Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-31 / 257. szám
2 Somogyi Néplap 1986. október 31., péntek KÖZLEMÉNY Gustav Husák baráti munkalátogatásáról Palme-bizottság A biztonság a David Owen FERM: — Emlékszem, hat esztendővel ezelőtt, amikor a bizottság megalakult, a nemzetközi helyzet nagyon rossz volt. - Tárgyalásokról nem beszélhettünk, viszont annál több szó esett a nukleáris háború megnyerhető- ségéről, és arról, hogy azt Európára kell korlátozni. Ilyen körülmények között csaknem forradalmi tettnek számított e bizottság létrehozása, és az az elhatározás, hogy a leszerelés és a biztonság érdekében kizárólag a politikai megoldásokat, az egymáshoz való alkalmazkodás útjait-,módjait keressük. Hat év múltán elmondhatjuk, hogy a nemzetközi helyzet javult, mégha nem is mentes ellentmondásoktól, ígéretes, hogy isimét tárgyalások folynak lényeges kérdésekről. Kedvezőtlen jelenség ugyanakkor a rakétatelepítés, az új fegyverrendszerek kutatása és kipróbálása. A szovjet—amerikai viszony még mindig nagyon komplikált, holott az már nyilvánvaló, hogy a két nagyhatalom biztonsági problémáit csak egymással együttműködve tudja megoldani, katonai fölény elérése nukleárfis korunkban elképzelő etetlen. MILSTEIN: — Fő problémát az Egyesült Államok és a Szovjetunió viszonyában a fegyverzetcsökkentés és -korlátozás jelenti. A fegyverkezési verseny az elmúlt években még hevesebbé vált, és egyre erőteljesebbek lettek azok a szándékok, hogy a világűrre is kiterjesz- szék azt. Idén októberben aztán sor került Reagan és Gorbacsov reyfcjavíki találkozójára, amelyre úgy tekinthetünk, mint a szovjet—amerikai kapcsolótok egy fontos eseményére. A találkozó részletes értékelése még folyik, az azonban nyilvánvaló, hogy ott adva volt a lehetőség egy nagyon fontos megállapodás megkötésére, amely elvezettetett volna a nukleáris fegyverek korlátozásához. Sajnálatos módon az amerikaiak felkészületlensége miatt, vagy — ami a rosz- szabb variáció — a részükről hiányzó megegyezési szándék miatt erre nem került sor, a történelmi lehetőséget elszalasztották. Az nem belső stabilitása. Csakhogy a hajdan a kvangzsui tüntetőket legyilkoltató, manapság az ellenzéki vezérekre és a diákokra finomabban lesújtó extábornok rendszere sehogyan sem tud tartósan szilárddá válni. Ehhez libera, lizálni kellene, engedni a diktatúra szorításán, azonban egy ilyen út a rendszer bukásával fenyeget. Az ellenzék demokráciát követel, a diákság lankadatlan tüntetésekkel igyekszik ezt ikikényszeríteni, a hatalom viszont kisebb engedmények után mindig a régi erőszakhoz nyúl vissza. Pedig ez egyre kockázatosabb számára, hiszen igencsak közeledik 1988, a szüuli olimpia éve. A világ nagy sportjátékát éppen a stabilitás, a társadalmi megbékélés igazolására szeretnék felhasználni a dél-koreai rendszer támogatói. A valóság viszont újra és újra ellentmond ennek a reménynek, s az idő úgy látszik maga is a Csőn Tu Hvan-uralom ellen dolgozik. A. K. Olusegun Obasanjo állítható, hogy semmilyen eredmény nem született Reykjavíkban, de azt feltétlenül látni kell, hogy egy kulcsfontosságú területen, az amerikai űrfegyverkezés! program, az SDI miatt nem sikerült megállapodni. OWEN: — A bizottság néhány tagjával-együtt úgy vélem, hogy a két nagyhatalom viszonyában a legtöbb gondot okozó SDI-problémát meg lehet oldani, mégpedig az ABM-szerződés alapján. Ehhez az kell, hogy mindketten 10 évig tiszteletben tartsák ezt a szerződést, hogy tisztázzák: miit értenek kutatáson és a laboratóriumi kísérleteken. Az Egyesült Államoknak ismertetnie kéne a következő 10 évre szóló kutatási terveit, a Szovjetunió pedig ezek ismeretében megmondhatná, mit tart a szerződés megsértésének, magóra nézve veszélyesnek. Számomra nagy kérdés, hogy a Szovjetunió a javaslatait továbbra is egységes csomagként kezeli-e, noha értem, hogy miért teszi ezt. Én, aki európai vagyok, nagyon szeretném, ha a közép-hatótávolságú nukleáris rakétákról aláírnák a megállapodást, mégha a NATO tábornokai ellenzik is ezt. Nem értek egyet azokkal, akik azt mondják, hogy csak akkor lehet megoldani a iközép-ha- tótávolságú rakéták ügyét Európában, ha a hagyományos és vegyifegyverekről1 is megállapodtak. Az viszont kétségtelen, hogy a közép- haitótávolságú rakétákkal együtt a harcászati nukleáris fegyverek számát is csökkenteni kell. Ez utóbbi téren — bizalomépítő lépésként — szovjet kezdeményezésre lenne szükség. A biztonság a béke anyja, én hiszek ebben. GARCIA-ROBLES: — Én az 1982-ben publikált „Közös biztonság’’ című jelentésünkre szeretnék emlékeztetni, amelyben a bizottság részletesén ismertette leszerelési elképzeléseit. Akkori ajánlásaink között szerepelt, hogy a feszültség . enyhítése érdekében a NATO és a Varsói Szerződés között 150 —150 kilométer szélességben Közép-Európában létesítsenek atomfegyvermentes folyosót. Nékem, mint a bizottság tagjának nagyon örvendetes és figyelemreméltó volt az a napokban kapott hír, hogy az NSZK-ból az SPD és az NDK-ból a NSZEP szakértői közös tervezetet dolgoznak ki e folyosó konkretizálására. Nyilvánvaló, hogy ez általában is hozzájárulna a nemzetközi légkör javításához, s segítene a helyi válsággócok fel számolásában. OBASANJO: — Ez a bizottság megalakulása óta a leszerelés és a biztonság kérdéseivel foglalkozik, azokra keres — nem kötelező határozatok, hanem ajánlások formájában — mindenki számára elfogadható megoldást. Én nagyon bízom abban, hogy a testület folytatni fogja ezt a munkát, s tanácsainak mind több területen lesz foganatjuk. Annál inkább remélem ezt, mert hazám az amúgy is sok gonddal birkózó fejlődő országok egyike, Nigéria. Kocsi (Margit — Daróczi I,ászló Alfonso Garcia-Robles béke anyja Anders Mihail Ferm Milstein Az ember akarva-akaratlanul felkapja a fejét e névre: Palme. Élénken él emlékezetünkben az év elején meggyilkolt svéd miniszter- elnök alakja, aki azért küzdött nagyon elszántan, hogy egy békésebb világban élhessünk valamennyien. Az elmúlt hétvégén fővárosunkban tanácskozott a nevét viselő bizottság, amelyet Olof Palme 1980-ban azért hozott létre, hogy .segítsen e békés világ megteremtésében, tegyen meg mindent a leszerelés és a biztonság érdekében. A bizottság tagjai valamennyien nagy tekintélyű, sokat látott-tapasztalt politikusok. Tanácskozásaikon mindenkor a legaktuálisabb nemzetközi kérdéseket tekintik át. Ezúttal az európai biztonság, valamint a szovjet— amerikai viszony állt figyelmük középpontjában. A budapesti tanácskozásról kiadott dokumentumban arra ösztönzik a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat, hogy folytassák a Reykjavíkban megkezdett tárgyalási folyamatot. Ennek érdekében a következő tennivalókat ítélik fontosnak: 1. A két nagyhatalomnak tisztáznia kell. hogy mit értenék a rakétavédelmi rendszerékről 1972- ben kötött ABM-szerződés egyes rendelkezésein. 2. A Szovjetunió és az Egyesült Államok öt éven belül csökkentse 50 százalékkal hadászati fegyvereinek számát. 3. A két fél a közép-hatótávolságú rakéták ügyében fejezze be a tárgyalásokat, és írják alá erről a már csaknem kész megállapodást. 4. A bizottság megerősítve korábbi álláspontját amellett van, hogy minden nukleáris fegyverkísérletet be kell tiltani. Ezekről a kérdésekről a tanácskozás szünetében külön is volt alkalmunk beszélgetni a bizottság néhány tagjával: így Mihail Milstein- nel, a testület szovjet tudományos szakértőjével, David Owen volt angol ikülügymi- niszterrel, Olusegun Obasanjo egykori nigériai elnökkel, Anders Fermmel, a bizottság svéd tagjával és Alfonso Garcia-Robles No- bel-békedíjas volt mexikói külügyminiszterrel. Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárának' meghívására október 30-án baráti munkalátogatást tett a Magyar Népköztársaságban Gustáv Husák, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke. A látogatás során Kádár János és Gustáv- Husák megbeszélést folytatott, s aláírták a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság 2000. évig szóló gazdasági és műszaki-tudományos együttműködésének hosszú távú programját. Kádár János a Parlament épületében ebédet adott Gustáv Husák tiszteletére, amelyen részt vettek az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, a Központi Bizottság titkárai, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, valamint a Magyar Népköztársaság kormányának több tagja. A Magyar Szocialista Munkáspárt és Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára véleménycserét folytatott a nemzetközi helyzetről. Hangsúlyozták, hogy korunk alapkérdése a béke megőrzése, a fegyverkezési verseny megfékezése, a világűr militari- zálásának megelőzése, a nukleáris és egyéb tömeg- pusztító fegyverek megsemmisítésének megkezdése. Kifejezték meggyőződésüket, hogy a Szovjetunió és a szocialista országok következetes békepolitikájával, a világ reálisan gondolkodó politikai tényezőinek közreműködésével, haladó és békeszerető erőinek összefogásával lehetséges az előrehaladás az atomháború veszélyének elhárításában, a nemzetközi bizalom erősítésében és az együttműködés fejlesztésében. Megállapították, hogy politikai akarat és kölcsönös megegyezési szándék, az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvének tiszteletben tartása esetén konstruktív megállapodásokat lehet elérni. A nemzetközi életben továbbra is jelentős befolyással rendelkeznek azok az imperialista erők, amelyek a katonai-stratégiai fölény megszerzésére törekedve erőltetik a fegyverkezési versenyt, igyekeznek meghiúsítani a tárgyalásokat és a világ különböző térségeiben élezik a feszültséget. A két főtitkár kiemelte a Szovjetunió aktív, következetes és rugalmas diplomáciai erőfeszítéseinek jelentőségét, amelyeket az emberiség sorsáért érzett felelősség tudata hat át. Nagyra értékelték azt a tényt, hogy a Szovjetunió kezdeményezésére Reykjavíkban legfelső szintű szovjet—amerikai találkozóra került sor, amely a fegyverkezési verseny megállításáért, a háborús veszély elhárításáért folytatott küzdelem jelentős eseményévé vált. Teljes támogatásukról biztosították azokat a szovjet javaslatokat, amelyeket a találkozón Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára terjesztett elő. A két főtitkár egyidejűleg hangsúlyozta: a reykjavíki találkozó eredményeként a leszerelésért folytatott küzdelem új, magasabb szintet ért el, s kinyilvánították egyetértésüket ,azzal az értékeléssel, hogy tovább kell fokozni az erőfeszítéseket a nemzetközi béke és biztonság érdekében. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének 1986. júniusi budapesti találkozóján megfogalmazott javaslatok és más kezdeményezések továbbra is érvényben vannak. Megvalósításuk műszaki-tudományos együttműködést, valamint a kölcsönös érdekekkel összhangban támogatni kell a vállalatok közötti közvetlen együttműködést. A két főtitkár kifejezte azon meggyőződését, hogy a látogatás alkalmával aláírt 2000. évig szóló hosszú távú gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési program kedvező lehetőségeket teremt ezeknek a törekvéseknek a megvalósításához. Hasznosnak minősítették a szocialista gazdaságirányítási rendszer korszerűsítésével ösz- szefüggő tapasztalatok cseréjét. Kádár János és Gustáv Husák megelégedéssel állapította meg, hogy a megállapodások alapján eredményesen fejlődnek a csehszlovák—magyar kulturális, tudományos, oktatási és egészségügyi kapcsolatok, s jól A magyar—csehszlovák tárgyalások keretében Marjai József miniszterelnök-helyettes megbeszélést folytatott Pavel Hriv- nákkal, a csehszlovák szövetségi kormány elnökhelyettesével kedvező alapot teremtene a nemzetközi légkör további javításához, az enyhülési folyamat továbbviteléhez Európában és az egész világon. E tekintetben jelentős kezdeményezésnek minősítették a közép-európai vegyi- és atomfegyvermentes övezetek létrehozását célzó javaslatokat. Kádár János és Gustáv Husák megelégedéssel nyugtázták a két testvérpártnak és országnak a kölcsönös bizalmon és megértésen alapuló sokoldalú és egyre mélyülő együttműködését. Ugyanakkor kinyilvánították: további intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy a jelenleginél teljesebb körűen használják ki a csehszlovák—magyar együttműködésben rejlő lehetőségeket. Hangsúlyozták, hogy az árucsere-forgalom növekedésével • párhuzamosan mindinkább előtérbe kell helyezni a hatékony termelési együttműködés fejlesztését, szorosabbra kell fűzni a szolgálják a két ország népeinek közeledését. Nagy jelentőségűnek minősítették az elmúlt napokban aláírt kormányközi Kulturális és Tudományos Egyezményt. A kölcsönös együttműködés erősítésében fontos szerepet játszik a haladó hagyományok kölcsönös tisztelete és ápolása. Kádár János és Gustáv Husák szívélyes, elvtársi légkörűén, a hagyományos barátság szellemében lezajlott megbeszélései a teljes nézet- azonosságot tükrözték valamennyi megvitatott kérdésben. A találkozó ösztönzőleg hatott az MSZMP és a CSKP, valamint a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság közötti együttműködés továbbfej lesztésére. Gustáv Husák a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban teendő baráti látogatásra hívta meg Kádár Jánost, aki azt köszönettel elfogadta. (MTI) Hawaitól ezer mérföldnyire a nyílt vízen egy robbanást követően tűz ütött ki egy amerikai tankhajón. A baleset következtében négy tengerész életét vesztette, harminchármat kimentettek. A képen: a hajó égő központi része (Telefoto — AP—MTI—KS) Szöuli csaták Csütörtök esti kommentárunk Ismét repültek a kövek a szöuli egyetem környékén. Válaszként könnygázgránátok érkeztek a rendőrök soraiból. Hétköznapi jelenetnek számít az ilyesmi a délkoreai fővárosban, hiszen az elmúlt egy-két esztendőben szinte állandósultak a heves, rendszer- és amerikael- lenes diáktüntetések. Az e heti tömegmegmozdulás abban különbözött a szokásostól, hogy >— a hír- ügynökségek és televíziós társaságok világgá röpített felvételei szerint — különösen nagy méretű volt. Több ezer diák csatázott a Konkuk egyetem környékén a Csőn Tu Hvan-rendszer tüntetések letörésére alaposan kiképzett, sisakos, pajzsos, botos rendőreivel. A mostani demonstráció legalább annyira vette célba a diktatórikus rezsimet, mint annak legfőbb támaszát, az amerikai kormányt. Nem véletlenül cikkeztek aggódva az amerikai lapok már tavasz- szal arról, hogy érezhetően fokozódik a dél-koreai kormányzat ellen mozduló erők amerika-ellenessége. Érthetően, hiszen a Dél-Koreában többé-kevésbé legális polgári ellenzék éppúgy tudja már, mint a radikálisabb diákság: Csőn Tu Hvan rendszerének szűkülő hátországában — jószerével az egyetlen szilárd pillér az amerikai szövetség. Washington érdekei a koreai-félsziget déli állama iránt nyilvánvalóak: nem elhanyagolható súlya van annak, hogy amerikai támaszpontok és katonák lehetnek egy ilyén politikai és hadászati fontosságú helyen. Logikus, hogy az amerikai politikának elsőrendű érdeke lenne a szöuli kormányzat
