Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-25 / 252. szám
1986. október 25., szombat 5 Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA LISZT FERENC EMLÉKEZETE ' VjüÉmf-íi ". :* Az utókor szava A közvetlen utókor első dolga volt, hogy Liszt remekműveit mennél gyorsabban elfeledje. Bartók 1911- ben, a 100. születésnapra írt „Liszt zenéje és a mai közönség” című cikkében indulatosan jegyzi meg: „Kü- lösön, hogy a zenészek mekkora hányada, mondhatnám túlnyomó része, mennyire nem tud megbarátkozni Liszt zenéjével, dacára minden újszerű- és nagyszerűségének.” Így volt ez más országokban is, bár akadtak zeneszerzők — mint a fiatal Anton Webern vagy Arnold Schoenberg —, akik nagy jelentőséget tulajdonítottak Lisztnek. Azonban az utókor hosszú ideig sok mindennel nem tudott megbirkózni. Évtize- deken át tartott az áldatlan vita arról, magyar volt-e Liszt Ferenc vagy németosztrák. Az érvek és ellenérvek tengerében azután éppen a lényeg sikkadt el, Liszt Ferenc európaisága, szellemének határokat nem ismerő szárnyalása. Mennyit ártott Lisztnek mindaz, ami pályája ívét a 19. század első felében oly magasra emelte: a technikai lehetetlent nem ismerő virtuozitás! Éppen ez vált gyanússá utóbb, félreismerték a zongorajáték megújítójának valódi szerepét, s lebecsülték az életmű egy roppant jelentős részét, éppen a zene- hallgatók által olyannyira szeretett bravúros darabokat. Pedig nincs semmi művészileg alacsonyrendű abban, ha valaki úgy zongorázik, mint senki a világon, s ennek a képességének műveiben is kifejezést ad. A nagyszabású alkotások meg javarészt szintén lebecsültet- vén. nem foglalták el helyüket. a repertoárban. A magyar zeqekultúra két óriása, Bartók Béla és Doh- nányi Ernő a Liszt-tanítvány Thomán István osztályában Stróbl Alajos: Liszt öregkori keze Liszt érdemrendjeivel az 1867-es koronázási ünnepségen érett nagy pianistává. Bartók, első budapesti nyilvános szerepléseinek egyikén, 1901. október 21-én, Liszt születésnapjának előtestéjén, mint növendék játszotta a h-moll szonátát a Zeneakadémián. Kodály első, nagyobb, közönség elé került műve, a Nyári este, 1906. október 21-én, szintén egy Liszt-születésnap előestéjén hangzott fel. A Zeneművészeti Főiskola fél évszázados jubileumakor, 1925-ben veszi fel Liszt Ferenc nevét. Az 1933-as budapesti Liszt-verseny — az elsc^ nemzetközi zenei vetélkedés Magyarországon — Fischer Annie világkarrierjének kezdete. Az életmű újrafelfedezéséért roppant sokat tett a magyar és a' nemzetközi Liszt-kutatás, A mi legjelentősebb kutatóink mellett szovjet, angol, osztrák tudósok. Weimarban, amelynek zeneakadémiája szintén Liszt Ferenc nevét viseli, jelentős Liszt-archívum található. Liszt európaisága, egyetemes jelentősége napjainkra mindinkább érvényesül. Sokat tesznek a zeneszerző emlékének ápolásáért a Liszt-társaságok. Közülük az első Pesten, 1870-ben, a művész életében alakult. A jelenlegi magyar Liszt Ferenc Társaság 1973-ban alakult meg, tagjainak száma csaknem ezer. A nemzetközi érdeklődés növekedésének jele, hogy az 50-es évek végétől külföldön is mind több Liszt-társaság tevékenykedik, számuk ma már tíznél is több. Az idei kettős emlékév nem egy megkésett Lisztkultusz kezdetét jelzi, hanem a csúcspontját mindazon mozgalmaknak, ameNehéz kérdés Ügy kezdődött, hogy odajött hozzám a gyerek; meséljem el neki, hogyan született. Éppen barkácsoltam valamit az udvaron, meg különben sem akarok beleavatkozni az oktatási reformba ... Elküldtem hát az anyjához, mesélje el ő. Végtére is ő jár szülői értekezletre, sőt tagja is a szülői munkaközösségnek. A múltkor is a nejem gyűjtötte össze a pénzt az osztálykirándulásra. Még szabadságot is vett ki, hogy elkísérje a gyereket társadalmi munkában. Mit tudom én, mi van az új tantervben ... Ezalatt a kolléganői 563 forintot kerestek a géemkában. Amint így morfondíroztam magamban, egyszer csak jött ám az asszony felháborodva, miért uszítom rá a gyereket ilyen hülye kérdésekkel? Egy ideig gondolkoztam, fölkapjam-e a vizet, vagy se, (végül úgy döntöttem, politikusabb, ha nem strapálom magam. Majd holnap a gyárban letolok valakit. Csak ennyit válaszoltam: — Te voltál ott, édesem, neked illik (tudni j. . — Jó, jó — mondta ő —, de hát azt úgyse értené meg a gyerek. — Nekem azt mondta a nagyanyám harminc évvel ezelőtt, hogy a gólya dobott be a kéménylyukon. — Hihihi... — fakadt hangos mosolyra életem párja. — Berci, te hülyébb vagy, mint amilyennek látszol! Hol talált itt a lakótelepen csak egyetlen kéményt is?! Gólya? Legföljebb, ha képeskönyvben láthat olyat, de azt is libának rajzolják. A nagymamák meg százötven kilométerre laknak . . . Csak nem mondhatom azt, hogy a távfűtő művek ajándéka!?... — Nono! — emeltem föl feddőleg a hangomat. — A múltkor is nagyon megnézett az a pofa, aki hőmérő zni jött... — Hát akkor magyarázd meg neki te! — toppantott a nejem, és a fejemhez vágta a partvist. Vacsora után odaültettem magam mellé a gyereket, és elkezdtem nevelni. — Tudod, édes fiam, az úgy volt, hogy édesanyáddal elhatároztuk . . . — Most jön a szex? — csillant föl a gyerek szeme. — Mondom: elhatároztuk, hogy lesz egy gyerekünk. Semmi szex! Leültünk, és megbeszéltünk mindent, mert a demokrácia nagyon fontos, ö is elmondta, mit szeretne, én is. Hónapokig tervezgettünk, beszélgettünk, aztán ... — Aztán jött a szex. Ezt meséld el, apu! — Mondtam már, hogy hagyj békén azzal a szexszel! Anyád is mindig ezzel öli az életemet. Mi tisztességes, dolgozó emberek vagyunk, nincs időnk pornó filmeket nézni. — Hát jó, latom, ma nagyon fáradt meg ideges vagy. Tudod mit? A srácok majd elmondják, hogyan születik a gyerek, ök ehhez jobban értenek. Ti már öregek vagytok a szexhez. Mond el inkább azt, mi az a demokrácia! Megvallom, kissé váratlanul ért a kérdés. Akárhogy törtem a fejem, semmi nem jutott eszembe. — Tudod mit? — mondtam. — Beszéljünk inkább a szexről! T. Ágoston László lyek az elmúlt 15—20 esztendőben célul tűzték ki, hogy felhívják a zenei közvélemény figyelmét Liszt Ferenc roppant művészi jelentőségére. Természetes, hogy a magyar zenekultúra e feladatokból oroszlánrészt vállal. Előadóművészeink, nagy együtteseink az idén a magyar géniusz zenéjével járják a világot s a hazai hangversenytermeket. 1970 óta jelenteti meg Zeneműkiadónk Liszt összes műveinek pontos, kritikai kiadását. E sorozatnak máris nagy hatása van a Lisztjáték fejlődésére. Fordulatról beszélhetünk tehát, a zenehallgatók és a muzsikusok viszonya Liszt zenéjéhez ma egészen más, mint volt csak 20 évé is. Azonban a Liszt-év után is rengeteg a tennivaló, míg a magyar géniusz valóban azt a helyet tölti be a zenekultúrában, amely vitathatatlanul megilleti. Breuer János RÁDIÓSZEMLE Névtelenül Soha nem volt időszerűtlenebb a fociról írni, mint napjainkban. Ügy érzem ugyanis, hogy a dolog jócskán túl vari már azon a ponton, amit megérdemelne. Nem is kerülhetne a figyelem középpontjába egy alig tízperces műsor, a Diákfoci, ha a legutóbbi, szerdai adásban nem valami olyan jelenséget vetett volna föl, amely mindannyiunk számára többet kell jelentsen egy pusztán sporttal, kapcsolatos kérdésnél. A Deák Horváth Péter szerkesztette műsorban egy serdülőcsapatban szereplő labdarúgót szólaltattak meg, aki lehangolva mesélte a közelmúltban vele történteket. Megtudhattuk, hogy a fiatal fütballreménység, aki csapatában a kapitányi karszalagot is viseli — mivel társai őt választották erre a megtisztelő posztra —, levelet kapott. Ebben az írásban megdöbbenve olvashatta, hogy csapattársai nem szeretik őt, a csapat pedig azért kap ki, ha kikap, mert neki, a kapitánynak, már régóta nincs helye ebben az együttesben csak kerékkötője a sikeres szereplésnek. A levél egy közösség nevében beszél. s mindezt névtelenül teszi. A levélíró nem fedte föl kilétét, hiszen ha ezt váltatni merné, már nem is lenne szükség erre a műfajú közlésre. Ugyanis nap nap után találkozott az ifjú labdarúgóval, személyesen is elmondhatta volna a véleményét. A címzett viszont felelősséggel kijelenti ország-világ előtt, hogy tudja ki a feladó, az írás stílusából, a levél hangvételéből következtetni tud a fogalmazóra. A kívülálló hallgatónak még szomorúbbá vált az eset, mikor megtudta, hogy ez a névtelen személy nem valamelyik csapattárs — így gyermekes csínynek is felfoghatnánk a levelet —, hanem felnőtt. — Az a legrosszabb — mondja a fiú —, hogy amikor találkozunk, előzékeny és kedves velem. Képzeletben látom, hogy a még általános iskolába járó gyerek tanácstalanul széttárja a karját. S nem is csodálkozhatunk ezen, hiszen valami olyat kellene gyerekfejjel értenie, amit mások felnőttként sem értenek. A nyilvánvaló rágalmak ellen képtelen védekezni a levél címzettje. Elképzelem szülei helyzetét. Vajon miféle tanácsot adhatnak ebben az esetben. Talán azt, hogy ne törődjön vele, hiszen ő futballista, s neki a pályán kell bizonyítania, gólokat rúgnia. - Nem látszik célravezetőnek ez a gondolkodásmód. Ösztönzést adhat újabb levelekre, újabb rágalmakra, támadásokra. Egy másik megoldás, ha a szülők valamiféle nevelési helyzetet látnak az esetben, s arra próbálják fölkészíteni gyermeküket, hogy az élet ilyen, s ha eredményeket érünk el, azzal párhuzamosan rögvest megjelennek gáncsoskodók is, akik színleg támogatnak bennünket, ám hátunk mögött már fenik a nagykést. Ez sem látszik célravezetőnek, hiszen ezzel a szemlélettel helyet biztosítunk a tisztességtelenségnek, ármánykodásnak, mivel elismerjük létjogosultságát. Valamit azonban mégis mondani kéne annak a szegény gyereknek. Sajnos azzal sem bíztathatjuk, hogy felnőttkorban majd a pályán aratott sikerek mindenért kárpótolják. Ahhoz túlontúl sok gólt kaptunk mostanában. Varga István Egy „rapsxodlkus" xsmni életútja Száz éve született Polányi Károly A társadalomtudományok művelőinek nehezebben jut osztályrészül az az osztatlan és egyetemes elismerés, amelyet a természettudományok vagy az alkalmazott tudományok nagyjai érdemelnek ki. A száz évvel ezelőtt — 1886. október 25-én — született Polányi Károly- nak azonban ma már a nagyvilágban hasonló tudományos' rangja van. mint az ugyancsak a századforduló után Budapesten megalapozott tudást szerzett Szilárd Leónak, Kármán Tódornak, Neumann Jánosnak vagy Szent-Györgyi Albertnek. Életútja, és tudományos pályája kétségkívül egyéni, de egyszersmind egy típust is képvisel: a forradalmak után emigrált baloldali és magyar tudós egyik jelképe lehetne. Ha egymondatos lexikoncímet kellene írni róla, az valahogy így szólna: a ma már legendás, a századelő szocialista ideológiájára és az 1917—19-es forradalmi mozgalmakra nagy hatást gyakorló Gali- lei-kör „rapszodikus zsenije" (Korach Mór) és prófétája (Kende Zsigmond). a társaság első elnöke; 1919 után a bécsi emigráció színes egyénisége, majd ott van a Károlyi centrumából Nyugaton szerveződő demokratikus mozgalom körül, a nagyvilág számára pedig iskolateremtő nemzetközi rangú tudós, a komparatív gazdaságtörténet és közgazdasági antropológia, megújí- tója. életéből még éppen kifutja az első és utolsó haza- látogatás, de műveivel csak halála után, a hetvenes évekre jut el hazájába. Száz éve született, több mint húsz esztendeje halt. meg, életének majdnem kétharmadát külföldön élte le. Hamvai, fogalommá lelt feleségének, Duczymska Ilonának a poraival együtt most tértek végleg haza. Jogot és filozófiát tanult Budapesten, s a szülői ház értelmiségi összejövetelein ott volt a századfordulós főváros szellemi elitjének szí- ne-jaVa — „Cecil mama", gyakori vendége Jászi Oszkár, Lukács György. Balázs Béla, Lesznai Anna. A szű- kebb családban több rangos baloldali volt: közeli rokonságban állt Szabó Ervinnel, Seidler Ernővel, a tanács- köztársasági Budapest majdani katonai parancsnokával, Pór Ödönnel, aki az egyik báttyal, Polányi Adolffal megalapított egy szocialista diákszervezetet. 1902-ben ő is csatlakozott hozzájuk, s a következő évben, 1903-ban már az egyik alapítója volt a Galilei-kör- nek, az akkori évek leghaladóbb ifjúsági mozgalmának, s ő szerkesztette a kör lap- játy a Szabadgondolatot. A Tanácsköztársaság kikiáltása után Bécsbe ment. s dt|t ismerkedett meg későbbi feleségével, Duczvnska Ilonával, aki akkor a kommunista párt futára volt. Dolgozott a Bécsi Magyar Újságnak, majd egy osztrák gazdasági lap szerkesztője lett, s rendkívüli energiával közgazdaságtani és szociológiát tanult. A harmincas évek elején a fasizmus, ausztriai előretörése további menekülésre 'késztette a Polányi családot: Angliába mentek, s Polányi Károly egyszerre tanult és tanított. „Anglia trauma volt a számára — írta róla Du- czynska. — Itt találkozott a tömény kapitalizmussal . .. Esti tanfolyamokon tanított Kent és Sussex kis vidéki városaiban. ..Negyven évet töltöttem életemből a munkásokla lási mozgalomban, ebből tizet ebben az országban — írttá később. — Főleg társadalomtudományokkal foglalkoztam, beleértve a marxi felfogást is.” 1935-től az Egyesült Államokban tanított, s ott írta meg első és leghíresebb művét. A nagy átalakulást. 1943 és 1947 között a Polányi család ismét Angliában élt, s ott kapcsolatot tartottak Károlyi Mihály Magyar Egyesületével. Élete következő szakaszának fő színhelye New York. 1947-től1 tíz évig, nyugdíjba vonulásáig a Columbia Egyetem nemzetközileg elismert, nagy hírű professzora volt. Még életében — 1957- ben — jelent meg másik nagy hatású kötete, a Kereskedelem és piacok a korai birodalmakban című munka. A XVTII. századi Dahomey gazdasági rendszeréről int tanulmányának a megjelenését és világsikerét (196,6) ' már nem élte meg, s hasonlóképpen posztumusz műve a Primitív, ősi és modern gazdaságok című tanulmány- gyűjtemény. 1963-ban. majd fél évszázados távoliét után — röviddel az 1964. április 24-én bekövetkezett halála előtt — a Magyar Tudományos Akadémia meghívására hazalátogatott, és előadásokat tartott itthon. Budapesti látogatásakor írta a következő sorokat; „... az emberiséget mind jobban fenyegető válság évéiben' tértem vissza újra a szocializmushoz, amely most már nemcsak a munkásosztálynak, hanem az egész emberiségnek ügye létkérdése. Nem kis része volt ebben a magyar hazának. Ma minden idegszálammal hazámra gondolok, mert mint ifjú, mindent, de mindent a magyar sorsnak köszönhettem.” Papp Gábor