Somogyi Néplap, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-13 / 241. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLII. évfol / yam, 241. szám Ara: 1,80 Ft 1986. október 13., hétfő Reykjavikban nem jutottak túl a félúton Megállapodások nélkül ért véget a Gorbacsov-Reagan-találkozó Reykjavíkban, Izland fővárosában szombaton délelőtt megkezdődött, majd vasárnap este befejeződött Mi­hail Gorbacsov és Ronald Reagan két­napos tárgyalássorozata. Az SZKP KB főtitkára és az Egyesült Államok elnö­ke egy éven belül másodszor találko­zott egymással, ezúttal egy washing­toni érdemi csúcstalálkozó legmaga­sabb szintű politikai előkészítése cél­jából. Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan négyszemközti megbe­szélése Reykjavíkban Shultz szerint a mérleg „csalódást keltő" zárómegbeszélésnek terve­zett ülés után a felek meg­lepő közléssel éltek: helyi idő szerint délután három órakor folytatják tanácsko­zásukat. A moszkvai rádió a TASZSZ gyorshíre alapján 22.00 órakor (közép-európai idő szerint 20 óraikor) je­lentette: Reykjavíkban befe­jeződött Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan találkozója. nél kisebb mértékben —, még akkor is telepíteni kí­vánta az ilyen fegyvereket a tízéves időszak lejártával, ha közben valóban megtörtént volna a különböző támadó nukleáris fegyverek teljes leszerelése. Az amerikai ál­láspont szerint „ez biztosí­ték lenne az esetleges szer­ződésszegések ellen, vagy az ellen, ha valaki más nukleá­ris fegyverekhez jutna”. Bár Shultz azt állította, hogy a támadó nukleáris fegyverek tíz éven belül tör­ténő teljes felszámolásáról szóló megállapodáshoz „igen közel jutottak”, s á Nagy jelentőségű szovjet javaslatok Kulturáltan Sok a panasz köznapi vi­selkedésünkre, magatartá­sunkra. A sajtó, rádió, te­levízió teli van • az emberi hanyagságot, lezserséget, tre- hányságot bemutató, ostoro­zó szövegekkel, riasztó pél­dákkal. (Ezeket hallva, olvas­va, látva időnként szégyell­jük magunkat, s gondolatban fogadalmat teszünk, hogy változtatunk a joggal kifogá­solt dolgokon. A hivatalban és egyéb munkahelyeken alig várjuk, hogy kissé kipihenjük ma­gunkat. Közben egyik ciga­rettáról a másikra gyújtunk, s észre sem vesszük, hogy már vágni lehet a füstöt a szobában. Csodálkozunk, hogy némely szaktársunk, mint a szárazra dobott hal, kapkod levegő után, de mi csak mosolygunk azon, hogy mennyire nem bírják a do­hányfüstöt egyesek. A statisztikák is arról ad­nak számot, hogy növekszik a közutakon az agresszivi­tás, s tagadhatatlanul terje­dőben az alkoholfogyasztás — természetes normákat messze túllépő — mértékte­len élvezete, az egyéb nar­kotikumokról nem is beszél­ve. Mindez együtt jár az em­berek viselkedésének eldur­vulásával, a kötelező tapin­tat teljes hiányával. Hányán és hányszor megírták, hogy — már a gyermekek is! — a játszótereken, de a jármű­veken utazóknál is divat a mosdatlan, trágár beszéd, s pines, aki figyelmeztesse í>ket. Cukorbeteg ismerősünk rosszul lett a buszmegálló­ban, de senki sem sietett a segítségére, azt hitték, hory részeg, akit kikerülni érde­mes, s méltatlan a támoga­tásra. Szerencsére egy kol­légája arra vetődött, s tud­ta a baját. Hányszor látjuk, hogy a tömegközlekedési jár­műveken — néhol pedig fel­irat is kér vagy figyelmez­tet erre — nem adják át a helyet a terhes asszonyok­nak, az öregeknek, a begip­szelt lábú, kórházból jövő betegnek. Vannak persze jó példák is. Bevásárlásból jöttem sza­tyorral megpakolva, amikor egy kisfiú ugrott az ajtóhoz és szélesre tárta azt, még a nevét is elfelejtettem meg­kérdezni örömteli zavarom­ban. Egy boltban hangosan rámköszöntek, s azt hittem, valaki csak tréfálkozik ve­lem. Megállt a buszvezető a nehéz járművel, amikor két idős néni intett neki jóval a jelzőtábla után ... Ilyen eseteket is látunk, de a bosszantóak jobban megma­radnak emlékezetünkben. Ami pedig a kulturálatlan- ságot illeti, azt hiszem, az alapoknál kellene kezdeni, egészen az alapoknál: a csa­ládban, az iskolában legelő­ször. Aztán a munkahelyen, a közhivatalokban, a társas összejövetelek, értekezletek helyszínén: kérdezzük tán a mellettünk ülőt, nem zavar- ja-e, ha rágyújtunk? Észre- veszi-e az előadó, hogy fész­kelődnek a kismamák, men­nének az oviba a gyerme­kért? ... És még erőtelje­sebben kellene küzdeni elle­ne az utcán, a rádióban, a televízióban. Vagyis tetten érni mindezt az egyén jellemének kiala­kulásakor, s a normák fel­állítása, megkövetelése ide­jén. Mert valljuk be, valahol alaposan elhibáztuk. Űjra kellene kezdeni, de nem kapkodva, nem felületesen, hanem módszeresen. Ott va­lahol, ahol még a példamu­tatás érvényesül. Amíg nem késő, amíg hat a példa egy­általán. F. Tóth Pál Az izlandi csúcstalálkozó első ülésére elsőnek Reagan elnök érkezett az izlandi fő­város északi tengerpartján fekvő Höfdi-házba, ebbe a fából készült egyemeletes luxuskastélyba, amely az utóbbi időben városi ven­dégházként szolgált. A ta­lálkozó első és harmadik ülésén az amerikai elnök, a második ülésen Gorbacsov főtitkár volt a fogadó fél, Shultz amerikai külügy­miniszter a találkozó befe­jeztével megtartott sajtókon­ferenciáján — amelyet az amerikai televíziós hálózatok adásukat megszakítva közve­títettek —, a kétnapos ta­nácskozás amerikai szem­szögből „csalódást keltő” mérlegét vonta meg és a Szovjetuniónak az űrfegy­verkezéssel kapcsolatos ma­gatartását igyekezett felelős­sé tenni a megállapodások elmaradásáért. „A„Szovjetunió célja az volt, hogy megölje a hadá­szati védelmi kezdeményezés programját” — tette szóvá az amerikai külügyminiszter. „Ezt azzal akarta elérni, hogy változást — a szovjet megfo­galmazás szerint erősítést — akart elérni a rakétaelhárító fegyverekkel kapcsolatos SALT—I. szerződésben. Ez annyira korlátozta volna a szerződés keretei között el­végezhető kutatómunkát, hogy a program nem halad­hatott volna erőteljesen elő­re. Az elnök, bármily kemé­nyen dolgozott az ilyen rend­kívüli nagy terjedelmű és fontosságú egyezmények ér­dekében, egyszerűen nem ad­hatta fel az Egyesült Álla­mok és szövetségesei, a sza­bad világ biztonsági érde­keit azzal, hogy felhagy ez­zel a lényegét tekintve vé­„Követelek tőled, mert tisztellek.” Többször elolvas­tam, mielőtt beléptem volna a szoba ajtaján. Követelek... — gondoltam végig azt kö­vetően is az egyszerű igaz­ságot. Talán kissé goromba ez a kifejezés engedékeny­ségbe burkolózott nevelés- központú világunkban, főleg, ha egy iskola vezetője írta az ajtajára. Ma inkább az a jellemzőbb, hogy közvetett formában közelítünk egy­máshoz és nemes burkolat­tal vonjuk be, „lágyítjuk” a keményen hangzó, egyértel­mű szavakat. Elszoktunk a „szemtől szemben” őszinte­ségétől és csodálkozunk, hogy nem — vagy nem úgy — értjük meg egymás sza­vát, ahogyan kellene. A kö­vetkezmény: távolságtartás, és bizalmatlanság. Eseten­ként a jó szándékú cseleke­detek durva visszautasítása, öntörvényű belső világunk akinek előbb kellett érkez­nie. A két vezető vasárnapi ta­lálkozója reykjavíki idő sze­rint délelőtt tíz órakor kez­dődött, fél órával korábban, mint eredetileg tervezték. A tárgyalások színhelyére a két vezető a külügyminisz­terek és a szakértők társa­ságában érkezett. Az első ülés több mint három és fél óráig tartott. Az eredetileg delmi programmal. Az elnök­nek figyelembe kellett ven­nie, hogy a hadászati védel­mi kezdeményezés programja volt az egyik legfőbb kiváltó oka annak, hogy lehetősé­günk nyílt az ilyen megálla­podásokra. s azt is, hogy a program folytatása és lehe­tősége feltétlenül szükséges annak biztosítására, hogy a létrejött megállapodásokat hatékonyan végrehajtják. így végül is az elnöknek mélységes sajnálkozással egyszerűen el kellett utasí­tania, hogy kockáztassa az Egyesült Államok és a sza­badság biztonságát a védel­mi pajzs feladásával” — mondotta az amerikai kül­ügyminiszter. Shultz szerint Reagan a megállapodások érdekében hajlandó lett volna — a ko­rábban amerikai részről ja­vasolt hét és fél éves időtar­tammal szemben — tíz évre vállalni a SALT—I. szerző­dés megtartását, ám ragasz­kodott ahhoz, hogy az Egye­sült Államok ebben az időszakban is folytathassa a kutatási-fejlesztési munkát a csapásmérő űrfegyverek terén, szerinte összhangban a SALT—I. szerződés korláto­zásaival. Az amerikai kül­ügyminiszter arra is utalt, hogy az Egyesült Államok — igaz, a jelenleg tervezett­foglyaként ítélünk és ítélte­tünk. Utódaink talmi értékek nyomán is alakítják világké­püket, és tőlünk vesznek példát. Gyakran megretten­nek és összeroppannak az első akadályoktól. Faggatjuk magunkat: hol rontottuk el? A megelőzés terápiáját sok­szor az utókezelés kétséges kimenetelű gyakorlatával helyettesítjük. Szaporodnak a szerveze­tek, az intézmények pt terje­dő ragályok megfékezésére. Egyre gyakrabban hangzik el a vélemény: „Az egészség­ügy önmagában nem képes... társadalmi összefogásra len­ne szükség.” Kik, hol és mi­lyen formában próbálják — Nagy jelentőségű, azon­nali és közvetlen hatású, tör­ténelmi megállapodások megkötésének lehetőségét tette semmissé az Egyesült Államok kormányzata azzal, hogy nem mondott le a ha­dászati védelmi kezdeménye­zésnek nevezett űrfegyverke­zési programjának a labora­tóriumi kísérleteken túlme­nő folytatásáról — derült ki Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának még helyrehozni és pótolni azt, amit hosszú évek alatt a család, az iskola, a mun­kahelyi közösség elmulasz­tott vagy eltorzított? Ki-fö­lött törjünk pálcát? Hogyan ítélhetnénk el azt az anyát, aki gyermekét már hajnal­ban cipeli a bölcsődébe, az óvodába, és szürkületkor ha­zatérve az esti teendők tor­lódásában „megfeledkezik” a lelki táplálásáról? Az apa pe­dig újabb és újabb külön­munkát vállal. Hiszem, hogy jó szándékkal teszik ezt, s csak akkor döbbennek rá, hogy életvitelük kifogásol­ható, nem szolgálja a család erősítését, amikor az első fe­nyegető visszajelzéseket ta­pasztalják. regionális kérdések, az em­beri jogok és a kétoldalú kapcsolatok terén is volt a megbeszéléseken előrehala­dás, ismételten leszögezte, Reagan elnök nem volt haj­landó érdemlegesen módosí­tani a hadászati védelmi kezdeményezés, az amerikai űrvédelmi program megva­lósítására vonatkozó elkép­zeléseit. A külügyminiszter szerint a reykjavíki találkozón el­hangzottak alapján Genfben folytatódnak majd a leszere­lési tárgyalások, de nem volt hajlandó találgatásokba bo­csátkozni arról, hogy a ta­lálkozó után van-e esély pél­dául a közepes hatótávolsá­gú nukleáris eszközök szá­mának csökkentésére. Mint mondotta, az izlandi fővá­reykjavíki sajtóértekezletén elmondott szavaiból. A főtitkár hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió egymás­sal összefüggő nagy jelentő­ségű javaslatokat tett, ame­lyek keretében hajlandó lett volna minden korábbinál nagyobb méretű engedmé­nyek megtételére. Ezek kö­zül többnek a kérdésében már meg is született a konk­rét megállapodás a reykjaví­ki találkozó során, az űr­fegyverkezés kérdésében Az iskola, az egészségügy a hibás, vagy a felbomlott családi háttér? Egymásra mutogatással nem lehet előbbre jutni. Meg kellene állni egy pillanatra, és a ké­ső estébe nyúló munka, a tv-nézés helyett leülni a szépen megterített asztalhoz és megkérdezni: hogy vagy? Meg kellene várni a választ is: tűnődni, beszélgetni a kö­zös dolgokról. Lehet, hogy közben „elmu­lasztunk” egy krimit, sőt az is, hogy kevesebb lesz a benzinpénz, esetleg zsíros kenyér is kerül az aszta­lunkra a felvágott helyett. Ellentétele viszont a család melege, amely bátrabban in­dít útnak reggel. Követelek tőled, mert tisztellek, és tisztellek azzal, hogy követelek: emberi szót, szeretetet, s azt, hogy éleszd a családi fészek melegét. Várnai Ágnes rosban a különböző fegyver­fajták csökkentéséről és felszámolásáról „egymással összefüggésben” volt szó. „Minden módon törekedni fogunk arra, hogy konstruk­tív viszonyt teremtsünk a Szovjetunióval, képesek le­gyünk megoldani ezeket a problémákat. De sohasem fogjuk ezt megtenni az Egyesült Államok és szövet­ségesei kárára” — mondotta az amerikai külügyminisz­ter. Shultz kifejezte reményét, hogy Gorbacsov a jelenlegi tárgyalások eredménytelen­sége ellenére ellátogat majd az Egyesült Államokba, de azt mondotta, erről csak ke­vés szó esett Reykjavíkban és nem állapodtak meg egy ilyen útban. mutatkozó nézetkülönbség azonban újra elzárta a meg­nyílt utakat. Hosszas tárgyalások után a nukleáris hadászati fegyve­rek kérdésében sikerült pél­dául megállapodni abban, hogy a hadászati fegyver- rendszerek mindhárom ösz- szetevőjét, tehát a száraz­földi telepítésű, földrészközi ballisztikus rakétákat, a tengeralattjáró fedélzeti bal­(Folytatás a 2. oldalon.) Magyar—szovjet gázipari tárgyalások Viktor Csernomirgyin szovjet gázipari miniszter, aki Kapolyi László ipari mi­niszter meghívására látoga­tott hazánkba, vasárnap el­utazott Budapestről. Ma­gyarországi tartózkodása alatt tárgyalásokat folytatott vendéglátójával a gázipar te­rületén megvalósított gazda­sági és tudományos-műszaki együttműködés továbbfej­lesztésének lehetőségeiről. Ellátogatott az MMG Auto­matika Művekbe, a Video­ton Elektronikai Vállalathoz, a Ganz-MÁVAG-ba, a Tele­fongyárba, a Taurus Gumi­ipari Vállalathoz és megte­kintette az algyői gázüzemet, a Békés II. mélyfúrást, va­lamint a vecsési gázelosztó diszpécserközpontot. KÖVETELEK...

Next

/
Oldalképek
Tartalom