Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-13 / 241. szám

2 Somogyi Néplap 1986. október 13., hétfő Reykjavíkban nem jutottak túl a félúton Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan a reykjavíki csúcs­találkozón Reagan-nyilatkozat nak lényeges csökkentéséről is. Felhívtam rá az elnök fi­gyelmét, hogy történelmi le­hetőséget szalasztónk el, hi­szen álláspontjaink soha nem voltaik még ilyen kö­zel egymáshoz — hangsú­lyozta Mihail Gorbacsov. Kö­zölte azt is, hogy Reagan el­nök álláspontjából világossá vált: az Egyesült Államok, s főleg annak az elnök dönté­seire is meghatározó hatást gyakorló katonai-ipari komp­lexuma a technológiai fö­lényben bízva mindenáron katonai fölényt akar kivívni a Szovjetunióval szemben. Gorbacsov a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a megál­lapodások ellenére sem lehet kudarcnak tekinteni a reyk­javíki találkozót. A csúcsér­tekezlet egy hosszú, nagyon nehéz folyamat újabb, mind­két fél számára tanulságok­kal járó állomása volt. Ko­runknak azo/k a realitásai, amelyek szükségessé tették a találkozót, továbbra is ér­vényben maradnak, azokkal mindenki kénytelen számol­ni, s ezért nem lehet abba­hagyni a fegyverkezési prob­lémák megoldási módjainak felkutatására kezdett mun­kát. A párbeszédre tehát, bár­milyen nehéz is legyen az, még nagyobb szükség van, mint eddig — szögezte le a főtitkár, hozzáfűzve, hogy ha mindkét fél jól átgondolja álláspontját, a reykjavíki megbeszélés tanulságait, ak­kor nem veszett el a fegy­verkezési hajsza megállításá­nak esélye. Ezzel összefüggésben utalt Gorbacsov tervezett Egyesült Államok-beli látogatására is, leszögezve: úgy érzem, foly­tathatjuk Reagan elnökkel a megkezdett eszmecserét. jöttünk Izlandra és az eddi­gi legmesszebbmenő fegyver­zetellenőrzési javaslatokat tettük le az asztalra. A fő­titkár elutasította ezeket. En­nek ellenére nagyon jelentős erőfeszítéseket tettünk Izlan- don nézeteltéréseink nagy ré­szének megoldásában és foly­tatjuk az erőfeszítéseket” — hangoztatta Reagan. Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan a reykjavíki csúcs- találkozó kezdete előtt Csillagvárostól Bajkonurig (Folytatás az 1. oldalról.) lisztikus rakétákat és a ha­dászati bombázó repülőgé­pek számát egyaránt 50 szá­zalékkal csökkentik. Mint Mihail Gorbacsov rámutatott, ez szovjet részről jelentős en­gedmény lett vólna, hiszen a csökkentés jelentős rész­ben érintette volna az ame­rikai felet leginkább nyug­talanító szovjet nehézraké­tákat is. Ráadásul a Géni­ben született megállapodás­tól eltérően a felek nem te­kintettek volna hadászati fegyvernek minden egymás területét elérni képes esz­közt. A közepes hatótávolságú eszközök kérdésében a meg­állapodás lényege az lett volna, hogy Európában szov­jet és amerikai részről fel­számolnak minden közepes hatótávolságú rakétát, az 1000 kilométernél kisebb ha­tótávolságú rakéták számát a jelenlegi szinten befa­gyasztanák és haladéktala­nul tárgyalások kezdődnének ezek további sorsáról. Egy­idejűleg Ázsiában csak 100 robbanótöltet maradna rendszerben a szovjet köze­pes hatótávolságú hordozó- eszközökön, s ugyanannyi robbanótöltettel rendelkez­hetne is az Egyesült Álla­mok is hasonló eszközein, saját területén. Egyidejűleg teljesen levették volna a na­pirendről a brit és francia nukleáris erők kérdését, amellyel kapcsolatban Géni­ben még az volt a szovjet kikötés, hogy ezek az eszkö­zök a jövendő megállapodá­sig nem korszerűsíthető^ Gorbacsov elmondta, hogy miután e kérdésekben már létrejött a megállapodásja­vasolta Ronald Reagan-nek, hogy erősítsék meg a raké- taelihárító rendszerek korlá­tozásáról kötött, lejárati idő nélküli szovjet—amerikai megállapodást: mindkét fél vállalja, hogy tíz éven belül nem mondja fel a szerződést és szigorúan betartja előírá­sait. Kötelezzék magukat air- ra is, hogy a rakétaelhárító fegyverek kifejlesztése érde­kében kezdett kutatásokat csupán laboratóriumi körül­mények között folytatják. A reykjavíki tárgyalások­ról szóló első televíziós kom­mentárok általában keserűen szólták arról, hogy a sokat ígérő kezdet ellenére az iz­landi fővárosiban elmaradt a megegyezés. Már Shultz külügyminisz­ter sajtókonferenciáján fel­vetette az egyik Ismert ame­rikai televíziós kommentá­tor: vajon azt jelenti-e az amerikai magatartás, hogy a washingtoni kormány min­den fegyverzetcsökkentési, le­szerelési lépésnél többre tart­ja a jelenleg még csupán kísérleti szakaszában levő űrfegyverkezési programot? Shultz azzal védekezett, hogy a program „fontos tényező­(Telefoto — AP—MTI—KS) E témakörben rendkívül éles hangú vita bontakozott ki — mutatott rá az SZKP KB főtitkára. — Rónáid Rea­gan a végsőkig ragaszkodott ahhoz, hogy űrfegyverkezési programját folytatva az Egyesült Államok a világűr­ben is kipróbálhasson új ra­kétaelhárító fegyvereket, le­hetőséget nyerve ezzel a Szovjetunióval szembeni ka­tonai fölény megszerzésére. Az amerikai elnöknek ez a hajlíthataílan magatartása semmissé tette a már létre­jött megállapodást a hadá­szati, a közepes és kisebb ha­tótávolságú fegyverek számá­Reagan amerikai elnök el­utazása előtt rövid beszédet mondott az izland szigetén levő amerikai támaszpont, a keflavjki légitámaszpont sze­mélyzete előtt. Az elnök ki­jelentette: a Szovjetunió ,,azt akarta, hogy csupán labora­tóriumi kísérletekre korlá­tozzák” az űrfegyverkezési kutatást, ez pedig „megölte volna védelmi pajzsunkat”. Reagan szerint igen jelen­tős előrehaladás történt a tárgyalások közben a hadá­szati fegyverek korlátozásá­nak megoldásában, előreha­ladás mutatkozott a nukleá­ris kísérleték megszüntetése kérdésében, de a tárgyalások végén „egy olyan terület ma­radt, ahol változatlanul fenn-, álltaik a nézeteltérések. A Szovjetunió ragaszkodott ah­hoz, hogy miközben a két fél keresi annak lehetőségét, miként csökkentse az egész világot fenyegető nukleáris rakéták és robbanófejek szá­mát, írjunk alá olyan megál­lapodást, amely lehetetlenné tette volna számomra és az eljövendő elnökök számára tíz évre szólóan azt a jogot, hogy kifejlesszük, kipróbál­juk és telepítsük a nukleáris rakéták elleni védelmi esz­közöket, amelyek a szabad világ védelmét szolgálják. Ezt nem tehettük meg és nem is tesszük meg” — jelentette ki Reaigan. „A béke előmozdítására je volt annak, hogy a tár­gyalások most egyáltalán létrejöttek” és annak foly­tatása „a legjobb biztonsági intézkedés lenne az esetle­ges szerződések megtartása mellett”. Az első kommentárok azt emelték ki, hogy a megegye­zés elmaradása nem feltétle­nül jelenti az erőfeszítések teljes kudarcát. Egyébként mind Reagan, mind Shultz úgy nyilatkozott, hogy az iz­landi találkozón igen fontos és jó gondolatok merültek fel, s ezek alapján esetleg lehetséges az előrehaladás egyes kérdésekben Genfben. illetve további kétoldalú tár­gyalások sora. Európai kőrútjának har­madik állomására érkezik ma Raul Anfonsin, argentin államfő. Az első két megál­ló Madrid és Párizs volt, az igazi érdekesség azonban csak most következik: Dél- Amerika egyik legtekintélye­sebb politikusa Moszkvában a szovjet vezetőkkel tárgyal. Nem mindennapi teherrel a vállain kezdte meg kor­mányzását Alfonsin. A nép­harag által távozásra kény- szerített tábornokok súlyos örökséget hagytak a polgári vezetőkre: áldatlan gazdasá­gi helyzet, elégedetlen társa­dalmi rétegek, külső és bel­ső feszültségek nehezítették Alfonsin munkáját. Noha a tömegek szimpátiája sok probléma megoldásában se­gített, a kétmillió munkanél­küli, és a még mindig évi 67,5 százalékos infláció bi­zony erősen igénybe veszi az Dr. Richard von Weizsäcker magyarországi látogatása Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének meghívá­sára hétfőn hivatalos látoga­tásra hazánkba érkezik dr. Richard von Weizsäcker, a Német Szövetségi Köztársa­ság szövetségi elnök. Dr. Richard von Weizsä­cker, a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi elnö­ke 1920. április 15-én szüle­tett Stuttgartban. Népiskolai. majd gimná­ziumi tanulmányokat vég­zett Berlinben és Bernben. Sikeres érettségi vizsga után 1937-től jogi és történelmi tanulmányokat folytat az oxfordi, grenoble-i és göt- tingeni egyetemen. Katonai szolgálatot 1938. és 1945. kö­zött teljesít. Ezt követően 1945-től 1953-ig ismét egye­temi hallgató, majd joggya­kornok, leteszi az első és a második jogi államvizsgát. Iparvállalatoknál dolgozik 1953-tól 1966-ig, 1954-ben jo­gi doktorátust szerez Göttin- genben. Ekkor lép be a Ke­reszténydemokrata Unióba (CDU). 1964. és 1970. között a német evangélikus egyház­gyűlés elnöke, 1966-tól 1984- ig a CDU szövetségi elnök­ségének tagja. A német evangélikus egyház szinódu- sának és tanácsának tagja 1969. és 1984. között. A szö­vetségi gyűlés (Bundestag) soraiban 1969-től 1981-ig te­vékenykedik. 1971—1974-ben a CDU alapelvi bizottságá­nak, majd 1974—1977. között a párt alapelvi programbi­zottságának az elnöke. A szövetségi gyűlés alelnöki tisztét 1979-től 1981-ig tölti be, majd Nyugat-Berlin kor­mányzó polgármestere és a nyugat-berlini képviselőház tagja lesz 1981-től 1984-ig. 1984 óta a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi elnö­ke. Szűrös Mátyás Svédországba utazott Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára, az Országgyűlés kül­ügyi bizottságának elnöke a svéd kormány meghívására vasárnap Stockholmba uta­zott. Szűrös Mátyás búcsúzta­tására a Ferihegyi repülőté­ren megjelent Anders Ragnar Dromberg, a Svéd Királyság budapesti nagykövete. elnök társadalmi bázisának szilárdságát. Alfonsin mindenesetre jó irányban fogott hozzá a megújuláshoz. Mindenekelőtt leszámolt az egymást váltó katonai junták bizonyítha­tóan bűnös tagjaival, s ez­zel emberek millióinak adta vissza az igazságba, a törvé­nyességbe vetett hitét. Az új valuta, az austral beveze­tésével megpróbálta legalább fékezni az infláció ütemét, s egy sor gazdasági intézke­déssel igyekezett élénkíteni a fejlődést. Megoldódott a Csillagváros és Bajkonur... ez a két, egymástól több ezer kilométerre fekvő hely je­lenti a szovjet űrhajósok életének két legfontosabb ál­lomását — űrutazásuk elmé­leti és gyakorlati kezdetét. Csillagváros és a Jurij Gagarinról elnevezett Űrha­jós Kiképző Központ Moszk­va közelében, igazi orosz nyírfaerdők között épült, s ta^w-y ünnepelte fennállásá­nak 25. évfordulóját. A fia­tal repülők és — az utóbbi években — tudósok közül ki­választott jelöltek szigorú felvételi vizsgák sorozata után érkeznek ide, hogy mintegy két év alatt meg­kapják a i alapkiképzést, majd hosszabb-rövidebb idő alatt felkészüljenek speciá­lis feladataikra is. Kemény munkára, nagy kitartásra és akaraterőre van szükségük mindehhez. Ahhoz, hogy majd a világűrben tudják, mikor, mit kell tenniük és miért, magas fokú elméleti ismereteket kell szerezniük ballisztikából és rakétatech­nikából; geodéziából és geográfiából, csillagászatból, biológiából és még sok más tudományból. Ezzel párhu­zamosan folyik fizikai fel­készítésük is, ami természe­tesen nemcsak és nem első­sorban sportolást jelent. A kiképzőközpont hatalmas csarnokaiban különleges, olykor félelmetesnek tűnő edzőberendezések állnak. Az űrhajósjelöltek hatalmas centrifugában szoknak hoz­zá a normális gyorsulás többszöröséhez; víz alatt, súlykiegyenlítő ruhában gya­korolják, hogyan mozogja­nak a súlytalanság körülmé­nyei között; forgószékek, hintarendszerek és más be­rendezések segítségével ed­zik mozgáskoordinációs rendszerüket, küzdik le a Földhöz szokott egyensúly­rendszerükben fellépő zava­rokat. A valódi súlytalan­sággal speciálisan berende­zett, különleges pályán ha­ladó repülőgépen ismerked­hetnek meg. S ha mindezen túlestek és megfelelnek a követelményeknek, megis­merkedhetnek majdani jár­műveikkel is. A kiképzőköz­pont legnagyobb csarnoká­ban egymás mellett áll a je­lenleg földkörüli pályán ke­ringő két szovjet űrállomás, a Szaljut—7 és a Mir élet­nagyságé, berendezett mo­dellje, s a szomszédos ter­mekben a napjainkban hasz­nálatos űrhajók modelljei. A leendő űrhajósoknak már a Földön meg kell tanulniuk az űrhajók és az űrállomá­sok kezelésének minden csínját-bínját — hiszen az űrben nem tétovázhatnak. A gyakorló repülésekre szolgá­ló szimulátor segítségével minden tökéletesen úgy ját­szódik le,' mint majd a va­lódi felszállás, repülés, ösz- sze- és szétkapcsolódás so­rán. Az út különböző moz­zanatait a kabinban helyet foglaló pilóta elé vetítik egy képernyőre °— épp úgy lát mindent, mint később a va­lóságban, s a hanghatások is ugyanazok. A berendezés csak a növekvő gravitációt Chilével évtizedek óta húzó­dó határvita, és csitulni lát­szanak a kedélyek a Falk­land (Malvin)-szigetek ügyé­ben is. Alfonsin mint a „ha­tok” egyike, aktív részt vál­lal a világpolitikából is, és sok esetben kifejezetten szimpatikus nézeteket vall a válságok megoldásának le­hetséges módozatairól. Ar­gentína például tevékenyen részt vállal a közép-ameri­kai konfliktus békés rende­zésének előkészítésében is. Argentína a Szovjetunió régi kereskedelmi partnere. és a súlytalanságot nem ké­pes imitálni. Csillagváros persze nem­csak a kiképzőközpont, ha­nem valódi város is, hiszen a már ismert és a leendő űrhajósok, a központ mun­katársai családostól itt él­nek. A modern lakótelepet a szó szoros értelmében bele­építették a nyírfaerdőbe, s a házak között üzletek, isko­lák és óvodák, művelődési központ, szolgáltató létesít­mények állnak. A város köz­pontja azonban minden más városétól különbözik: a kul- túrház előtti téren áll az el­ső űrhajós, Jurij Gagarin emlékműve — talapzatáról télen sem hiányzik soha a friss virágcsokor. Csillagvárosból az űrhajó­sok Bajkonurba utaznak. A kazahsztáni sztyeppén egy 1955 februárjában született kormányhatározat alapján hozták létre az űrrepülőte­ret, s már az első szputnyi- kot innen indították útnak 1957-ben. A létesítményt az­óta az űrtechnika fejlődésé­vel párhuzamosan állandóan továbbfejlesztik, bővítik. Ma már több állásból indulhat­nak innen a mesterséges holdakat, vagy űrhajókat pá­lyára állító rakéták — de még ma is áll az első indí­tóállás, ahonnan a világ el­ső űrhajósa útnak indult. 3 a „gagarini állásból” indul­ni különleges, megtisztelő élményt jelent az űrhajósok­nak. Ahogy az űrhajó útnak indul Bajkonurból, azonnal kapcsolatba kerül a követ­kező fontos létesítménnyel: irányítását a Moszkva mel­letti Kalinyinban álló Repü­lésirányító Központ veszi át. Az orosz elnevezés rövidíté­sével csak CUP-nak nevezett központ szakemberei minden földkörüli fordulat során, te­hát minden másfél órában néhány percig állnak köz­vetlen kapcsolatban az űr­hajósokkal. A hatalmas köz­ponti teremben üveglapra kivetített sík földtérképen látható az űrhajó röppályá- ja, képernyők mutatják a legkülönfélébb, csak a szak­emberek számára érthető re­pülési és működési adatokat. S amikor az űrhajó, vagy űrállomás kikerül a CUP „látótávolságából”, akkor a Szovjetunió távoli területein épült földi állomások és a világóceán különböző részein úszó tudományos mérőhajók veszik fel vele a kapcsolatot, s továbbítják számítógépek segítségével az adatokat. 1957 óta hatalmas utat tett meg a szovjet űrkutatás Csillagváros és Bajkonur se­gítségével. Az űrrepülőtérről már több ezer mesterséges holdat és automatikus kuta­tóállomást, 6 Vosztok-, 2 Voszhod-, 40 Szojuz- és 15 Szojuz T-típusú személyszál­lító űrhajót, 26 Progressz te­herszállító űrhajót és 8 űr­állomást indítottak útnak. Csillagvárosban 60 szovjet űrhajós — köztük 2 nő — és 11 külföldi társuk készült fel, hogy részese lehessen a világűr meghódításának. Fazekai Judit A britekkel folytatott hábo­rú idején a Kreml elítélte a londoni kormány magatartá­sát, és kiállt Buenos-Aires mellett. Ezt nyilvánvalóan nagyra értékeli ,a jelenlegi argentin elnök is — akit kényszerítő erővel szoríta­nak hazája gazdasági érde­kei, no meg a közhangulat is. Alfonsin moszkvai tárgya­lásai jó alkalmat szolgáltat­nak a két ország közti kap­csolatok új szálakkal való megerősítéséhez. Argentína, mint Latin-Amerikai egyik legerősebb, legbefolyáso­sabb állama, jótékony ha­tással lehet az egész térség gazdasági és társadalmi fej­lődésére. A Szovjetunióhoz fűződő jó viszony ápolása feltétlenül segíti az országot közeli és távolabbi rpi*aivr' megvalósításában H. G. Áz első amerikai reagálások Vasárnap esti kommentárunk UJ SZALAK

Next

/
Oldalképek
Tartalom