Somogyi Néplap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-03 / 207. szám

Somogyi Néplap 1986. szeptember 3., szerda TÚRAJÁRATTAL A ZSELICBEN Ha jön a tejes... Tizenhét falu Szennától Sántosig. Kétszázhúsz láda tej és tejtermék a fehérre festett Ifa rakodóterében. Ehhez tartozik egy ember, Makrai József, aki mindezt a kezében tartja már tizen­két éve... Kihalt a város. Az utakon csak teherautókat látni, áru­val megrakottan sietnek tá­voli céljaik felé. Villogó lámpaszemeikkel csodálkoz­va nézik a tejüzem felé ha­ladó kiskocsit. Ritkaság fél kettőkor a személyautó az úton. A főkapunál zajlik az élet. Üres kocsik érkeznek a ga- rászból, hogy majd áruval tele induljanak megszokott útjukra. A portán sietősen felhörpintik a még forró kávét, felkapják a' menetle­velet, ’’s már mennek is. Megérkezik Makrai József. Ma elkísérem útjára. Tud rólam. A bemutatkozás és a gyors kávézás után indul is az ajtó fele. Mire kiérek, már berreg az autó-motorja. — Mindig sietni kell, de ma különösen. Péntek van, ilyenkor jóval több az áru, mint imás napokon. Dél lesz mire az utolsó bolt is meg­kapja a tejet. Torpedóként süvít bele az éjszakai falu csendjébe az éles motorzaj. Beállunk a szennai ABC mellé, és az ol­dalajtón át pakoljuk ki a ládákat. — A hátsó ajtó hidrauli­kus működésű. Nagy segít­ség, mert így nem kell két­szer megmozgatnom minden ládát. Sajnos, ez már jóide­je csak elméletben igaz, mert nem működik. Gyors lepakolás után ro­bogunk tovább. Kaposszer- dahely, Kaposhomok, majd Tas zár. — Ide kell a legtöbb áru. Az ABC-nél leteszünk vagy ötven ládával, majd bent a községben még harmincat. Az események felgyorsul­nak, és tizenöt perc múlva ismét az ABC-nél vagyunk az üres ládákért. Időközben megérkezett a kenyér is, boltoslányok sürgölődnek a ládák körül. Leugrunk .. . — Nekik is jólesik, ha se­gít valaki, én meg gyorsab­ban végzek — mondja, mi­közben már Sántos fele já­runk. Lassan világosodik. Éled a falu, de a boltok még zár­va vannak. Lepakolunk, fel­rakjuk a kikészített ládákat s már indulunk is. — Ez Hajmásig meg így, utána már nyitnak az üzle­tek és várnak bennünket. Ott van egy állandó vendé­gem, egy kutya. Ha meglát­ja az Ifa-t, kinyitja a kert- kaput és odajön hozzám. Mindig adok neki valami maradékot, rajong a tej­fölért. A bolt melletti házból farkcsóválva érkezik egy gyönyörű farkaskutya. Lel­kesen nyalogatja az odaön­tött tejfölt, és hálás sze­mekkel néz ránk. A tükör­ből még látom, az út köze­pén ülve néz a távolodó autó után. Gálosfán már nyitva a bolt, és a várakozó embere­ken látszik a megnyugvás, amikor a teherautó lefékez a vegyesbolt előtt. Tizenöt perccel korábban érkeztünk ma a szokásosnál. — De friss ma, Józsi! — szólítja nevén egy bajuszos férfi. — Tán új motort raktak az autóba — véli egy ken­dős néni. — Segítséget kaptam — mutat rám. — De ne az ajtóban ácsorogjanak, mert így sohase végzünk! Indulás tovább. A fölkelő nap bearanyozza a zselici dombok lágy domborulatait. — Ez a látvány feledteti velem a koránkelés minden fáradalmát. Akárhányszor látom, mindig találok benne újat. Gyorsaságunkat Bőszénfán is elismerő pillantások jutal­mazzák. — Bezzeg ha a megszo­kottnál csak öt perccel is később érek, nem dicsér- getnek. Olyankor jó estéttel köszönnek, és megkérdezik, hogy délutános vagyok-e. Pedig az többször előfordul, főleg télen. Volt olyan, hogy egy emelkedőnek háromszor is nekifutottam, mire sike­rült feljutnom. — Előfordult már, hogy valahova nem jutott el a tej? — Velem a tizenkét év alatt ilyen még nem fordult elő. Valahogy mindig meg­oldottam. Az utolsó négy község felé haladva már rekkenő a hő­ség. Olvadozik az aszfalt a gyorsan forgó gumik alatt. Patca, Zselickisfalud és Szil- vásszentmárton. Apró kis te­lepülések. Szennába számadást tar­tunk a göngyölegekről. — Ugyanennyi ládát kell visszavinni, mint amennyi­vel elidultunk. Innen póto­lom a hiányt és itt hagyom a fölösleget is. A tejüzemhez érve egy- szere pillantunk az órára. Fél tizenegy, egy órával előbb végeztünk a szokásos­nál. — Ezt magának köszönhe­tem — kapom a dicséretet. A segítségen kívül azért is, mert nekem is jobban megy a vezetés, a munka, ha van velem valaki. Egymás tenyerébe csa­punk. Mindketten jól jár­tunk: előbb végzett, én so­kat láttam. Varga Ottó TARDI GÁBOR Lakótársak 27. — Pillanatnyilag nem ak­tuális ... — suttogta fojt ot- tan Bakos Áron. — Svédgombát vagy casi- nőtojás,t... De legalábbis franciasalátát! — Sajnos, egyiket sincs módomban szerezni. — Odaadtam a pénzemet! Vagy nem? — Valóban, itt van ná­lam. — Akkor eredj, és vegyél nekem svédgombát! — Honnan vegyek, az ég áldjon meg?! — Ahonnan akarsz! — Rendben van, megné­zem az áruházban — talán még nyitva van ... A kőműves nem bírta to­vább: — Nem megy sehová, mi­kor a falak mögött már húzzák a brugót!... A pár összerezzent a vá­ratlan. rezes hangra. — Ne aggódjon, Dénes úr, még csak hangolnak a ze­nészek — ocsúdott fel Ba­kos Áron. — Legalább har­minc .perc van a kezdésig. Hozzak Valamit magának is? Talán . egy. kisüveg pá­linkát? A kőműves közölte: nem tudja, ki hogy van vele, de ő nem alkoholizálni jár az operába, hanem muzsikát hallgatni. — Nagyon helyes — mondta Bakos Áron. — Ak­kor indulok ... — Csak a sarokig men­jen ! — kiáltotta utána a kő­műves. — A hentes még Megrendelések — Budapestről is Kiegészítő tevékenység Szőlősgyörökben Kívülálló nem juthat be... Korunk „olümposzi istenei’ A szőlősgyöröki Béke Ter­melőszövetkezet évi 70—85 millió forint termelési érté­kének mintegy a negyede alaptevékenységen kívüli munkából származik. A VII. ötéves tervben előbbrelépés- seJ számolnak anélkül, hogy a jelenlegi szerkezeten vál­toztatnának — a termékek gazdaságosabb előállításával, új partnerek felkutatásával kívánnak termelésnövekedést elérni. A szövetkezetben az alap- tevékenységen kívüli mun­kák köziül a parképítés a legkifizetődőbb: ez a munka évente 5—6 millió forintos termelési érték mellett fi­gyelemreméltó nyereséget is hoz, jóllehet a z utóbbi időben jelentkező mind több parképítő és környezetvédő gazdasági munkaközösség növeli a konkurrenciát. Az elektromos szereidében — itt folyik legrégebb óta a ki­egészítő tevékenység — ti­zenhat lány és asszony dol­gozik, most például a TranszVill budapesti gyárá­nak ketreces tojóházakhoz való vezérlőberendezéseket készítenek. Az idén léptek kooperációs kapcsolatba a Videotonnal: számítógépek ventilátoregységeit gyárt­ják a Béke tsz-ben a gyár megrendelésére, s az anyag­mentes bérmunkái éves ter­melési értéke 3 millió fo­rint. A legnagyobb bevételt — a termelés összeértékét te­kintve — a lakatos- és prés­üzem adta a múlt évben. Ebben az üzemben szerte­ágazó munkát végeznek, szerkezeti lakatosmunkától a melegüzemi fűrészek egyengetéséig számos felada­tot .vállalnak, s diópántot is gyártanak. Éveken át sok szemétszállító konténert is készítettek a településtiszta­sági vállalatnak. Ugyancsak dolgoznak a budapesti Ké­ziszerszámgyár Omega Gyár­egységének és a Kaposgép lengyeltóti gyáregységének. A téesz a termékei révén elősegíti, hogy a megrende­lők teljesíthessék exportkö­telezettségüket — a gyárt­mányok szinte kivétel nélkül a szocialista országokba szánt szállítmányok részei, a rako­dógépekét például, melyek- nék egyes elemeit Szőlősgyö- rökön állítják elő, a Német Demokratikus Köztársaságba viszik. Korunk „olümposzi iste­nei” — az athéni baloldali sajtó így nevezi a görög ha­jótulajdonosokat, akik egy zárt társadalmi réteget al­kotnak. Ebbe a titokzatos világba egyetlen kívülálló sem juthat be — nehogy vé­letlenül is betekintést nyer­jen üzleti titkaikba. Arisztotelész Onasszisz — a néhai multimilliomos, min­den idők leggazdagabb gö­rög állampolgára — az új­ságíróknak arra a kérdésé­re, hogy kereskedelmi flot­tája hány hajóból áll, ekép- pen válaszolt: „Honnan tud­hatnám én azt?!”. Még ak­kor sem beszélhetnénk őszin- tétlenségről, ha a ma élő egyik gazdag görög hajó­mágnás úgy nyilatkozna, hogy nincsen tudomása ar­ról, melyik társaság pilla­natnyilag a legerősebb az országban. Nem is csoda, hiszen az ilyen adatok szi­gorúan titkosak, bár időn­ként a londoni Lloyds meg­jelentet bizonyos adatokat a témával kapcs óla tban. Az Onasszisz és a Niark- hosz család évtizedekig ural­kodott a világtengereken fo­lyó kereskedelmi szállítás­ban. Az utóbbi két-három évben azonban e téren meg­előzték őket honfitársaik, Lacisz és Vardinoiannisz. S mégis, görög üzleti körökben úgy értékelik, hogy Onasz- szisz halála után Niarkhosz lett a leggazdagabb görög állampolgár. A ma 75 éves Niarkhosz a tengeri kereskedelmi pálya­futását 1939-ben kezdte, amikor megvásárolt egy erő­sen megrongálódott hajót, s a második világháború ide­jén átengedte a szövetsége­seknek. Egy évvel később két kiselejtezett hajót vásárolt, s azokat tévedésből megtorpe­dózták a szövetségesek. E ballépésért a tulajdonosnak kártérítés címén kétmillió dollárt: fizettek. E tőkével alapozta meg Niarkhosz ha­talmas vagyonát, Szatvrosz Niarkhosz tulaj­donában vannak a legna­gyobb görög hajógyárak is. Volt olyan év, 1981-ben, amikor ezek 1,4 milliárd dol­lár jövedelmet hoztak a ha- jómágn ásnak. Vetélytársának, Onasszisz - nak flottája a hetvenes évek kezdetén több mint száz ha­jóból állt, elsősorban tar­tályhajókból. A két hajó­mágnás útja nagyon bonyo­lult és szövevényes volt. Va­lójában kortársak voltak és szinte egyazon évben rajtol­tak. Talán ezért is váltak életük folyamán kibékíthe­tetlen ellenfelekké. Egy gazdag görög ember­nek, Sztavrosz Limanosznak két leánygyermeke volt: Eugénia és Tina. Az előbbit Niarkhosz vette feleségül, Tinát pedig Onasszisz. Gö­rögországban abban az idő­ben olyan hírek keltek szárnyra, hogy Tina szíve­sebben ment volna féleségül Niarkhoszhoz, de nem sze­gülhetett szembe apja aka­ratával. Még 1967 szeptem­bere előtt felbomlott a há­zasság Niarkhosz és Eugénia között, s azt követően a volt férj együtt élt egy Ford- unokával. Athénban azt me­sélték, hogy a hetvenes évek elején, még a katonai junta idején, Niarkhosz egyszer ta­lálkozott volt feleségével. A találkozón összeszólalkoztak, s a nő a vita folyamán (vagy a hevében?) meghalt. Sokan úgy tudják, hogy „valaki” agyonütötte. A katonai kor­mányzat, amely nagyon is függött a gazdag hajótulaj­donos pénzétől, mindent igyekezett elsimítani. A hi­vatalosan közzétett jelentés szerint Eugénia öngyilkossá­got követett el. Az igazságot örök titok fedi. Valamivel korábban Arisz­totelész Onasszisz megismer­kedett Maria Calasszal, a Metropolitan világhírű, gö­rög származású énekesnőjé­vel, s rövid ideig házasság­ban is élt vele. Tina, a ko­rábbi feleség idő közben' férj­hez ment — talán bosszú­ból — a volt sógorhoz, Sztavrosz Niarkhoszhoz, akit egyébként nővére meggyil­kolásával' gyanúsított. Onasz- szisz pedig feleségül vette a meggyilkolt amerikai elnök, John Kennedy özvegyét... Onasszisz 1975-ben hunyt el fia, Alexander hirtelen ha­lála után. Egykori felesége, Tina egy évvel később kö­vette a sírba. Örökösük, Alexander re­pülőgép -Szerencs ótlens égben vesztette életét. Görögor­szágban ma is az a hír jár­ja, hogy merénylet történt. Onasszisz úgy nyilatkozott: fiát ellenségei ölték meg. Az egykor oly hatalmas vagyo­nú család utolsó sarja, a leány, Krisztina. Az ő kezei közül most csúszik ki foko­zatosan, a hajózási társaság irányítása. %■ nyitva van, kap egy stanic- li töpöntyűt, meg egy vek­ni kenyeret. Olcsó .és lakta­tó ... A fiatalember eltűnt a homályban. A kőműves könnyű legyintést érzett a kézfején. Mondja, maga tepertővel tömne engem? — kérdezte Emese szemrehányóan. — Többek között — vá­laszolta tömören a kőmű­ves. — Amikor az hizlal?! — Legalilá'bb lenne mit fogni magán ... A lány, ahelyett, hogy megsértődött volna, beleka- ról't a kőművesbe; a férfi máris kihúzta magát, és el­indult a bejárat körül villo­gó neonfények felé. — Akkor legaláhb vegyen nekem egy gofrit! — kér­lelte a lány. — AttóL is híz­hatok ... — Mit-fenét?f — Gofrit! Csokikrémmel töltött sült tésztát... * A gofr isütő egy évszáza- zjidos hársfa tövében műkö­dött, émélyítő illattal árasztó ván el a kornyéket. A kő- , ifljflves, oldalán a divatosan «^öltözött, kifestett lánnyal, beállt a sorbar*-. Körülöttük összevillaírtak a. tekintetek. A férfi észrevette, s soha nem érzett elégedettség árasztotta el: így is lehet élni, szép lánnyal mutatkoz­ni, operába járni... — Maga is kér? — for­dult felé a lány, amikor rá­került a sor. — Hogyne kérnék! — mondta természetes hangon á kőműves, és zsebéből elő­kotort egy gombóccá gyúrt százforintost. Emese mosolyogva át­nyújtotta neki az édességet, miközben a visszajáró apró­pénzt szórakozottan a váll­táskájába szórta. Majszolták a gofrit — a lány élvezet­tel, a kőműves nehezen pa­lástolt undorral. (Folytatjuk.) . . Engedményes őszi ruházati vásár Boglárlellén, az ÁFÉSZ és a Váci Kötöttárugyár Senior üzletében (Lellén a kermozi mellett). Nyitvatartás naponta: 9 órától 12 óráig, délután: 14 órától 18 óráig. Gyermek-, női és férfipólók, női blúzok 40°/o-ka! olcsóbban. Gyermek-, bakfis- és férfi-szabadidő­ruhák, tréningöltönyök j 30" u-kal olcsóbban vásárolhatók, amíg a készlet tart. Most érdemes vásárolni! Kérjük, keresse fel üzletünket! (83338) ÁFÉSZ, BOGLÁRLELLE

Next

/
Oldalképek
Tartalom