Somogyi Néplap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-01 / 205. szám
1986. szeptember 1., hétfő Somogyi Néplap 3 Világszínvonalon Vásárokat járó ember Pesti Sándor, a Reáipress Nyomdaipari Műszaki Fejlesztő Közös Vállalat koordinátora. Jól ismeri a világszínvonalat, a hazai gondokat és lehetőségeket. Legutóbb a Druipa világkiállításon járt. Élményeit diapo- zitívok segítségével adta közre. Amikor arra kértük, hogy beszéljen tapasztalatairól, különböző prospektusokat vett elő. Olyan nyomdaipari termékeket, amilyeneket előállítani a hazai ipar ima még nem tűid. Az American Banjk Note Company például olyan hologram-felvételeket készítetett hitelkártyáihoz, amilyeneknek a hamisítása lehetetlen. Az eredetiről nem lehet fényképfelvételt készíteni, így 'másolására sincs lehetőség.. — Miikor lesz mód nálunk a csúcs te etimológia alkalmazására? — Egy hamar nem. Ismert, hogy milyen nehézségekkel küszködik a hazai ipar. Nem tudunk importból beszerezni gépeket, és nálunk nincs mód hasonló el- készítettéSére. — Ez esetben mi haszna van a vásárokra való utazásoknak? — Az, hogy 'kapcsolatokat tudunk teremteni, megismerjük az új eljárásokat, információkat gyűjthetünk és ha .mód lesz a műszaki fejlesztésre, dönteni tudunk. — Milyen döntési szabadsága van egy-egy vásáron? — Egy-egy üzlet megkötéséhez külkereskedők is kellenek. Mi legfeljebb műszaki és szerviizkérdésekről tárgyalhatunk. Az üzlet a külkereskedők feladata. Azt hiszem, ez így van rendjén, ha a külkereskedő figyelembe veszi javaslatainkat. Csúcstechnológia kellene néhány dologhoz, de nem szükséges, mondjuk, a regények elkészítéséhez. Egy-egy vásáron könnyű elveszni. A hirdetések, prospektusok, a környezet bárkit megtéveszthetnek. A mi feladatunk eldönteni, hogy milyen, fejlesztéshez milyen berendezést ajánlunk. A legutóbbi világkiállításon ott voltak a somogyi szakemberek is. A fénysze- dő-rendszereket tanulmányozták a fejlesztési mérnökökkel. Nálunk is hasznos és olcsó gépeket szeretnének felállítani. Tábori mozaik Megvallom, magam sem tudtam, hogy Ghánában a lakosság kilencven százaléka beszél angolul s hogy a napilapokat is ezen a nyélven nyomják. Hogy * ez most mégis szóba került, egyszerű oka van. A fonyódligeti táborban találkoztunk két néger fiatallal. Kwaben Kormisov és Richard K. Nkansah Ghánából érkezett. A Zrínyi nyomda emblémáját láttuk a nyakukban — ott töltik szakmai gyakorlatukat. Richard azt mondta, hogy ha hazatérnek, fejlesztő mérnökök lesznek. Jó újságokat szeretnének csinálni és szép könyveket. Kwaben csak egy évig van hazánkban, ő háromig. Álma', hogy saját újságja legyen. Egyelőre angolul, azután törzse nyelvén. A nemzetiségi gyökerek nem haltak ki. — Nem fáradt még? — kérdezem Kovács Istvánné- tól, a kaposvári nyomda KlSZ-ti,tikárától, valahol a keszthelyi öbölben, egy hajókiránduláson. Tagadólag rázta a fejét, pedig már harmadik napja volt talpon, akárcsak társai. Hajnalban tartották megbeszéléseiket, napköziben a vendégek kedvében jártak. Kinek pulóvert szereztek a hűvös időben, kinek gyógyszerért rohantak. de még arra is volt erejük, hogy a Badacsony nevű katamaránon a szombat esiti diszkóban táncra perdüljenek. Mit mondjak? Jó házigazdák voltaik. Vólt egy kedves vendégünk, Vágó Sándorné, a Zrínyi nyomda vezérigazgatója. Kollégái nevében is mondta: meglepetés volt számukra a mostani randevú. — Fiataljainkat úgy engedtük el, hogy ledolgozták, ledolgozzák a kiesett munkanapokat. Itt értettük meg, hogy sokkal többről van szó, mint egy egyszerű találkozásról. Szakmai előadásokat tartottak nekik, .tanultak, s ennek hasznát mindennapi munkájukban kamatoztathatják. Somogy kiváló házigazdája volt az első találkozónak. Szívesen jönnénk ide máskor is. A kezdeményezést mindenképpen folytatni kell. Beszélgettünk a tábor stúdiójában, amikor berobbant a Pátria nyomda egyik képviselője. — Baj van gyerekek! Nem tudjuk kiállítani a focicsapatot. Mindenki lerobbant. Az egyiknek a lába fáj, a másik a veséjére panaszkodik. Miért rendeltetek ilyen rossz időt? Szombat délután kisütött a nap, és a magukat falábúak- nak nevező lányok is elfelejtették vélt fájdalmaikat. Csaknem ők voltak a legjobbak. Miroslav Kovák, a bjelo- vári nyomda igazgatója és néhány kollégája ismerősként érkezett Fonyódligetre, hiszen hét éve kapcsolatuk van a kaposváriakkal. — Nálunk nincsenek ehhez hasonló rendezvények, ezért is volt öröm ez a mostani találkozás. Érdekesek voltok a szakmai előadások, a baráti beszélgetések. Sok jó ötletet kaptunk. Hogy lesz-e nálunk hasonló országos .megmozdulás? Nem tudom. A tippet mindenesetre hazaVisszük. Bjelováron inkább sportrendezvényekkel egybekötött rendezvények voltak eddig. — Legközelebb hol találkozunk? — többször is elhangzott ez a kérdés. A KlSZ-titkárok tegnap reggeli megbeszélésén a Révai, a Zrínyi, az Alföldi Nyomda képviselői és a békéscsabaiak mondták el, hogy szeretnének házigazdák lenni. A döntés nem született meg: október 15-ig bárki pályázhat. A megmérettetés nem maradt el. Szakmai feladatokból vizsgáztak a fiatalok. Előbb egy levélben feltett kérdésre válaszoltak, majd a megérkezés pillanatában kaptak újabb feladatot. Kakukktojásokat kellett megkeresniük. Természetesen szakmába vágó dolgokban. Csupán ízelítőül idézünk egy szóláncot, öt név szerepelt a papíron: Athenaeum, Petőfi, Franklin, Fővárosi Nyomdaipari Vállalat, Zrínyi. Az öt nyomda neve közül a legegyszerűbbnek a Petőfi kiválasztása látszott, hiszen az Kecskeméten van, míg a többi a fővárosban. Ki gondolna arra, hogy a Szólánc megoldás ennél sokkal nehezebb: az Athenaeum az egyetlen olyan a sorban, amely mélynyomással is foglalkozik. Mindezek után nem léhiet csoda, hogy a legjobbak közé már csak nyolcán kerülték. Szombaton délután szóban is vizsgáztak, gyakorlati feladatokat is megoldottak. A somogyiak csapata is köztük volt. Vörös István ofszetgépmester, Pethő Lászlóné gyártáselőkészítő és Zarka Jánosné gyártáselőkészítő csoport- vezető nem titkolta, hogy „edzőtáboroztak” a verseny előtt. Nemcsak azért akartak jól vizsgázni, mert a zsűriben ott ült Pogány Zoltán, a főmérnökük, hanem azért is, mert be akarták bizonyítani, hogy a somogyi nyomdászok jól felkészülték. Sikerült! A versenyben másodikak lettek — csupán a Zrínyi Nyomda fiataljai tudták őket megelőzni. Igaz, ők mérnökök voltak, a somogyiak pedig, most készülnek a főiskolára. Pogány Zoltántól hallottuk, hogy számítanák a három fiatal ottani helytállására is. Tété, avagy tudjunk egymásról A találkozó újszülöttje a nyomdász KISZ-szervezetek titkári tanácsa. A tanácsnak minden KISZ-tiiitkár tagja lesz, megválasztása után. A negyven tagú szervezet irányítását egy háromszemélyes vezetőség végzi. A titkári tanács vezetőjétől, Szöllősi Sárától, a Révai nyomda oktatási előadójától kérdeztük: vajon a tanács hogyan tudja segíteni a nyomdász- fiatalok munká'jáf. — Szakmai vetélkedőket, pályázatokat, akciókat hirdetünk meg, alágazati szintű szakmai-mozgalmi rendezvényeket szervezünk. Segítjük, hogy a hasznos tapasztalatokat mind többen megismerjék. És amit a legfontosabbnak tartok: tudjunk egymásról:. — Hogyan találkoznak ma'jtíi? A nyomdák több száz kilométerre vannak egymástól'? — Amikor eldöntöttük a titkárok tanácsának életre- híivását Szőtíiligeten, akkor elhangzott ez a kérdés is. Abban állapodtunk meg, hogy évente kétszer találkozunk. Ismeretek, tájékozódás, tapasztalatcsere nélkül ugyanis lehetetlen a mozgalmi-szakmai munka. — Milyen tapasztalatokat visz magával Fonyódliget- ről? '— Először is azt, hogy újra bizonyítva látom: nem aludt ki a tűz a fiatalokból. Ha tudunk programot adni, vannak követőink. Ha olyan szervezőgárda töri magét érte, mint a kaposváriak, akkor a siker sem maradhat el. Azt érzem a legnagyobb sikernek, hagy ma a táborozáskor sokan kérdezték, miért nem rendeztek évente NYIT-tot. Nyomdász Ifjúsági Találkozó Országos nyomdász ifjúsági találkozó POLITIKUSÁN Fonyódliget újra csendes, elmúltak nyomdásznapjai... Tegnap délután a búcsúzáskor valaki találóan igy fabrikálta át a költő sorait. Valóban gazdag, baráti és szakmai három és fél nap után zárta be kapuját az első országos nyomdász ifjúsági találkozó. Mi- halics Veronika, a megyei KISZ-bizottság első titkára zárszavai után Mike Ferenc, a Somogy Megyei Nyomdaipari Vállalat igazgatója mondta: az ilyen találkozók legalább annyira hozzátartoznak a nyomdaipar jövő- jéhez, fejlődéséhez, mint a legkorszerűbb technika alkalmazása. Szebb termékeket, jó munkát kívánunk mindenkinek, s azt, hogy szép élményként maradjon meg ez a találkozó mindenkiben. Egy füzetlapra írva kiét kérdés várta Ernőd Pétert, a KISZ KB titkárát. Talán ő is azt gondolta: nem lesz kérdés özön. Előadását, amelyben a kongresszus legfőbb határozatairól, előremutató gondolatairól volt szó, ISO fiatal halgatta meg. Hetven perc után volt némi nyújtózkodás, lazítás a hallgatóság soraiban. Kevesen gondoltuk, hogy a nyom- dászfiatalok ezután még alaposan megszorongatják a kérdéseikkel a KISZ KB titkárát. Ernőd Péter nem jött zavarba a legrázósabb kérdésektől sem: mindenkinek felelt. A fórum után három kérdést tettünk föl. — Mi a KISZ álláspontja az alakuló szakszervezeti ifjúsági tagozatokkal kapcsolatban? — Üdvözöljük létrejöttüket. Vannak olyan, főként dolgozói területek, ahol a KISZ nem működött elég hatékonyan. Ott ésszerűbb szakszervezeti ifjúsági csapatnák dolgoznia. A vállalkozások korát éljük. Ha az ifjúság nyer a SZÍT létrehozásán — márpedig meggyőződésem, hogy nyerni fog —, akkor ez nekünk is újabb lökést ad, egészséges versenyszellemet szül. — A kongresszus után melyik kérdés maradt leginkább napirenden? — Természetesen a legfontosabb: a politikus jelleg növelése. Ez a KISZ megújulásának ta'lpfcöve. Nem lehet úgy elképzelni, hogy holnaptól politizálok; programunk kell találkozzon az egész társadalom programjával. A politizálás nemcsak baráti körben vagy mozgalmi szervezetben szükséges: iskolákban, munkahelyen vagy bármely konkrét szituációban is szükséges a pártos állásfoglalás. Erre természetesen oktatni, képezni, nevelni kell a fiatalokat. Űj utakat kell keresni, új módszereket, s ezeket konkrét tartalommal megtölteni. A politika végsősoron a társadalom kérdéseire adott válasz, az ahhoz fűződő viszony. Így azt, hogy a KISZ mennyire integráns része a társadalomnak, éppen politikai minősége' dönti el. — Sok fogós kérdést tesznek föl a fiatalok. Mit csinál nehéz helyzetekben? — Ez egyszerű kérdés. Ha olyat kérdeznek, amire nem tudom a feleletet, egyszerűen azt mondóm, hogy nem tudom. Persze ezzel nincs lezárva az ügy; igyekszem minél gyorsabban tájékozódni és megadni, megírni a választ. Sohase legyen háború! Tartalmas színfolt volt az a jó hangulatú találkozó, amelyen a fiatal nyomdászok az Országos Béketanács és az NDK béketanácsa képviselőivel beszélgettek. Tor- nóczy László, a béketanács külpolitikai osztályának vezetőije a hetven magyar bé- kéklub munkájáról mint a béke védő elképzelésekről beszélt. A német fiataloknak is szívügyük a béke — szűrhettük le a keletnémet béketanács képviselőinek szavaiból. Hogy kellő bizonyítékot kapjunk rá, egy magas, bozontos szakállú fiatalember, Frank Komán Breoht-dalokat énekelt. S a dal közös nyelv. Ezt a találkozó is ékesen bizonyította. Tíz perc sem kellett, és valamennyien együtt dúdolták a dáit. Persze vitatikozndváló is akadt. Az egyik nyomdász ugyanis megkérdezte: vajon mérhető-e és mivel a békemozgalom sikere? — Erre két perc és két nap a váiaszolási idő — felelte Tornóczy László. Természetesen az előbbi lehetőséggel: élt. — A békevédelem sikere az, mondotta, hogy Európát 41 éve sikerűit megmenteni a háborútól. Minden perc, aimi békésen telik el, táplálja a közös reményt: sohase legyen háború!
