Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-25 / 252. szám

4 Somogyi Néplap 1986. október 25., szombat űj mezőgazdasági biztosítás az előtt Hasznos a nagyüzemnek, hasznos a biztosítónak Az ÁIlla.mi Biztosító 1987 januárjától új növény- és állatbiztosítási. módokat kí­nál a mezőgazdasági nagy­üzemeknek, tehát e téren is előre kíván lépni. A koráb­binál több választási Lehető­séget kínál -ügyiedéinek. Dr. Vukovics Istvánt, az Ál­lami Biztosító megbízott megyei igazgatóját kérdez­tük, hogy miért volt szükség a váitazfeitás-okra. — A mezőgazdasági bizto­sítások országos szinten vesz­teségét okoztak a b'iztosító- nák. Egyszerű áremeléssel, nem értünk volna célt. A téeszek és állami gazdaságok kifogásotóák a régebbi rend­szert, több választási lehető­séget kívántaik. Tehát mind a ’külső, mind a belső körül­mények újításra serkentettek bennünket. — Drágább lesz az új biztosítás ? — Nem feltétlenül. Egyes esetekben drágább, de ol­csóbb ajánlataink is van­nak. A legfontosabb: ré­gebben általános növény- és állatbi ztQsí tásokat ki náltu n k, ezekben benne völt az ösz- s-zes káresemény, amelyért fizetünk. Ennek megfelelően alakultak a biztosítási díjak is. A mezőgazdasági, nagy­üzemek -adoittságai viszont nem egyformák. Sok cég egyáltalán nem kötött bizto­sítást, mert úgy gondolták: őket árvíz, homokverés és sok egyéb nem veszélyezte­ti, miért biztosítsák magu­kat ilyesmi ellen is. Ezután küíönJkülön kínálunk bizto­sításit az egyes káresetükre, tehát ha egy üzem például csák jégverés ellen kíván biztosítást kötni, akkor nem kényszerül rá, hogy mond­juk viharkárra is díjat fizes­sen. így annak aiz üzemnek', amelyik minden kárra eztán is megköti a biztosítást, drá­gább Lesz, annak amelyik csak néhány veszély ellen biztosít, körülbelül ugyan­annyit fizet majd, mint ré­gebben. — Bíznak benne, hogy si­keres lesz a változtatás? — Igen. Reméljük, hogy több nagyüzem amelyik ed­dig nem volt ügyféliünk, aiz új •ajánlatok közül talál meg­felelőit, s természetesen régi ügyfeleinket is meg akarjuk tartani. Munkatársaink no­vember elejétől fölkeresik a somogyi gazdaságokat, s részletesen tájékoztatják az illetékeseket az új biztosítási formákról. — A háztájit is érinti a módosítás ? — Most nem. De minden­képpen meg akarjuk újítani a magángazdálkodókkal kö­tendő biztosítások rendszerét -is. A tervek -készülnek, ám még nem tudjuk, hogy mi­kor Lesz belőlük valóság. A korábbinál kedvezőbb aján­lattal akarunk kirukkolni. Ugyanúgy, ahogy most is olyan biztosítási formákra törekszünk, amelyek ‘ mind számúinkra!, mind ügyifeléink számára kedvezőbbek a ré­gieknél. L. P. Szóbeszédre adott ökot egy késelés, amely a kaposvári Ipar vendéglő előtt zajlott le szeptember 30-án este. Az ügyet egy szerelmi há­romszög végkifejlete moti­válja, Imre Lajos, Jani Csa­ba és Csonka Éva alkotja e „szereplőgárdát”. Közös is­mertetőjük, hogy valameny- ny-ien kaposváriak, s alkal­mi m-unkából tartották el magukat. Cs’onika Éva egy ideig élettársi viszonyt folytatott Imre Lajossal. A nő laká­sán éltek, majd a viszony megromlott közöttük, s Csonka Éva elköLt-özött új éléttársához, Janii Csabához. Imre Lajos e tényt nehezen akarta tudomásul venni. Egy alkalommal a Kövecses ital­boltba betérve meglátta volt élettársát, a „vetélytárssai”. Szeretett volna- kibékülni a nővel, de a bók-ülésből ve­szekedés, perpatvar kereke­dett. Éva szerette volna, ha Imre Lajos végre kiköltözik a Lakásából. Szeptember 30-án délelőtt a nő fölment a lakásába, s ott -talállkozo-tt vol-t élettár­sával, aki újból arra kérte, hogy b ékül jenek ki. A nő nem volt hajlandó erre, el­távozott azzal, hogy majd visszajön. A férfi azonban hiába várta. Egy idő után elindult megkeresni. A Kö­vecses kocsmában ivott némi szíverősítőt, majd az Ipar vendéglő félé • indult. Ezen am estén az Ipar ven­déglő közelében az egyik la­káéban baráti összejövetelre gyűltek össze jó páran. Az ital fogytán volt -már, ezért a társaság két tagja elin­dult, hogy. az I-parból után­pótlást hozzon. A múzeum előtti parkban találkoztak Janii Csabával és Csonka Évával, akiket szintén meg­hívtak a baráti összejövetel­re. A férfi el is ment, a nő azonban még betért a-z Ipar­ba. Itt fuitott össze az őt kereső I-mre Lajossal. A férfi újra „lerohanta”, hogy béküljen-ek ki, de Éva ki­menekült az étteremből. Közben a „házibulin" Jani Csaba elmesélte a többiek­nek, hbgy Éva volt életté,rsa halálra keresi őt, s állítólag kés is van nála. — De nekem is van fegy­verem — mondta, s megmu­tatott egy zsebébe csúszta­tott kést. A társalgásnak végül is vége szakadt, amikor az egyik ismerős ázzál tért ha­za, hogy Imre Lajos az Ipar­ban megtámadta Csonka Évát. Több se kellett Jani Csabának! Felugrott, és az őt visszafogni akaró társak igyekezete ellenére elrohant, Évával az Ipar előtt -találko­zott, ah-oil Imre Lajos is elő­került. Kölcsönös szóváltás, vitatkozás után Jani Csaba előkapta a kését és hasba szúrta Imre Lajost. A sértett visszavomllóit fújt, 'bement az I-panba, áhol vérezve ös-z- szeesett. Él-etét csak a gyors műtét mentette meg. Jan-i Csaba — aki koráb­ban már volt börtönben — nem tagadja cselekedetét, bűnösnek érzi magát. Az ügyben -még tart a rendőrsé­gi vizsgálat. Gy. L. Évek óta készítenek faragott bútorokat — hatszemélyes ét­kezőgarnitúrákat — a Vértesi Erdő- és Fafeldolgozó Gazda­ság műszaki erdészetében. A tölgyfából készült, népi motí­vumokkal -díszített bútorok külföldön is kedvltek. Az éves termelésük -egyharmadát exportálják. VÁLTOZÁSOK A KÍNAI GAZDASÁGBAN A sencseni zsilip A 'környezet meghatározó. Sencsen városa és a hozzá tartozó 40-szer hét kilomé­ternyi, szűk itenger-partíi föld- sáv -Hongkong mellett fek­szik, a Dél-kínai--tenger partján. Amikor 1980-foán a Kínai Kommunista Párt Központi -Bizottsága különle­ges gazdasági övezetté nyil­vánította a sencseni területet három másikkal együtt, azt is mérlegélte', hogy -innen 20 perc a határ, és aiz ember egy óra alatt eljuthat Hong­kong belvárosába — mondja Csou Szli-vu, Sencsen polgár­mestere. A -sencseni válla­latok feladata a -technika, a külföldi -tőke behozatala, a fejlett irányítási, szervezési módszerek -elsajátítása, mi­közben -az övezet a hatal­mas háttérre, a kínai gazda­ságra támaszkodik. A polgármester megfogal­mazása szerint aiz öveizet ki­sugárzása kétirányú. Egy­részt Sencsen átadja tapasz­talatait a kínai „hátország­nak”, valamint Hongkongon keresztül közvetít Kína és a világgazdaság között, más­részt politikai küldetést tel­jesít azért, hogy megkönnyít­se Kína nyitását a külvilág felé. „A nyitás politikáját segítjük 'elő ^ azzal, hogy igyekszünk magunk mellé állítani a külföldi közvéle­ményt” — imondja a polgár­mester. Á kantom városi ve­zetők pedig hozzáteszik, fioigy ebben főként arra- a 30 millió külfödön élő kínaira számítanák, akiknek többsé­ge Kuangt-unig tartományiból származik, és akik -a szélső­séges osztályharc időszaká­ban nem merték betenni lá­bukat a szülőföldre. A legmagasabb sencseni épület tetejéről ellátni a hongkongi -határ kerítéséig. Ha Hongkong visszakerül az anyaországba, akkor a hatá-r- zárt bizonyára megszüntetik, és talán valahová Sencs-enbe vagy a Kuang-tung tarto­mányba helyezik majd át. A „zsilipben”, vagyis a sen­es en'i övezetben dolgozók át­járhatnak a brit koronagyar­matra, és rendszeresen szer­veznek t-uhistau-taka-t is oda a népi 'kínaiaknak. „Tavaly 80 ezren vették részt ilyen látogatáson, és mindössze hat ember nem jött vissza. Korábban előfordult, hogy naponta- ezren is áts-zöktek Hongkongba vagy Macaóra” — meséli Jang L'i, a kuang- tu.ngi kormányzó helyettese. Hozzáteszi : Lehet, hbgy a koronagyarmaton a jövedel­mek magasabbak, nagyobb az -áirübőség Is, de nálunk jobbak a lakáskörülmények és a munkafeltételek. Ami az övezet gazdasági küldetésiét illeti, erről a le­nyűgöző gazdasági teljesít­ményék tanúskodnak. Hat év alatt húszszorosára, 560 mlillió dollárra, nőtt az ex­portja az alig néhány száz n égy zetkíl om-éterny i ga zd-asá - @i egységnek; 2,7-szeresére, ezer dollár körüli szintre ugrott az egy főre jutó nem­zeti termék; 43-szorosára a beruházások; 23-szorósára a költségvetés bevétele. Mér- tók-adóak az adatok, hiszen az ide települt vállalatok mindent világpiaci árakon, dollárban számolnak el. A kedvező adózási, bérleti, foglalkoztatási és bérezési feltételiek mind vonzóvá te­szik a külföldi vállalatoknak az övezetben való letelepe­dést. Seincs-enben eddig ös-z- szesen 4708 szerződést írtak alá 3,1 milliárd dollár érték­ben. A kínai központi terv külön fejezetiben foglalkozik a különleges gazdasági öve­zettel1. Ennek a kormány­tervnek a szerepe azonban nagyon is viszonylagos, hi­szen — mint mondják — hiába írja elő a, -terv, hagy “milyen beruházók jöjjenek, ha ez nincs összhangban a b ef ék.t etők h aíjflá ndóságáva 1. „Fejfájást okoz a tervelő­írások és -a piac összehango­lása” — panaszkodnak gyak­ran a közgazdászok, vezetők. De a gond Sencsenban még nyilvánvalóbb. Az övezetben igyekeznek elhatárolni egy­mástól a gyártelepeket és a lakóépületeket, az ipar-i kör­zeteken belül külön-külön telepíteni a könnyű-, vagy a vegyipari üzemeket. Merev koncepciókat azonban nem követhdtnak, hiszen minden attól függ, kér-e és milyen vállalat letelepedési enge­délyt — magyarázza a sen- cseni polgármester. Szennye^ ző, technikailag elmaradott, kizárólag az alacsonyabb kí­nai bériekből előnyhöz jutni szándékozó, bérmunka- vagy árucsereüzletéket erőltető vállalatoknak, a ráfiizetése- s-en -exportáló cégeknek nem adnak engedélyt^ — sorolja a mérlegelés szempontjait. A tucatnyi cég közül, ame­lyek hongkongi, japán, ame­rikai, vagy kisebb részben nyugat-európai tőkerészvé­tellel működnek, magam is láttam néhányat és -meggyő­ződhettem arról, hogy az említett szempontokat nem mindig lehet manaldéktaJlá'nul érvényre juttatni. A sencseni munkás bére magasabb, -mfimt a kínai át­lag, viszont alacsonyabb a hongkonginál — ez bizony meghatározó szempont a be- fekitetiésn-éa, és a televízió- összeszerellés, a betonelem-' gyártás vagy az alumínium- hengerlés technológiája sem világszínvonalú. A szaikem- bereliink szerint a magyar vállalatok ennél többet is tudnak. Ha igaz, amiit az egyik gazdasági központ vszetöj-e mondott, hogy bi­zony sók esetben a japán válilállkozók nem akarják megosztani a sen cseni ékkel a műszaki újdonságokat, akkor van esélyük a korszerű tech­nikával dolgozó magyar vál­lalatoknak. A kínai vendég­látók is támogatják a tö­rekvést, hogy jöjjenek lét­re közvetlen magyar válla­lati és kínai tartományi kap­csolatok. ehh-ez azonban — mint Faluvégi Lajos minisz­terelnök ^helyettes látogatása alkalmából is elmondták — alapos vállalati piackutatás­ra, az igények fölmérésére, nem- utolsósorban pedig , a különleges övezetek egyálta­lán nem „különleges” piaci elszámolásához kellene al­kalmazkodni. Sencsen is ér­dekelt a kapcsolatépítésiben — ezzel aiz . övezet kisugár­zása még szélesebb körűvé válhat. (Folytatjuk.) Marton János KAPOSVÁRI TÖRTÉNETEK A temetők Az első -kaposvári temető a vár területén volt* való­színű, a két sán-crendszer között. Ezt a temetőt — vagy tömegsírt — 1884-ben találták ,meg, amikor a vas­utat bővítették. A korabeli újság híradása szerint: „A kaposvári sörfőzde mellett futó vasutat töltik -több pon­ton, s az ásatásoknál annyi emberi koponyacsomtqt do­bálnak ki, hogy a gyerekek zsákszámra szedik a török Világ apró emlékeit.” A törökök 1555-tol 1686-ig uralták a várat, temetőjük a maii Május 1. utca tengelyé­ben volt, a patika és a szemben' levő épület helyén. Amikor 1913-ban a 12. szá­mú házat építették, több turibános sírikövet találták. A vár felszabadulása után haimarbsan újjáépült a vá­ros, 1712 körül már a mai Kossuth téren völt a temető, a templom körül. Ugyanitt volt a városi kqzkút is, ez volt az okozója a gyakori koderaljárványciknak, mivel a csapadékvíz a kút vizébe lú- gozta a halottakat. Amikor II. József trónörö­kös 1770-ben Kaposváron járt, elrendelte, hogy a te­metőt a * város széliére he­lyezzék át. így került a te­mető 1776-ban a maii Marx Károly utca környékére. Ez­zel egyidőben a város nyu­gati részén, a tüskevári is­kola helyén lét esi tettek te­metőt. Ez azonban -hamaro­san betelt. A mai bőrgyó­gyászat épülete helyén ekkor téglavető volt. Ezért ezt a földet kihagyva megvásárol­ták a Cigli-féle t-elket, és 1843-!ban ebbe az új temető­be temették a mad Hársfa utca és a Május 1. utca kö­zötti részen. Később, ennek folytatásában, a Virág utca és a malom közötti lejtős ré­szen temettek. A halotttasház a -mostani nyom-daépüll-et he­lyén volt, amit később kocs­mának, majd iskolának ala­kították át. (Cligli-iisk-ola.) A mai Keleti temetőt a múlt század hetvenes évei­ben létesítették. A Hősök temploma, a -plébánia épijlste és a kertészét van a helyén. Mivel ezek a temetők közel voltak egymáshoz, a lakos­ság mindegyiket cs-ak „Cigli” temetőinek nevezte. Az idő­sebb kaposváriak ma is így nevezik a Keleti temetőt. Ugyanebben az időben kezditek temetni a Nyugati temető mai bejárati szaka­szában. A Keleti temetőt 1908-ban bővítették ki, ez a kerítésen belüli szakasz. A régi teme­tőből iákkor helyezték át a nevesebb személyek sírjait. A város déli határában először 1892-ben létesítettek temetőt a Szentpálli -és a Lonkaii -utak találkozásánál. (A kereszt ima is megvan.) Ezt azonban 1902-foen meg- szünették, 'miivel a partoldal- ból az esővíz kimosta a- ko­porsókat. A Szigetvári utcai temetőbe 1899-b-en temettek először. A temető első kato­na halottal az 1912--es bal­káni háború török sébesült- jeiből kerülitek ki, aikiik-et a kaposvári hadikórházban ápoltak. A temető k-aitonasír- jaiit 1928—1929-ben rendez­ték. Lévai József PIACI KÖRKÉP Klkiálfási áron Koszorúk, krizantémok, művirágok sokaságától szinte megközelíthetetlen volt a kaposvári hetipiac. Igaz, még egy hát hátravan a halottak napjáig, ezért úgy gondol­juk, annyit még várunk — a jövő pénteki heti-piacig' a virágok és koszorúk árá­nak elárulásáva-l. Nem izgat­juk vel-e most az olvasót. Annyit, talán elöljáróban; a krizantém például kétszer annyi-ént kelt el, .mint a múlt héten. A többi ár nagyjából meg­felelt a múlt hetinek. To­vábbra is drága a paprika, nem ritka a kilónkénti negy­venöt forintos taksa. A pa­radicsom ezúttal éretlen for­májában képviselte magát — hol tíz-, -hol huszonöt fo­rintos áron. Harminc volt a karfiol, olcsóbban. 14-árt le­hetett lila káposztát és-mind­össze nyolcért szép fejeset kapni. A burgonya hetek óta -tart­ja hatforintos árát, míg a zöldbab és a borsó harminc forint. Láttunk kicsinyke sü­tőtök-gerezdet öt forintért, főzőhagy-mát 15-óct, lila cse­megét pedig húszért. Kevés volt a gomba, helyette most jó néhá-nyan a kilónkénti negyven forintos busákra kacsintó titak. Láttunk szép al-mó-t hú­szért és elfogadhatót tíz fo­rintért. A körte ára har­mincra is rúgo-tt, a birs változ-atla-nul 15 forintért ke­rülhetett a szatyrokba. Irtuk, ho-gy magasak a dióárak. Ezek, most is kiki­áltási áron tartották magu­kat, úgy látszik, az eladók fejében ez összekeveredett a szabadkai áraikkal. Gesztenye elfogadható áron — 25—30 között — kel­lette magát, míg némely sá­padt, fonnyadó szőlő ugyan­ezen az áron kelt el. A fel-vásárlási ár 120 szá­zalékáért adták a tojást. Egy -közismert, fiatal hölgy azzal büszkélkedett, hogy húsz fil­lért sikerült lealkudnia a magyar igazságból tojáson­ként. A minap negyvenforintos csirke .reklámárat hirdetett egy -mezőgazdasági üzem la­punkban; sajnos a piacon nem éreztük ennek árl-etörő hatását. Százötven forint felett kezdődött egy csirke- pár, s a kövérebb kacsák is a 250—280 forintos árukat tartották. B. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom