Somogyi Néplap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-24 / 225. szám

Új béke- kezdeményezések 2_________________ Somogyi Néplap Magas szintű szovjet—izraeli kapcsolatfelvétel. A képen: az ENSZ közgyűlésén Eduard Sevardnadzc szovjet külügymi­niszter találkozott Simon Peresz izraeli kormányfővel (Telefotó: — AP—MTI—KS) Magyar—belga kapcsolatok 1986. szeptember 24., szerd (Folytatás az 1. oldalról) szó, semmiféle biztosíték sincs a hiba ellen. A világon ma ötvenezer nukleáris fegy­ver van, így tulajdonképpen csak kölcsönvett időben éjünk, senki sem tudja, mi­kor jár le ez az időszak. Sevardinadze szólt arról, hogy Mihail Gorbacsov az év elején valamennyi nukleáris fegyver felszámolását java­solta. Rámutatott: a fegy­verkísérletekkel kapcsolatos magatartás különösen élesen mutatja meg a kétfajta meg­közelítési módot korunk e súlyos problémájának meg­oldásálban. „Más tényezők is megmu­tatják ezt. Nézzük meg, mi történt a SALT I. és a SALT II. szerződéssel. Ezeket apró darabokra tépik, mert nem engedélyezik a robotrepülő- í. pekkel felszerelt 131 bom­bázó átalakítását — 1500 Ilyen robotrepülő úgy látszik nem elegendő, ezért még hú­szat alkarnak” — mondotta Sevardnadze. A szovjet kül­ügyminiszter aláhúzta: a nukleáris fegyverkísérletek eltiltásával kapcsolatban ta­núsított magatartás próba­köve a különböző megnyi­latkozások őszinteségének. Eduard Sevardnadze utalt Reagan amerikai elnök hét­fői beszédére. „Sajnálatos, hogy az ENSZ közgyűlésé­nek szószékét ilyen célokra használták fel” — jelentette ki, hangsúlyozva, hogy a szovjet fél nem kíván polé­miába keveredni, de alapve­tő fontosságúnak tartja egy kulcsfontosságú pont tisztá­zását. „Arra a kísérletre gondolok, hogy filozófiai alá­támasztást adjanak aniuik az állításnak, amely szerint a bonyolult háborús technoló­gia képes reálisan biztosíta­ni a biztonságot. Éppen ez a »filozófia« váltotta ki a fegyverkezés árhullámát, amely évről évre növekszik és most elnyeléssel fenyege­ti már földünket.” „Felhatalmazásom van ar­ra, hogy kijelentsem: a Szov­jetunió kész arra, hogy bár­mikor, bárhol aláírja a szer­ződést a nukleáris fegyver­kísérletek teljes eltiltásáról — mondotta. Felszólítjuk azokat, akik szavakban a nukleáris fegyverek felszá­molását támogatják, hogy gyakorlati tettekkel támasz­szák alá szavaikat. Ezzel kapcsolatban részletesen szólt öz ellenőrzés kérdéséről, le­szögezve: ma már nem léte­zik e téren probléma. Bolgár cáfolat Nemzetközi sajtóértekezle­ten utasították vissza Szó­fiában kedden azokat a vá­daskodásokat, amelyek a francia televízió 3-as prog­ramjának egyik műsorában hangzottak el a bolgár köz­úti nemzetközi szállítási vál­lalattal szemben. Mint a bolgár napi sajtó is hírt adott róla, a fiamcia televízió 3-as programjában szeptember 19-én egy mű­sorban azt állították, hogy a bolgár vállalat kamionjai titokban fegyvereket szállí­tanak Franciaország terüle­tén keresztül. A műsort szeptember 22-én ismét sugá­rozták. A keddi szófiai sajtóérte­kezleten Alekszandr Popov, a bolgár vállalat vezérigaz­gatója kijelentette, a fran­cia tv-műsorban a válla­lattal kapcsolatban elhang­zott információk hamisak, tendenciózusak, durva hami­sítványok. Meggyőződésünk szerint a provokatív anyag­nak távolabbi célja is van, országunknak, a Bolgár Nép- köztársaságnak á rossz szín­ben való feltüntetése — mondotta a vezérigazgató. A világűr militarizálásá- nak veszélyéről szólva a szovjet külügyminiszter le­szögezte: országa folytatja erőfeszítéseit ennek megaka­dályozására. „Manapság az ilyen törekvéseket nagyhan­gú kijelentésekkel álcázzák, defenzív programról beszél­nek, amely állítólag egyszer s mindenkorra megszüntetné a támadás veszélyét. De nem volna-e sokkalta jobb, ha olyan megállapodást dolgoz­nánk ki, amely teljesen fel­számolja a nukleáris rakétá­kat, legyenek azok hadásza­ti, közepes hatótávolságú vagy más eszközök — ahogy azt mi javasoljuk? A vá­lasz egyszerű. Bármivel pró­bálják is ezt elleplezni, az úgynevezett védelmi űrpajzs egyszerűen az első csapás érdekében készül. Ez az első csapás az utolsó is lehet — és nem csupán a megtáma­dott ország számára. Az űr- fegyverek, a nukleáris fegy­vereikhez hasonlóan nem is­mernek nemzeti határokat, nem választják meg, kit semmisítsenek meg, kit óv­janak meg. „A nemzetközi biztonság átfogó rendszere azonban több, mint annak nukleáris!, űrbéli vagy vegyi összetevő­je. A biztonság magába fog­lalja, hogy semmiféle erőt se alkalmazzanak, így hagyo­mányos fegyvereket, fegyve­res erőket sem. A Szovjet­unió arra szólít fel, hogy je­lentős mértékben csökkent­sék a katonai konfrontáció szintjét, mindenekelőtt a ka­tonai-politikai tömbök kö­zött. A Varsói Szerződés tag­államai megtették erre vo­natkozó javaslatukat, amely az ésszerű hatékonyságra alapul. Én azonban ennél többet is kijelenthetek: álta­lában nem kívánjuk, hogy csapataink bárhol is ország­határainkon kívül állomá­sozzanak. Ez a kérdés is nyitva áll a vita' előtt és megoldható azzal összefüg­gően, ahogy növekszik a bi­zalom és megvalósítják a ka­tonai enyhülés lépéseit. Ez mér meg is kezdődött a stockholmi fórumon. Nem csupán az európaiak — va­lamennyien gratulálhatunk egymásnak ás magunknak ahhoz, hogy diadalmaskodott a józan ész és a jóakarat. Ez többet adott számunkra, mint egy jelentős szerződést: azt bizonyította, hogy ha va­lóban akarunk valamit, ké­peseik is vagyunk rá. A Szovjetunió külügymi­nisztere hangsúlyozta, hogy az ázsiai és csendes-óceáni térségnek is biztosítani keli a nyugodt, békés légkört. Utalt a Szovjetunió erre vo­natkozó javaslataira, állást foglalt Korea békés egyesí­tése, a délkelet-ázsiai prob­lémák rendezése mellett és kijelentette: a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság Talán eddigi legvéresebb szakaszába lépett a szudáni polgárháború. A hírügynök­ségek Ikedden is arról szá­moltak be, hogy súlyos har­cok dúlnak' az ország déli részén, ezúttal Dzsuba tar­tományi központ környékén. A déli országrész önkor­mányzatáért, az elmaradott­ság felszámolásáért küzdő, magát Szudáni Népi Félsza­badító Hadseregnek (SPLA) nevező mozgalom, John Ga- rang tvezetésével az utóbbi hetekben offenzívát kezdett a hatalmas terület nagyvá­rosaiban levő laktanyák, a kormánycsapatok bázisai el­len. A zaklatott vidékről ér­kező híreket persze nehéz ellenőrizni. A szemben álló felek egyaránt saját sikere­ikről számolnak >be. A felke­lők — állításuk szerint — ellenőrzésük alatt tartják Dél-Szudán 95 százalékát, és körbezárták a kormánycsa­kapcsolataiban mutatkozó pozitív változások nemcsak a kétoldalú együttműködés szempontjából fontosak, ha­nem az általános helyzet ja­vulását is elősegítik. A közel-keleti kérdésről szólva a szovjet külügymi­niszter javasolta: a Bizton­sági Tanács keretei között hozzanak létre előkészítő bi­zottságot nemzetközi konfe­rencia összehívására a prob­léma rendezéséről, Elitélte a Líbia ellen intézett barbár és kegyetlen támadást, sür­gette Irak és Irán háború­jának megszüntetését, a cip­rusi probléma megoldását. „Napjainkban új, csúf je­lenség az „élőre fizetett” re­gionális konfliktusok megje­lenése' a nemzetközi gya­korlatban. Ennek tipikus példéja Nicaragua, ahol sok millió dollárt fordítanak ar­ra, hogy parasztokat gyil­koljanak tömegesen, meg­semmisítsenek falvakat éá ültetvényeket — pusztán azért, mert ez a kis ország merte vállalni a fejlődés sa­ját maga által választott út­ját, s ez, a világ legerősebb tőkés országának kormánya szerint, fenyegetést jelent biztonsága számára” — mondotta. Elitélte az Afga­nisztán, Kambodzsa, Ango­la, Mozambik és Etiópia tör­vényes kormánya elleni hadüzenet nélküli háborút”, amelyet „hasonló módon” fizetnék. Ugyancsak elítélte a Kuba ellen alkalmazott megkülönböztetést, a közve­tett és közvetlen katonai, politikai és gazdasági akció­kat. „Ideje már megérteni, hogy ez a politika csődbe ment és csupán mániákus­nak lehet jellemezni” — hangoztatta Eduard Sevard­nadze. „A politikai bölcsesség azt követeli, hogy fogadják el a létrejött realitásokat, nem pedig azt, hogy .önkényesen próbálják meg azok megvál­toztatását. Ha zsoldosbandá­kat »szabadságharcosoknak« neveznek, mint ahogy Afga­nisztán esetében történik, az nem sokat jelent” — mon­dotta1. A miniszter az átfogó nem­zetközi biztonsági rendszer patokat mintegy tucatnyi városi helyőrségben. Pedig látszott már halvány reménysugár a több évtize­des polgárháború lezárására. A szomszédos Etiópia fővá­rosában, az Afrikai Egység­szervezet nyári csúcstalálko­zóján első ízben találkozott parang ezredes — aki rang­ját a megbuktatott Nimeri elnök idején szerezte a had­seregben — és Szudán új, polgári kormányának veze­tője, Szadik al-Mahdi. De csakúgy, mint a korábbi fél- hivatalos próbálkozásokon, ezen sem sikerült előrelépni a saria, az iszlám törvényho­zás ügyében. Ezt még a jó egy éve elűzött Nimeri kény­szerítette az országra, nem csupán az arab északra, ha­nem az etnikailag Fekete- Afrikához tartozó, több­ségükben keresztény vagy természeti vallásokat követő dél-szudániakra is. S bár az új kormány felfüggesztette e megteremtése követelmé­nyének nevezte a- terroriz­mus elleni küzdelmet Is, hangsúlyozva, hogy a Szov­jetunió kész hozzájárulni s jelenleg is hozzájárul ennek a rákfenének a felszámolá­sához. Sürgette a világgazdaság rendszerének szükséges át­alakítását. Az emberi jogok kérdésével foglalkozva kije­lentette: ezen a téren is szükséges a széles körű és nyílt' együttműködés. Méltatta az ENSZ szere­pét és aláhúzta: a világszer­vezet ma fontos változások küszöbén áll. A szovjet kül­ügyminiszter éles hangon bí­rálta azt a magatartást, ame­lyet az Egyesült Államok ta­núsít a világszervezettel •szemben, és különösen hatá­rozottan ítélte el az önké­nyes intézkedéseket, megálla­pítva: a tagállamök egyre inkább kételkednek abban, hogy az ENSZ normálisan működhet-e egy olyan or­szágban, amelynek kormánya nyíltan megvető velük és a világszervezettel szemben. „Hasznos lenne külön vitát folytatni a v.ilágszérvezetben az ENSZ működésével kap­csolatos felgyülemlett prob­lémákról” — mondotta. Eduard Sevardnadze beszé­de befejező részében fog­lalkozott a szovjet—amerikai •kapcsolatok kérdéseivel. „Tá­vol áll tőlünk, hogy kapcso­latainkat az Egyesült Álla­mokkal szemben ne tartsuk ígéreteseknek. Az utóbbi idő­ben kialakultak jelentős egyezmények biztató körvo­nalai. Reális lehetőség nyílik egy csúcstalálkozóra is. Vi­szonylag simán továbbléphe­tünk!, ha az amerikai fél is ezt akarja” — mondotta a szovjet külügyminiszter, aki leszögezte: a szocializmus el­lenzi a konfrontációt, szem­ben áll az emberiség legfon­tosabb célja, a tartós és biz­tosított béke rendszerének megteremtése iránt tanúsí­tott közömbösséggel. A priori­tásoknak ezt a rendszerét va­lósítjuk meg az Egyesült Ál­lamokkal kialakított kapcso­latainkban — hangoztatta Eduard Sevardnadze az ENSZ közgyűlésének ülésszakán. középkori törvénykezési mód alkalmazását délen, az SPLA — amelynek döntő szerepe volt a Nimeri-dikta- túra destabilizálásában — a bizalom alapkövének tartja a saria végleges eltörlését. Ehhez köti, hogy mozgalma részese legyen az új Szudán formálásának, s elsőként is a diktatúra jogrendszerét félresöprö alkotmányozó nemzetgyűlésnek. A mélyen húzódó bizal­matlanság a jelek szerint nem csökken, a vezérszóla­mot ismét ,a fegyverek vet­ték át Szudánban. A Nime- ri-rezsim idején bűnös mó­don elsorvasztott déli térség­ben ez minden bizonnyal to­vábbi súlyos következmé­nyekkel jár. Megegyezés he­lyett öldöklés — ez jó ideig meggátolhatja Szudánt ab­ban, hogy végre belépjen a modern-kori fejlődés szaka­szába. L. Z. Kedvező légkörben kerül­het sor a közeli napokban a magyar—belga kormány­fői találkozóra, hiszen — amint azt magyar részről már több ízben kinyilvání­tották — -a Magyar Népköz- társaság és a Belga Király­ság közötti kapcsolatok alap­vetően problémamentesek, a két eltérő társadalmi rend­szerű ország viszonyát nem terhelik zavaró tényezők. Lázár György belgiumi útját a magyar—belga kap­csolatok mérföldköveként is jegyzi majd a diplomácia, hiszen személyében magyar miniszterelnök 1945 óta első ízben tesz látogatást a Bel­ga Királyságban. Diplomá­ciai kapcsolataink 1947-től datálódnak, a politikai kon­taktusok megélénkülését a 60-as évektől számítják. Lát­ványos mozzanatok ugyan nem kísérték a változást, de tény: gyarapodtak a szak­miniszteri találkozók, rend­szeressé váltak politikusaink konzultációi. Csak pár esz­tendőre visszatekintve: 1983- ban a belga diplomácia ve­zetője llátta vendégül a ma­gyar külügyminisztert, s ugyanebben az esztendőben meghívója, Leo Tindemans is járt Budapesten. Még min­dig ennél az évnél maradva: a magyar fővárosban tár­gyalt partnerével, Marjai Józseffel Willi de Clercq miniszterelnök-ihelyettes, aki a nemzetközi valutaalap magyarországi regionális ülésén vett részt. A rákö­vetkező évben Havasi Fe­renc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti (Bizottság titkára, a bel­ga kommunista párt és a két szocialista párt meghí­vásának tett eleget, s talál­kozott a belga gazdasági élet több vezetőjével Is. Az államközi kapcsolatok­ban 1984 jelentett forduló­pontot: a felszabadulástól számított történelmünk során először tett hivatalos láto­gatást Magyarországon belga miniszterelnök, Wilfried Martens. Érdemes emlékez­tetni akkori, rövid nyilatko­zatára: „kormányaink meg­értették, hogy a jelenlegi bonyolult nemzetközi hely­zetben szükséges az érintke­zés, a párbeszéd. Magyaror­szág és Belgium, amely egy­aránt megbízható tagja sa­ját szövetségi rendszerének érdelkelt abban, hogy oldód­jék a jelenlegi fagyos nem­zetközi légkör.” Erre uta! egyébként az a tény is, hogy Belgium — amely ugyan­csak szorgalmazója a Hel­sinkiben megkezdett út folytatásának — üdvözölte a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének idén júniusban Budapesten közzétett felhívását, remé­nyét fejezve ki, hogy e do­kumentum új elemeivel hoz­zájárulhat a leszerelés ügyé­hez. Sokrétűek és rendezettek egyezményes kapcsolataink is, amelynek mindinkább jellemzője, hogy az államkö­zi megállapodások mellett a tárcaközi, intézményközi egyezmények is szaporod­nak. Jó példaként említhe­tők a magyar—belga (kétol­dalú jogi szerződések: létre­jött a kiadatásról és a bűn­ügyi jogsegélyről szóló egyezmény, a polgári eljá­rásról szóló egyezmény al­kalmazásának megkönnyí­téséről szóló megállapodás, valamint a jogi tájékoztatás­ról szóló egyezmény is. Vagy más területről: megerősítés­re vár a két ország között idén májusban megszületett beruházásvédelmi megálla­podás, amely a közös érde­keltségű magyarországi ve- gyesvá Hala tok létrehozását hivatott elősegíteni. (Érde­mes megemlíteni: Belgium — az NSZK után — a má­sodik ország, amellyel beru- házésvédelmi megállapo­dást kötöttünk. Ez az egyez­mény nagyban növeli a bel ga üzletemberek bizalmá magyarországi tőkebefektí tések iránt.) Gazdasági kontaktusaink nak a Belga—Luxemburg Gazdasági Unióval 1975-be: megkötött hosszú lejárati gazdasági, ipari és műszak együttműködési megáltapo dás ad keretet. A két or szág gazdasági-kereskedelm kapcsolatai mindedig megle hetősen szerények és ki egyensúlyozatlanok voltak mind a hagyományos áru csere, mind ’pedig az újalbl együttműködési formák te kintetébeh. Tavaly példáu a fejlett tőkósországokbí Irányuló kivitelünkből a Bel­ga-Luxemburgi Gazdaság Unió (a kapcsolatokon belü Luxemburg szerepe nem számottevő) 1,2 százalékkal részesedett, az e piacokról származó behozatalunknak pedig 2,7 százalékát adta, összegszerűen: exportunk 33,5 millió, importunk pe­dig 85 millió dollárt tett ki 1985-ben. Az idén májusban nagy létszámú — 84 tagú — belga gazdasági küldött­ség látogatott hazánkba. Pár nap alatt vagy 300 üzleti tárgyalásra került sor, je­lezve: a belga üzletemberek körében megnövekedett az érdeklődés Magyarország, az Itteni beruházási lehetőségek iránt. Joggal: Magyarország a gyakorlatban is folyama­tosan bizonyítja nyugati partneréinek, hogy gazdasá­gi kapcsolataink — kölcsö­nösen előnyös módon — mennyiségileg és minőségi­leg egyaránt jelentősen fej­leszthetők. A magyar—belga tárgya­lásokon egyetértés volt ab­ban, hogy elsősorban a ma­gyar vállalatok aktivitásá­nak növelésével nyílhat le­hetőség a kétoldalú forga­lom egyenlegében mutatkozó magyar passzívum csökken­tésére. Kölcsönös érdekelt­ség fejeződött ki magyaror­szági telephelyű magyar— belga vegyesvállalatok léte­sítésében, harmadik piaci kooperáció kialakításában, valamint a kis- és középüze­mek közötti kapcsolatok erő­sítésében. (A kooperációs kapcsolatok bővítésében pél­dául fontos szerepet játsz­hatnak a magyar Világbank­tagságból adódó együttmű­ködési lehetőségek.) Magyar és belga vállalatok között jelenleg 41 kooperációs meg­állapodás van érvényben. Mind erősebb kapocs a két ország között az embe­rek közvetlen találkozása, a bővülő idegenforgalom, s — ezáltal is — egymás életé­nek, kultúrájának jobb meg­ismerése. Csak egy adat: ta­valy már csaknem húszezer belga választotta úticéljául Magyarországot. Kulturális kapcsolataink egyezményes alapon, háromévenként meg­újított munkatervekben megjelölt módon fejlődnek. Belgiumban elsősorban a magyar zene, zenepedagógia iránt mutatkozik érdeklő­dés; méltó módon bizonyí­totta például a magyar kul­túra belgiumi jelenlétét a Liszt-centenárium ottani megünneplése. Viszonylag rendszeresen vetít magyar filmeket a belga televízió, és a rádióban is megszólal egy- egy magyar hangjáték, ko­rántsem lehetünk viszont elégedettek irodalmunk meg­ismertetésével, a könyvki­adással. Ámbár: szép példá­ja a belga—magyar kulturá­lis kapcsolatok élő folyama­tosságának a „Planctus Ma­rie” hazatalálása. Valamikor a XIII. században egy Leu­ven! hártyakódex hátlapjára íródott egyik első nyelvem­lékünk, az Ömagyar Mária- siralom, amelyet pár eszten­deje már a Széchényi Könyvtár őriz, cserébe kap­va régi- flamand emlékekért a Leuveni Egyetemi Könyv­tártól. Fehér Péter Észak és Dél harca Szudánban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom