Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-14 / 242. szám

2 Somogyi Néplap 1986. október 14., kedd Megkezdődtek a magyar—NSZK államfői tárgyalások Sok kérdésben lényeges a haladás A reykjavíki csúcstalálkozó visszhangja Reykjavik búcsút vett a kétnapos szovjet—amerikai munkatalálkozó résztvevőitől. A csúcstalálkozó után szinte órák alatt kiürült a nemzetközi sajtóközpont, amely óriási nyüzsgéssel, szertelen várakozásokkal kí­sérte Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan megbeszé­léseit. (Folytatás az 1. oldalról.) virágcsokrokkal kedvesked­tek a szövetségi elnöknek és feleségéinek, ezt követően a magyar és az NSZK-beli sze­mélyiségek kölcsönösen üd­vözölték egymást. Dr. Ri­chard von Weizsäcker és Lo­sonczi Pál fogadta a dísz- zászlóalj menetét, majd a vendégek magyar vezetők kíséretében szállásukra in­dultak. Délután az NSZK állam­fője megkoszorúzta a Ma­gyar Hősök Emlékművét a Hősök terén. Ezt követően dr. Richard von Weizsäcker és Losanczi Pál vezetésével plenáris tanácskozás kezdő­dött a Parlament delegációs termében. Az NSZK tárgya­ló küldöttségében helyet fog­lalt Klaus Blech, Rudi Wal­ther, Kari Deres és Ernst- Friedrich Jung. A magyar tárgyaló csoport tagjai: Bá­nyász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékozta­tási Hivatalának elnöke, Ko­vács László. Horváth István, valamint Bognár József, az Országgyűlés terv- és költ­ségvetési bizottságának el­nöke. A plenáris tárgyalásokon Losonczi Pál méltatta an­nak jelentőségét, hogy dr. Richard von Weizsäcker sze­mélyében először látogatott NSZK államfő az elmúlt 40 esztendőben Magyarország­ra. A két ország közötti kap­csolatokról szólva kiemelte: a kontaktusok probléma- mentesek, a kölcsönös tiszte­leten és egyenjogúságon, a kölcsönös előnyökön alapul­nak. Bár a két ország eltérő társadalmi berendezkedésű és más szövetségi rendszer­hez tartozik, egymás közötti viszonyukat mégis a béké-s egymás mellett élés gyakor­lati megvalósulása jellemzi. Dr. Richard von Weizsä­cker hangsúlyozta, hogy lá­togatása kifejezője annak a pozitív fejlődésnek, amely országaink és népeink között az elmúlt években végbe­ment. A Magyar Népköztár­saság iránti érdeklődés igen élénk a Német Szövetségi Köztársaságban, s örömteli, hogy a politikai érintkezé­sek a legmagasabb szinteken is intenzívek. Mindkét or­szág részére nagy jelentősé­gűek a gazdasági kapcsola­tok, s a két állam lakosai is érdekeltek a személyes kon­taktusok bővülésében, hiszen kölcsönösen sok a látogató egymás országaiban. Mindkét fél rámutatott ar­ra, hogy a kelet—nyugati kapcsolatok időnkénti hul­lámzása ellenére feltétlenül szükség van a párbeszéd megőrzésére. A plenáris tárgyalásokat követően Losonczi Pál ésdr. Richard von Weizsäcker szűk körű megbeszélést tartott a magyar államfő dolgozószo­bájában. A megbeszélésen jelen volt Kovács László, Horváth István, valamint Ernst-Friedrich Jung. A szűk körű megbeszélést követően dr. Richard von Weizsäcker és felesége rövid városnézésre indult. Az NSZK államfőjét elkísérte Szépvölgyi Zoltán, a Főváro­si Tanács elnöke és Horváth István. A délutáni órákban Buda­pestre érkezett Hans-Dietrich Genscher, a Német Szövet­ségi Köztársaság külügymi­nisztere, aki csatlakozott az NSZK államfő kíséretéhez. Az NSZK politikust a Feri­hegyi repülőtéren Várkonyi Péter külügyminiszter fogad­ta. Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke a késő dél­utáni órákban a szállásán kereste fel dr. Richard von Weizsäckert. A megbeszélé­sen jelen volt Kovács László és Horváth István, valamint Hans-Dietrich Genscher és Ernst-Friedrich Jung. A két politikus a nemzet­közi helyzetről és a kétolda­lú kapcsolatokról folytatott véleménycsere során egyet­értett abban, hogy a kü­lönböző szövetségi rendszer­hez tartozás, a szövetségesi hűség nincs ellentétben az egész kontinensért érzett fe­lelősséggel, s közös erőfeszí­téseket kell tenni a helsinki folyamat eredményeinek megvédése érdekében. Meg­állapították, hogy a Magyar Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kap­csolatai a két nép érdekein túlmenően jól szolgálják az összeurópai együttműködés, a nemzetközi biztonság ügyét is. Este Losonczi Pál és fele­sége a Parlament Vadász- termében díszvacsorát adott dr. Richard von Weizsäcker és felesége tiszteletére. A vacsorán a két államfő po­hárköszöntőt mondott. nagy arányú árucsereforga­lom mellett a szoros ipari együttműködés a jellemző. A magyar gazdaságpolitika eh­hez már régóta kedvező elő­feltételeket teremtett — ál­lapította meg. Kifejezte meggyőződését, hogy a nem­rég aláírt a beruházások elő­segítéséről és kölcsönös vé­delméről szóló szerződés élénkíteni fogja a vállalatok kooperációs készségét. A népeink közötti kulturá­lis kapcsolatokról szólva ki­jelentette: a művészek, tudó­sok és értelmiségiek cseré­jének a jövőben is nagy je­lentősége lesz, és bízik ab­ban, hogy a két kormány közötti, a kulturális intéze­tek kölcsönös alapításáról folytatott tárgyalások rövi­desen eredményt hoznak. — Mi, németek nem kí­vánjuk magunkat ama fele­lősség alól kivonni, melyet a történelmi események követ­kezményeiért kell vállal­nunk. Belső és külső cél­jainkat csak békés eszkö­zökkel szolgálhatják — mon­dotta az NSZK államfő, majd így folytatta: — Poli­tikánk Európa kulturális és történelmi egységéből indul ki. Azokból a politikai, gaz­dasági és társadalmi felada­tokból, melyek a jövőben minden európai javát hiva­tottak szolgálni. Tiszteletben tartjuk a különböző szövet­ségi rendszerekhez való tar­tozást. Az NSZK államfője hang­súlyozta: támogatni kell a párbeszédet és az együttmű­ködést az európai biztonsági és együttműködési értekezlet néhány hét múlva Bécsben megkezdődő harmadik utó- konferenciáján. A stockholmi bizalom- és biztonságerősítő, valamint leszerelési kérdé­sekkel foglalkozó konferen­cia sikeres befejezése mutat­ja, hogy a tárgyilagos meg­közelítés és a kompromisz- szuimra való készség ered­ményesnek bizonyul. Üdvöz­li a nagyhatalmak közötti párbeszéd újrafelvételét, ugyanakkor kifejezte csaló­dottságát a reykjavíki talál­kozó eredménytelensége miatt. Végezetül kifejezte remé­nyét, hogy az országaink kö­zötti kapcsolatok tovább épülnek és a két nép közötti barátság tovább mélyül. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára hétfőn vissza­tért Moszkvába Reykjavík- ból, ahol a hét végén talál­kozott Ronald Reagan ame­rikai elnökkel. Vele együtt érkeztek meg a szovjet—amerikai csúcsta­lálkozón részt vett hivatalos személyiségek is: Eduard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, külügyminiszter, Anatolij Dobrinyin és Alek- szandr Jakovlev, az SZKP KB titkárai, Anatolij Cser- nyajev, a főtitkár tanácsadó­ja és Szergej Ahromejev marsall, a honvédelmi mi­niszter első helyettese, a ve­zérkar főnöke. „Bár a megállapodás el­maradt, sok kérdésben je­lentős a haladás és remél­hetően ezen az alapon lehet folytatni a párbeszédet” — ezzel kezdte sajtóértekezletét Brüsszelben a NATO-köz- pontban George Shultz. Az amerikai külügyminisz­ter azt követően tájékoztatta a sajtó képviselőit és vála­szolt kérdéseikre, hogy az észak-atlanti tanácsban — a NATO-tagországok állandó képviselőinek testületében, amely ez alkalomból kibő­vült az olasz, a nyugatné­met, a belga, a norvég és az izlandi külügyminiszterrel — beszámolt a szövetségesek­nek a reykjavíki találkozóról. A zárt ajtók mögött le­folyt tanácskozásról a zsúfo­lásig megtelt sajtóterembe csak annyi szivárgott ki, hogy a NATO európai szö­vetségesei körében nagy a csalódottság, amiért az eu­rópai közepes hatótávú ra­kétákról való megállapodás — amelyben az európai tag­országok különösen érdekel­tek — meghiúsult az Egye­sült Államoknak az űrfegy­verkezés kérdésében tanúsí­tott merevsége. Sajtóértekezletét Shultz amerikai külügyminiszter az­zal kezdte, hogy idézte Rea­gan elnök szavait, amely sze­rint „sok kérdésben lényeges haladás történt”. Kifejezte reményét, hogy ennek alap­ján Genfben és más fórumo­kon minden téren előre le­het lépni, mert ha nincs is konkrét megállapodás a wa­shingtoni csúcsértekezletre, a dialógus — s ezt a sajtóér­tekezlet folyamán többször is hangsúlyozta — folytatódik. A Reykjavíkbao képviselt amerikai állásponttal azono­sult hétfői nyilatkozatában Lord Carrington NATO-fő- titkár. Állásfoglalásában egy­értelműen rózsaszínű képet festett a Reagan—Gorbacsov találkozóról, óvakodott ered­ménytelenségről beszélni, sőt a katonai paktum nevében „üdvözölte a Reykjavíkbao elért haladást” és reményét fejezte ki, hogy ennek alap­ján eredményt hoznak a Genfben és más fórumokon folyó tanácskozások—mond­ta nyilatkozatában Lord Carrington NATO-főtitkár. WASHINGTON Az amerikai televíziós adá­sokban hétfőn reggel meg­szólaltatott vezető szovjet szakértők egyöntetűen az amerikai álláspontot hibáz­tatták a siker elmaradásáért. Gennagyij Geraszimov, a Szovjetunió külügyminisz­tériumának szóvivője azon­ban rámutatott: bár szovjet részről kiábrándítónak tart­ják az Egyesült Államok ál­láspontját, nem adják fel a reményt. „Nincs más kiveze­tő út ebből a dilemmából, mint megoldani a fennma­radt kérdést” — hangoztatta a szovjet szóvivő. Georgij Arbatov, a Szov­jetunió Tudományos Akadé­miája Egyesült Államok és Kanada Intézetének igazga­tója aláhúzta: Reykjavíkban „lehetőség nyílt arra, hogy a második világháború befeje­zése óta a legnagyobb ered­ményt érjék el” a leszerelési kérdések megoldásában. PÁRIZS A francia sajtó nem egy­öntetűen értékeli a Reykja­víkban történteket. Egyedül a nagy jobboldali lap, a Le Figaro örül a „kudarcnak” — mert arra számít, hogy ennek következtében az ame­rikaiak megvalósíthatják űr­védelmi programjukat és új­ra katonai fölénybe kerülnek a Szovjetunióval szemben. A Le Quotidien de Paris úgy látja, hogy a kudarc nyilvános bejelentése sem takarhatja el, mennyi min­denben közös álláspontja van Reagannek és Gorbacsovnak: csökkenteni kell a hadásza­ti és a közepes hatótávolsá­gú fegyvereket. „Márpedig talán a felfogások eme kö­zössége a legfontosabb. A rakéták ugyanis léteznek, míg a csillagok háborúja pil­lanatnyilag csak egy tudo­mányos-fantasztikus film forgatókönyve.” BERLIN A találkozó tényének és az intenzív párbeszédnek a jelentőségét hangsúlyozzák a hétfői NDK-lapok a Gor­bacsov—Reagan találkozóról szóló terjedelmes jelentéseik­ben. Ugyanakkor kiemelik, hogy az amerikai félnek az űrfegyverkezés i programhoz való ragaszkodása miatt tör­ténelmi lehetőséget szalasz­tottak el az izlandi főváros­ban. A Neues Deutschland, az NSZEP központi lapja az SZKP KB főtitkárának saj­tóértekezletét ismertetve ki­emeli, hogy Reykjavik meg­mutatta: van lehetőség meg­áll lapod ásókat kötni és a párbeszéd folytatásának szükségessége tovább erősö­dött. TOKIÓ Japán hivatalos körök úgy vélik, hogy a reykjavíki csúcstalálkozón bizonyos előrelépés történt a közép­hatótávolságú nukleáris ra­kéták számának csökkentése tekintetében. Ugyanakkor, a kormány főtitkára hétfői saj­tótájékoztatóján sajnálattal állapította meg, hogy a Rea­gan—Gorbacsov találkozón nem sikerült megállapodás­ra jutni olyan meghatározó kérdésben, mint amilyen az Egyesült Államok csillag­háborús programja. Nakaszone miniszterelnök ugyanakkor ismételten síkra- szállt a csillagháborús prog­ramban való japán részvétel mellett. Losonczi Pál pohárköszöntője Losonczi Pál az Elnöki Ta­nács és a maga nevében üd­vözölte az NSZK államfőjét. A magyar államfő a to­vábbiakban hangsúlyozta: a magyar és a német történe­lemnek egyaránt a legalap­vetőbb tanulsága, hogy min­dent el kell követni a hábo­rú elkerülése érdekében. Meggyőződésünk szerint a béke biztosításának alapvető feltétele, hogy megállapodá­sok útján korlátozzák a nuk­leáris és a hagyományos fegyverkezés folyamatát, megakadályozzák a fegyver­kezési verseny továbbterje­dését a világűrre, a fegyver­zetek legalacsonyabb szint­jén garantálják valamennyi ország egyenlő biztonságát és tárgyalásokkal rendezzék a vitás nemzetközi kérdéseket. Ügy gondoljuk — mondotta —, mindehhez jó kiinduló­alapot kínálnak a Szovjet­uniónak, a Varsói Szerződés országainak a másik fél jo­gos biztonsági igényeivel is számoló javaslatai. Üdvözöl­jük a Szovjetunió és az Egyesült Államok között ki­bontakozott magas szintű párbeszédet, és bízunk ab­ban, hogy ennek eredménye­ként mielőbb a fegyverkezé­Dr. Richard von Weizsäc­ker válaszbeszédében kife­jezte köszönetét a meghí­vásért, amelyet a két or­szág közötti kapcsolatok po­si versenyt megfékező, a világháború veszélyét jelen­tősen csökkentő, az egész nemzetközi légkörre kedve­zően ható érdemi megállapo­dások születnek. A Reykja­víkban megtartott találkozó tapasztalatai azt jelzik, hogy további komoly erőfeszíté­sekre, az Egyesült Államok részéről a Szovjetunióhoz ha­sonló kompromisszumkész­ségre van szükség. Az NSZK államfőjével folytatott megbeszélésekről elmondta: a nyílt és tartal­mas tanácskozásokon kölcsö­nösen megállapították, hogy a két ország viszonya ren­dezett, a kétoldalú kapcso­latokat nem terhelik megol­datlan politikai problémák. Megelégedéssel szóltak az együttműködés eddig elért eredményeiről. Magyarország messzeme­nően érdekelt a gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működés továbbfejlesztésé­ben. Meggyőződésünk szerint — mondotta a magyar ál­lamfő — vegyes vállalatok alapításával, a harmadik piaci együttműködés kiter­jesztésével újabb lendületet lehetne adni a kapcsolatok­nak. zitív fejlődése jeleként érté­kelt. A két ország kontaktusai­ról szólva kiemelte, hogy a gazdasági kapcsolatokra a (Folytatás az 1. oldalról.) elevenítette a repülés törté­netének legjelentősebb állo­másait, amelyek révén a tu­domány eljutott a korszerű rakétaeszközök előállításá­hoz, s így sikerült kijuttatni az embert a világűrbe. Ki­emelte. hogy a Jurij Gaga­rin űrrepülése óta eltelt 25 év alatt több mint 110, em­bert szállító űrhajó repült földkörüli pályán, s a külön­böző államok 209 űrhajósa csaknem 5900 napot töltött a világűrben. Czinege Lajos rámutatott arra, hogy az űrkutatásban a főszerep a nagy tudományos és gazdasági teljesítőképes­séggel rendelkező országoké volt, és marad a jövőben is. Ezeknek az országoknak azonban erkölcsi kötelessége, hogy minden más állam szá­mára — azok adottságainak megfelelően — lehetővé te­gyék az űrkutatásba való bekapcsolódást. Emlékezte­tett arra, hogy eddig a két vezető űrnagyhatalom űr­hajóin 16 más ország űrhajó­sai repültek. A további együttes űrkutatáshoz a tu­domány és a technika e te­rületén is a népek összefo­gására és mindenekelőtt bé­kére van szükség. A világűr kutatásával és az eredmények hasznosításá­éval kapcsolatban Czinege Lajos hangsúlyozta: — A népek akaratán mú­lik, hogy az űrben végzett munka békésebb, boldogabb jövőt biztosítson az utódok számára. A világűr a békés együttműködés és nem a háborús készülődés színtere kell hogy legyen. Ezért szük­séges idejében befagyasztani az emberiségre az űrből le­selkedő veszélyforrásokat, s mindent megtenni azért, hogy a világűr felfegyverzése lekerüljön a napirendről. Ezután Russel L. Schwei- ckart amerikai űrhajós fel­olvasta Edward Levynek, a bostoni Amerikai Tudomá­nyos és Művészeti Akadé­mia elnökének a kongresz- szushoz intézett üdvözletét. Anatolij Alekszandrov aka­démikusnak, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája el­nökének üzenetét Alekszej Leonov vezérőrnagy, szovjet űrhajós ismertette. Végezetül Nyikolaj Ruka- visnyikov szovjet űrhajós, a Szovjet Űrhajózási Szövetség elnöke a szövetség nevében üdvözölte a kongresszus résztvevőit. A megnyitó után a kong­resszus résztvevői zárt aj­tók mögött, angol és orosz nyelven, szakmai jellegű kér­désekről tanácskoztak. A „Világűr mint az élet köze­ge” kiemelt témában az öt nap során több előadás hang­zik el. Napirendre tűzik a szövetség szervezeti szabály­zatának, jelszavának, vala­mint más szervezeti kérdé­seknek a megvitatását. Dön­tést hoznak egyebek között a tiszteleti tagságról, illetve a posztumusz taggá fogadásról is. Dr. Richard von Weizsäcker válasza Budapesten ülésezik az Űrhajósok Nemzetközi Szövetségének II. kongresszusa Budapesten megkezdte második kongresszusát az űrrepülések résztvevőinek nemzetközi szövetsége

Next

/
Oldalképek
Tartalom