Somogyi Néplap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-22 / 223. szám
AZ MSZMP SOMOGY HEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLII évfolyam, 223. szám Ara: 1,80 Ft 1986. szeptember 22., hétfő Helytállók veszélyben A kinti csattanás riasztóan hatott a szobafalakon belül. Az erkélyajtóból egy száguldó autó típusát és színét véstük az agyunkba. Az útkereszteződésben vétlen motorost gázolt egy személyautó, és utasa cserben hagyta áldozatát, menekült. A mentőket, azt mondták megelőzte már valaki a segélykéréssel. A környékről sokan össze- sereglettek. A megiUetődött szavak mögött aggodalom is volt: a mentőautóba emelt, súlyosan sérült fiatalembernek szólt. A telefonhívások a mentőknek és a tettest üldözőbe fogó autósoknak szóltak. Egyik kocsiból kiszállt, szinte menet közben egy fiatalasszony, hogy a motoros segítségére legyen. A nyáron hirtelen támadt a vihar. A strandról elűzte a napozókat, a fürdőzőket. Néhány an maradtunk a parton, figyeltük az egyre szeszélyesebb vizet, a hullámokat. Az egyik nyaralónál távcső is volt, egészen közel hozta a túlsó partot. Az egyre tornyosuló hullámok hátán egy matracra lettünk figyelmesek. A matrac utas nélkül himbálózott a vízen, tüzetesen végigpásztázta a környékét, a távcsöves ember vizsgálta, hogy mincs-e a közelében ember. Sokáig kísértük figyelemmel a távolodó matracot. Talán a szél söpörte a vízbe a partról? Másnap találkoztam a parton a távcsöves emberrel. Megnyugodva mondta: szerencsére nincs áldozata a viharnak. Kiderült, este és másnap reggel is a rádió mellett ült. Hírt várt a viharról. Nem foglalkoztak vele: a gumimatracnak nem volt utasa. Az önzetlenségnek, a lelkiismeretes segítőkészségnek szerencsére számos jelével találkozunk veszély- helyzetekben. Kis dolgokban is? Miért van az, hogy tragikus, vagy annak látszó esetekben megszólal bennünk egy hang, mely azt mondja: segíts! És miért hallgat a lelkiismeretünk akkor, amikor kisebb segítséggel is embertársunk javára tehetnénk? Szerencsére, ritkább az olyan eset, amikor nagyon fontos, hogy kinyilvánítsuk önzetlenségünket, tanújelét adjuk találékonyságunknak. Nagyon sok az olyan alkalom, amikor várják tőlünk, hogy jó szóval, apró figyelmességgel — de mindenképpen nagy felelősséggel — segítségére legyünk egymásnak. Segítés az is, ha a boltban előzékenyen magunk elé engedjük a terhes kismamát, a botra támaszkodó öreget, vagy karon fogjuk az útkereszteződésben bizonytalanul álldogáló gyereket, idős embert, gyengén látót. Ilyenkor is bizonyítanunk kell önzetlenségünket. Horányi Barna Elutazott hazánkból a kuvaiti nagykövet Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke búcsúlátogatáson fogadta Tálát Yacoub Al- Ghousseint, Kuvait Állam magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki végleg elutazott Budapestről. A csúcs előkészítése folytatódik Véget ért a szovjet-amerikai külügyminiszteri találkozó Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: Szombaton délután véget értek Eduard Sevardnadze és George Shultz washingtoni tárgyalásai. A két külügyminiszter — négyszemközti és plenáris üléseken — mintegy 14 órán át vitatta meg a szovjet—amerikai kapcsolatok kérdéseit, egy újabb csúcstalálkozó lehetőségét. Mindkét miniszter közölte, hogy az előkészítő munka folytatódik. Eduard Sevardnadze az MTI tudósítójának kérdésére válaszolva kijelentette: New Yorkban ismét találkozik az amerikai külügyminiszterrel Shultz — sajtókonferenciáján — csupán utalt arra, hogy újabb találkozó lehetséges az ENSZ közgyűlésének ülésszakán, A külön-külön megtartott sajtókonferencián mind Se- vairdnadze, mind Shultz kijelentette: a tárgyalások érdemlegesek és lényegiék voltak, s azokon találtak olyan területeket, amelyeken ígéretes” lehetőség látszik megállapodásra a két ország között. Sevardnadze elsősorban az Európába telepített közepes hatótávolságú eszközök kérdését említette meg ezek közül és ezt — a szovjet külügyminiszterrel egyidőben — S'bultz is megerősítette. Eduard Sevardnadze külön aláhúzta: a Szovjetunió nem tekinti egy ilyen megállapodás előfeltételének azt. hogy Nagy-Britannia és Francia- ország nukleáris eszközeiről is kötelező érvényű megállapodások szülessenek. A csúcstalálkozó lehetőségéről szólva Eduard Sevardnadze megállapította: a Szovjetunió a maga részéről mindent megtett, hogy megvalósuljon az, amiről Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan a tavalyi genfi találkozón megállapodott, számos kezdeményezést tett annak érdekében, hogy mihamarabb kedvező fordulat következzen be a szovjet— amerikai kapcsolatokban. „A genfi találkozó reményt adott arra, hogy a szovjet— amerikai kapcsolatok vonata egyre inkább felgyorsul, és megállás nélkül halad majd a két fél által megjelölt cél felé. Sanos a genfi szerelvény igen hamar lassulni kezdett, az események menete olyan fordulatot vett, amilyenre nem számítottunk. A Genf utáni időszak, ahelyett, hogy a megvalósuló remények időszaka lett volna, Mihail Gorbacsov szavaival élve az elvesztegetett lehetőségek korszaka lett” — haingoizitatta Sevardnadze. A szovjet külügyminiszter véleménye szerint az elmúlt időszakban már elvégezték a csúcstalálkozó előkészítésének igen jelentős részét, s lehetőség nyílt arra, hogy eredményes, mindenekelőtt a biztonsági kérdések terén eredményes csúcs jöjjön létre. „Egyesek azonban rosszindulatúan megpróbálták megállítani ezt a folyamatot. Sok minden történt az elmúlt hetekben a szovjet— amerikai párbeszéd felmondásának kierőszakolására. Ügy tűnik, egyesek arra számítottak, hogy érzelmeinktől befolyásolva nem jövünk el erre a találkozóra. Mi azonban eljöttünk, bár ez, elmondhatom, nem volt A képen jobbra Eduard Sevardnadze szovjet, balra pedig George Shultz amerikai külügyminiszter és kíséretük. (Telefotó — AP—MTI—KS) könnyű döntés számunkra. Ezt a lépést felelősségérzettől, politikai jóakarattól vezérelve tettük meg, annak tudatában, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti viszony túlságosan is fontos népeink, az egész világ, az emberiség jövője szempontjából ahhoz, hogy forrófejű döntésektől tegyük függővé. A kapcsolatok megrontásához nem kell különösebb szellemi képesség. Ahhoz, hogy megjavítsuk azo(Folytatás a 2. oldalon) Befejezés előtt a stockholmi konferencia A stockholmi konferencián, ahol pénteken' éjfél előtt sízimboilikus jelleggel megállították az órákat, hogy áthidalják az időzavart, szombaton éjszaka is folyt az egyeztető .munka. A szombat esti páír perces plenáris ülésen úgy döntöttek, hogy a politikai és a katonai-technikai kérdésekkel foglalkozó összevont munkacsoportok vasárnap délben újabb ülést tartanak, a plenáris ülés folytatását pedig vasárnap este 22.00 órára tűzték ki. A megkezdett ülés eredményéről lapzártáig nem érkezett jelentés. Vasárnap reggelig nem derült ki, hogy a késő esti plenáris összejövetel már vétóban a záróül'és lehet-e. Nem oldódott meg a bejelentésköteles hadgyakorlatok minimális létszám- és eszköz- szint j énék kérdése, a megfigyelők meghívásának néhány feltétele is tisztázatlan. Az ellenőrzés témakörében újaíbb nehézségek támadtak az úgynevezett tiltott, vagy érzékeny övezetek, illetve pontök meghatározását illetően. Miután Málta követelését teljesítették, Törökország is külön igényekkel lépett fel, és ilyen jelenség megismétlődése az utolsó percig nem kizárt. A záróülés a tervek szerint egy zárt és egy nyitott szakaszból fog állni. A záróülés nyilvános részében egyebek között beszédet mond Ingvar Carlssan svéd miniszterelnök. Bővíthető a magyar—kínai gazdasági együttműködés Magyar javaslat az ENSZ napiredjén a nemzetközi biztonság megjavítására Az ENSZ tagállamai szombaton 143 pontból álló napirendet hagytak jóvá a közgyűlés 41. ülésszakára. A szocialista országok javaslata alapján a közgyűlés megvitatja majd egy olyan átfogó nemzetközi biztonsági rendszer kérdését, amely felöleli a katonai, politikai, gazdasági és humanitárius vonatkozásokat is. A nemzetközi biztonsági rendszer megszilárdítására vonatkozó új javaslatokat — a szocialista országok nevében — a Magyar Népköztársaság juttatta el a világszervezet főtitkárához. A 41. ülésszak figyelmének középpontjában a nukleáris fenyegetés elhárításával összefüggő kérdések állnak. Szombaton délelőtt záró teljes üléssel befejeződött a magyar—kínai gazdasági, kereskedelmi és műszakitudományos együttműködési bizottság 2. ülésszaka. A bizottság magyar és kínai társelnöke, Hetényi István pénzügyminiszter és Liu Ji belkereskedelmi miniszter jegyzőkönyvet írt alá. Mindkét fél pozitívan értékelte az eddigi eredményeket. Üj, távlatilag fontos területnek ígérkezik Magyarország és az egyes kínai tartományok közötti közvetlen együttműködés lehetőségének biztosítása. 1 LEVÉL Kedves Ükapám! Nehezen fogtam tollat, mert gondokkal akarlak terhelni, s volt abból neked is elegendő. De tanácsot kell kérnem tőled, bölcs öregembertől; a maiaknál sajnos ilyesmire nem lelek. Azért hozzád fordulok, mert végiggondolván az utánad következőket — dédapámtól apámig — arra jutottam: más nem adhat feleletet kérdéseimre. Részint elfeledték már azt, amit te származásodtól fogva még tudsz, másfelől pedig szintén az enyéimhez hasonlatos bajokkal küszködvén nekik is jobbára kérdeznivalójuk volna s nem feleletük. Vándorló iparoslegényeket láttam mostanában városunkban. Ruházatukból kitetszett: külországból érkeztek hozzánk. Megirigyeltem őket, mert ábrá- zatuk nyugalmat tükrözött, komótosan sétáltak, s mai világunktól ez meglehetősen idegen tünemény. Ekkor jutottál eszembe. Meglehet, e legények a te szemedben izgága, rohanó su- hancoknak mutatkoztak volna. Tudnod kell: mi állandóan nagy nyüzsgésben élünk, afféle rohanásban, minőt a te idődben tűzvész vagy árvíz idején láthattál. Ezzel el is érkeztem kérdéseim lényegéhez. Ügy olvastam naplódból, hogy számodra — az akkori rendnek megfelelően — nagy fölemelkedés volt a paraszti sorból asztalosinassá, majd segéddé való előlépés. S ha jól értettem soraidat, akkor Európa nagyhírű orgonaépítőjeként is annak köszönted a kezedben levő mesterséget, hogy akár itthon, akár német földön, akár a franciáknál vándorolva, mindig megfelelő időt szánhattál tanulmányaidra, a mesterfogások ellesésére, és később sem kényszerültél kapkodásra. Nos, ebben adj nekem tanácsot: hogyan, miképpen varázsolhatnék időt magamnak! Sokadik gyerekként születtél, magadnak is — itt megint bizonytalan vagyok — hét vagy kilenc gyermeked volt-e, s csak idősebb korodra lettél tehetős polgár, úgyhogy tudnod kell, miből teremtődik a nyugalom a szűkösségben is. Nekünk egy sor gép, ügyes szerkezet segít mindenben, ezeknek te csak az őseit ismerhetted. Mégis: nekünk kevesebb az időnk. Mi — a legtöbben — hozzád hasonlóan nem vagyunk nagyravágyók, megelégednénk az anyagi javaknak — háznak, automobilnak és egyebeknek — azzal a szerény szintjével, ami ma szükséges, kényelmet ad, de „gazdagságunkat” nem emeli a hozzánk hasonlóké fölé. El is érjük általában (előbb vagy utóbb) ezeket, ám közben ha nem is mindegyikünktől, de sokunktól elköltözik a szeretet melegsége, a gyermekeinkkel való együttjátszás öröme, a természetben, avagy a világ szép dolgaiban való gyönyörködés érzése. Egy napba kettőt sűrítünk, mégis számosak restanciáink, főképpen a humánum, az emberi egymás- rafigyelés terén. Sokat akarnánk a dologi világból? Érjük be kevesebbel, s akkor majd megnövekszik bennünk a nyugalom? Erre is gondoltam már sokszor, de többnyire legyőzött a szerzés öröme. Elbizonytalanodtam, s tőled kérdem ezt is: meddig természetes igény az anyagi előremenetel, s mettől szellemet nyomorító hiú nagyravágyás? Tudom rólad: révbe érvén is mindig őrizted a paraszti bölcsességet, ezért gondolom, hogy számodra idegen mai világunkra is kész lesz nálad a megfelelő recipe. Tudom, azt is megérted: nem vágyom vissza a te idődet s nem arra kérlek — mert ilyen „tanácsot” már sokat kaptam —, hogy elmagyarázd rossz a mi világunk, visz- sza kellene fordítani az idő kerekét. Akkoron te is mindig előrefelé mentél, s ez — gondolom — soha sem volt könnyű. Mi is előbbre akarnánk jutni, de úgy érzem, egy képességet nagyon elveszítettünk. Nem tudjuk szétválogatni az ocsút a búzától, a fontost a hiábavalótól. Szorgosak vagyunk, de szívünk szakad negyvenévesen, megüt a szél erejűnk teljében ... Hát ebben kérem tanácsodat. Hogyan, hogy te, aki egy emberélet alatt hatalmasat jutottál előre, azt jegyezted le: ennek a nagy sebességű előmenetelnek a kapkodás nélküli mindennapi munka volt az alfája és ómegája. Kelt az ezer- kilencszáznyolcvanhatodik év szeptemberében, Máté napján. Szerető ükunokád. Luthár Péter
