Somogyi Néplap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-03 / 207. szám
1986. szeptember 3., szerda Somogyi Néplap 3 HÁTTÉRBEN A titok: a jószágszeretet Mivel a lakosságnak nincs közvetlen kapcsolata az Ipari Szövetkezetek Áruforgalmi Közös Vállalatával, kevesen és keveset tudnak működésükről, feladataikról. Pedig legtöbbször ennek a vállalatnak a munkáján is áll, mikor és mennyiért készül el egy-egy termék a 23 tagszövetkezetben. A döotőem ipari — ezen belül is építőipari, vas- és fa- megmunkálással foglalkozó — szövetkezetek anyagellátását biztosító vállalat igazgatója, Nagy Gábor így ösz- szegezte majdnem húszéves fennállásuk legfőbb feladatait: — 1968-as megalakulásunkat az akkori anyagbeszerzési nehézségek indokolták, és máig is érvényes szempont, hogy a vállalatunkon keresztül megrendelt anyagok — mivel nagy tételben és legtöbb esetben közvetlenül a gyártóktól kerülnek a tag- szövetkezetekhez — olcsóbbak, mintha külön-külön, akár az üzletekből, akár a nagykereskedelemtől vásárolnák a szövetkezetek. Másrészt mentesítettük tagjainkat egy anyagbeszerzői apparátus fenntartásától és a szállítást is magunkra vállaltuk. — Mibe kerül ez a szövetkezeteknek? — A tagok 150 ezer forint vagyoni betéttel társultak be a közös vállalatba : köztük somogyiakon kívül van 7 más megyében működő tagunk is. Ha fennállásunk idejét tekintjük, akkor újdonságnak számít, hogy két éve kisiparosokat is kiszolgálunk. Évente mintegy 300 rendszeresen visszatérő vásárlónk van. — Önök az évek során többször is átalakultak. Miért volt erre szükség és mennyiben segítették ezek a szervezeti változások a hatékonyabb munkát? — Megalakulásunkkor a kaposmérői építőipari szövetkezet gesztorságával kezdtük a munkát, később 1974-ben önállóak lettünk, majd nyolc évvel ezelőtt hoztuk létre a közös vállalatot és ez most már a végleges formának tekinthető. A változásokat az élet hozta magával, s érdékességnek megemlíteném azt is, hogy a valamikori gesztor ma már például nem tagja a közös vállalatnak. Az önállóság természetesen bennünket is arra késztetett, hogy miinél gazdaságosabban végezzük a munkánkat. A beszerzéseket 2, illetve 4 százalékos jutalékkal vállaljuk, ez a tagok megítélése szerint is kedvező. — Mennyire gyorsan tudják beszerezni a kívánt anyagokat? , — Ez változó. Van, hogy azonnal, innen a kaposvári raktárból tudunk szállítani, de bizonyos anyagok esetében — például tetőcserép — sajnos előfordul, hogy hónapokat is várni kell. A készletünk meglehetősen kicsi, mindössze 4—5 millió forint, ebből forgalmazunk évente 120 millió forintot, aimi azt jelenti, hogy nálunk nagyon gyors a forgási sebesség. Gondosan kell figyelnünk arra, mit szerzünk be raktárra, mert ezt a szűkös árukészletet sokszor kell megforgatni ahhoz, hogy nyereséget érjünk el. — Ehhez gyors és megbízható anyagbeszerzőkre is szükség van. — Jelenleg egy öttagú anyagbeszerző csoporttal dolgozunk. Egy, a budapesti kirendeltségünkön az azonnali megrendeléseket intézi, a többiek járják az országot. — Milyen lehetőségeik vannak a tagoknak arra, hogy a közös vállalat munkájával kapcsolatos észrevételeknek, kéréseknek hangot adjanak? — Évente két alkalommal igazgatótanácsi ülést tartunk, ebben a tagszövetkezet és a kisiparosok is képviseltetik magukat. A negyedévenkénti igazgatósági ülésen pedig a közvétlen vállalatirányítási kérdések vannak napirenden. Tulajdonképpen ez a szervezet irányítja a munkánkat. Mindkét fórumon felvetődött az a kérés, hogy gyorsabban szállítsuk ki a megrendelt anyagokat, versenyeztessük a gyártókat. Ez nem minden esetben valósítható meg, mivel vannak olyan termékek, amelyeket csak egyetlen gyártótól tudunk beszerezni. Javítana a szállításokon az is, ha nagyobb készlettel dolgozhatnánk, de ehhez a betéti vagyon növelésére lenne szükség. A készleteink nagysága hat a nyereségünkre is. Az idén a tervezettől valamivel kisebb, 1.8 millió nyereséggel számolunk. — Ez azt jelenti, hogyha növelni akarják a nyereségüket, akkor módosítani kell az eddigi gyakorlaton? — A jövő útja mindenképpen az, hogy nagyobb készletekkel tudjunk dolgozni. Ez biztonságot adna a tagszövetkezeteiknelk is. Ma még ugyan az árban érvényesíthetők az anyagbeszerzés magasabb árai is. de a versenyben hosszú távon csak az jár jól, aki olcsóbban és biztos, helyről kapja meg a gyártásihoz szükséges alapanyagokat. Nagy Zsóka Napirenden a munkaegészségügy A Magyar Nők Országos Tanácsa elnökségének ülése A dolgozó nők munkaegészségügyi helyzetéről tárgyalt keddi ülésén a Magyar Nők Országos Tanácsának Elnöksége. A testület megvitatta és elfogadta az Országos Munka- és Üzemegész- ségügyi Intézet ezzel kapcsolatos jelentését az 1982—1986 közötti időszak tapasztalatairól. Az elemzésből kitűnik, hogy a női dolgozók munka- körülményei 1982 és 1986 között mérsékelten javultak. A főként nagyobb üzemeknél, vállalatoknál megvalósuló kedvező változások mellett azonban az általános helyzetet befolyásolják a kisebb üzemekben, szövetkezetekben, melléküzemágakban megoldatlan higiénés problémák. További — előre nem látható — következményekké! járhat a vállalati gazdasági munkaközösségekben a nők foglalkoztatása, illetve munkaegészségügyi helyzetük megítélése. Ebben az időszakban az intézet és az irányítása alatt áliló szakterületek több szempontból is foglalkoztak a nőket érintő munkaegészségügyi kérdésekkel. E felmérések eredményeképpen olyan intézkedéseket, illetve intézkedésekre vonatkozó javaslatoikat dolgoztak ki, amelyek javíthatnak a nők helyzetén. Az elmúlt években az Országos Munka- és Üzemegészségügyi Intézet megvizsgálta azt is, melyek azok az iparágak, ágazatok, ahol a legnagyobb a dolgozók megbetegedési aránya, s ezért magas a táppénzes napok száma, és e helyeken melyek a jellemző munkaegészség- ügyi problémák. Ezek többségében^ például a textil- és élelmiszeriparban a nők aránya igen nagy. Az ő helyzetükön is szándékozik javítani az idén kezdődő komplex v izsgálaitsor ozat. A mezőgazdaságban dolgozók között a táppénzes megbetegedés aránya a vizsgált időszakban nem volt magas, azonban az ágazat nagy arányú fejlődése, gépesítése, a felhasznált vegyi anyagok és az új technológiák veszélyessége miatt itt is végeznek majd felméréseket. A zöldségkínálat jó marad Aszály után Németh Gyula, a Zöldért főosztályvezetője mondta: — Lehet, hogy meglepő dolgot állítok, de az aszály okozta károk nem befolyásolták vállalatunk forgalmát dlyan mértékben, mint azt a kívüüiálliók gondolják. Ellenkezőleg. Az történt a boltokban, ami ilyenkor történni szokott: az emberek tartva a zöldségfélék hiányától _ a szokásosnál nagyobb vásárlásokba kezdtek és fellendítették a forgalmunkat. Igaz, hogy a megyében termelt árualap nem nyújt kellő fedezetet a lakosság ellátásához, de kapcsolatban állunk megyén kívüli termelőkkel is. A forgalom 80 százalékát a szerződésekre alapozzák, a fennmaradó mennyiséget pedig a kereslettől és a kínállattól függően szabadon vásárolják föl a nagytermelők- tők és az egyéni gazdálkodóktól. Fontos követelmény, hogy a boltosok a szó szoros érteimében kereskedjenek. A boltos szabadon vásárolhat a kistermelőktől, ha a kereslet megkívánja. A lakosság éllátása így jobb lesz. Somogybán 400 tonna uborkára volt szerződésük, a szállítások azonban 200 tonnánál elakadtak. A hiányzó menynyiség ipari feldolgozásra került volna. Még tant a dinnyeszezon. A megye gazdaságaival 6 ezer tonna görögdinnyére szerződtek; s ebből 1500 tonna exportra ment. Gondot Okoz, hogy a dinnye „lefutási idejét” a tartósan napos, száraz idő lényegesen lerövidítette, így a 2800 tonna exportkötelezettségből csak mintegy 2 ezer tonnát tudnak teljesíteni. Kedvezőtlenül hat az is, hogy a KGST- béli partner nem mindig fogadja az árut megfelelő ütemben. A legtöbb kárt a paprikában okozta a szárazság. A várt 150 tonna paprikából csak 60 százalék érkezik be. A teljes mennyiséget szintén a megye termelőinek kellett volna szállítaniuk. A paprikatermelő területek jelentős része olyan helyen van, ahol nem lehet öntözni. A burgonya forgalmazása az elmúlt évekhez képest jelentősen visszaesett. A korábbi 13—15 ezer tonna helyett csupán 5200 tonnára számíthatnak. Ennek ellenére a megye burgonyaelláté- sával sem lesz baj. A kis termés az exporthiány miatt még sok is. Jelenleg 14 ezer tonna, őszi káposztára várnak. Itt 20 százalék körüli kiesést okozott az aszály. 25 tonna káposzta kerül majd a savanyítóba szeptember közepén, és október elejétől már forgalmazzák is. Amit nem termelnek a gazdaságok Somogybán, azt megyén kívüli gazdálkodóktól szerzik be. Ilyen a primőr áru és a vöröshagyma. A szerződéseket öt évre kötik, ez garantálja a biztonságos termelést, és a biztonságos értékesítést is. A felsorolt gondok ellenére a vállalat eddigi eredményei a terveiknek megfelelően alakultak. Amit legfontosabbnak tartanak: a lakossági érHúsmarha Pusztaszemesről — exportra „A vágómarha-termelés jövedelmezősége az elmúlt években csökkent. Ez az előállított export árualap minőségében és az üzemi érdekeltség romlásában is megmutatkozott. Az elfogadott árintézkedések alapvető követelménye, hogy ... a húsirányú keresztezések jövedelempozíciója javuljon.” (Idézet a jövő évtől életbe lépő árintézkedésekből.) — Olyanok ezek a kisfoorjalk reggel, mint az őzek. Ugrálnak, vdfaáncolnak. öröm nézni őket. Ebben a délutáni hőségben mór elbágyadnak. Ketner József brigád vezető arca borostás,. Az is lehet, hogy az éjfél vetette háza, de a hajnal mér itt találta Amália ^telepen. — Kivált ellésidőiben nincs itt munkaidő. Farkas János ágazatveze- tőhiöz ez és az újimajori üSizőitelep tartozik,. Innen indul az egéSiZ tenyésztési folyamat, hagy azután Karácsonypusztáin befejeződjön a hizlalás Horváth Zoltán tőkésítés elérte a 114 százalékot, méghozzá úgy, hogy az árszínvonal a taivalyi szint és aiz országos átlag alatt maradt. Az idén a kevés termés mialtt a fogyasztók a korábbinál jobban rászorultak a Zöldértre. A váMlaillatnál büszkék rá: a kirendeltségek áruforgalmi embereit és a boltosokat egyaránt anyagi érdekeltség ösztönzi, hogy mindenki számára elfogadható áron értékesítsék a készleteket. Ennek fontos szerepe van a piaci magán- kereskedői árakkal szemben. A Zöldért árai megbízhatóak, állandóak lettek, és ez sok, korábban elvesztett vásárlót visszahozott a cégnek. Terveik között szerepel a megyén kívüli forgalmazás növelése. Elsősorban a fővárost akarják célba venni. Szó van a vegyes áruik termeltetéséről és forgalmazásáról is, mint a hajdina, a napraforgó és a köles. Az exporttevékenység növelése szintén napirenden van. Jelenleg a legnagyobb feladatot a téli alma biztosítása jelenti. 100 tonna almára van szükségük. A többi árufélékből összesen 4 ezer tonna alappal igyekeznek biztosítani a téld ellátást. L. R. ágazatvezető és Szálai Ernő telepvezető irányításával. Nézegetjük a békésien pihenő állatokat, találgatjuk, melyik mutatja a legszebb húsfar máklat. Szalai Ernő megjegyzi: — Legalább egy évtizedes tenyésztői munka eredménye ez. A pusztaszemesi termelő- szövetkezet hosszú évekkel ezelőtt a húsmarhatenyész- tésre szakosodott. Előbb a Tauirioa, később a Kaposvári Szarvasmarha-tenyésztő Közös Vállalat irányításéval számos fajtával kísérleteztek. Keresték a piaci igényéknek és a helyi adottságoknak legmegfelelőbb fajtát. Horváth József elnök mondja: — A hatodik ötéves terv elején négyszáz húshasznú tehenünk volt, a tervidőszak végére kétszázzal akartunk növelni az állományt. Időközben azonban annyira romlott a húsmarha jövedelmezősége, hogy csak százötvennel fejlesztettük az állományt. — Ebben, az időszakban a veszteségek miatt több gazdaságból eltűnt a szarvas- marha. — Mi kitartottunk. A dombok, a kiterjedt gyepterület, a korábban még meglevő gyeptelepítési támogatás nálunk erre kínált lehetőséget. Aztán a hagyományoknak, az itteni emberek jós zágs.zere te tén e k, hozzáértésének is része volt ebben. És nem utolsósorban annak, hogy az itt nevelt hízómarha mindegyike exportra ment. Van olyan visszatérő olasz vevői, alti ki sem megy a telepre megnézni az állatót; látatlanban veszi meg. És még nem csalódott a minőségben. Évente átlagosan három- százötven hízómarha indul innen a határokon túlra. — Libanoni vevők jártak itt legutóbb — mondja az elnök —, végignézték az egésiz tenyésztési folyamatot. „Gyönyörű ez a marba, visszük!” — mondták. — Az ilyen és az ehihez hasonló vélemények tartották a lelket bennünk. Mert a haszon nem sok volt! Sőt, egyre kevesebb lett! Az elles előtt álló állomány' a legelőre indul. A kisborjas gulya is a kijáratnál tömörül! Sajnos az idei szárazságban kisültek a gyepek. A mostani aszály nem csupán a növénytermesztőknek okoz gondot, szenvedi ezt az állattenyésztés is. — Azért kihajtjuk az állatokat, mert kell a zöld a kicsiknek... — jegyzi meg Farkas János. — A napokban megépül az új sidótór. Nagyon kellett ez! A szilárd burkolat elkészültével — kiszámítottuk — évente nyolcvanezer forint értékű takarmányt tudunk megtakarítani! Amikor a közelmúltban megjelent a jövő évtől érvénybe lépő új szabályozás, Pusztaszemesen nyomban számolni kezdtek. — A részletek még nem ismertek — mondja Szalai Miklós főágronámus —, de a húshasznú marhákra érvényes', kilónkénti három hatvanas átlagos áremelés a mi szövetkezetünknél hét- száznyolcvainnégyezer forint eredménynövékedést jelent. Ha ehihez hozzátesszük a kedvezőtlen adottságok miatt kapott támogatást, csaknem kilencszázezer forint többletet hoz. A takarmányok árváltozása — számításaink szerint — ezt harminc-harmincöt ezer forinttal csökkenti. De így is Vitathatatlanul, javul az ágazat helyzete. — Ezeket az intézkedéseket a magunkfajta állatszeretők örömmel fogadták — teszi hozzá Horváth József elnök —, ám hiányoljuk, hogy a húsimarha-rekonst- rukcióhoz — a többi állattenyésztési ágazattal szemben — nem kapunk támogatást. A mienkhez hasonló kis pénzű gazdaságokban, ahol nyolc-itíz éve létesültek az olcsó, faszerkezetes telepek, elodázhatatlanná vált a felújítás. Szalai Miklós közbeszól: — Mivel eniélkül nem lehet folytatni a munkát, csináljuk a magunk erejéből, ahogy tudjuk. Nagyobb gondnak én a gyepek helyzetét látom. Újra kellene telepíteni, felújítani — de erre már végérvényesen nincs anyagi erőnk. A magunk pénzéből' és megyei támogatással csak igen minimális, apró lépésekre van lehetőségünk. Az Európai Tarkamarha- tenyésztők Szövetsége szeptemberben Üllőn rendez kiállítást. — Ezen ott leszünk mi is — mondja Szalai Ernő és mutatja azt a hízóbikát, amelyik képviseli majd a pusztaszemesi szövetkezetét. — Biztos, hogy állja majd a versenyt. Vörös Márta
