Somogyi Néplap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-01 / 205. szám

1986. szeptember 1., hétfő Somogyi Néplap 5 Ma kezdődik a tanév Bővült a megyei iskolahálózat Építőipari technikusokat és szakmunkásokat képeznek Régi gondja a megyének, hogy megfelelő, középfokú végzettséggel rendelkező szakemberekkel lássa el So­mogy építőiparát. Ezen kí­vánt segíteni a megyei ta­nács művelődési osztálya, amikor a városi tanács gaz­dasági erőforrásaira támasz­kodva új szakközépiskola lé­tesítését szorgalmazta. A cseri, volt Gárdonyi Gé­za Általános Iskola épületé­nek felújítása és bővítése so­rán kialakított intézmény megfelel a magasépítési technikusképzés és építő-, valamint faipari szakmun­kás-képzés által igényelt fel­tételeknek. Ponikfor Zoltán, az iskola igazgatója ekkor még nem bízott abban, hogy tanévkez­désre birtokba vehetik az épületet. A nyolcmillió forintos költ­séggel tervezett felújítást augusztus 27-ére műszakilag át is adták. Kabinetrendsze­rű oktatásra alkalmas a nyolc szaktanterem. Számítógépes oktatóterem, kiscsoportos foglalkozásokra alkalmas kisebb terem, tanári szoba, konyha, étkező, igazgatói szoba áll az iskola rendelke­zésére. Az átalakított épület- szárnyban helyet kapott két műhelyterem, s ezt még egy műhelyterem, laboratórium, szociális helyiségek követik októberben. Az épület hom­lokzatának és tetőszerkezeté­nek rendbetétele is a követ­kező év feladata lesz. Szá­mítanak a tanulók segítségé­re is. az udvar és a környe­zet rendezésekor. Az 512-es szakmunkáskép­ző intézet műszaki szakem­berei, tanárai, összesen 37- en, itt folytatják oktató—ne­velő munkájukat. Mindösz- sze idegen nyelvet tanító pe­dagógusokra van még szük­ség. Csaknem 370 tanuló, 36 szakközépiskolás és 330 szak­munkástanuló kezdheti meg a tanulmányait. Örvendetes, hogy a technikusképzésre 29 fiú és 7 lány jelentkezett. A fiatalok 9 szakma közül vá­laszthattak. Az építőmesteri szakmák közül a legkereset­tebb a szobafestő—mázoló. Ide másfélszeres túljelentke­zés után 25 tanulót vettek föl, de kőműves-, hideg és melegpadlóburkoló, ács—áll­ványozó szakmára is meg­felelő volt a jelentkezés. A vasbetonszerelő szakmában viszont mindössze egy. a ká­dárban két fiatal kezdi meg tanulmányait. Ponikfor Zoltán igazgató elmondta: igyekeznek minél jobb kapcsolatot kialakítani a vállalatokkal, ahol szakmai gyakorlatot végeznek a fiata­lok. A vállalatoknak pedig már most érdemes gondol­kodniuk azon, hogy ösztön- díjrendszer kiépítésével ma­gukhoz kössék a leendő tech­nikusokat, szakmunkásokat. További profilbővülést is hoz az új tanév. Siófokon a kereskedelmi szakmunkás- képző intézet új tizenkét tantermes épületében az idén vendéglátóipari szak­középiskolai osztályt indíta­nak, Barcson a vízügyi és erdészeti szakközépiskolá­ban megkezdődik az erdész- technikus-képzés is — ki­egészítve a tavaly indult vízügyi technikusképzést. Toponáron a Móricz Zsig- mond Mezőgazdasági Szak- középiskolában ez évtől ál­lategészségügyi technikusi osztály kezdi meg tanulmá­nyait. Fonyódon pedig az 521-es szakmunkásképző in­tézetben mától híradásipari szak közép isik ólai osztály in­V. Á. duil. kótársak A 25. — Aki dolgozik, az köp­köd. szarmadzag — állította Laskai. — Ebben nem vagyok bi­zonyos. Krokodil képű... Laskai komótosan fele­melt egy terméskövet, és megindult a fiatalember fe­lé. A kőműves eléállt, mell- betaszította, mire a másik nekitántorodott a sátor ol­dalának, ott ringott egy ide­ig, kezében a terméskővel. — Köszönöm, Dénes úr — mondta a fiatalember. — Igazán lekötelezett. Alka- lomadták majd meghálálom. — Kussba legyen ám ma­ga is! — rivallt rá a kőmű­ves. — Leesne a karikagyű­rű az ujjáról, ha segélne a jövendő anyósán?! A fiatalember erre csupán annyit válaszolt, hogy ez- idáig nem állt módjában ka­rikagyűrűt vásárolni. — A'fckor is megfoghat, és odébbvihet valamit! A fiatalember most szol­gálatkészen kinyitotta a sze­mét, s udvariasan tudakolta: mit fogjon meg, és hqvá te­gye, hogy azután nyugodtan napozhasson tovább. Az asszony a védelmére kelt: — Ne bántsa, mester. Nemsokára dolgozni fog, és sok pénzt hoz a házhoz. A kőműves nyelt egy na­gyot. — Tudom: men.tőcsónakos lesz a strandfürdőben ... Havi kétezerért. Tavasz óta fújja ezt a nótát. — Nagyon téved, most másról van szó — mondta álmatagon Bakos Áron. — Zöldséget fogok árulni a parton. Képzelje csak el! én kezelem a mérleget, a pénzt... — Szóval máris csaláson jár az esze! Becsapni a né­peket ... Százéves a Petőfi iskola ziumban, a többiek szak­munkásképző intézetekben, illetve gép- és gyorsíróisko­lában tanulnak a következő években. A középfokú okta­tásban csaknem ezer tanár, elméleti és gyakorlati ok­tató dolgozik. Az új tanéviben bővültek a középfokú oktatásban részt vevő diákok választá­si lehetőségei. Nagy előre­lépés, hogy a megye fejlődé­sében kulcsfontosságú ága­zatban, az építőiparban Ka­posváron is beindul a kö- zépkáderképzés. Tegnap a felújított Cseri úti iskola­épületben ünnepélyes kere­tek között adták át az Épí­tőipari Szakközépiskolát és Szakmunkásképző Intézetet. A rendhagyó évnyitón a megye és a város számos ve­zetője vett részt, köztük Tóth János, a megyei párt- bizottság titkára, Csapó Sándor, a városi pártbizott­ság titkára és dr. Balassa Tibor, a megyei tanács el­nökhelyettese. Papp János városi tanácselnök évnyitó beszédében elmondta: kettős jelentősége van a megye- székhely tizenharmadik ön­álló középiskolájának. Az egyik hiányt pótol: a ma­gasépítő technikusi pályára készülőknek ezentúl nem kell más megyében végezni tanulmányaikat. Másik ren­deltetése a megyei szakok­tatás profiltisztítása. A ko­rábbi, kinőtt iskolaépület helyett ezután zavartalanul, megfelelő személyi és tár­gyi feltételek között tanul­hatnak az építőipari és fa­ipari szakmák szakmunkás- tanulói. RAJT ELŐTT Az asszony ismét közbe­szólt: — Nem csal, mert anélkül is szépen fog keresni. Meg­ígérte, hogy hozzájárul az építkezéshez, anélkül nem is tudnánk elég pénzt előte­remteni magának. A kőnűves már nem nyelt — nyeldekelt. Méghogy neki a napiapó here munkaked­vétől függjön a bére! Már nyitotta volna a száját, hogy egyszer s mindenkorra kimondja a véleményét, ami­kor megakad a szeme az asszony napégette nyakán: egy izomszál feszült-Jazult, ahogy dolgozott. Nézte egy darabig, azután kimondta. — Elválik... Laskai eközben legörgette mellkasáról a terméskövet, kiszabadította magát a sá­torlapból, s folytatta volna útját a fiatalember felé. immár üres kézzel, de annál elszántabban. A kőműves útját állta. — Hallhatta: a fiatalúrtól függ a maga bére is ... Emese félredobta a divat­lapot. kéjesen nyújtózott, s Bakos Áronra hunyorított. — De először nekem veszed meg az aranyláncot, amit ígértél! Laskai haragja máris a lány ellen fordult: — Magácsfca majd akkor kap láncot, ha én ki leszek fizetve! Különben a fiúja kap láncot, de nem a nya­kára, hanem a csuklójára, azt garantálom.. . — Hagyják abba, kérem! — emelte fel a fejét az asz- szony. — Ügy van, tartsák a szá­jukat — hurrogott rájuk a kőműves is. Karonragadta Laskait, és a megtisztított téglarakáshoz vezette. — Egyelőre maga velem álla­podott meg, tőlem kapja a járandóságát, nekem szóljon, ha valami baja van. Most pedig: munkára! Laskai kelletlenül dolog­hoz látott, a kőműves is el­foglalta magát. Bakos Áron félkönyékre támaszkodott a napozóágyon. — Apropó, Dénes úr, nem érdekli véletlenül a Pa- rasztbecsület? A kőműves kezében meg­állt a malterkeverő kanál. — Mit akar ezzel? — pil­logott ellenségesen. (Folytatjuk.) Film Boglárlelléről Félórás videofilmét készít Boglár.lelléről a helyi tanács. Mit ad a város az ide láto­gatóknak és mit a lakosság­nak? — ezt mutatja be a társadalmi összefogással, té­vés rendező irányításával készülő alkotás. A munkák május óta folynak, s előre­láthatólag az év végére ké­szülnek el a négynyélvű te­kercsek. Ma az ország mintegy négy és fél ezer iskolájában több mint másféLmilldó diák kezdi meg a tanulást. Nem csekély feladat áll tanulóik és pedagógosok előtt: ebben a tanévben már az új ok­tatási törvény szellemében kell végezniük az oktató­nevelő munkát, szervezni az egyes intézmények belső életét. A hétvégén megyénkben is mindenütt megtartották az évnyitókat. A 178 általá­nos iskolába összesen mint­egy 43 ezer kisdiák iratko­zott be. A száztíz nyolcosz­tályos, illetve hatvannyolc csak alsó tagozatos iskolá­ban 3 200 pedagógus foglal­kozik majd a legkisebbek oktatásával. A megye huszonnyolc kö­zépfokú tanintézetének első évfolyamaiban több mint négyezer diák kezdi meg az idén tanulmányait. Közülük majdnem ezren szakközép- iskolában, 780-an giminá­Éppen száz évvel ezelőtt, a külvárosi lakosság számá­nak növekedése miatt Ka­posváron, az Űj utcában egy nosszú cselédházat elemi is­kola céljára szemeltek ki. Két tanerővel, néhány tucat tanulóval kezdődött meg a tanítás. Az intézmény neve: Petőfi Sándor Általános Is­kola, s ma 42 nevelő és 604 diák népesíti be a többször bővített, modernizált épüle­tet, a város legrégibb, ma is eredeti rendeltetése szerint működő alsófokú iskoláját. Az intézmény nevelői évek óta gyűjtik a dokumentumo­kat. A mostani évfordulóra elkészült a teljes iskolatör­ténet. A sokszorosított kró­nikát kézhez kapja minden diák, s többen a régi .tanít­ványok közül is. A kiadványban összegyűj­tött adatok egy intézményről mesélnek, amelynek sorsán nyomott hagyott a város és az ország történelmének, fej­lődésének minden mozzana­ta. A régi cselédház kiegé­szítésére 1901-ben épült meg a mai földszintes első, majd tizenkét évvel később a hát­só — akkor még szintén egyszintes — épület. Az el­ső világháború mind a taná­ri, mind a diáklétszámot visszavetette. A nehéz idők­ben ínségkonyhát nyitottak az alagsorban. 1938-tól ismét katonai célokra' kellett áten­gedni az iskolát. 1951 hozott újabb bővü­lést: akkor kezdődött a má­sodik épület emeletráépítése. 1952-ben beindult a napközi, 1957-ben — a városban el­sőként — a politechnikai óktatás. Azóta szinte min­den évben gyarapodott az is­kola. A költő születésének 150. évfordulóján ünnepélyes szoboravatáson vette fel a Petőfi Sándor nevet. A ta­nuló és nevelőlétszám időről időre gyarapodott, majd egy- egy új iskola nyitásakor megcsappant — hogy aztán újra növekedjék, egészen a mai. igen magas létszámig. A centenárium .tiszteleté­re az átlagosnál sokkal ün­nepélyesebb volt a tanévnyi­tó. Az ünnepségre meghív­ták a 70 évvel ezelőtt ide járó, öregdiákokat, s szala­got kötöttek a patronáló honvédségi alakulat által ajándékozott centenáriumi zászlóra. A gyerekek föl­elevenítették a hasonló al­kalmakkor elkerülhetetlen tornaünnepély szokását. Dél­után a Laítinca művelődési központban hangulatos, kö­zös emlékidéző műsort adtak az egykori és mai diákok. Az évfordulóra az iskolá­ban kiállították két egykori tanítvány: Leitner Sándor festőművész és Ficzere Má­tyás fazekas népi iparmű­vész munkáit. A megyei mú­zeum az egyik tanteremben egy századeleji osztályt ren­dezett be korabelli bútorok­kal, harmóniummal, szemlél­tető eszközökkel. A tanítás megkezdése után is látható lesz a folyosón az a néhány tárló, amely nagyrészt a gyerekek munkáját mutatja be. A szülőktől, nagyszü­lőktől összegyűjtött régi is­kolai értesítők, bizonyítvá­nyok, fényképek és egykori használati tárgyak bepillan­tást engednek az évtizedek­kel előtti iskola hétköznap­jaiba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom