Somogyi Néplap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-27 / 228. szám
' 1986. szeptember 27., szombat Somogyi Néplap SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK Egy bokor faragó Az egyik bokor Buzsák. Győrffy István A magyar táj és népismeret könyvtára sorozat egyik kötetében említi: „A pásztorok szarufaragásán a Felső-Tisza vidékén de még inkább Somogyiban olyan karcolt díszítőelemeket találunk, amelyek a honfoglaláskor! leletek motívumaival egyeznek. Ebben a nemben- a legkiválóbb művész Kapoii An,tál (juhász ,ós fia. Az öreg Kapoii két év előtt — a kötet, amelyben az idézet található, második kiadásban 1939-ben jelent meg — -a Somogy megyei Buzsákon tanfolyamot tartott a dunántúli pásztoroknak.” Virul ‘ma is ez a faragóbokor. A buzsáki faragók vetélytársai a hímzőasszonyoknak. Kálmán Istvánná népi iparművész annak a Zalából indult és a Marcali (melletti Kopárpusztán faragóvá vált Kálmán Istvánnak a felesége, aki a dunántúli pásztorfaragások hírét öregbítette, azt tartja, hogy a buzsáki emberek különleges kézügyességének köszönhető a sok szép faragás, "hímzés. A másik bokor jóval később alakult ki: azután, hogy Kálmán István Balatonfenyvesen letelepedett. Sok tanítványa ingázott azokban az években Buzsák és Fenyves között. Balatoni enyvesen jelenleg is több család él faragásból, a háziipari szövetkezet ad számukra munkát. Mintha a telkeket is úgy választották volna ki, hogy minél közelebb legyenek egymáshoz. Elrejtőzve élnék a Balaton-part nyüzsgő világában — közelebb a berekhez, a villasor mögött. Ahová először bekopogtattam, meglepődve olvastam a ház falán: Faragtalak. Tomity János és felesége lakja a nyaralóházak divatját követő felirattal díszelgő házat. A két faragó keresetéből épült a lak, de már csak az asszony forgatja a bizsókot, a férje rokkantnyugdíjas. A szomszédos épületre mutatnak: itt lakott Márton János, a népművészet mestere; ő a Tisza vidékére költözött egy esztendeje, ahol szintén virul a pásztor művészet új hajtása. A közeli Dráva utcában Tián Istvánnét találjuk. S ellátunk a Munkácsy utcáig: ott Tapolczai Sándor és felesége lakilk. A szomszédban meg Sípos Géza. A Balatoni-enyvesen letelepedett faragók mestere (Kálmán István volt. Feleségét, lányát, vejét fád óra járásra, Alsóbélatelep határában kerestük föl ott nemcsak a neves somogyi pásztorfaragó emlékét, néhány szép munkáját őrzik, hanem ápolják a hagyományt is. Kálmán István a Kapottak mellett az egyik legnevesebb somogyi faragó, a -múlt század végén a Zala megyei Petőihenyén született. A Marcali alatti Kopárpusztán pász- torkodott, mikor rátalált a kitűnő néprajzi gyűjtő, a keszthelyi múzeum akkori igazgatója, dr. Madarassy László, ö fedezte foil a tehetséges faragót. S a múzeum számára ő vásárolta meg első munkáit is. Amikor Kálmán István Balatonfenyvesen letelepedett, a környék ismert faragójaként a népi tehetségekkel is foglalkozott. Tanítványai közül a legismertebb Tomity János és Tapolczai Sándor. Mindkettőnek farag a felesége is. Továbbá Somogyzsitfán Vas János. Az utóbbinak a családjában a lánya forgatja ügyesen a bizsókot. Buzsákon ól Gyanis László. Ebben a soriban említhetjük az iskolát teremtő faragó feleségét és lányát ia. — Ki gyalog, ki kerékpáron vágott neki az útnak, hogy fölkeresse a férjemet Balatonfenyvesen — emlékszik Kálmán Istvánná. — A legtöbben Buzsákról jöttek, hogy tanuljanak tőle. Nálunk is ebédeltek. Mintha iskolába jöttek volna: este haza térték, hogy másnap újra együtt dolgozhassanak a mesterükkel. Rajzolni is tanította őket, mert jó ízlése volt. Írni sosem tanult meg. Emlékszem, egyszer fölkereste egy fiatalember és azzal . kezdte: „Mennyit lehet ezzel a munkával' keresni?” A faragásaira már rá sem nézett a férjem ... A pásztorművészet nem ismer olyat, hogy nők is foglalkoztak volna faragással. Üjke- letű foglalat osság .ez a nők körében. m — A férjem nem tanított nőket. Engem sem; úgy kellett ellesnem a (titkát —meséli az asszony. Több tanítványának a felesége viszont azóta is farag. A férje mellett tanulta meg. Kálmán István lánya, Horváth Gyuláné ugyan a mester tanítványa volt, ám tehetségét az apa csak később fedezte föl — amikor a lány az első faragásait eléje tettei A korabeli filmhíradó készített egy idilli jelenetet Kálmán Istvánról. Ennek egyik képsorában fölismerjük a hároméves kislányt, amint farag. De az csak később dőlt el, hogy apja nyomába kíván lépni. — A papa nem akarta, hogy faragják. Titokban azonban nagyon örült. .. Kálmán István faragó lánya már iBalaton- fenyvesen született. A papa — ahogy a lánya nevezi — akkor ötvennégy éves volt. Ezután még harminc együtt töltött év következett. A fenyvesi — és a buzsáki — faragók a feleségüket tanították meg a bizsókkal való foglalatosságra. Horváth Gyulóék esete rendhagyó. — Évekig hőtűgépszerelőként dolgoztam. Sokat voltam távol a családtól, s a keresetet sem tartottam kielégítőnek — meséli Horváth Gyula.-.S mintha előre sejtette volna, hogy kíváncsi újságíró érkezik a házihoz,, a fűrészgép mellől lépett a iszobába ... — Ugyan már, öltözz át hullik rólad a sok forgács — intette' a felesége azzal a szándékkal, hogy férjét is az asztal mellé hívja, ahol vele és édesanyjával beszélgettem,. A hallban az apa és lánya faragásai. Egymás mellett. Elém teszi őket. A csont- és szarufaragások rokonok. A pásztoréletből vett jelenetek díszítik a két tülköt. Horváth Gyuláné és a férje a szövetkezet megrendelésére különféle használati tárgyakat készít; elém az asztalra fűszeresdobozok kerülnek. Öriznek-e valami emléket a hagyományból, a pásztorfaragásból? — kérdezném, de már fölösleges. A látottak meggyőznek. Kezemben olyan használati tárgyak vannak, amelyek díszesek ugyan, de nem dísznek valók. Űj szelek fújnak a szövetkezetben is. A dísztárgyakat kezdik fölváltani a használatra szántak. — A hatvanas években kezdtek el az asz- szonyok faragni. Itt Balatonfenyvesen is. Jó megélhetést biztosított akkor ez a .munka a családnak. S mai is annyit keresünk, mint húsz ével.. Az órabérünk ugyanis nem változott. Ahhoz, hogy jusson is, maradjon is, napi tíz-tizenkét órát dolgozunk. Gondolom,, elmondta ezt már a többi faragó is. Nem panasznak szántam. A családi emlékek közül néhány fénykép is előkerül. A papáról készültek, faragás közben. Aztán egy becses aranyérem: a kaposvári virágoslhét díja. 1934-ben nyerte el Kálmán István a faragásaival. Szombaton délelőtt Tapolczaióknál a faragás a legfontosabb házimunka. A tűzhelyen nem gőzölög még a leves, illetlenség -is lenne megkérdezni ilyenkor, hogy mit ebédelnek. Kálmán István tanítványa 1957 óta dolgozik a szövetkezetnek, népi iparművész. Nos, hol született? Kitalálhattam volna: Buzsákon. Boszkovics János, a gulyás és a Jancsikity testvérek keltették föl a kisfiúban az érdeklődést a faragás iránt. A Balatonfenyvesen a fiatalokat maga köré gyűjtő mester, Kálmán István tan-ítgatta. Megsárgult újságokat rakott elém ott jártamkor. A Néphadsereg 1960. február 27-i számában egy fényképes beszámoló olvasható Tapolczai Sándor honvéd laktanyai életéről. „A Dobó István laktanyában találkoztunk vele. Este volt, Tapolczai Sándor honvéd a KISZ- -klubban szorgoskodott. Vaskos tenyerében szinte elveszett a bizsók — a kis (pengéjű kés —, amint boszorkányos ügyességgel belehasított a körtefából készült dobozkába. Kése nyomán buzsáki motívumok formálódtak, virágok, levelek, gyönyörű (motívumok születtek.” A fiatal fafaragó munkáit nemcsak itthon ismerhette meg ,a közönség. Moszkvától Brüsszelig számtalan helyen kiállították. 1960-ban egy országos pályázaton első díjat nyert faragott kürtjével. A nyitott ablakon gondozott gyümölcsfák néznek be a konyhába, ahol férj és feleség dolgozik. A házigazda néhány díszdobozból csendéletet rak ki. Zsűrizett faragások. A pásztorélet jeleneteivel díszített tárgyak, igényes munkák. Esztergályozott bütykösök várnak díszítésre. Unicumosüveget rejtenek a palástok. Kálmán Gyula ötlete nyomán születtek. Kezembe veszem az egyiket. Tapolczai Sándor egyik szemével azt figyeli, (mikor bököm ki végre: — Hogyan került az üveg a fatartóba? összenevettünk. — A titkát lesd, nemde? Ezen a puszta bütykösön talán még észreveszi, ha jó a szeme, hogy hol illesztettem össze. Faragás után már nyomát sem találja a ragasztásnak. A durvább vésést az ember végzi. Az asz- szonykéz a finomabb faragást. — A pásztorfaragásból mit őriznek ezek a tárgyaik ? — A motívumokat. Mert a technika megváltozott. Bizsókon, vésőn kívül régen a faragók nem ismertek imás eszközt. Ha ezekhez ragaszkodnánk ma is, hideg vízre sem futná a keresetből. A gépi előkészítéssel sok időt megtakarítunk. Régebben többet szerepeltem kiállításokon, egy alkalommal harmadik díjat nyertem az idősebb Ka-poli-pá- lyázaton. Most első a megrendelés. Balatonfenyvesen bokorban élnek a faragók. Egy szövetkezetnek dolgoznak. Egymással baráti a kapcsolatuk. Nem szül féltékenységet közöttük a munka. A faragó asszonyokra azonban sokan irigykednek. Otthon dolgozhatnak, férjük oldalán. Meg nem áld Tapolczai Sándornak és feleségének a keze beszélgetés közben. Fiuk tüsténkedik a vendég kínálásával. A tizenhét éves Tapolczai Tamás a boglárlellei szakközépiskolában kertészeti (gépésznek tanul. Keze nem áll rá a faragásra. Szombat (lévén és hogy közeleg az ébéd ideje, magától mondja: <— Ha édesanyám nem ér rá főzni, magam készítek -ebédet. Több a hasznom a konyhában, mint a fűrészgép mellett. Egyszer nyúltam csak az esztergához, akkor is kifordította a kezemből a kést a gép; tönkrement az anyag. Világos színű a juhar, amiből a bütykösök készülnek. Látszólag könnyen szalad benne a véső. A kezelés után kapja azt a színét, amilyennek a boltokban látjuk. A fa, különösebben az értékesebbje, drága. Ezért dióból, körtéből ritkán faragnak. A késnek is nehezebben áll ellen. De ha belekarcol, az ügyes kéz csodát teremt belőle. Fodor Andrást egy vers megírására ihlette a buzsáki Kara Lajos faragó. Így emlékezik meg az elvesztett barátról: Igen, a kezed, a kezedet látom, amint a késsel siklik a fában. S a faragott sok merev alak mind éled az acél hűs nyomában. A vén kanász megpödri bajszát, siska fülével szalad az ártány. Szoknyás betyár mulat, s a fák között puskás pandúr térdel a vártán. Emeli agancsát a szarvas, viszi a vadgalamb az ágat... A pásztorművészet és napjaink faragói az életükről vallottak, Beszélnek a díszes kürtök, a karcollit kobaktökök, a tükröseik, borotvatartóik, sótartóik — napjaink használati tárgyai. Horányi Barna
