Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-25 / 252. szám
6 Somogyi Néplap 1986. október 25., szombat GYERMEKEKNEK Holdfogyatkozás A holdfogyatkozást a Koz- ma-pusztad gyümölcsös melletti magaslesről néztük. Andris szorgalmasan közvetítette £z égitest fényválto- zásaiit, én meg a közeliünkben zajló eseményeket figyeltem. A mögöttünk álló égerek leveleit meg-imegin- gatta, odébb a nyárfák legfelső ágain fennmaradt leveleket is megpörgette az esti szellő. Kellemesen hűvös volt az enyhe lejtésű völgyben, közel a böhönyei Ri- nyához. Andris halkan szidta a hangos kalkatolással repülő fácámkakast, majd biztatni kezdte a repülő madarat: — Keress már egy gallyat, te szerencsétlen, mert még meghallja a hangoskodáso- dát a róka ... Mintha csak erre várt volna, nemsokára megszólalt a nádasban egy vörösbundás, aztán a kozmái kutyák ugattak mérgesen. Rövid ideig csend volt, közben a hold teljesen elfogyott és sötét lett. András közelebb húzódott hozzám, mert az égeresben kopogni kezdett a szarvasbika agancsa. A koppon ások elárulták, ihogy nem egy, hanem több bika mozog a sűrű bozótosban, ahol eddig pihenitek. — Ezeknek aztán van eszük, akkor mozognak, amikor az orrunkig sem látunk — morfondírozott Andris, és odébb csúszott a deszkán, hogy a les oldalán kinézzen. Kozma-pusztán ötször kukorékolt egy jó hangú kakas, aztán hangos motorberregést hozott a szellő Felsőbogát felől. A hátunk mögött eücsattogott a vonat Bö- honye felé, Kozmán meg valami nagy ajtót csukhattak be, mert hangosat dörrent. — Nini, most a másik felén kezd világosodni a hold — súgta Andris kitörő örömmel. — Nemsokára világos lesz újra, ugye Papi? — Igen — feleltem röviden, közben a szemem elé emeltem a távcsövet, mert a keményre száradt szántóföldön hallatszott a bikák lépésének zaijía. — Három fiatal bika — súgta Andris, mert közben ő is arra fordult a távcsövével, amerre a bikák mentek. — Ezek éppen az autónk felé tartanak, remélem nem tiporják össze, mert mivel megyünk haza?! — Ne félj, Andriskám, elkerülik a kocsinkat — nyugtattam meg a kis unokámat, aki még mindig a bikákat nézte távcsővel. A hold közben egyre jobban fényesedéit. Már jól látszott a nyáras. — Papi, úgy nézem, a nyárfák mellett disznók jönnek — súgta Andris izgatottan, s közben számolta' őket: — Elöl egy nagy fekete, aztán kettő kisebb. Hű, az- annyát! Az aztán jó nagy ám, aztán megint két kicsi, de még egy sokkal kisebb is kocog utánuk — sorolta izgatottan, mire én is arra fordítottam a távcsöveimet. — Valóban, a koca vezeti a kondát. — jegyeztem Yneg. — Azt a nagyot lőjük meg, Papi! — Messze vannak, Andriskám, háromszáz méternél is messzebb. Egyébként tudod, hogy mi most a borzot szeretnénk megfigyelni, amelynek a csapását már többször is láttuk az úton a porban. — Igaz, de azért jó lenne egy nagy vaddisznót is lőni. — Viszont, ha a borz tartja a váltóját, akkor ezzel a vakuval le tudjuk fényképezni, az pedig többet ér, mint a kan elejtése. A hold köziben teljes fénynyel ragyogott. Olyan világos volt, hogy szábad szemmel is láttam az égeresből Ikiballagó szarvasokat. Andris is észrevette őket és számolta: — ... tizenegy, tizenkettő. Ezeknek nincs agancsuk, akkor ezek nem szarv asfodkák. — Kettőnek van, de még kicsi — feleltem. Hosszú ideig figyeltem a magasles melletti utat, ahol a borz csapását láttuk. Maximális fényerőre állítottam a villanót, iha netán megjelenne a borz, de nem jött. Andris közben elaludt. Csendesen szuszogott mellettem. Amikor felébredt, azonnal elindultunk. Meg-megbotlott néhányszor a kocsiig. Aludt a kocsiban is, aiztán amikor hazaértünk, azonnal ágyba bújt és egy hosszú ásítás után megjegyezte: — Szép volt a holdfogyatkozás — de azért azt a nagy kant meglelhettük volna . .. Tóth Ferenc SZÁM- LOGIKA A logika szabályai szerint milyen számot kell az üres négyzetbe írni? (A helyes választ ellenőrizhetitek a 15. oldalon.) BETŰOSZLOP Rakjátok össze helyes sorrendbe, egymás mellé, a felcserélt betűoszlopokat, úgy, hogy a betűk vízszintesen, folyamatosan olvasva József Attila: Betlehemi királyok című versének befejező sorait adják eredményül. (A helyes választ megtaláljátok a 15. oldalon.) Éjszakai vadász Érdekes, hogy az ókori görög világban a baglyot a bölcsesség jelképének tekintették. Pallas Athéné madarának tartották, és szentként tisztelték, védték és gondozták. Zeus isten lányának nevét az egyik nemzetségük a mai napig őrzi. Később, a különböző babonás hiedelmek kialakulásakor rossz sors jutott a baglyoknak. Éjszakai életmódjukat úgy értelmezték, hogy iszonyodnak a fénytől, a „kuvik” hangot pedig (amelyet a németek komm mit-re — gyere velem fordítanak) a halálmadár hangjának tartották. Sajnos, ezt a butaságot sokan elhitték, egyesekben még ma is él a babona. Tény, hogy a legtöbb bagoly éjszakai állat, és nappal pihen, de ez nem jelenti azt, hogy nappal nem látnak, de azt sem, hogy a teljes sötétségben látnak. Az embernek tízszer-tizenkétszer annyi fényre van szüksége, hogy valamit érzékeljen. Az éjszakai életmód, különösen az éjszakai vadászat határozza meg egész létüket, formájukat. Csillogó színek, feltűnő mintázatok éjszaka teljesen fölöslegesek, sőt nappal, amikor pihennek, egyenesen ártalmukra lennének. Túlnyomó többségüknek a tollazata szerény barnás tónusú, gyakran azonban csodálatosan finom fakéreg mintás. Tolláik olyan hosz- szúak, lazák és puhák, hogy Simái Mihály Falusi november Vödörbe bútt a kismalac szegyig:. A hízók bent a vályút rengetik. Verebes ágak lomhán ingának. Létrán igyekszik fölfelé a nap. A füst járása mély és reszketeg. Kontyát a szárkúp dérrel tűzte meg. Fagyos fogással vár a villanyéi: — kezébe vette hajnaltájt a tél. Tükör a tócsa. Törékeny jegén fogvacogva csuszorkál a fény. Zúzos sövényen cinke pityereg — meseerdőben tévelygő gyerek. a bagoly sokkal testesebbnek látszik, mint amilyen a valóságban. Ez nem tekinthető csupán védelemnek a hideg ellen, hiszen a trópusi fajoké is olyan, mint az északiaké. Az igazi jelentőségük egészen más. Az énekesmadarak, sőt a ragadozók repülése közben a keletkezett zörejnek nagy szerepe van az ultrahang hullámok keltésében. Az egereknek és a baglyok más zsákmányának a hallása finom, még az ultrahangokat is fel tudják fogni. A baglyok laza tollazata viszont nesztelen repülést tesz lehetővé, ultrahanghullámokat csak azok a fajok keltenek, amelyek halat vagy rákot esznek. A baglyoknak is rendkívül finom a hallásuk, amely a sötétben, amikor a legélesebb szem is felmondja a szolgálatot, csodálatos biztonsággal vezeti őket a zsákmányra. Fülnyílásaik szélén tollas bőrlebenyek ülnek, amelyek egyrészt védőleg elzárják a fület, másrészt, mint mozgatható hangtölcsérek még az egészen gyenge zörejeket is felfoghatják. Hallásuk nem saDöÓR ÁGNES: KINEK KELL EGY ILYEN BALÁZS? A szeretetről szól ez az ifjúsági regény. Főhőse a kis Balázs;, akii állami gondozott, de megszökik, mert nem érzi az otthon mellegét. Hosszú, keserves kilométereket gyalogol, és végül egy barlangban húzza meg magát. Itt taláil rá egy nagyfiú, aki egy öttagú, boldogan élő család egyik tagja. Magával viszi népes otthonukba. Ha valaki úgy gondolja, hogy a regényt itt már be is, lehetné fejezni, az nagyon téved. Balázsnak még nagyon hosz- szú utat kell megtennie, hogy igazán megérezze mi is az a szeretet. ját hangterjedelmükre a legérzékenyebb, hanem zsákmányállataik sokkal magasabb hangjaira, például az egerek cincogására. A baglyok füle az éles halláson kívül még egyéb teljesítményre is képes: a nagy fejen a fülek olyan távol esnek egymástól, hogy a ferdén jövő hanghullámok nem érkeznek egyszerre hozzájuk, s ez a jelentéktelen időkülönbség is arra képesíti az agyat, hogy felismerje a hanghullám irányát. A hallás alapján vadászó fajok két fülnyílása igen különböző; valószínűleg ez növeli a felmérőképesség pontosságát. TERLOUW, JAN: KIBŐL LEHET KIRÁLY? A mesékből jól tudjuk, hogy rendszerint a szegény ember legkisebb fiából lesz király, mert ő ügyességével, bátorságával meghódítja a királykisasszony szívét. De mi van akkor, ha a királylány már a mese kezdetén meghal? Hogyan lesz akkor a fiúból király? Erre a kérdésre ad választ a hólland író híres meseregénye. Főhősét Szilárdnak hívják, aki a leglehetetlenebbnek látszó feladatokat is meg tudja oldani. Például elpusztítja a kénes ködöt okádó sárkányt, elűzi az elviselhetetlenül za- jongó madarakat. Amikor trónra lép. már tapasztalaiGyermekkönyvekről A kis csacsi meg a vén szamár Híre járt, hogy szúnyog- irtás meg szamárordító verseny lesz az Óperenciás tenger partján, a birkalegelőn. S mert a versenynek tétje volt — aranyabrak, ezüstzabla, bronzkantár — elsőnek, másodiknak, harmadiknak egyformán —, jött is persze minden valamirevaló szamár, nemcsak a tengerpartról, hanem a távoli üveghegy lejtőiről is, kivágni a rezet, a magas i-t, meg a röcögtetős á-t. Mondjam-e, a szúnyogirtás elmaradt, mert a vérszívók ellenségének, a szitakötőnek elnehezítette a szárnyát a pára, s nem tudott felszállni, de a szamárordítás az Óperenciás tenger túlsó partjára is áthallatszott. Még hogy áthallatszott! De visszhangzott is, így aztán kétszer, háromszor hallotta, aki akarta. Bajban volt persze a bíráló bizottság. Különösen, mert eljött három nagybőgővel meg egy cimbalommal a dongó is, és versenyre kelt a szamarakkal. Nem árulta el, a szamarak meg nem vették észre, hogy erősítő berendezést hozott. Nem is tudott igazságot tenni más, mint Hékulás, a főrendező vén szamár. Pedig Kuksi, a kicsi csacsi meg sem köszörülte még a torkát, amikor a verseny már javában állt. Ordított a sok szamár, nyírette az i-t, röcögtette az á-t. Hát, Hékulás gondolt egy nagyot, s rábízta Kuksira a választás jogát. Kuksi meg nem sokat teketóriázott — ecc, pecc, kimehetsz —, kiválasztotta a három legnagyobb szamarat, meg is súgta a nevüket, de nektek nem árulom el három semmiért sem! ők bezzeg — peckesen viselik az aranyabra- kos tarisznyát, az ezüstzablát, meg a bronzkantárt minden vasárnap délután.. Es arra külön büszkék, hogy két kugliparti között nekik húzza három bőgőn, pengeti a cimbalmon a dongó az ihajlári ojjé, hoppsza-hót. Vallató Géza ZENESZERZŐ Ha az elszakadt láncszemeket helyes sorrendbe fűzitek egymás mellé, a betűket összeolvasva egy kiváló orosz zeneszerző nevét kapjátok eredményül. (A helyes megoldás a 15. oldalon.) Játékok — esőben KAPD EL A BOTOT! Teremben és szabadiban egyaránt játszható 10—15 résatvevőveil. A játékosok kört alkotnak, és megszámozzuk őket. A játékvezető középre áll. Kezében másfél, kétméteres bot. A játékvezető elengedi a botot, és miközben az valamely irányba dőlni kezd, elkiált egy számot. A szám tulajdonosának gyors mozdulattal el kell kapnia a botot. Ha nem sikerül, kiesett a játékból. A győztes jutalmat kap. TÁVÍRÖVERSENY A játékosok 10—15 megadott betűt írnak egy papírra. A megadott betűk lesznek a távirat szavainak kezdőbetűi. A szavakat a le- dliktátt betűk sorrendjében kell összeállítani. Négy percet adnak a távirat összeállítására. Ezután mindenki felolvassa táviratát. A győztes: aki a betűkből a legjobb táviratot állítja össze. Példa: THKVK — ezek a megadott beitűk: A távirat: Tánccsoportunk helyezést kapott. Vacsorát készítsetek. KAVICSHORDÁS A versenyben részt vevő csapatok számától függően két-három széket teszünk egymás mellé. A szoba másik végén ugyanannyi széket helyezünk el. Minden csapatiből két-két gyerek áll a versenyhez. Szemüket bekötjük. Feladatuk: saját székükről három vajgy négy kavicsot egyenként kell átihor- daniuik a szemben levő székre. A következő gyerek meg visszaszállítja azokat. röviden bői tudja, hogy királynak lenni voltaképpen szolgálat. Meg is fogadja, hogy addig marad király, amíg minden évben meg tud oldani egy- egy maga által választott feladatot. RÄDAIÖDÖN: HÄROMFEJÜ ELEFÁNT NAPERNYŐVEL A távoli, dél-ázsiai országot, Laoszt bizonyára alig- alig ismerjük. Talán azt sem tudjuk róla, hogy a „Millió Elefánt és a Fehér Napernyő” országának nevezik. A karsztkutató utazó — Rádai Ödön — két évet töltött ebben az országban. Különleges dolgokat látott, hallott, és ezeket mind leírta. Kiss Benedek Kányák Kányák a Kányák a kert alatt, fertelem-madarak, szárnyasok szántás-fekete népe kurrogat, károgat, keringnek kert alatt, szállnak fül-veresítő télnek relébe. Tél jön, küszöbön kapar a fagy-köröm, ordas hideg a csontig harap. Hol már a fecskepár? Csak e kurr, csak a ,kár — martalóc csőr, a vetésre csap: fertelem-madarak a kert alatt!
