Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-24 / 251. szám

/ / Világ proletárjai, egyesüljetek! Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP]A XLII. évfolyam, 251. szám Ara: 1,00 Ft 1986. október 24., péntek Tanácskozik az Országgyűlés őszi ülésszaka Tegnap 10 órakor a Parlamentben megkezdődött az Országgyűlés őszi ülésszaka. Az ülésteremben helyet fog­lalt Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára és Lázár György, a Minisztertanács elnöke. (Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke betegsége mi­att nem vesz részt a tanácskozáson.) Sarlós István, az Országgyűlés elnö­ke nyitotta meg az őszi ülésszakot. Be­jelentette: dr. Horváth Mária Anna, Bu­dapest 16. számú választókerületének képviselője — férje tartós külföldi kikül­detése miatt — mandátumáról lemon­dott. Az Országgyűlés tudomásul vette dr. Horváth Mária Anna lemondását, s az Országos Választási Elnökség javas­lata alapján a budapesti 16. számú vá­lasztókerület eddigi pótképviselőjét, Orosz Adélt országgyűlési képviselőként igazoltnak jelentette ki. A törvényhozó testület tudomásul vet­te a Népköztársaság Elnöki Tanácsának egeszseg- választ az * az Országgyűlés június 26-án berekesz- tett ülésszaka óta alkotott törvényerejű rendeletéiről szóló jelentését. Sarlós István közölte, hogy Király Zoltán Csongrád megyei képviselő kérdést in­tézett az egészségügyi miniszterhez: mi a véleménye a Celladam-ról, Kovács Ádám és kutatócsoportja diagnosztikai módszeréről. A kérdésre az ügyi államtitkár ad majd ülésszak végén. A képviselők ezután döntöttek az ülésszak tárgysorozatáról: | 1. A házasságról, a családról és a gyámságról szóló, 1952. évi IV. törvény módosításával foglalkozó törvényjavas­lat tárgyalása: 2. Beszámoló a posta munkájáról, fejlesztésének lehetőségeiről. Ezután - az elfogadott tárgysorozat­nak megfelelően — dr. Markója Imre igazságügy-miniszter emelkedett szólás­ra. Törvényjavaslat a házasságról, a családról és a gyámságról MARKÓJA IMRE IGAZSÁGÜGY-MINISZTER EXPOZÉJA Családjogi törvényünk, az 1952. évi IV. törvény több mint harminc éve van ha­tályban — mondta a minisz­ter. — Alapvető elvei időt­állónak, helyesnek bizonyul­tak. A módosítást a családi kapcsolatok további erősíté­se, a gyermekek fokozottabb védelme, valamint a jelen­leginél differenciáltabb, a társadalom igazságérzetét jobban kielégítő jogalkalma­zási gyakorlat kialakítása teszi szükségessé. A családi otthon megte­remtése, a tisztességes meg­élhetés, a gyermeknevelés, az idősebb generáció segítése azonban — az állam gon­doskodása, növekvő erőfe­szítései mellett is — fokozó­dó áldozatokkal jár a csalá­dok számára. Ezek a körül­mények a családi életvitel, a családi munkamegosztás megszervezésében, a családi funkciók betöltésében bizo­nyos nehézségeket okoznak. Az, hogy a terhek az igé­nyek objektív szintjéhez ké­pest egyenlőtlenül oszlanak meg, egyrészről a társada­lom és a család, másrészről a családtagok között, meg­nehezíti a családtagok alkal­mazkodását egymáshoz és a megszokott, hagyományos lelté telektől eltérő körülmé­nyekhez, és konfliktusokat is kiválthat. Ezt a részben ne­gatív hatást csak fokozza a családi élettel kapcsolatos szemlélet megváltozása, az értékrend elbizonytalanodá­sa, amelynek következtében számos esetben kedvezőtle­nül alakulnak a családok belső, erkölcsi-érzelmi kap­csolatai. A családot összetartó erők­nek ez a meglazulása min­denekelőtt a válások magas számában nyilvánul meg, amely tíz év alatt, 1975-től 1985-ig ezer lakosonként 2,2- ről 2,7-re emelkedett. A vá­lással érintett kiskorúak szá­ma is jelentős: az 1985-ben felbontott, mintegy 29 ezer házasság csaknem 30 ezer gyermek életére hatott ki. Ugyanakkor 1980 óta a há­zasságkötések száma 20 szá­zalékkal csökkent, főleg az újraházasodások elmaradása következtében. Az elvált fér­fiak újraházasodása 1970 óta több mint felével, az elvált nőké pedig több/ mint egy- harmadával esett vissza. Az elváltak száma így évről év­re nőtt, s 1985-re körülbelül félmillió lett. Köztük mint­egy 120 ezer az olyan fiatal, 40 év alatti korban levő nő, akiknek többsége új házas­ság esetén szívesen vállalna még gyermeket. Az elvált nők nagyobb fele azonban nem köt újabb házasságot. Így a családok 13 százaléka egyszülős család, s ezekben a gyermekek 15 százaléka nevelkedik. Ezek a körülmények az egyéni sorsokra is rendkívül kedvezőtlenül hatnak. Az el­váltak általában hátrányo­sabb helyzetbe kerülnek, mind az anyagiak és a te­herviselés egyéb formái, mind pedig az érzelmi ki­egyensúlyozottság terén. Ez is hozzájárul esetenként há­zasságkötési esélyük csökke­néséhez. Gyakori az elvál­taknak a vagyon miatti és a gyermekekkel kapcsolatos, nyugalmukat feldúló,) sok­szor évekig tartó perlekedé­se. Egyesek — főleg az ott- hontalanság és a tartási ter­hek következtében — a tár­sadalom perifériájára sod­ródnak. Mégis, a gyermekek azok, akiknek zöme a leg­többet veszíti szülei válása következtében. Életszínvona­luk, nevelkedési feltételeik romlanak, érzelmileg megvi­seltté válnak, sokuk szemé­lyiségfejlődésében zavar ke­letkezik. E nehézségeket csak fo­kozza, hogy mivel a házas­ságban élők a nem házasok­kal szemben bizonyos korlá­tozások alá esnek a tulaj­donszerzés, a lakásjog, az özvegyi nyugdíj terén, elő­fordulnak e hátrányok elhá­rítása érdekében látszatvá­lások, sőt valóságos érdek­válások. Ugyanezek a körül­mények a házasodási szán­dékot is — főleg az elválta­két és az özvegyekét •*— visz- szafogják, s házasságkötés helyett lazább párkapcsolat­ra, rövidebb-hosszabb ideig tartó élettársi viszonyra kész­tetnek. A továbbiakban a minisz­ter a családbomlások társa­dalmi következményeiről szólt. Egyebek közt elmond­ta: — A születések számának kedvezőtlen alakulásában a válások magas száma is köz­rehat. Nemcsak azzal, hogy a fiatal elvált nők újraháza- sodásának elmaradása követ­keztében több tízezres nagy­ságrendben maradnak el születések, hanem azzal is, hogy a családtervezésnél sze­repet játszik a válás eshető­ségének kockázata, amely, a többgyermekeseket hátrá­nyosabb helyzetbe hozza. Vi­tathatatlan, hogy a születé­sek száménak kívánatos nö­vekedéséhez — az egyéb fel­tételek mellett — a házas­ság szilárdságára, tekinté­lyének növekedésére, az iránta való nagyobb biza­lomra is szükség van. A házasság szilárdsága a gyermekek eredményes fel­nevelésének is a legbiztonsá­gosabb feltétele. Természete­sen a túlzó általánosítások­tól is óvakodnunk kell. Nem szabad azt állítani — mert nem így van —, hogy min­den kétszülős család kiváló­an neveli a gyermekét, ezzel szemben az egyszülős csa­ládban, vagy szülő nélkül nevelkedő gyermekek mind veszélyeztetettek, helytele­nül neveltek. Mindamellett gondolni kell a bírósági sta­tisztika adataira. A gyerme­kek veszélyeztetettségének legdrámaibb mutatója a fia­talkorúak bűnözésének sta­tisztikája. E statisztika sze­rint a gyermekek 15 százalé­ka nevelkedik egyszülős csa­ládban, illetőleg szülők nél­kül. Közülük kerül ki — arányukat két és félszer meghaladóan — a fiatalkorú bűnözők 43 százaléka. Az évente állami gondozásba ke­rülő mintegy 4800 gyerek közül csak 1800 való olyan családból, ahol a szülők együtt élnek. Statisztikai adatok tá­masztják alá azt a tényt is, hogy a társadalmi beilleszke­dési zavarok általában ösz- szefüggnek a családi viszo­nyok y kedvezőtlen alakulá­sával. Így: 1982-ben a férfi bűnelkövetők közt az elvál­tak száma, mely évről évre nőtt, több mint négyszerese volt a házasokénak; a női bűnelkövetők között az el­váltak a férjesek háromszo­rosát tették ki. Az öngyilko­sok között 1984-ben két és félszer annyi elvált vólt, mint házasságban élő. A nyil­vántartott iszákosok között háromszor annyi az elyált, mint az együttélő. Vitatha­tatlan tehát, hogy a kiegyen­súlyozott házasság védelmet nyújt mind a társadalomnak, mind az egyénnek a deviáns késztetésekkel, magátartá- sokkal szemben, a felbomlott családi élet viszont fokozza a veszélyt. (Folytatás ia 2. oldal on.) KGST-ülésszak Bukarestben A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának 42. ülésszaka Bukarestben november 3-án ikezdi meg munkáját. Az ülés­szakot a KGST-tagállamok kormányfőinek szintjén tartják meg. A magyar küldöttség vezetője Lázár György, a iMiniszter- tanács elnöke. Budapesten tartja ülését a Palme*bizottság Ma megkezdődik Budapesten a Palme-bizottság soros ülése. N A neves politikusokból álló bizottság tagjai a háromnapos tanácskozáson mindenekelőtt az európai bdztonság|és a nuk­leáris kísórleték témakörében folytatnak eszmecserét. A családvédelemben is kulcskérdés a megelőzés Parlamenti lenti. tudósítónk je­Nyilvánvaló, hogy számos társadalmi gond eredői a csa­ládban keresendők. A meg­romlott családi életek azon­ban nemcsak okai a válások és a veszélyeztetett gyerekek növekvő számának vagy az alkoholizmus terjedésének, hanem egyben következmé­nyei is más összetettebb okoknak, egyebek közt az életmód változásának, a csa­lád összetartásában megha­tározott szerepet játszó nők tömeges munkába állásának, az erkölcsi értékrend helyen­kénti torzulásának. Az or­szággyűlés napirendjére ke­rült — a házassággal, a csa­láddal és a gyámsággal kap­csolatos — törvénymódosítási javaslat sokat segíthet a csa­ládi kapcsolatok megszilár­dításában, a házasfelek egy­másért és gyermekeikért ér­zett felelősségének elmélyí­tésében, ám — s ezt a tör­vényalkotók is pontosan lát­ják — nem orvosolhatja tel­jes egészében a családdal kapcsolatos társadalmi gon­dokat. A témával kapcsolatban több órás vitát és csaknem száz javaslatot hozott az or­szággyűlés jogi bizottságának múlt heti ülése. Itt dr. Hor­váth Jenő képviselő, a Buda­pesti Ügyvédi Kamara elnö­ke arról beszélt, hogy a bon­tóperek eljárásjogi szigorítá­sával aligha lehet összetarta­ni a megfeneklett házasságo­kat. A Parlament folyosóján arról kérdeztük, mire ala­pozza ezt a véleményét. — A tárgyalótermekben szerzett tapasztalatom szerint a válások gondja bonyolul­tabb annál, semhogy a sta­tisztikákból vonhatnánk le messzemenő következteté­seket. örvendetesnek vélhet­nénk például, hogy a bontó­perek során a házasfelek ötö­dé eláll válási szándékától. Az már nem derül ki a szá­mokból, hogy olykor csak azért, mert elfelejtik befizet­ni 30 napon belül a megfe­lelő illetéket, s arról sem, hogy legtöbbjük néhány hó­nap múltán kéri az addigra végképp elmérgesedett há­zasság felbontását. Ez azért rossz, mert az elvált szülők­nek később is partnereknek kell lenniük a gyermekeik életét érintő fontos döntések­ben. — Miben segít a törvény- módosítás? — Mindenekelőtt abban, hogy fokozottabban védi a gyermekek érdekeit. Vallom az egy műtét, egy fájdalom­elvet, ezért helyesnek tartom a szigorítást, miszerint a vá­lóper során meg kell egyez­ni az összes, a felek későb­bi jogait és kötelezettségeit érintő kérdésekben. Ideértve az eddig külön perlekedések­hez vezető vagyonjogi ügye­ket is. örvendetesnek tar­tom, hogy számos, a jogi bi­zottság ülésén elhangzott ja­vaslat bekerült a törvénymó­dosítás tervezetébe. Pál László Istvánná somo­gyi képviselő óvodavezető­ként részese a családvédelmi munkának. — A mai családvédelmi intézményrendszer főként a már megromlott családi éle­tek mentését szolgálja, pedig e téren is fontos a megelő­zés. A mostani törvényjavas­lat több kérdésben az utób­bira helyezi a hangsúlyt. A családok segítésében sok ten­nivalója van a szociális jel­legű feladatokat is ellátó óvodának. A védőnővel és a tanács gyámügyi előadójával elsősorban azokat a hátrá­nyos helyzetű gyerekeket kutatjuk fel, akiknek a ké­sőbbi esélyegyenlősége szem­pontjából különösen fontos, hogy hároméves korban óvo­dába kerüljenek. — A pedagógusok között használatos kifejezés a „prob­lematikus gyerek”. — A gyerekek személyisé­ge pontos tükörképe a csalá­di háttérnek. Az úgynevezett problematikus gyerekeknek az otthoni élete is proble­matikus. Ezért tartom meg­határozónak az óvoda és á család sokrétű kapcsolatát] azt, hogy a pedagógus és a szülő egyenrangú partner­ként működjön együtt a gyerek nevelésében. Öröm­mel fogadtam a megyei csa­ládvédelmi tanács Jkezdemé­nyezését. A családi élettel kapcsolatos tanácsadó szol­gálat elsősorban azoknak se­gíthet, akik maguk is törek­szenek. a viszályok megelő­zésére. Bíró Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom