Somogyi Néplap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-09 / 212. szám
1986. szeptember 9., kedd Somogyi Néplap 5 Hidak Kalinyinban szú szárazföldi utazásra inTV-NÉZŐ Mozifilmek képernyőn A folyót átívelő hidak- naik életrajzuk van. Az emberik között kapcsolatot építők története. A Volga partján ismerkedjünk először a hidakkal. A legidősebbet így hívják: öreghíd. Éppen egyidős a századdal: fakó-, zöld pillérein nem látszik meg az idő. Dacolt kemény viharokkal, s túlélte a háborús pusztítást. Akkor épült, amikor a kalinyind vagon- gyár, aimély Szovjetunió- szierte híres a termékeiről. Itt készült egyebek között több nevezetes expresszvonat, közöttük a Vörös nyíl szemelvénye is. A híd léte is a gyárhoz kapcsolódik: a folyó egyik oldalán voltak a szerelőcsarnokok, a másikon a vasútállomás. A vagonokat át kellett vinni a folyón. Jött hát a híd. A hálborút követően szélesíteni kellett a forgalom miatt. Azt mondják, a város megkapta érte a magáét: a sajtó ingerülten tette szóvá, hogy miért nyúltak hozzá a szép ívű, kecses hídhoz. A vihar elült. A hidat naponta ezrek használják. A vagongyár már nem: fölljeibb két híd is épült: az egyiken az októberi vasút vezet keresztül, a másik or pedig a Moszkva—"Leningrad közötti országút. Az új hidalknak alig van történetük. Az öreghíd alatt áll a második nevezetesség, a KaJlinyinról elnevezett. Mondják lendngrádi hídnak is. Valamikor ugyanis a Né- va felett ívelt át, de a nagy folyó kinőtte. Az egyre nagyobb hajók nehezen fértek ed alatta. Szétnyitni — mint a többi N'éva-hidat — nem lehetett. Szétszerelték öntöttvas alkatrészeit, szép korlátját becsomagolták, és hosz32. Az asszonyt kora délelőtt látta meg, mikorra kezdett benépesülni a strad, s a vízen szirtes gumicsónakok, matracok tankállottak; mint a szétdóbált virágok. A part betonszegélyén feküdt, lábát a ihulüámtörő kövek közé lógatta, talpát hullámok csiklandozták. Amint tudatosodott benne a felismerés, felugrott a pádról, megiramo- dott felé, a közelében megtorpant, majd lopakodva lépkedett. Látván, hogy az asz- szany továbbra is mozdulatlanul!, lehunyt pillákkal fekszik, köhinitétt egy jókorát. Az asszony felkapta a fejét — nyakának íve egy erkély tartópillérére emlékeztette a dították. A gyorsan emelkedő vizű Néváról a lassúbb folyású Volgára került. 1940- ben szerelték össze, ez volt a város második, ma is álló hídja. S őrzi mindazt, amit az orosz mesteremberek a Néva fölé álmodtak. Kalinyinban öt híd ível át a folyón. Ott ahol a Tverca gyors sodrású vize elvegyül a hömpölygő Volgáéval, gyors iparosodás ment végbe. Ennek eredményeként a folyó mindkét partján gyorsan terjeszkedett a város, amely ma 450 000 ember otthona, munkahelye, bosszúságának és örömének forrása. A folyóra új hidakat kellett verni. Építettek hát a mai technikával a jövő igényeinek is megfelelőt. Ezek a hidak egy idő után hozzánőnek majd a városhoz. Kalinyinban másfajta hídverés is folyik: emberek, népek közötti kapcsolatot teremtő. Néha azt gondolom, hogy többet tudnak itt rólunk, • mint otthon Kaposváron'. Az itteni ember arcokhoz, nevekhez, emlékezetes találkozásokhoz köti a barátságot. A Szeliger étterem pincére — miközben férfit, melyen' télvíz idején dolgozott. — No hát, fürdőnk egy nagyot? — szólította meg a kőműves), miután bátorságot merített. — A tóban én úszni szoktam — felelte az asszony. — S remélem, maga is velem tart. Ahogy megbeszéltük. — Igen ám, csakhogy még nem is reggeliztem — próbált kibúvót találni a kőműves. — Nagyszerű. Tele gyomorral életveszélyes lenne mély vízbe merészkedni. A kőműves úgy érezte, üres gyomrai a torkába emelkedik; hogy lehetett ilyen ostoba, miért kellett neki az evést szóba hozni? Különben is, kigondolhatott volna számtalan eszes kifogást, például hivatkozhatott volna ránásványvízzel tölti tele a poharamat — megkérdezi: „Ugye ebédelt már itt, amikor legutóbb nálunk járt?” Meglepődtem. Az orosz nők Utánozhatatlan mosolyával kérdezett tovább: „Mi újság Kaposváron?” Zavartan kérdeztem vissza: „Járt már ott?” „Nem, soha” — felelte. Aztán hozzátette: „Egyszer biztosan eljutok”. Rohant tovább, tette a dolgát. A testvérmegyei kapcsolatoknak a városban látható jelei is vannak. A Kaposvárról elnevezett tér a ka- linylini megyeszékhely egyik legforgalmasabb része, az itteni vitrinek, a térkép sok információval szolgál annak is, aiki nem járt még a Dráva és a Balaton között. Sokan vannak viszont olyanok, akik saját tapasztalataikkal egészítik ki azt, amiről a térképek mesélnek. A. A. Bogenykov fiatalember még, és a Centrosz- vár pártbizottságának titkára. A név egy nagy gyárat takar, ahol gépalkatrészeket készítenek, hegesztéses eljárással. Hosszan mesélt a gyári érdekviszonyokról, az érdekeltségi rendszerről, s egyszer — minden átmenet dulásna, sőt, ficamra, vagy éppenséggel csillapíthatatlan fejfájásra. De most ezzel az egyetlen mondattal elpuskázott mindent. — Az én gyomrom olyan, mint a vas — próbálkozott mégegyiszer. — Minél többet fal, annál inkább bírja a megterhelését, annál' hosszabb távot kélpes leküzdeni. Éppen . ezéirt, ünnepélyesen meghívom Edit asszonyt ebé- dezni; mivelhogy igencsak előreszaladt az idő. Természetesen valamelyik neves kifőzdébe, mivelhogy magam nem vezetek háztartást. Aztán jöjjön, aminek jönnie kel l... — Köszönöm az ilyesmit! — Akkor mehetünk ? — Nem! — Miért nem? — Próbálja meg kitalálni. nélkül — azt mondta: — Tíz éve jártam magúiknál. Turistaként ismertem meg Kaposvárt. Aztán zavairba- ejtő pontossággal sorolta, hogy mit látott, merre járt, s kíváncsi volt a kérdése is: mi történt azóta,? Neveket említett, s mellé emlékeket állított. Beszélgétőtar- sátót elvárta, hogy tudja, mi történt a tíz évvel ezelőtti találkozások résztvevőivel: a tolmáccsal, a kísérővel. A Scseudirin emlékmúzeum tárlatvezetője apró részletességgel mutatta be az író relikviáit, sok vihart kavart szavait, keserű kifakadásait á nép cári hivatalnokok keserítette sorsáról. A búcsú- kézfogás ellőtt hirtelen Petőfit idézte. Honnan ismeri? Kiderült, éveket töltött a Kiskunságban és többet tud Petőfiről, mint némelyik magyar. Jelénünk is a figyelem középpontjában áll. D. B. Katov a Konakovói Állami Gazdaság igazgatója. Oroszos lendülettel mutatta meg gazdaságát, aztán részletes magyarázatba kezdett arról, hogy szerinte miért jó a bogiári bor. Emlékezik még' a Bősz orkán yvér , ízére, azt is tudja; hogy njfncs már a boltokban. Ismét készülődik Magyarországra: azt mondja jövőre — mielőtt nyugdíjba megy — még körül akar nézni Somogybán, szeretné tízegynéhány évvel korábbi emlékeit szembesíteni a mai valósággal, J. A. Husztaljova a Kali- nyin Megyei Pártbizottság titkára energikus, határozott egyéniség. Egy éve járt Somogybán. Emlékedről színesen mesél, azután összegez: — Sók embernek van személyes emléke, s ez jó dolog. Lehetővé teszi, hogy eredményeinkét összemérjük a barátok eredményeivel és világosabban lássuk, hol kell és lehet javítani a munkánkon. A kapcsolatok a hivatalos szervek között alakultaik ki először és aztán egyre szélesedtek. A tavasszal itt járt nálunk egy barátságvonait háromszáz utassal Somogyból. Megmutattuk nekik, hogyan élünk, milyen eredményeink vannak, és — barátok között ez így szokás — nem titkoltuk gondjainkat sem ... Minél több ember fordul meg a testvéri országban, annál joibban szolgálja ez a kapcsolat a közös ügyet, a népek közeledését. Kalinyinban a hivatalos szerveken kívül sokat segít a barátság elmélyítésében a szovjet—'magyar baráti társaság. Tagjainak száma hónapról hónapra gyarapodik. Sokan azt követően lesznek ennek a szervezetnék aktív résztvevői, miután visszaérkeztek Magyarországról. — Megvan: fogy ózik! Mivel az asszony nem válaszolt, a kőműves ezt a megállapítást telitalálatnak vélte, s növekvő önbizalommal letelepedett a keskeny partszegélyne. — Van egy otthonom a fővárosiban — mesélte. — Nem ám a belterületen, hanem a zöldövezetben. — Arca egy pillanatra elborult, mert akaratlanul is felidézödött előtte a .temető mögötti hepehupás, parcellázatlan környék, közepén, az otthonával, a talajba süppedt, egykor szebb napokat ’látott lakókocsival. — Hogy is mondjam csak ... — folytatta nehézkesebben —, nem egy palota, de a toalettet már modernizáltam egy magasba helyezett fémhordó segítséglével, és a tusoló megvalósítása is folyamatban van, hasonló módszernél ... Az asszony mindebből nem sokat értett), mégsem szólt közbe, elgondolkodva figyelte a kőműves nyílt tekintetét, amelyet a kissé dülledt szemek még egyértelműbbé tettek. — A kocsit meg egyszerűen ki lehet cserélni — vágta ki a férfi. (Folytatjuk.) Ügy látszik a nyári meleg hónapok után — amikor oly sokszor volt részünk a televízió jóvoltából, könnyed és kevés mondanivalót hordozó fiiilmeikbőll — ezúttal ismét 'biztosra kívántak menni a szerkesztők. Olyan filmeket válogattak ugyanis össze, amiknek zöme á filmszínházakban már nagy sikerrel lefutott, vagy mint például a kedden induló brazil filmsorozat, amelyet tizenöt héten át lesz szerencséjük élvezni a folytatásos filmek kedvelőinek, más 'országokban, már bizonyított. Az ugyebár természetes, hogy a Starsky és Hutch-ot vagy Scherlook Holmest inem lehet olyankor sugározni, hogy nézettségi indexe ne a legmagasabb legyen.. Ezek — olyan fix pontjai voltak a hétnek, amihez már szinte gyerekjátéknak tűnik olyan filmeket válogatni, mint a Gábor diák. Ez utóbbi műsorrake- rüllését Buda vára visszaszerzésének háromszázadik évfordulójának köszönheti. Jó apropó violt, hogy az idősebb korosztályhoz tartozó hölgyek szívlét ismét megdobogtassa a fiatal Zenthe Ferenc. Láthattunk olyan magyar filmet is, amelyre néhány éve alig lehetett jegyet kapr ni, s szívesen is’ néztük Bacsó Péter Te rongyos élet című imunkáját. Azt már kevésbé tarthattuk indokoltnak, hogy ahhoz, hogy " láthassuk a magyar filmet, előzőleg végig kell né%ni egy nyolc évvel ezelőtt készült francia alkotást, ami nem nagyon emelkedik ki a szokványos szerelmi történetek közül. A menj a mamához, a papa dolgozik című filmet nyugodtan lehetett volna későbbi időpontban is vetíteni. Igaz, a Bar csó-fdlm tizenhat éven felü-, liekhek szólt, ám azt hiszem, annyira a műisorszer- kesztők sem naivak, hogy azt higgyék, a tévébemondó Kétkedés helvett Korunk jellemzőije: az élet minden területén a változásit változás éri. Ez jó és szinte mindannyiiunk számára természetes. Alóla egyetlen 'közérdeklődésre számot .tantó terület sem volt és lesz kivétel. Mégis úgy vélem, olyan gyakori megújulás, mint ami az oktatásügyben lezajlott, kevés más közügyét jellemez. Akik a pedagógiát választották mesterségüknek, hivatásuknak, mindezt szükségesnek és 'törvényszerűnek tartják. Tudják: a tudományok fejlődése során 24 órai lemaradás is behozhatatlan. Mint a társadalomtudomány művelői elrna- nadhatatlannak tartják a változást még akkor is, ha ez a közelmúltban némely területen kevés eredményt hozott vagy néha negatív tapasztalatokat szült. Emiatt megnőtt a kétkedők tábora. Ám éppen az elsikeredett intézkedések tanulságai szülik az újabb változtatás igényét, amely a nevelésügyben sem váratott sokat magára. A szeptember 1-jén életibe liépő új oktatási törvény az oktatás egészét her lyezi új alapokra. Arról, hogy e törvény megszerkesz- tőd mit várnak a rendelkezésekről, arról sok helyen olvashatunk, hallhatunk. Ügy érzem azonban, hogy mi, gyakorló pedagógusok talán tőlük is többet remélünk! Tudatában vagyunk annak, bogy életbe lépő úji törfiilm előtti bájos mosolya, és a fölhívás elegendő ahhoz, hogy hazánk serdületlenebb ifjúsága aludni térjen. Istenem, akkor még menynyi pénz volt egy-egy filmre!.— sóhajtottam föl többször is vasárnap este, az El Cid szűnni nem akaró történeteit látva. A tömegjelenetek monumentalitását nem ellensúlyozta azonban a cselekmény joergése. Így hiába érhettem tetten az ősi emberi érzések időtlenségét ábrázoló motívumokat, összességében unatkoztam. Izgalmas alkotás volit viszont a Középkorúak című kínai film. Bár el kell mondanunk azt is. hogy európai szemmel vagyunk képesek csak nézni, s nem is film- esztétikai kategóriák alkalmazását állja ki a mű. Ennek ellenére minden kockáján találtunk valamilyen kuriózumot, számunkra érdekeset. Oka ennek az is, hogy a kínai kulturális forradalom idejéről ha van is valamiféle homályos képünk, azokat inkább olvasmányainkból, újságcikkekből szereztük. Másként jelenik azonban ez meg a művészi alkotásokban. További érdekességet pedig az szolgáltatott a filmnek, hogy kínai produkciót nagyon ritkán láthatunk nemcsak a televízióban, de a mozivásznon is. Pedig nekünk is tanulság ©os, hogy az emberi érzések az eltérő kultúra és történelem, no és a két nép közti távolság ellenére is mennyiben hasonlítanak. Látszólag tehát minden igényt kielégített a televízió. Csak azoknak lehet hiányérzetük, akik jó tévéfilmek- -re, tévéjátékokra Vágytak, és nem értek rá pénteken délelőtt, amikor Galgóczi Erzsébet Bolondnagysága című tévéfilmje volt műsoron. Igaz, ez is ismétlésként. vénnyel marod holnapra nem emelkedik hivatásunk presztízse, anyag-erkölcsi elismerése, és aligha csökken a teendő — a kétkedés helyett bizakodónk. A célok felületes ismeretéből is kiviláglik ugyanis: a törvény a tanulóifjúság érdekében, munr káinik könnyítése érdekében született. Általa alapyetően javulhat a diákok tanuláshoz, munkához, felnőttekhez való viszonya. Ennek jelentősége nem kíván magyarázatot. Ráadásként olyan — bizalmon alapuló — önállóságot kapuink, amelyre régóta várnak a pedagógusok. S ha élni is tudunk vele, jómagam ettől tar tok légin - ücájbtb, akkor a nevelőd egyéniség kibontakoztatása elől is elhárulnak az akadályok. A fokozatos beveztés lehetőivé .teszi a .törvény alapos megismerését és megakadályozza elhamarkodott végrehajtását. Ha munkánk a teljes azonosulás jegyében, és a lelki, plusz hozzáadásával történik, a várt .még távolinak 'látszó eredmények nem maradnak éli. A törvény nem képezheti vita tárgyát. Betartása, végrehajtása. legjobb tudíásiunk szerinti kötelességünk. Enél- kül csak nagyon lassan léphetünk előre, és aligha se- gíthetjlük elő gondjaink megszüntetését, oktatásügyünk felemelkedését. Góz Mihály Dr. Kercza Imre TARDI GÁBOR Lakótársak Varga István ÁZ OKTATÁSI TÖRVÉNYRŐL
