Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-25 / 252. szám

6 Somogyi Néplap 1986. október 25., szombat GYERMEKEKNEK Holdfogyatkozás A holdfogyatkozást a Koz- ma-pusztad gyümölcsös mel­letti magaslesről néztük. Andris szorgalmasan közve­títette £z égitest fényválto- zásaiit, én meg a közeliünk­ben zajló eseményeket fi­gyeltem. A mögöttünk álló égerek leveleit meg-imegin- gatta, odébb a nyárfák leg­felső ágain fennmaradt leve­leket is megpörgette az esti szellő. Kellemesen hűvös volt az enyhe lejtésű völgy­ben, közel a böhönyei Ri- nyához. Andris halkan szidta a hangos kalkatolással repülő fácámkakast, majd biztatni kezdte a repülő madarat: — Keress már egy gallyat, te szerencsétlen, mert még meghallja a hangoskodáso- dát a róka ... Mintha csak erre várt vol­na, nemsokára megszólalt a nádasban egy vörösbundás, aztán a kozmái kutyák ugat­tak mérgesen. Rövid ideig csend volt, közben a hold teljesen elfogyott és sötét lett. András közelebb húzódott hozzám, mert az égeresben kopogni kezdett a szarvas­bika agancsa. A koppon ások elárulták, ihogy nem egy, hanem több bika mozog a sűrű bozótosban, ahol eddig pihenitek. — Ezeknek aztán van eszük, akkor mozognak, amikor az orrunkig sem látunk — morfondírozott Andris, és odébb csúszott a deszkán, hogy a les oldalán kinézzen. Kozma-pusztán ötször ku­korékolt egy jó hangú ka­kas, aztán hangos motorber­regést hozott a szellő Fel­sőbogát felől. A hátunk mö­gött eücsattogott a vonat Bö- honye felé, Kozmán meg va­lami nagy ajtót csukhattak be, mert hangosat dörrent. — Nini, most a másik fe­lén kezd világosodni a hold — súgta Andris kitörő öröm­mel. — Nemsokára világos lesz újra, ugye Papi? — Igen — feleltem rövi­den, közben a szemem elé emeltem a távcsövet, mert a keményre száradt szántóföl­dön hallatszott a bikák lé­pésének zaijía. — Három fiatal bika — súgta Andris, mert közben ő is arra fordult a távcsö­vével, amerre a bikák men­tek. — Ezek éppen az autónk felé tartanak, remé­lem nem tiporják össze, mert mivel megyünk haza?! — Ne félj, Andriskám, el­kerülik a kocsinkat — nyug­tattam meg a kis unokámat, aki még mindig a bikákat nézte távcsővel. A hold közben egyre job­ban fényesedéit. Már jól lát­szott a nyáras. — Papi, úgy nézem, a nyárfák mellett disznók jön­nek — súgta Andris izgatot­tan, s közben számolta' őket: — Elöl egy nagy fekete, aztán kettő kisebb. Hű, az- annyát! Az aztán jó nagy ám, aztán megint két ki­csi, de még egy sokkal ki­sebb is kocog utánuk — so­rolta izgatottan, mire én is arra fordítottam a távcsöve­imet. — Valóban, a koca veze­ti a kondát. — jegyeztem Yneg. — Azt a nagyot lőjük meg, Papi! — Messze vannak, And­riskám, háromszáz méternél is messzebb. Egyébként tu­dod, hogy mi most a borzot szeretnénk megfigyelni, amelynek a csapását már többször is láttuk az úton a porban. — Igaz, de azért jó len­ne egy nagy vaddisznót is lőni. — Viszont, ha a borz tart­ja a váltóját, akkor ezzel a vakuval le tudjuk fényké­pezni, az pedig többet ér, mint a kan elejtése. A hold köziben teljes fény­nyel ragyogott. Olyan vilá­gos volt, hogy szábad szem­mel is láttam az égeresből Ikiballagó szarvasokat. Andris is észrevette őket és számolta: — ... tizenegy, tizenkettő. Ezeknek nincs agancsuk, ak­kor ezek nem szarv asfodkák. — Kettőnek van, de még kicsi — feleltem. Hosszú ideig figyeltem a magasles melletti utat, ahol a borz csapását láttuk. Ma­ximális fényerőre állítottam a villanót, iha netán megje­lenne a borz, de nem jött. Andris közben elaludt. Csen­desen szuszogott mellettem. Amikor felébredt, azonnal elindultunk. Meg-megbotlott néhányszor a kocsiig. Aludt a kocsiban is, aiztán amikor hazaértünk, azonnal ágyba bújt és egy hosszú ásítás után megjegyezte: — Szép volt a holdfogyat­kozás — de azért azt a nagy kant meglelhettük volna . .. Tóth Ferenc SZÁM- LOGIKA A logika szabályai szerint milyen számot kell az üres négyzetbe írni? (A helyes választ ellen­őrizhetitek a 15. oldalon.) BETŰ­OSZLOP Rakjátok össze helyes sorrendbe, egymás mellé, a felcserélt betűoszlopo­kat, úgy, hogy a betűk vízszintesen, folyamato­san olvasva József Atti­la: Betlehemi királyok című versének befejező sorait adják eredményül. (A helyes választ meg­találjátok a 15. oldalon.) Éjszakai vadász Érdekes, hogy az ókori gö­rög világban a baglyot a bölcsesség jelképének tekin­tették. Pallas Athéné mada­rának tartották, és szentként tisztelték, védték és gondoz­ták. Zeus isten lányának ne­vét az egyik nemzetségük a mai napig őrzi. Később, a különböző babonás hie­delmek kialakulásakor rossz sors jutott a baglyoknak. Éj­szakai életmódjukat úgy ér­telmezték, hogy iszonyodnak a fénytől, a „kuvik” hangot pedig (amelyet a németek komm mit-re — gyere ve­lem fordítanak) a halálma­dár hangjának tartották. Sajnos, ezt a butaságot so­kan elhitték, egyesekben még ma is él a babona. Tény, hogy a legtöbb ba­goly éjszakai állat, és nap­pal pihen, de ez nem jelenti azt, hogy nappal nem látnak, de azt sem, hogy a teljes sötétségben látnak. Az em­bernek tízszer-tizenkétszer annyi fényre van szüksége, hogy valamit érzékeljen. Az éjszakai életmód, kü­lönösen az éjszakai vadászat határozza meg egész létüket, formájukat. Csillogó színek, feltűnő mintázatok éjszaka teljesen fölöslegesek, sőt nappal, amikor pihennek, egyenesen ártalmukra lenné­nek. Túlnyomó többségük­nek a tollazata szerény bar­nás tónusú, gyakran azonban csodálatosan finom fakéreg mintás. Tolláik olyan hosz- szúak, lazák és puhák, hogy Simái Mihály Falusi november Vödörbe bútt a kismalac szegyig:. A hízók bent a vályút rengetik. Verebes ágak lomhán ingának. Létrán igyekszik fölfelé a nap. A füst járása mély és reszketeg. Kontyát a szárkúp dérrel tűzte meg. Fagyos fogással vár a villanyéi: — kezébe vette hajnaltájt a tél. Tükör a tócsa. Törékeny jegén fogvacogva csuszorkál a fény. Zúzos sövényen cinke pityereg — meseerdőben tévelygő gyerek. a bagoly sokkal testesebbnek látszik, mint amilyen a va­lóságban. Ez nem tekinthető csupán védelemnek a hideg ellen, hiszen a trópusi fajo­ké is olyan, mint az észa­kiaké. Az igazi jelentőségük egészen más. Az énekesma­darak, sőt a ragadozók re­pülése közben a keletkezett zörejnek nagy szerepe van az ultrahang hullámok kel­tésében. Az egereknek és a baglyok más zsákmányának a hallása finom, még az ultrahangokat is fel tudják fogni. A baglyok laza tolla­zata viszont nesztelen repü­lést tesz lehetővé, ultrahang­hullámokat csak azok a fa­jok keltenek, amelyek halat vagy rákot esznek. A bag­lyoknak is rendkívül finom a hallásuk, amely a sötétben, amikor a legélesebb szem is felmondja a szolgálatot, cso­dálatos biztonsággal vezeti őket a zsákmányra. Fülnyí­lásaik szélén tollas bőrlebe­nyek ülnek, amelyek egyrészt védőleg elzárják a fület, másrészt, mint mozgatható hangtölcsérek még az egé­szen gyenge zörejeket is fel­foghatják. Hallásuk nem sa­DöÓR ÁGNES: KINEK KELL EGY ILYEN BALÁZS? A szeretetről szól ez az ifjúsági regény. Főhőse a kis Balázs;, akii állami gon­dozott, de megszökik, mert nem érzi az otthon mellegét. Hosszú, keserves kilométere­ket gyalogol, és végül egy barlangban húzza meg ma­gát. Itt taláil rá egy nagyfiú, aki egy öttagú, boldogan élő család egyik tagja. Magával viszi népes otthonukba. Ha valaki úgy gondolja, hogy a regényt itt már be is, lehet­né fejezni, az nagyon téved. Balázsnak még nagyon hosz- szú utat kell megtennie, hogy igazán megérezze mi is az a szeretet. ját hangterjedelmükre a leg­érzékenyebb, hanem zsák­mányállataik sokkal maga­sabb hangjaira, például az egerek cincogására. A bag­lyok füle az éles halláson kívül még egyéb teljesít­ményre is képes: a nagy fe­jen a fülek olyan távol es­nek egymástól, hogy a fer­dén jövő hanghullámok nem érkeznek egyszerre hozzájuk, s ez a jelentéktelen időkü­lönbség is arra képesíti az agyat, hogy felismerje a hanghullám irányát. A hal­lás alapján vadászó fajok két fülnyílása igen különböző; valószínűleg ez növeli a fel­mérőképesség pontosságát. TERLOUW, JAN: KIBŐL LEHET KIRÁLY? A mesékből jól tudjuk, hogy rendszerint a szegény ember legkisebb fiából lesz király, mert ő ügyességével, bátorságával meghódítja a királykisasszony szívét. De mi van akkor, ha a király­lány már a mese kezdetén meghal? Hogyan lesz akkor a fiúból király? Erre a kér­désre ad választ a hólland író híres meseregénye. Fő­hősét Szilárdnak hívják, aki a leglehetetlenebbnek látszó feladatokat is meg tudja ol­dani. Például elpusztítja a kénes ködöt okádó sárkányt, elűzi az elviselhetetlenül za- jongó madarakat. Amikor trónra lép. már tapasztalai­Gyermekkönyvekről A kis csacsi meg a vén szamár Híre járt, hogy szúnyog- irtás meg szamárordító ver­seny lesz az Óperenciás ten­ger partján, a birkalegelőn. S mert a versenynek tétje volt — aranyabrak, ezüst­zabla, bronzkantár — első­nek, másodiknak, harma­diknak egyformán —, jött is persze minden valamire­való szamár, nemcsak a tengerpartról, hanem a tá­voli üveghegy lejtőiről is, kivágni a rezet, a magas i-t, meg a röcögtetős á-t. Mondjam-e, a szúnyogir­tás elmaradt, mert a vér­szívók ellenségének, a szi­takötőnek elnehezítette a szárnyát a pára, s nem tu­dott felszállni, de a sza­márordítás az Óperenciás tenger túlsó partjára is át­hallatszott. Még hogy át­hallatszott! De visszhang­zott is, így aztán kétszer, háromszor hallotta, aki akarta. Bajban volt persze a bí­ráló bizottság. Különösen, mert eljött három nagybő­gővel meg egy cimbalom­mal a dongó is, és verseny­re kelt a szamarakkal. Nem árulta el, a szamarak meg nem vették észre, hogy erő­sítő berendezést hozott. Nem is tudott igazságot tenni más, mint Hékulás, a főrendező vén szamár. Pedig Kuksi, a kicsi csacsi meg sem köszörülte még a torkát, amikor a verseny már javában állt. Ordított a sok szamár, nyírette az i-t, röcögtette az á-t. Hát, Hékulás gondolt egy na­gyot, s rábízta Kuksira a választás jogát. Kuksi meg nem sokat teketóriázott — ecc, pecc, kimehetsz —, kiválasztotta a három legnagyobb sza­marat, meg is súgta a ne­vüket, de nektek nem áru­lom el három semmiért sem! ők bezzeg — pecke­sen viselik az aranyabra- kos tarisznyát, az ezüstzab­lát, meg a bronzkantárt minden vasárnap délután.. Es arra külön büszkék, hogy két kugliparti között nekik húzza három bőgőn, pengeti a cimbalmon a dongó az ihajlári ojjé, hoppsza-hót. Vallató Géza ZENESZERZŐ Ha az elszakadt láncszemeket helyes sorrendbe fűzitek egymás mellé, a betűket összeolvasva egy kiváló orosz ze­neszerző nevét kapjátok eredményül. (A helyes megoldás a 15. oldalon.) Játékok — esőben KAPD EL A BOTOT! Teremben és szabadiban egyaránt játszható 10—15 résatvevőveil. A játékosok kört alkotnak, és megszá­mozzuk őket. A játékvezető középre áll. Kezében másfél, kétméteres bot. A játékvezető elengedi a botot, és miközben az vala­mely irányba dőlni kezd, el­kiált egy számot. A szám tulajdonosának gyors moz­dulattal el kell kapnia a bo­tot. Ha nem sikerül, kiesett a játékból. A győztes jutal­mat kap. TÁVÍRÖVERSENY A játékosok 10—15 meg­adott betűt írnak egy papír­ra. A megadott betűk lesz­nek a távirat szavainak kez­dőbetűi. A szavakat a le- dliktátt betűk sorrendjében kell összeállítani. Négy per­cet adnak a távirat összeál­lítására. Ezután mindenki felolvassa táviratát. A győz­tes: aki a betűkből a leg­jobb táviratot állítja össze. Példa: THKVK — ezek a megadott beitűk: A távirat: Tánccsoportunk helyezést kapott. Vacsorát készítsetek. KAVICSHORDÁS A versenyben részt vevő csapatok számától függően két-három széket teszünk egymás mellé. A szoba má­sik végén ugyanannyi széket helyezünk el. Minden csa­patiből két-két gyerek áll a versenyhez. Szemüket bekötjük. Feladatuk: saját székük­ről három vajgy négy kavi­csot egyenként kell átihor- daniuik a szemben levő szék­re. A következő gyerek meg visszaszállítja azokat. röviden bői tudja, hogy királynak lenni voltaképpen szolgálat. Meg is fogadja, hogy addig marad király, amíg minden évben meg tud oldani egy- egy maga által választott feladatot. RÄDAIÖDÖN: HÄROMFEJÜ ELEFÁNT NAPERNYŐVEL A távoli, dél-ázsiai orszá­got, Laoszt bizonyára alig- alig ismerjük. Talán azt sem tudjuk róla, hogy a „Millió Elefánt és a Fehér Naper­nyő” országának nevezik. A karsztkutató utazó — Rádai Ödön — két évet töltött ebben az országban. Külön­leges dolgokat látott, hal­lott, és ezeket mind leírta. Kiss Benedek Kányák Kányák a Kányák a kert alatt, fertelem-madarak, szárnyasok szántás-fekete népe kurrogat, károgat, keringnek kert alatt, szállnak fül-veresítő télnek relébe. Tél jön, küszöbön kapar a fagy-köröm, ordas hideg a csontig harap. Hol már a fecskepár? Csak e kurr, csak a ,kár — martalóc csőr, a vetésre csap: fertelem-madarak a kert alatt!

Next

/
Oldalképek
Tartalom