Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-29 / 255. szám
2 Somogyi Néplap 1986. október 29., szerda Eltemették Samora Machelt EURÓPAI REMÉNYEK A malaysiai alkirály udvariassági látogatása Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke kedden udvariassági látogatáson fogadta a hazánkban magánlátogatáson tartózkodó Sultan Raja Azlan Shah malaysiai alkirályt. A találkozón jelen volt Nagy Gábor külügyminiszter-helyettes és Zainal Abidin Din Mokhtar, a malaysiai állam- szövetség hazánkban is akkreditált nagykövete. Tanácskozás az európai biztonságról „Európai biztonság és együttműködés ma és holnap” címmel kezdtek kedden tanácskozást az osztrák fővárosban. Az ülést az európai biztonság és együttműködés — brüsszeli székhelyű — nemzetközi bizottsága hívta össze, neves közéleti személyiségek és nemzetközi szervezetek képviselőinek részvételével. A részvevők nyugat- és kelet-európai államokból, valamint Észak- Amerikából érkeztek. Eugene J. Carroll, amerikai nyugalmazott tengernagy, a washingtoni védelmi információs központ igazgató- helyettese felszólalásában élesen bírálta a Reagan-kor- mánynak a katonai fölény megszerzésére irányuló politikáját, rámutatva: a „csillagháborús” tervek megvalósítása nem jelent megbízható védelmet — ugyanakkor megakadályozza a hatékony fegyverzetkorlátozást. Lev Tolkunov, a Szovjet Legfelsőbb Tanács Szövetségi Tanácsának elnöke részletesen ismertette a reykja- víki csúcstalálkozón előterjesztett szovjet javaslatokat, majd hangoztatta: a stockholmi találkozó pozitív tapasztalatai után a Szovjetunió építő szellemet, konkrét eredményeket kíván a jövő héten kezdődő bécsi európai utótalálkozón. A bécsi eszmecserén az európai biztonság és együttműködés magyar-nemzeti bizottságának képviselői is részt vesznek. Maputóban kedden nemzeti hősnek kijáró tisztelettel eltemették Samora Machelt, a Frelimo Párt elnökét, mozambiki államfőt, aki repülőgép-szerencsétlenség következtében október 19-én vesztette életét. A temetési menet útvonalán tízezrek álltak sorfalat. A zászlókkal letakart koporsót ágyútalpon vontatták a maputói Pantheon felé. A menetet 700 katona vezette, s másik 1500 haladt utána. A városban és az egész országban egy percen át szóltak a szirénák. A temetőnél 21 díszlövést adtak le, majd a koporsót a hősök mauzóleumának kriptájába helyezték. A temetésen Alberto Chi- pande nemzetvédelmi miniszter és Marcelino Dos Santos, a Frelimo PB tagja, a Népi Gyűlés Állandó Bizottságának tagja méltatta Samora Machel életútját. A gyászszertartáson számos államfő, a íelszabqdítási mozgalmak több vezetője, összesen mintegy 400 külföldi személyiség vett részt. Nem lehetett jelen Winnie Mandela. A magyar párt- és kormányküldöttséget Maróthy László, az MSZMP PB tagja, a Minisztertanács elnökének helyettese vezette. Maróthy László részvétét fejezte ki Marcelino Dos Santos- nak és más mozambiki vezetőknek. BÉCSI LÁTÓSZÖGBŐL Honecker elutazott Mongóliából Erich Honecker, a NSZEP KjB főtitkára, az NDK államtanácsának elnöke kedden elutazott Ulánbátorból. Erich Honecker háromnapos hivatalos látogatást tett Mongóliában Zsambin Bat- mönhnek, a Mongol Népi Forradalmi Párt • főtitkárának, a Nagy Népi Hurál Elnökének meghívására. A megbeszéléseken — amelyek a testvériség és _ a kölcsönös megértés jegyében zajlottak — mindkét vezető hangsúlyozta a béke és a biztonság megőrzésének fontosságát. Mongólia és az NDK 'teljes mértékben támogatja a Szovjetunió és a többi szocialista ország békejavaslatait. Zsambin Batmönlh és Erich Honecker aláírta a két ország gazdasági és tudományos-műszaki együttműködésének fejlesztéséről szóló, 2000-ig érvényes hosszútávú programot. Október derekán, az egyik napfényes délelőttön filmesek népes csoportja vert tanyát a bécsi Hősök terén (Heldenplatz) a Savoyai Jenő herceg lovasszobra és a főbejárat közti szakaszon. Mint kiderült, éjszakai forgatást^ készítenek elő, az épületek a hitleri birodalmi kancellária külsejét kapják meg, itt majd tüzérségi állások, páncélosok lesznek s még egy repülőgép is átvonul a színen, hogy valósághű legyen a jelenet. A negyvenötös végnapokból. Semmi jelképes nincs ebben, az efféle szíptérváltás a filmesek nyomában természetes. Odabenn a Hofburg elnökségi hivatalaiban is így vélik. Egyébként is: a hajnali derengésben ügyes kezek visszavarázsolják a Hősök tere és a Népkert, a Hofburg környékét. Dr. Rudolf Torovsky nagykövet, a helsinki utókonferencia osztrák delegációvezetője pedig a hatalmas épületkolosszusnak arra a szárnyára hívja föl a figyelmet, ahol majd november negyedikén összeül harmincöt ország küldötte. Feltehetően a külügyminiszterek. — Igen, most már reméljük, hogy valamennyi részt vevő ország elküldi külügyminiszterét. Nemrég ugyan voltak aggályok, hogy Reykjavik után esetleg nem mindenki látogat Bécsbe. Különösen az Egyesült Államok külügyminiszterének, Shultz- nak a jövetele volt bizonytalan, de szerencsére onnét is biztató választ kaptunk. Így nem lesz semmi akadálya annak, hogy Sevardnadze szovjet külügyminiszterrel létrejöjjön a remélt találkozó itt, a Hofburgban. Természetesen nem akarom minősíteni, értékelni a reykja- víki találkozót, de valameny- nyien, akik Európa sorsáért, országaink békés holnapjáért aggódunk, örülünk, hogy a folytatás valamilyen formája viszonylag rövid idő alatt és éppen nálunk valósulhat meg ... — Az idő valóban rövid a november negyediki bécsi nyitáshoz. Az előkészítő tanácskozás sikeréről éppen külügyminiszterük, dr. Peter Jankowitsch nyilatkozott még Tokióba utazása előtt, ön szerint milyen alapot sikerült teremteni a tervek szerint jövő nyár közepéig tartó tárgyalásoknak? — Már maga az is biztató, hogy az előkészítés a tervezett idő alatt zajlott: szeptember 23. és október 6. között elkészült a napirend, elfogadták, s a részletekben (a munkacsoportok feladatai, a nyílt viták és a zárt ülések rendje stb.) is sikerült megegyezni. Jó volt a légkör, s ez biztató magára a konferenciára is. Maputóban eltemették Samora Machel volt mozambiki államfőt, aki a múlt héten repülőgép-szerencsétlenségben vesztette életét. A képen: katonák viszik Machel koporsóját A bécsi Hofburg, a konferencia színhelye Számunkra itt adódik fontos és felelősségteljes feladat, a közvetítés kimunkálásában. — Ausztria ebben sokszor mutatott jó példát. — Legelemibb érdekünk, hogy Kelet és Nyugat között minden területen segítsük a hídverést. Ezzel persze nem akarom eltúlozni a szövetségi rendszereken kívülálló kis és közepes országok szerepét, hiszen köztudott, hogy a legfőbb kérdésekben a döntés a két nagy világhatalomé. Egy kicsit humorosan hangzik, de azt szoktuk mondani, mi semlegesek, akiknek a kezében úgyszólván a dialógus a legerősebb fegyver, azt tehetjük ebben a nagy folyamatban is, amit ők átengednek nekünk. De ezt szívesen tesszük. — Most sem lesz könnyű dolguk! — De reménytelen sem! Én magam 1983 januárjában kaptam ezt a feladatkört, éppen a madridi utókonferencia legnehezebb szakaszában. Akkor éppen a NATO ismert rakétatelepítési döntése hozta rendkívül nehéz helyzetbe a konferenciát, nőtt a bizalmatlanság, á feszültség. Végül mégis sikerült fegyverzetcsökkentés legfontosabb kérdéseiben. Természetesen itt a középhatósugarú rakéták számának a csökkentése éppúgy szóba jön, mint a hagyományos fegyverzeteké. Ismét meg kell említenem a stockholmi példát: ott is nagyon nehezen, döcögve indult minden, mégis eredménnyel zárult. Attól természetesen messze vagyunk, hogy az együttműködés, a humanitárius és biztonsági kérdések minden témakörében kölcsönösen elfogadható határozatot hozhassunk. A mindent vagy semmit elve helyett inkább a lehető legtöbbre törekvés elvét, a minden célravezető kisebb lépés módszerét szeretnénk gyakorlattá tenni. Azt pedig külön szeretném hangsúlyozni, az önök delegációjával együtt (ők személyes ismerőseim, szívélyes és kitűnő a kapcsolatunk) éppen az országaink közti példás jószomszédság alapján mindent megteszünk, hogy kontinensünk legszebb reményeit a többi 33 ország küldötteivel együtt egy kicsit közelebb vigyük a megvalósuláshoz — fejezte be dr. Rudolf Torovsky. Bertalan Lajos — A tárgyalásra előkészített témakörök nagysága és fontossági sorrendje okozott-e valamilyen gondot? — Természetesen ilyen sorsdöntőén fontos kérdéskö- tegben, megközelítésük, értelmezésük ügyében mindig akadnak nézetkülönbségek, hiszen — ha egy kissé leegyszerűsítem — a nyugati és keleti szövetségi rendszer tagországai például a biztonság, az együttműködés, az emberi kapcsolatok ügyében gyakran igen eltérő álláspontról indulnak ki, mi pedig, a kisebb, a semleges vagy el nem kötelezett országok e két fő vonal között kereshetjük a közeledés, a közelítés útjait, lehetőségeit. eredményekkel zárni a madridi tanácskozást. Vagy vegyük a közelmúltból a stockholmi — véleményem szerint nagyon örvendetes — bizalomerősítő határozatokat. Azt itt csak mellékesen említem meg, pedig megérné alaposabban is kifejteni, hogy a Budapesti Fórum például minden zökkenő ellenére nagyon sok hasznosat hozott. Erről egyébként ott is, idehaza is részletesen szóltam. — Tehát derűlátó? — Nem volnék tárgyilagos, ha elhallgatnám aggodalmainkat. Ezek egy része abból adódik, hogy a két nagyhatalom, vagy más szóval a két szövetségi rendszer még nem egyezett meg a Győzelemmel végződött a dél-afrikai bányászok bérsztrájkja. A képen: bányászok egy csoportja örül, hogy a munkáltatók elfogadták követeléseiket (Telefoto — AP—MTI—KS) Mit akar Enrile? Kedd esti kommentárunk — Enrile mondjon le! Ez volt a tegnapi manilai nőtüntetés résztvevőinek fő jelszava. Ott gyűltek össze a belső békét követelő lányok- asszonyok, ahol nem is olyan régen még talán ugyanők éltették a tábornokot, aki a Marcos-ellenes erők élére állva fegyveres erőket Cora- zon Aquino oldalára állította. A tábornok most — úgy látszik — köpönyeget fordított, és visszaállt egykori pártfogója oldalára. Néhány napja ugyanis egy olyan nagygyűlésen szólalt fel a hadügyminiszter, ahol Marcos hívei találkoztak. Itt a kommunistákkal való leszámolást követelte, azt, hogy az elnökasszony függessze fel a tárgyalásokat a baloldali gerillákkal. Most kiderült az, hogy Juan Ponce Enrile kapcsolatban áll a hawai luxusszáműzetését töltő volt elnökkel. Marcos ezt egy saj. tóinterjúban jelentette be, hozzátéve: megbocsát Enrilé- nek, ha az folytatja a kommunistaellenes belháborút. Az elnöknő nyilvánvalóan szorult helyzetben van. Hatalmát egyrészt a Marcos.el- lenes népi erők támogatásának köszönheti, ugyanakkor foglya a tábornoki karnak (Enrilének és Fidel Ramos- nak), akik a döntő pillanatban mellé álltak. Ez a támogatás — az egyházéval együtt — döntő volt, s megóvta az országot a vérontás továbbterjedésétől. Aquino ugyanakkor nyíltan deklarálta: békés úton akarja megszüntetni az országot megosztó polgárháborút. Tárgyalásokat kezdeményezett a déli sziget Mindanao muzulmán fegyvereseivel és a baloldali új népi hadsereggel. Folynak a megbeszélések, ám eredmény még nem látható. Nyilván azért is akadozik a tárgyalás, mivel a gerillák joggal tartanak attól, hogy ha felfüggesztenék harcukat, s letennék a fegyvert, a hadsereg héjái lemészárolnák őket. Biztosítékokat akarnak tehát. A hadsereg szélsőségesei ellenzik még a tárgyalásoknak a gondolatát is, és felháborodnak amiatt, hogy Manilában új legális baloldali párt alakult. Ennek vezetői kommunisták, akik közül Marcos bukása után hagyták csak el a börtönöket. Az elnöknő azt is tudja, hogy demokratizálási programját csak akkor tudja megvalósítani, ha belső békét teremt az országban. A program része az amerikai támaszpontok felszámolása is. Ez természetesen ugyanúgy aggasztja a hivatalos Washingtont, mint a partizánokkal való tárgyalás. Hasonlóan érez Enrile hadügyminiszter, aki bizton maga mögött tudhatja a Pentagont. Aligha lépett volna fel egyébként Marcos ellen annak idején. Ma úgy tűnik, hogy a hadügyminiszter a volt elnök híveinek, és az Egyesült Államok támogatásával saját magának akarja megszerezni a hatalmat a kommunistaellenes harc jelszavát tűzve zászlajára. 7 ’ M. G.
