Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-25 / 252. szám

1986. október 25., szombat 5 Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA LISZT FERENC EMLÉKEZETE ' VjüÉmf-íi ". :* Az utókor szava A közvetlen utókor első dolga volt, hogy Liszt re­mekműveit mennél gyorsab­ban elfeledje. Bartók 1911- ben, a 100. születésnapra írt „Liszt zenéje és a mai kö­zönség” című cikkében in­dulatosan jegyzi meg: „Kü- lösön, hogy a zenészek mek­kora hányada, mondhatnám túlnyomó része, mennyire nem tud megbarátkozni Liszt zenéjével, dacára minden újszerű- és nagyszerűségé­nek.” Így volt ez más országok­ban is, bár akadtak zene­szerzők — mint a fiatal An­ton Webern vagy Arnold Schoenberg —, akik nagy jelentőséget tulajdonítottak Lisztnek. Azonban az utókor hosszú ideig sok mindennel nem tudott megbirkózni. Évtize- deken át tartott az áldatlan vita arról, magyar volt-e Liszt Ferenc vagy német­osztrák. Az érvek és ellen­érvek tengerében azután éppen a lényeg sikkadt el, Liszt Ferenc európaisága, szellemének határokat nem ismerő szárnyalása. Mennyit ártott Lisztnek mindaz, ami pályája ívét a 19. század első felében oly magasra emelte: a technikai lehetetlent nem ismerő vir­tuozitás! Éppen ez vált gyanússá utóbb, félreismerték a zon­gorajáték megújítójának va­lódi szerepét, s lebecsülték az életmű egy roppant je­lentős részét, éppen a zene- hallgatók által olyannyira szeretett bravúros darabo­kat. Pedig nincs semmi mű­vészileg alacsonyrendű ab­ban, ha valaki úgy zongorá­zik, mint senki a világon, s ennek a képességének mű­veiben is kifejezést ad. A nagyszabású alkotások meg javarészt szintén lebecsültet- vén. nem foglalták el helyü­ket. a repertoárban. A magyar zeqekultúra két óriása, Bartók Béla és Doh- nányi Ernő a Liszt-tanítvány Thomán István osztályában Stróbl Alajos: Liszt öregkori keze Liszt érdemrendjeivel az 1867-es koronázási ünnepségen érett nagy pianistává. Bar­tók, első budapesti nyilvános szerepléseinek egyikén, 1901. október 21-én, Liszt születés­napjának előtestéjén, mint növendék játszotta a h-moll szonátát a Zeneakadémián. Kodály első, nagyobb, kö­zönség elé került műve, a Nyári este, 1906. október 21-én, szintén egy Liszt-szü­letésnap előestéjén hangzott fel. A Zeneművészeti Főiskola fél évszázados jubileumakor, 1925-ben veszi fel Liszt Fe­renc nevét. Az 1933-as bu­dapesti Liszt-verseny — az elsc^ nemzetközi zenei vetél­kedés Magyarországon — Fischer Annie világkarrier­jének kezdete. Az életmű újrafelfedezé­séért roppant sokat tett a magyar és a' nemzetközi Liszt-kutatás, A mi legjelen­tősebb kutatóink mellett szovjet, angol, osztrák tudó­sok. Weimarban, amelynek zeneakadémiája szintén Liszt Ferenc nevét viseli, jelentős Liszt-archívum található. Liszt európaisága, egyetemes jelentősége napjainkra mind­inkább érvényesül. Sokat tesznek a zeneszer­ző emlékének ápolásáért a Liszt-társaságok. Közülük az első Pesten, 1870-ben, a mű­vész életében alakult. A je­lenlegi magyar Liszt Ferenc Társaság 1973-ban alakult meg, tagjainak száma csak­nem ezer. A nemzetközi ér­deklődés növekedésének jele, hogy az 50-es évek végétől külföldön is mind több Liszt-társaság tevékenyke­dik, számuk ma már tíznél is több. Az idei kettős emlékév nem egy megkésett Liszt­kultusz kezdetét jelzi, ha­nem a csúcspontját mind­azon mozgalmaknak, ame­Nehéz kérdés Ügy kezdődött, hogy oda­jött hozzám a gyerek; mesél­jem el neki, hogyan szüle­tett. Éppen barkácsoltam valamit az udvaron, meg különben sem akarok bele­avatkozni az oktatási re­formba ... Elküldtem hát az anyjához, mesélje el ő. Végtére is ő jár szülői ér­tekezletre, sőt tagja is a szülői munkaközösségnek. A múltkor is a nejem gyűj­tötte össze a pénzt az osz­tálykirándulásra. Még sza­badságot is vett ki, hogy elkísérje a gyereket társa­dalmi munkában. Mit tu­dom én, mi van az új tan­tervben ... Ezalatt a kollé­ganői 563 forintot kerestek a géemkában. Amint így morfondíroz­tam magamban, egyszer csak jött ám az asszony fel­háborodva, miért uszítom rá a gyereket ilyen hülye kérdésekkel? Egy ideig gondolkoztam, fölkapjam-e a vizet, vagy se, (végül úgy döntöttem, politikusabb, ha nem strapálom magam. Majd holnap a gyárban le­tolok valakit. Csak ennyit válaszoltam: — Te voltál ott, édesem, neked illik (tudni j. . — Jó, jó — mondta ő —, de hát azt úgyse érte­né meg a gyerek. — Nekem azt mondta a nagyanyám harminc évvel ezelőtt, hogy a gólya dobott be a kéménylyukon. — Hihihi... — fakadt hangos mosolyra életem párja. — Berci, te hülyébb vagy, mint amilyennek lát­szol! Hol talált itt a lakó­telepen csak egyetlen ké­ményt is?! Gólya? Legföl­jebb, ha képeskönyvben lát­hat olyat, de azt is libának rajzolják. A nagymamák meg százötven kilométerre laknak . . . Csak nem mond­hatom azt, hogy a távfűtő művek ajándéka!?... — Nono! — emeltem föl feddőleg a hangomat. — A múltkor is nagyon megné­zett az a pofa, aki hőmé­rő zni jött... — Hát akkor magyarázd meg neki te! — toppantott a nejem, és a fejemhez vágta a partvist. Vacsora után odaültettem magam mellé a gyereket, és elkezdtem nevelni. — Tudod, édes fiam, az úgy volt, hogy édesanyád­dal elhatároztuk . . . — Most jön a szex? — csillant föl a gyerek szeme. — Mondom: elhatároztuk, hogy lesz egy gyerekünk. Semmi szex! Leültünk, és megbeszéltünk mindent, mert a demokrácia nagyon fontos, ö is elmondta, mit szeretne, én is. Hónapokig tervezgettünk, beszélget­tünk, aztán ... — Aztán jött a szex. Ezt meséld el, apu! — Mondtam már, hogy hagyj békén azzal a szex­szel! Anyád is mindig ez­zel öli az életemet. Mi tisz­tességes, dolgozó emberek vagyunk, nincs időnk por­nó filmeket nézni. — Hát jó, latom, ma na­gyon fáradt meg ideges vagy. Tudod mit? A srácok majd elmondják, hogyan születik a gyerek, ök ehhez jobban értenek. Ti már öre­gek vagytok a szexhez. Mond el inkább azt, mi az a demokrácia! Megvallom, kissé váratla­nul ért a kérdés. Akárhogy törtem a fejem, semmi nem jutott eszembe. — Tudod mit? — mond­tam. — Beszéljünk inkább a szexről! T. Ágoston László lyek az elmúlt 15—20 esz­tendőben célul tűzték ki, hogy felhívják a zenei köz­vélemény figyelmét Liszt Ferenc roppant művészi je­lentőségére. Természetes, hogy a magyar zenekultúra e feladatokból oroszlánrészt vállal. Előadóművészeink, nagy együtteseink az idén a magyar géniusz zenéjével járják a világot s a hazai hangversenytermeket. 1970 óta jelenteti meg Ze­neműkiadónk Liszt összes műveinek pontos, kritikai kiadását. E sorozatnak már­is nagy hatása van a Liszt­játék fejlődésére. Fordulatról beszélhetünk tehát, a zenehallgatók és a muzsikusok viszonya Liszt zenéjéhez ma egészen más, mint volt csak 20 évé is. Azonban a Liszt-év után is rengeteg a tennivaló, míg a magyar géniusz valóban azt a helyet tölti be a zenekul­túrában, amely vitathatatla­nul megilleti. Breuer János RÁDIÓSZEMLE Névtelenül Soha nem volt időszerűt­lenebb a fociról írni, mint napjainkban. Ügy érzem ugyanis, hogy a dolog jócs­kán túl vari már azon a ponton, amit megérdemelne. Nem is kerülhetne a figye­lem középpontjába egy alig tízperces műsor, a Diákfoci, ha a legutóbbi, szerdai adás­ban nem valami olyan je­lenséget vetett volna föl, amely mindannyiunk számá­ra többet kell jelentsen egy pusztán sporttal, kapcsolatos kérdésnél. A Deák Horváth Péter szerkesztette műsorban egy serdülőcsapatban szereplő labdarúgót szólaltattak meg, aki lehangolva mesélte a közelmúltban vele történte­ket. Megtudhattuk, hogy a fiatal fütballreménység, aki csapatában a kapitányi kar­szalagot is viseli — mivel társai őt választották erre a megtisztelő posztra —, leve­let kapott. Ebben az írásban megdöbbenve olvashatta, hogy csapattársai nem szere­tik őt, a csapat pedig azért kap ki, ha kikap, mert neki, a kapitánynak, már régóta nincs helye ebben az együt­tesben csak kerékkötője a sikeres szereplésnek. A levél egy közösség nevében be­szél. s mindezt névtelenül teszi. A levélíró nem fedte föl kilétét, hiszen ha ezt váltatni merné, már nem is lenne szükség erre a műfajú közlésre. Ugyanis nap nap után találkozott az ifjú lab­darúgóval, személyesen is elmondhatta volna a véle­ményét. A címzett viszont felelős­séggel kijelenti ország-világ előtt, hogy tudja ki a fel­adó, az írás stílusából, a levél hangvételéből követ­keztetni tud a fogalmazóra. A kívülálló hallgatónak még szomorúbbá vált az eset, mikor megtudta, hogy ez a névtelen személy nem vala­melyik csapattárs — így gyermekes csínynek is fel­foghatnánk a levelet —, ha­nem felnőtt. — Az a legrosszabb — mondja a fiú —, hogy ami­kor találkozunk, előzékeny és kedves velem. Képzeletben látom, hogy a még általános iskolába járó gyerek tanácstalanul széttárja a karját. S nem is csodálkozhatunk ezen, hiszen valami olyat kellene gye­rekfejjel értenie, amit má­sok felnőttként sem értenek. A nyilvánvaló rágalmak ellen képtelen védekezni a levél címzettje. Elképzelem szülei helyzetét. Vajon mi­féle tanácsot adhatnak eb­ben az esetben. Talán azt, hogy ne törődjön vele, hi­szen ő futballista, s neki a pályán kell bizonyítania, gó­lokat rúgnia. - Nem látszik célravezetőnek ez a gondol­kodásmód. Ösztönzést adhat újabb levelekre, újabb rágal­makra, támadásokra. Egy másik megoldás, ha a szülők valamiféle nevelési helyzetet látnak az esetben, s arra próbálják fölkészíteni gyer­meküket, hogy az élet ilyen, s ha eredményeket érünk el, azzal párhuzamosan rögvest megjelennek gáncsoskodók is, akik színleg támogatnak bennünket, ám hátunk mö­gött már fenik a nagykést. Ez sem látszik célravezető­nek, hiszen ezzel a szemlé­lettel helyet biztosítunk a tisztességtelenségnek, ár­mánykodásnak, mivel elis­merjük létjogosultságát. Valamit azonban mégis mondani kéne annak a sze­gény gyereknek. Sajnos az­zal sem bíztathatjuk, hogy felnőttkorban majd a pályán aratott sikerek mindenért kárpótolják. Ahhoz túlontúl sok gólt kaptunk mostaná­ban. Varga István Egy „rapsxodlkus" xsmni életútja Száz éve született Polányi Károly A társadalomtudományok művelőinek nehezebben jut osztályrészül az az osztatlan és egyetemes elismerés, amelyet a természettudomá­nyok vagy az alkalmazott tudományok nagyjai érde­melnek ki. A száz évvel ez­előtt — 1886. október 25-én — született Polányi Károly- nak azonban ma már a nagyvilágban hasonló tudo­mányos' rangja van. mint az ugyancsak a századforduló után Budapesten megalapo­zott tudást szerzett Szilárd Leónak, Kármán Tódornak, Neumann Jánosnak vagy Szent-Györgyi Albertnek. Életútja, és tudományos pályája kétségkívül egyéni, de egyszersmind egy típust is képvisel: a forradalmak után emigrált baloldali és magyar tudós egyik jelképe lehetne. Ha egymondatos lexikoncímet kellene írni róla, az valahogy így szól­na: a ma már legendás, a századelő szocialista ideoló­giájára és az 1917—19-es forradalmi mozgalmakra nagy hatást gyakorló Gali- lei-kör „rapszodikus zseni­je" (Korach Mór) és prófé­tája (Kende Zsigmond). a társaság első elnöke; 1919 után a bécsi emigráció szí­nes egyénisége, majd ott van a Károlyi centrumából Nyugaton szerveződő de­mokratikus mozgalom körül, a nagyvilág számára pedig iskolateremtő nemzetközi rangú tudós, a komparatív gazdaságtörténet és közgaz­dasági antropológia, megújí- tója. életéből még éppen ki­futja az első és utolsó haza- látogatás, de műveivel csak halála után, a hetvenes évekre jut el hazájába. Száz éve született, több mint húsz esztendeje halt. meg, életének majdnem két­harmadát külföldön élte le. Hamvai, fogalommá lelt fe­leségének, Duczymska Iloná­nak a poraival együtt most tértek végleg haza. Jogot és filozófiát tanult Budapesten, s a szülői ház értelmiségi összejövetelein ott volt a századfordulós fő­város szellemi elitjének szí- ne-jaVa — „Cecil mama", gyakori vendége Jászi Osz­kár, Lukács György. Balázs Béla, Lesznai Anna. A szű- kebb családban több rangos baloldali volt: közeli rokon­ságban állt Szabó Ervinnel, Seidler Ernővel, a tanács- köztársasági Budapest maj­dani katonai parancsnoká­val, Pór Ödönnel, aki az egyik báttyal, Polányi Adolffal megalapított egy szocialista diákszervezetet. 1902-ben ő is csatlakozott hozzájuk, s a következő év­ben, 1903-ban már az egyik alapítója volt a Galilei-kör- nek, az akkori évek leghala­dóbb ifjúsági mozgalmának, s ő szerkesztette a kör lap- játy a Szabadgondolatot. A Tanácsköztársaság kiki­áltása után Bécsbe ment. s dt|t ismerkedett meg későb­bi feleségével, Duczvnska Ilonával, aki akkor a kom­munista párt futára volt. Dolgozott a Bécsi Magyar Újságnak, majd egy osztrák gazdasági lap szerkesztője lett, s rendkívüli energiával közgazdaságtani és szocioló­giát tanult. A harmincas évek elején a fasizmus, ausztriai előretö­rése további menekülésre 'késztette a Polányi családot: Angliába mentek, s Polányi Károly egyszerre tanult és tanított. „Anglia trauma volt a számára — írta róla Du- czynska. — Itt találkozott a tömény kapitalizmussal . .. Esti tanfolyamokon taní­tott Kent és Sussex kis vidé­ki városaiban. ..Negyven évet töltöttem életemből a munkásokla lási mozgalom­ban, ebből tizet ebben az or­szágban — írttá később. — Főleg társadalomtudomá­nyokkal foglalkoztam, bele­értve a marxi felfogást is.” 1935-től az Egyesült Álla­mokban tanított, s ott írta meg első és leghíresebb mű­vét. A nagy átalakulást. 1943 és 1947 között a Polá­nyi család ismét Angliában élt, s ott kapcsolatot tartot­tak Károlyi Mihály Magyar Egyesületével. Élete következő szakaszá­nak fő színhelye New York. 1947-től1 tíz évig, nyugdíjba vonulásáig a Columbia Egyetem nemzetközileg elis­mert, nagy hírű professzora volt. Még életében — 1957- ben — jelent meg másik nagy hatású kötete, a Keres­kedelem és piacok a korai birodalmakban című munka. A XVTII. századi Dahomey gazdasági rendszeréről int tanulmányának a megjelené­sét és világsikerét (196,6) ' már nem élte meg, s hason­lóképpen posztumusz műve a Primitív, ősi és modern gazdaságok című tanulmány- gyűjtemény. 1963-ban. majd fél évszá­zados távoliét után — rö­viddel az 1964. április 24-én bekövetkezett halála előtt — a Magyar Tudományos Aka­démia meghívására hazalá­togatott, és előadásokat tar­tott itthon. Budapesti láto­gatásakor írta a következő sorokat; „... az emberiséget mind jobban fenyegető vál­ság évéiben' tértem vissza újra a szocializmushoz, amely most már nemcsak a munkásosztálynak, hanem az egész emberiségnek ügye létkérdése. Nem kis része volt ebben a magyar hazá­nak. Ma minden idegszálam­mal hazámra gondolok, mert mint ifjú, mindent, de min­dent a magyar sorsnak kö­szönhettem.” Papp Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom