Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-13 / 241. szám
1986. október 13., hétfő Somogyi Néplap 3 Befejeződött az ipari szövetkezetek kongresszusa A vállalati vezetés csapatmunka Véget ért a kaposvári tudományos konferencia Az ipari szövetkezetek IX. kongresszusa szombaton a beszámoló feletti vitával folytatta munkáját. Az elnökségben helyet foglalt Ma- róthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese; Marjai József miniszterelnök-helyettes, a kormány több más tagja, a szövetkezeti mozgalom, az érdekképviseleti szervek, valamint a társadalmi és tömegszervezetek számos vezetője. A hozzászólók elsősorban a műszaki fejlesztés kérdéseiről, a gazdálkodási feltételek megteremtésének módszereiről és a szövetkezetpolitikai mozgalom irányelveinek továbbfejlesztéséről fejtették ki véleményüket. A vitában felszólalt Kapói yi László ipari miniszter is. Hangsúlyozta: a szövetkezetek szerepe az iparban vitathatatlan, a változó körülményekhez rugalmasan alkalmazkodó szervezetek jelentős hajtóerőt képviselnek a termeLés számos területén. Bár az ország ipari termelésének mindössze 6—7 százalékát állítják elő, működésük sok szempontból meghatározó, hiszen tevékenységük széles területet ölel fel az ősi foglalkozásoktól a legmodernebb technika alkalmazásáig, az elektronikáig és a biotechnikáig. Legfőbb erényük a gyors váltás képessége, a piaci igényekhez való rugalmas alkalmazkodás. Szerepük növekvő a hazai és a nemzetközi munkamegosztásban, a szelektív iparpolitikai elképzelések valóra váltásában. Az Ipari Minisztérium fontos feladatának tartja együttműködésének bővítését a szövetkezeti mozgalommal. Ezt a célt hivatott szolgálni többek között az a megállapodás is, amelyet a minisztérium az OKISZ-szal kötött a közelmúltban a műszaki fejlesztés gyorsítására — mondta a miniszter. A küldöttek közül többen hangsúlyozták: elsőrendű fontosságú, hogy a szövetkezetek az eddiginél jobban szolgálják a tagság érdekeit, erősödjék a demokratizmus, s növekedjék a tagok tulajdonosi érdekeltsége. Fontos, hogy a szövetkezetekben dolgozók aktívan részt vegyenek a következő időszak feladatainak meghatározásában, a teendők ésszerű kidolgozásában. Az érdekképviseleti jelleg erősítése a legfontosabb, s ehhez meg kell teremteni a testületi vezetés személyi feltételeit, kidolgozni a megfelelő munkamódszereket. A hozzászólók egyetértettek abban, hogy a szövetkezeti érdek nyílt és következetes érvényesítésére van szükség, s nagyon lényeges az egyes szövetkezetek sajátosságainak figyelembe vétele is. Rámutattak, hogy mások a gazdálkodás feltételei egy szövetkezetnél és egy nagyvállalatnál, de jelentősek a különbségek a nagy ipari szövetkezetek és a kisszervezetek gazdálkodási körülményei között is. A kongresszus állást foglalt a szövetkezetek, a területi szövetségek és az országos tanács feladatairól. Eszerint a szövetkezetek gazdasági feladatai a népgazdaság VII. ötéves tervéhez igazodnak. Legfontosabb teendőik: a lakosság áruellátásának minőségi javítása; a szolgáltatási igények magasabb színvonalú kielégítése, a háttéripari termelés fejlesztése. Lényeges feladatuk az együttműködés bővítése az állami vállalatdkkal, illetve egymással, valamint a társszövetkezetekkel. Az érdekképviseleti szervek feladatairól a kongresz- szus állásfoglalása kimondja: az OKISZ és a területi szövetségek munkájának középpontjában továbbra is a gazdaságpolitikai és mozgalmi feladatok megvalósítása áll. Erősíteni kell a szövetkezeti érdekképviseleti munka sajátos, kettős arculatát: egyrészt segíteni a szövetkezetek gazdálkodását, közreműködni a gazdasági szervező munkában, másrészt képviselni a szövetkezetek és a tagság gazdasági, társadalmi, mozgalmi érdekeit. E feladatok ellátásához elengedhetetlen, hogy az érdek- képviseleti szervek a tagszövetkezetektől sokirányú információt kapjanak, és hasonlóképpen széleskörűen tájékoztassák a tagszervezeteket azokról a kérdésekről, amelyek a szövetkezetek működését, a tagok jogait és kötelességeit érintik. Intézményes megoldást kell azonban találni arra, hogy a bőséges adatszolgáltatás ne jelentsen a szövetkezeteknek és a szövetségeknek sok pluszmunkát, nehezen megoldható feladatot. Ezért az adatfeldolgozás számítógépes rendszerének fokozatos bevezetésére kell törekedni. A kongresszuson a szövetkezeti jogszabályok korszerűsítésének elveivel kapcsolatban úgy foglaltak állást, hogy legyenek törvényi garanciái a szövetkezeti önállóságnak, a jogszabályok tegyék lehetővé az önkormányzati szervezet egyszerűsítését, segítsék elő a tagsági jogok és kötelezettségek jobb gyakorlását, erősítsék az érdekképviseleti munka társadalmi oldalát. A kongresszus elfogadta az előterjesztett dokumentumokat, majd a korábbi küldöttválasztó gyűléseken megválasztott 110 taghoz titkos szavazással további 15 tagot választott az új országos tanácsba. A testület ezt követően megtartotta első ülését, amelyen megválasztotta az OKISZ elnökévé Köveskúti Lajost, a Híradástechnika Szövetkezet elnökét, alelnö- kévé pedig Bernáth Tibort, a Pest megyei KISZÖV elnökét és Gröger Józsefet, az Elektronika Átviteltechnikai Ipari Szövetkezet elnökét. Az ülésen megválasztották az elnökség további 12 tagját; a felügyelő bizottság elnökét és tagjait, valamint az országos tanács állandó bizottságainak elnökeit. Ezután az országos tanács az elnökség tagjai közül kinevezte az OKISZ főtitkárává Lendvai Istvánt, és az országos tanács tagjai közül az OKISZ főtitkárhelyetteseivé Mészáros Vilmost és Németh Ferencet. Ha lenne műszer a szellemi sugárzó erő mérésére, a mutató alighanem a felső határértékig lendült volna az új vállalatirányítási formákkal kapcsolatban rendezett országos konferencia második napján. Az élményt adó, a számos hasznosítható gondolatot, kezdeményezést is hozó vita a résztvevők várakozástól elmaradó száma ellenére is sikeressé tette az államigazgatási és igazságügyi ifjúsági napok kaposvári rendezvényét. Nagy része volt ebben dr. Folkmayer Tibor kandidátusnak, a neves társadalomkutatónak, a SZOT Oktatási Központja igazgatóhelyettesének, aki előadásával alaposan rácáfolt arra az előző napi fölvetésre, miszerint az elmélet jócskán elmaradt a mai társadalmipolitikai gyakorlattól. Az állítás talán úgy pontosítható, hogy egyes tankönyveket jellemez fáziskésés, miközben a társadalomkutató műhelyek pontosan regisztrálják a fejlődés új igényeit és tendenciáit. Dr. Folkmayer Tibor elméleti alapon vezette le, miért szükségszerű a vállalati irányítási rend megújulása, az elmondottak mégis gyakorlatközelien világítottak meg számos vélt ellentmondást, s szálltak szembe rossz beidegződésekkel. A szocialista társadalomban valamennyien munkavállalók és köztulajdonosok is vagyunk. Míg azonban munkavállalói érdekeltségünk nyilvánvaló, addig a tartalékaink nagyobb részét rejtő köztulajdonosi viszony nagyon is áttételes. Az utóbbi érdek hatni tudása csupán a döntésekbe való egyre szélesebb körű beleszólástól, egyebek közt a vállalati vezetés társadalmasításától várható. A közösségi célokkal való azonosulás jámbor óhaj marad mindaddig, míg a technikai téren megjelenő fejlődést nem tudjuk átültetni az irányításba is. A sokat hangoztatott egyszemélyi felelősség például egyre kevésbé jelent érvényesíthető tényleges felelősséget. Egy téves vállalatvezetői döntésből származó kár többnyire már csak milliókban mérhető. S bár az igazgató erkölcsileg vagy jogilag felelősségre vonható, a rossz lépés következményeit az egész közösség viseli. Ez csupán egy az érvek közül, melyek azt bizonyítják, hogy a vezetés egyre inkább csapatmunka. Csakhogy a vállalati tanácsok létrehozása önmagában nem tárja fel a fentebb jelzett húzóerőket. Ehhez az kell, hogy a tanácsok minden tagja képes legyen az érdemi beleszólásra, akarjon tenni, s érdekelt is legyen a jobbításban. A három követelmény közül az utóbbi csak alig érvényesül, míg a beleszólás képessége főként a delegált fizikai dolgozóknál hiányzik. Ezzel kapcsolatban többen is fölvetették, hogy nagyobb gondot kell fordítani az irányításiba bevont munkások felkészítésére, részvételük érdemivé tételére. Volt, aki saját vállalatának gyakorlata alapján kezdeményezte, hogy a vállalati tanácsok tagjait ugyanolyan védelem illesse meg, mint a párt- és társadalmi szervek választott tisztségviselőit. Ennek kapcsán többen említettek az alá- és fölérendeltségi viszonyokból származó anomáliákat. Elgondolkodtató például, ha egyes vállalati tanácsta- gök a döntéskor tartózkodnak a szavazástól, amiként az is, hogy egy fölmérés szerint a vállalati tanácsok ötödé az élet- és munkaikörülmények javítását állította fő követelményként az igazgató elé, ugyanakkor csak az esetek négy százalékában tartották meghatározónak a Vili. ötéves terv kidolgozásával kapcsolatos teendőket. Többen ítélték problematikusnak a vállalati tanácsok és a szakszervezeti bizottságok kapcsolatát. Dr. Folkmayer Tibor szerint ez formai szembeállítás. A gyakorlatban ugyanis a szakszervezetek a munkavállalói érdekeket képviselik, míg a vállalati tanács a tulajdonosiakat. Ez lehet az alap a feladatok elhatárolásához. B. F. Télre tárol a Zöldért 3500 tonna áru kerül a raktárakba Előrelátó gazda módjára kezdte meg a megyei Zöldért Vállalat a zöldségek és gyümölcsök téli tárolását. Németh Gyula, a vállalat áruforgalmi főosztályvezetője elmondta: a megye igényeit kielégítő mennyiség több mint 80 százalékát ők tárolják. A kaposvári, a siófoki, a fonyódi és a böhö- nyei kirendeltség tárolóiban összesen 3500' tonna árut tesznek el télire. — A meleg idő miatt a zöldség- és gyümölcsfélék raktározásával óvatosan kell bánni, ezért csak fokozatosan töltjük fel a tárolókat. Az almát és a burgonyát teljes egészében, a zöldségfélék 65 százalékát tartjuk fedett helyen. Az alma és a vöröshagyma egy része hűtőkamrákba kerül azért, hogy márciusban és áprilisban is frissen kerüljön a boltokba. Almával kezdték a raktárak feltöltését. Ebből a gyümölcsből Siófokon 400 tonna van hűtőkamrában, kétszáz pedig a böhönyei pincéjükben. Vöröshagymából 250 tonna került eddig a raktáraikba és háromezer tonna burgonyát is betároltak. A többi árut folyamatosan szállítják a partnereik. — Az idén pályázni kellett a tárolásra. Azok, akiknek van tárolási kapacitásuk, a tanácsokhoz nyújthatták be pályázataikat, és ennek alapján döntöttek arról, hogy kivel kötnek megállapodást. Az elmúlt három év forgalmát meghaladó meny- nyiséget kellett feltüntetni ahhoz, hogy elfogadják a pályázatot. A Zöldértnek az év végére betárolt mennyiségnél jóval többet kell megvennie, hiszen az év hátralévő hónapjaiban csak így biztosíthatja a megfelelő választékot. A raktárba első osztályú áru kerül: a téli hónapokban mintegy 150 dolgozó a zöldség és gyümölcs átválogatásával, a minőség ellenőrzésével foglalkozik. Az áru kisebb részét saját üzleteiben hozza forgalomba a Zöldért, a többit a közületek, vendéglátóhelyek és boltok vásárolják meg. A biztonságot fokozza, hogy a termeltetésre szerződéseket kötnek. Negyvenéves a MALÉV Száll(t)unk rendelkezésére A magyar polgári légiközlekedés újjászületésének napja 1946. október 15-én volt. Ekkor indították Budaörsről a MASZOVLET első két menetrendszerű járatát Szombathelyre és Debrecenbe. Két Li—2 típusú repülőgép emelkedett a levegőbe, s egy egész ország ünnepelt. A felszabadulás után alig egy esztendővel magyar— szovjet légügyi egyezményt írtak alá: megalakult a Magyar—Szovjet Légiforgalmi Társaság. A II. világháborúban megsemmisült hazánkban valamennyi repülőtér, repülésirányító berendezés, földi kiszolgáló eszköz, s nem maradt egyetlen repülőgép sem. A légügyi egyezmény lényege: a Szovjetunió adta a gépeket, a technikai berendezéseket, s ezért a részvények fele az övé. Mi adtuk a személyzetet, a részben helyreállított repülőtereket. A Szovjetunió 1954. november 25-én átadta a Magyar Népköztársaságnak a MASZOVLET részvényeinek felét. Megalakult a MALÉV. Ma a légitársaság gépei harminc európai, közel-keleti és afrikai ország negyven városában szállnak le. Tavaly a MALÉV rekordévet zárt. A tervezettnél több utast és árut szállított, jelentősen nőtt a dollárbevétele. Ez utóbbi mutató alapján a magyar vállalatok között a hatodik. Pillanatképek a múltból... A Po—2. Háromüléses, kétfedeles légitaxi volt 1946- tól. Postai küldeményeket szállított és légúti megbetegedésben szenvedő gyerekeket. Nem ingyen, de olcsón. Két-három ezer méter magasra szálltak fel a légi kávédarálók. A beteg gyerekek pedig „alpesi levegőt” szívtak. A legendás Li—2. Az ország valamennyi — tizenegy — repülőterén képes volt le- és felszállni. Eredetileg huszonegy személyes repülőgépek voltak. Nemcsak utasokat kellett azonban szállítani, hanem egyre több árut is. S mert a rakománynak helyet kellett biztosítani, egy sor ülést kiszereltek. Így ugyan tizennégyre csökkent az ülőhelyek száma, de a poggyásztér bővült. Arra azonban nem volt mód, hogy a rakományt rögzítsék. Egy- egy légzsákban az utas a székbe, az áru az utasba „kapaszkodott”. Európa akkor egyik legkorszerűbb légikikötőjét, a Ferihegyi repülőteret 1950. május 7-én adták át. A MALÉV nem volt Budapest központú. Lehetett repülni úgynevezett körjárattal Pécsről Szombathelyre, Debrecenből Győrbe. Ezekben az években egy belföldi repülőjegy ára nem haladta meg a gyorsvonat I. osztályának tarifáját. Ennyit fizetett az utas akkor is, ha egy-egy szomszédos szocialista országba repült. ...és a mából A MALÉV tagja az IATA- nak, a nemzetközi légiforgalmi szövetségnek. Hazánknak ma 48 országgal van légügyi egyezménye, s légi- forgalmi társaságunk csaknem háromszáz szerződést, megállapodást kötött partnereivel. A megállapodások alapján például Budapestről csak MALÉV-gépek közlekednek Brüsszelbe, Madridba, Barcelonába, Rómába és Milánóba. Ma már rendelkezésre áll a számítástechnika majd valamennyi vívmánya a helyfoglalásban, a jegy- és fuvarelszámolásban, a légi irányításban. Egy sor kereskedelmi és gazdasági folyamat automatizált. Időközben a vállalat kinőtte a korábbi légikikötőt, annak ellenére, hogy folyamatosan korszerűsítették. Magyar tervek alapján, osztrák hitelből felépült a Ferihegy 2., amelyet 1985. november 1-én adták át rendeltetésének. A két terminál együttes utasátbocsátó képessége 2,2 millióról 4,4 millióra nőtt. Az új légikikötőt a MALÉV használja, míg a külföldi légitársaságok gépei továbbra is a Ferihegy 1-re érkeznek. Megújult a géppark is. Még 1973-ban érkezett meg az új utasszálító repülőgép, a TU—154-es. Pilótafülkéjét a magyar repülési szakemberek igényei szerint alakította ki a szovjet gyár. Az új repülőgép fokozatosan felváltotta az IL—18-asokat, melyeket a vállalat átalakított és áruszállításra használ. Navigare necesse est — hajózni kell, mondták a régi rómaiak. Ma is igaz ez, amikor a „hajók” a levegőbe emelkednek a légikikötőkből. R. L.
