabnál más­más egyéni hangulat társult. Sweelinck Jézus születésé­nek bejelentését fölelevenítő darabja önfeledt allelujázás- ban teljesedett ki, míg de Wert motettájának előadása mély, komor hangzással idéz­te fel Rachel vigasztalhatat­lan fájdalmát gyermekei el­vesztése fölött. Lassusnak az Énekek énekére komponált darabja menyasszony és vő­legény vidám évődésének, az evés-ivásnak és egyéb földi hívságoknak örömét hozta. A kórus tagjainak színészi képességei azonban még in­kább megnyilvánulhattak a koncert második részében, melyet a reneszánsz zene vi­lági darabjaiból állítottak össze. Egymáshoz fordulva, felelgetve énekelték például Josquin darabját, melyben egy magányosan utazó lovag vidítja önmagát a Párizs fe-_ lé vezető hosszú úton. Fáj-' dalmasan zengett Sweelinck sanzonja, melyben egy elha­gyott szerelmes siratja szive hölgyét. Talán a legnagyobb előadói bravúrt hozta a Lassus Moresca-ciklusából előadott részlet. A moresca a nápolyi mór rabszolgák tán­ca volt, temperamentumos, vidám zene. A kiragadott epizód egy mór rabnő esete, aki eredménytelenül próbál­ja meghódítani úrnőjét. A bizarr történet hangutánzá­sokkal, merész váltásokkal, pörlekedéssel teli, igazán jó hangulatú előadásra adott lehetőséget. Hogy mégis „igazi” zenével zárják a mű­sort — mondták —, befeje­zésül de Wertnek Tasso: Megszabadított Jeruzsálem című eposzára írott darabjá­ból adták elő egy lírai rész­letet: Tankréd és Klorinda szerelmének történetét. Az összeszokott, könnyed, tó %> ^ A°V' UDVOZG tiszta éneklés és a vidám, közvetlen előadásmód Ka­posváron is nagy sikert ho­zott. A holland énekesek ez­zel a koncerttel befejezték magyarországi turnéjukat — Azok pedig, akik szeretné­nek tovább ismerkedni az ország zenei életével, már ma este megtehetik. A zene­iskolában hét órától a hol­landiai Zwolle város művé­szeti főiskolájának Attila kla­rinétegyüttese ad koncertet. Tersztyánszky Krisztina Hazatértek a somogyiak Ciechanówból Egy hétig Somogyra figyelt lengyel testvérmegyénk, a cdeehanówi vajdaság lakos­sága. Megyénk politikai, gazdasági és kulturális életé­nek „követei” jártak a tő­lünk több mint ezer kilomé­ter távolságban levő telepü­léseken, s találkoztak a vendégszerető házigazdákkal. Tulajdonképpen négyféle eseménysorozat zajlott egy­mással párhuzamosan. A két megye párt- és tanácsi ve­zetői tartottak megbeszélése­ket, Somogy gazdaságát ki­állítás reprezentálta, írók és költők találkoztak ciecha- nówii irodalmárokkal, vala­mint a BM Kaposvár Tánc- együttes járt városról vá­rosra, s ragadtatta mind­annyiszor vastapsra a közön­séget. A Magyar kultúra panorá­mája címmel hirdette meg a rendezvénysorozatot a cie- chanówi vajdasági és a So­mogy megyei pártbizottság, a varsói magyar kulturális intézet és a többi rendező szerv. A fent említett ese­ményeken kívül még jó né­hány hívogatta a megyénket, országunkat megismerni kí­vánó lengyel publikumot. Grafikai és fotókiállítás, ze­nés irodalmi est, előadás a második világháborúban So­mogyba menekült lengyelek életéről, magyar filmek vetí­tése, magyar termékek vá­sára és egyebek mutatták be Somogyot és Magyarországot. Hat városban: Ciechanów- ban, Mlawában, Zurominban, Liczbarkban, Plonsfcban és Dzialdowóban voltak somo­gyi rendezvények. Mindezek­hez egyetlen krónikás . . . így csupán azokról a törté­nésekről tudunk részletesen beszámolni, amelyekre tudó­sítónk eljutott. A rendezvénysorozat meg­nyitója Ciechanówbam, a megyei művelődési otthon­ban volt. A somogyi ipari és mezőgazdasági kiállítást nézték meg először az egy­begyűltek. Franciszek Bud- zianowski megyei tanácsel­nök-helyettes mondott be­szédet, amelyben kiemelte: a ciechanówi vajdaságban Ma­gyarország mindenki számá­ra Somogy nevével kezdő­dik. Dr. Horváth Sándor, a megyei pártbizottság osztály­vezetője válaszbeszédében arról szólt, hogy az ősi len­gyel—magyar barátság foly­tatódik a két megye több mint egy évtizedes kapcsola­tában. Sok százan töltötték meg a nézőteret a művelődési központ színháztermében, A rendezvénysorozat megnyitóján ahol a nyitóünnepség után színre lépett a kaposvári táncegyüttes. A műsort meg­tekintette Kazimierz Pary- szek, a vajdasági pártbizott­ság első titkára is. Másodszor Mlawa városá­nak közelében találkozott a magyar napok minden so­mogyi résztvevője. A lengyel gyalogos emlékművénél, va­lamint a hozzá közel levő, emlékművé alakított bun­kernél tisztelegtek megyénk képviselői a második világ­háború lengyel hősei előtt. Zurominban a táncegyüttes tagjai ellátogattak a helvi elektronikai gyárba, ahol ba­ráti találkozón vettek részt, majd a városi moziban ad­tak műsort. A zuromini programról felvételeket ké­szített a lengyel televízió stábja, s a filmet a varsói egyes programon a híradó­ban vetítették. Csupán néhány apró rész­letet rögzítettünk a fentiek­ben egy hét rengeteg ese­ményéből. Az előadások, a baráti találkozók, a delegá­ciók megbeszélései mind jól szolgálták a célt: a két me­gye, s így a két ország né­pe közti barátság erősítését. A dr. Horváth Sándor ál­tal vezetett politikai delegá­ció és a somogyi íróküldött­ség a múlt hét végén érke­zett haza Lengyelországból, a BM Kaposvár táncegyüt­tes pedig — egy nappal megh o ss zab b í tott programja után — hétfőn este ért vissza Kaposvárra. A sokszínű rendezvényso­rozat néhány epizódjára a következő napokban vissza­térünk. Rácz Pál emlékkönyvtár New Yorkban Rácz Pálról, hazánk kö­zelmúltban elhunyt ENSZ- képviselőjéről nevezte el könyvtárát New Yorkban a Kelet—Nyugat Biztonsági Tanulmányok Intézete. Rácz Pál az intézet igazgató ta­nácsának és végrehajtó bi­zottságának aktiv tagja volt New Yor.k-i kiküldetése ide­jén, jelentős segítséget nyúj­tott a számos ország képvi­selőit magában foglaló intéz­mény működéséhez. A Kelet—Nyugati Bizton­sági Tanulmányok Intézete több év óta folytat fontos kutatómunkát a biztonsági kérdések vizsgálatára, szá­mos értékes tanulmányt tett közzé erről a kérdésről. A névadó ünnepségen Vár- konyi Péter, hazánk külügy­minisztere, az ENSZ-közgyű- lés 41. ülésszakán részt vett magyar küldöttség vezetője is beszélt. Rácz Pálnak atz intézet működését elősegítő tevékenységét John Edwin Mroz, az intézet igazgatója méltatta. Hazánk volt ENSZ- képviselőjének emlékét ezen­túl tábla örökíti meg az in­tézet könyvtárában. Nem a nyelvtan,a nyelv a fontos AZ ÉLETBŐL ELLESVE Augusztusban Budapesten rendezték meg az orosz nyelv- és irodalomtanárok nemzetközi szövetségének, a MAPRJAL-nak a VI. világ- kongresszusát. Hatvanhat or­szágból csaknem háromezer résztvevő érkezett. Megyénket tíztagú delegá­ció képviselte. Többségük ál­talános vagy középiskolai ta­nárként dolgozik. A tanító­képző főiskoláról hárman vettek részt. Dr. Horvátit Gyuláné főiskolai adjunktus az orosz és a szovjet gyer­mekirodalom oktatásáról tar­tott előadást, dr. Rózner Ka­talin adjunktus témája a fő­iskolai nyelvoktatás speciális problémája volt. Zádor Ti­borné. docens, a? orosz és a szovjet irodalom oktatásának motivációs lehetőségeiről tar­tott beszámolót. Zádor Tiborné. elmondta, hogy a konferencia célja az orosz nyelv és irodalom ter­jesztésének és oktatásának megvitatása volt. Ösztönözni a tanítási módszerek fejlő­dését, s egybehangolni a kü­lönböző országok kutatási eredményeit. A résztvevők élénk vitát folytattak az új technikák, eszközök, módszerek beveze­téséről. Első ízben került napirendre a kisiskolások és óvodások orosz nyelvi okta­tásának lehetősége. — Érdemes-e az óvodások nyelvtanulásával foglalkoz­ni addig, amíg az általános, közép-, sőt főiskolai nyelvta­nulással is gondok vannak? — Az 1982-es prágai kong­resszus már megállapította, hogy a hagyományos, sko­lasztikus nyelvoktatás nem vezet eredményre — mondta Zádor Tiborné. — Üj irány­zat az úgynevezett kommü- tatív nyelvoktatás, melynek lényege a nyelvnek különfé­le helyzetékben való gyakor­lása. Az általános iskolától egész a felsőoktatásig kor­szerű, hangulatos tanköny­vek, kazetták segítik ennek az oktatását. A legfontosabb azonban, hogy a nyelvokta­tók és a nyelvet befogadók közt mellérendelő viszony­nak kell kialakulnia. Meg kell szűnnie a hagyományos tanár—diák viszonynak. Ok­tatónak és tanulónak mun­katársnak kell lennie, s együtt haladni a cél felé. S mindez még mindig nem elég. Zádor Tiborné elmond­ta, hogy amíg heti két órá­ban, együttes osztályfoglal- kozások keretében van a nyelvoktatás, addig nem vár­ható eredmény. Nyelvet csak kis csoportban és az eddigi­nél jóval nagyobb óraszám­ban lehet tanulni. Nem elég olvasni és fordítani, helyze­tekben kell tanulni a nyel­vet. Erre pedig a kongresz- szus nem tud határozatot hozni; ezt minden iskolának és minden nyelvtanárnak magának kell megvalósíta­nia. — A kongresszus csak a tapasztalatcserében segített — emlékszik vissza Zádor Tiborné: — Sokat tanultunk egymás módszereiből, az el­ért eredményekből. A záróülésen a Kongresz- szusi Központ nagytermében a résztvevők békefelhívást fogadtak el, amely hangsú­lyozza: valamennyi nyelvta­nár arra hivatott, hogy a nyelveket tanulókat a népek közötti kölcsönös megértés, barátság és bizalom szelle­mében nevelje. A kongresszus tapasztala­tait a novemberi továbbkép­zésen oszthatják meg a megyei delegáció tagjai nyelvtanító kollégáikkal. Az eredményekről pedig négy év múlva számolhatnak be a MAPRJAL VII. világkong­resszusán. H. É.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom