Somogyi Néplap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-27 / 228. szám

6 % Somogyi Néplap 1986. szeptember 27., szombat GYERMEKEKNEK Szarvasbőgés Augusztus végén ki-ki mentünk a vadászterületre hallgatózni. A fülledt, nyá­rias meleg időben késett a magyar erdők legszebb har­sonája. a gímszarvas hímjé nek messzehahgzó hangja. Ez a különös hang.nemcsak a vadászatot ejti ámulatba, hanem mindenkit, akinek sikerül hallani. Széchenyi Zsigmond neves vadászunk mondta: „... a világon sehol sincs szebb szarvasbőgés, mint a mi ha- zánlkfoan, Magyarországon”. ö bizonyosan meggyőző­dött róla, hiszen sok helyen vadászott a világon; Alaszká­tól Afrikáig, Indiától a tiroli hegyekig. Számos könyvet int rendkívül szép, érthető stílusban, -melyet — meg­győződésem — nemcsak a vadászok olvasnak szívesen, hanem a vadászattól távol állók is. No, de ne kalandozzunk el ilyen messzire, hiszen itt ülünk Andrissal a kedvenc magaslesünkön. Hátunkat HÁZ KÖRÜLI RAGADOZÓ A menyétfélék családjába tartozó nyestektől a téli hó­napók alatt sincsenek bizton­ságban a baromfiólak szár­nyasai. A bokros, sziklás te­rületek lakója, a szürkés,bar­na bundájú, rendesen fehér torokfoltú, görény nagyságú állat szívesen megtelepszik az ember közelében is — par­kokban, kertekben, padláson. Nem gyakori állat, sőt olyan ritka, hogy emiatt vé­detté nyilvánították. Ahová viszont befészkeli magát, ott nagy pusztítást végez. Éjsza­ka jár zsákmány után, s olyan óvatos, hogy évekig el­lakhat feltűnés nélkül a köz­vetlen közelünkben, hacsak nem a baromfiólban garáz­dálkodik. Táplálkozásában egyébként nem válogatós, el­fogyaszt minden nála kisebb emlőst, madarat, hüllőt, la­kott helyeken pusztítja a patkányt, az egeret is. Áldo­zatainak csak a vérét és az agyvelejét fogyasztja el. Rendkívül gyors és fürge mozgású, igen jól kúszik, s akár a sima falon is bizton- sággal'közl eked ik. Júliusban és, augusztusban párzik. s annak sikeres vol­táról csaknem egy évig sem­mi sem árulkodik, lévén, hogy a menyétfélék hajlamo­sak az úgynevezett nyugvó terhességre. (Ez azt jelenti, hogy párzás úján a megter­mékenyített pete nem indul azonnal fejlődésnek, hanem csak rövidebb-hosszafob ideig tartó nyugalmi időszak után kezd fejlődni.) Az anya áp­rilisban-májusban három- hat kölyiköt ellift. A kicsi­nyek csupaszon és vakon jönnek a világra, de egy-két hónapos korukban már ön­állóan esznek, sőt vadász­nak. Egyéves korukban pedig elérik végleges nagyságukat: 60—70 centiméteresre nőnek, s ebből 25 centi jut bozon­tos farkukra. Képünkön egy felnőtté ser­dült, szép és értékes bundá­jú nyestet láthatunk. szinte égeti a nap, mert elég korán fölkapaszkodtunk. A kis unokám szorgalmasan nézegeti a siskanáddal be­nőtt fenyvest, melyben egy- egy nyíres folt is található. Előttünk a tölgysorok is szé­pen kinőttek már „a vad szája alól”, az erdei fenyők meg helyenként emberma­gasságúnál is nagyobbak már. Sók a vitánk az erdőt telepítőkkel és felújítókkal, -nem tudnak eredményes munkát végezni, mert a cse­metéket lerágja a vad. A vad viszont az erdő lakója. Közben Andris már a har­madik őzet mutatja a kisebb fenyők között és a szajkók állandó riasztására is felhív­ta figyelmemet. Ennek az erdőrésznek a legmagasabb pontjára állí­totta a közelmúltban elhunyt Váradi Jósika vadőrünk a magaslest. Innen jól látható az elmúlt évi vágásterület beerdősített része, melyet már kezd beborítani a tejfe­hér köd; Ahogy a nap las­san ereszkedik a fák teteje felé. úgy nyúlik felénk dél­nyugatról a köd, lassan be­bújik a buckák közé. Amikor aztán a nap vörös korongjá­ba beleszúr az erdei fenyő heigyes csúcsa, akkor már köd borítja az egész tavalyi vágásterületet. v El is csodálkozunk, hogy mit láthat vajon a hangosain riasztó őz, melynek bau-bau- zásét visszhangozzák a szá­laserdők magas fái. Hamaro­san megtaláljuk a magyará­zatot az őz felháborodására, mert a vágáson keresztbe kocog hat vaddisznó, mit sem törődve az őz „ugatásá­val”. Enyhe szellő simogatja jobbról az arcomat, hideg lett a levegő, fel is veszünk egy-egy jó meleg pulóvert mindketten, aztán távcsővel pásztázzuk a fenyvest. Lenn a vágásban meglát­tuk a hangoskodó őzbakot, mert a köd megvékonyodott, aztán még három újabb vö­rös folt is előkerült a sötét­zöld fenyők között. Andris mutatja, hogy már hét őzet látott - eddig, aztán hirtelen megáll a feje és a kezével az ej-dő széle felé mutat. Én is odairányozom a távcsövemet. Egy szarvastehén ál] mozdu­latlanul az akácos szélén, majd néhány . méterbe mel­lette föláll egy borjú, pár perc múlva kiiballag a fák közül egy szarvasbika. Agan­csának mindkét szárán hár­mas korona. — Tizenkettes — súgja Andris. — Nem nagy agancs, de szép szabályos, egyforma ágakkal. Hány kiló lehet? — Hat, hét — felelem —, de ez nem lőhető, mert kö­zépkorú. Legfeljebb 7—8 éves lehet. Ebből még nagy agancs lesz, ha megéri a 10—12 évet. A bika közben elballagott egy bokorhoz és az agancsá­val verni kezdte. A tehén és a borjú mozdulatlanul állt, szerencsére nem felénk, ha­nem oldalt fordított fejjel -néztek valamit. Nyolc óra után egy kis ba­goly háromszor körülrepülte a lest és leszállt a fejléc sar­kára. Tágra nyílt világító szeme csodálkozást váltott ki és ahogy odaszállít, olyan hangtalanul el is reppenf. A köd egyre sűrűsödött, 'elta­karta a szarvasokat is. Be­tettük a párnákat a hátizsák­ba, aztán lassan leereszked­tünk a létrán. Amikor elin­dultunk az autó felé, akkor szólalt meg a szarvasbika, csak így röviden: Eö! Augusztus 22-én az idén is megkezdődött a szarvasbő­gés ... Tóth Ferenc Bede Anna versei Petró Kanyarog a metró. Rajta ül a Petró. A Petró az matróz, de azért ő metróz. Megzöttyent a metró, hasra esett Petró. így jár minden matróz, ki szárazon metróz! A hiú sziú fiú Folyóparton járt a hiú sziú fiú. Vízbe nézett, mert a sziú fiú hiú. Vízbe pottyant ott a hiú sziú fiú! Sáros! Sír is. mert a sziú fiú hiú. Szóvirág Ha a virág szirmaiban ta­lálható betűket helyes sor­rendben olvassátok össze, egy közmondást kaptok eredményül. Hogy szól ez a közmondás? (A helyes választ megta­láljátok a 15. oldalon.) Labda­játékok Ha összejönnek a fiúk, és kerül egy labda is, csak a foci jöhet szóba. Pedig meny­nyi érdekes játék játszható labdával! Remélem, egyik- másiknak sikere lesz. HINTAFOCI Kellékek: egy felszerelt hinta, egy labda és egy mű­anyag kugllkészlet. A játék menete: A játékos felül a hintára, meghajtja magát és a harmadik lendü­letnél az álló labdát az öt méterre felállított kuglik felé rúgja. Amennyit ledönt, any- nyi pontot kap. Nehezíthető a játék, ha távolahb helyezi­tek el a bábukat, vagy ha csak egy kuglit állítotok fel! KI LESZ A GÓLKIRÁLY? A ház falára, vagy vala­milyen kemény helyre raj­zoljátok fel egy kaipu körvo­nalait (kapufáit). A belső részt osszátok fel kilenc egyenlő négyzetre. Számoz­zátok be az 1. számú rajz, vagy saját elképzelésetek alapján. Feladat: a labdát 10—15 méterről az általatok megjelölt négyzetbe kell rúg­ni. Akinek sikerül, az annyi pontot kap, amennyi a négy­zet száma. Ha a labda nem a tervezett négyzetbe megy, akkor az eltalált négyzet szá­mának csak a fele jár. KARIKAFOCI Egy faágra vagy valami szilárd pontra függesszetek fel páronként egy-egy kari­kát a játszó páros fejénél 50 centiméterrel magasabbra. Feladat: a párok egymásnak úgy fejeljék át a labdát, hogy az a karikán áthaladjon és az ellenfél fejére szálljon. Minden jó labdatovábbítás 1—1 pontot ér. (2. számú­rajz.) LÁBTENISZ Ha a hálót a röplabda-- méretű pályán a földtől szá­mított 1 méterig leengeditek, akkor máris kész a lábtenisz- viagy ahogy ismertebb, a „lábtangó” pálya. Az aszta­litenisz szabályai szerint kell játszani. A pálya nagyságá­tól függően döntsetek. hány fős csapatokkal játsszatok le a bajnokságot. Régmúlt idők hobbijai Még nem létezett a hobby, vagy ahogyan ma írjuk ma­gyarosan: a hobbi, a gyűjtés, azonban már akikor a szak­emberek szenvedélyévé vált. Igaz, hogy csak a dúsgazda­gok hódolhattak neki, de ta­lán éppen ennek köszönhet­jük, hogy sok-sok érték ma­radt fenn a késő utókor szá­mara. Most egy kis ízelítőt adunk belőle. A krónikák szerint a mű­alkotások első rendszeres gyűjtője Nagy Sándor, az ókor egyik legnagyobb ural­kodója, a makedónok királya volt. Egy-egy győztes csatá­ja után végeláthatatlan sze­kérkaravánokkal hordat-ta el a leigázott tartományok mű­kincseit. A rómaiaknál már köz- kiniccsé váltak ezek a gazdag régiséggyűjtemények. Julius Caesar tanácsára " Asinius Pollio szabad bejáratat en­gedett a művészet barátai­nak és a kíváncsiskodóknak, Augustus császár barátja, Harangozó vitézek Réges-régen, a világ in­nenső végén volt egy falu, hozzá meg, köhajításnyira egy másik. Mindkettőben harangoztak a lábukkal a gyerekek a krumplileves­hez. De, mert rátartiak vol­tak, lesték az/ órát, perccel előbb kezdhessék, mint a másik falusiak. Na, akkoriban történt, hogy arra járt egy zászló- szakállú, katonafogó gene­rális. Felfogadott minden kislegényt, aki délebéd előtt kongatott az asztal alatt. S egy szép, piros 'arcú, har­matpárás hajnal hasadtára össze is gyűjtött a seregé­ibe száznál több maszatos, csákótlan gyereket. — Nem lesz jó! —mond­ta a reggeli szemlén a zász­lószakállú generális —, csá­kó kell rátok, paroli meg paszomány és csillag is, krumplivirág annak, aki a krumplilevesnek leginkább húzza. A generális főzött egy nagy kondér krumplilevest, tett bele babért, majorán­nát. kakukkfüvet, meg per­sze paprikát is pirított, amíg a gyerekek körülülték a két falu legnagyobb aszta­lát, s kongatták, hogy a harangozó sem különben! A generális meg csak ka­varta, kavarta a krumpli­levest, míg rá nem buk­kant-bökkent, hogy kivel is varrassa vitézeinek a esc - kőt, dolmányt, paszományt. A harkályra esett a válasz­tása, mivel annak úgy ko­pog a csőre, mint a varró­gép tűje. Közben megleste, kinek hogyan jár a lába. Hát, látta ám, hogy a Peti Palkó a legkülönb kisle- gény. Ügy harangozott, hogy a Tiszán innen, de még a Dunán túl se akadt párja! Meg is tette tizedes­nek, és rögtön két krump­livirágot varrt a parolijára. A harkály meg közben bükkfából, fűzfából faragta a sok csákót, dolmányt, pa­rolit, paszományt. Mond­jam-e, a századik csákóba beletört a csőre. És ebből lett a baj! Mert pont a Peti Palkónak nem jutott csákó, meg paszomány. így aztán hiába volt tizedes, nem állt neki vigyázzba senki. A generális meg megszökött, mert otthon fe­lejtette az óráját. Vallató Géza Agrippa kezdte elsősorban sürgetni a magántulajdon­ban levő műkincsek állami tulajdoniba vételét'és egyesí­tését. Javaslata az állampénz­tár szegénységén bukott meg. Ha ez sikerül, akkor Róma a történelem legelső és ta­lán legnagyszerűbb közgyűj­teményének a birtokába jut­hatott volna. Ki volt az első magyar öt­vösmester? Nevét IV. Béla király 1234-ben kelt arany­pecsétes oklevele őrizte meg a számunkra. Az irat szerint Mária királyné udvari ötvös- mestere Szemőcs mester volt, akinek a király nemességet adományozott. A híres mes­ter főként edényeket, éksze­reket és fegyvereket készí­tett, olyanokat, amelyek mél­tó versenytársai voltak a nyugat-európai mestermű- veknök. Hazánkban az államalapí­tás utáni években kezdtek felfigyelni a könyvekre. Már a 11. században 800 kötetes könyvtára volt a pannonhal­mi monostornak, amely ko­rabeli mértékkel mérvé hihe­tetlenül nagy volt. Mátyás király több mint 500 kötetet számláló udvari könyvtárának első szerzemé­nyei firenzei kódexmásoló és miniatúrafestő műhelyekből érkeztek. 1476 után a király Budán is felállított egy mi- mátordskolát és egy könyv­kötőműhelyt. Ma a világ nagyobb gyűj­teményeiben 170 azonosítha­tóan valódi Corvina találha­tó. Ezéknek egynegyede ha­zánkban, közgyűjteményeink tulajdonában van. Bethlen Gábor Gyulafehér- várott olyan építkezésbe kez­dett, mint amilyen Mátyás palotája volt. A szekerek lá­daszám hordták a legpompá­sabb árukat: asztaldíszeket, orvosszereket, szöveteket, bronz- és üveg gyertyatartó­kat, drága bútorokat, gobeli­neket, viaszgyertyákat, és be­főtteket, sőt még gyümölcsö­ket is. Bethlen egy ilyen szállítmányért nyolcezer aranyforintot fizetett. Ekko­ra összegből egy nagyobbacs­ka templomot építtethetett volna fel, vagy tizenöt gye­reket válthatott volna ki a török rabságból. GYERMEKSZAJ — Miért éppen ezt a két barátodat hívtad meg a szü­letésnapodra ? — Mert ők nem szeretik a süteményt! *. * * — Gyerekek, mit tartalmaz az alma? — kérdi a tanítónő. — Kukacot! — felelte egy tanuló. * * * — Hányféle úszást is­mersz? — kérdik testnevelés- órán. — A mellúszást, a pillan­góúszást és a ... mentőövön való úszást. * * * — Mit kell csinálnunk a tankönyvvel, hogy mindig tiszta és új maradjon? — kérdezte az osztályfőnök. — Az a legjobb, ha egyál­talán nem hozzuk el az is­kolába — hangzott a válasz. * * * — Milyen bogyókat is­mersz? — kérdezte a taní­tónő. — Amelyiket meg lehet enni. * * * Diákbölcsesség: Ha te a táblánál azt hallod, hogy súgnák neked az utolsó pád­ból, azt jelenti, hogy abszo­lút hallásod van. * * * Egy fogalmazásból: A ku­tya hasával fekszik a hátán és alszik. (Oroszból fordította: Mizser La­jos)

Next

/
Oldalképek
Tartalom