Somogyi Néplap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-01 / 205. szám

2 Somogyi Néplap 1986. szeptember 1., hétfő „Hétvégén a békéért” II. Hasszán felmondta a Líbiával kötött (Folytatás /az 1. oldalról) A Vörösmarty téri béke- cemtruim színpadain ikora délelőttöl késő délutánig pe­regték a programok, az ér­deklődők százait dallal— tánccal szórakoztatták a fel­lépő szólisták és együttesek. Az Ifjúsági fúvószenekar nyitóhangversenyét köve­tően a Mandel kvartett, a Karsai pantomim csoport, a Tavasz kórus, a Szélrózsa együttes, Muzsay András, a Los Gallos együttes, a Je­szenszky jazz-balett, Kovács Kriszta műsorát láthatta, hallhatta a közönség; nagy sikert arattak a kubai, bol­gár és nicaraguai nép zené­jéből, táncaiból ízelítőt adó vendégegyüttesek is. A gyerekek legkedveltebb elfoglaltsága vasárnap is a békeharang megkongiatása volt, s szívesen, zengették az Szakadás következett be a pakisztáni ellenzéki mozga­lom fő erejét képező Pakisz­táni Néppártban. A hétvé­gén Laborban tartott kétna­pos konvención új szervezet alakult Nemzeti Néppárt né­ven, befolyásos politikusok üllőt is, amelyen — némi segítséggel — Ligeti Erika Muinkácsy-díjas szobrász- művész ez alkalomra készí­tett plakettjét préselték kis fémlapocskákra. Vasárnap délutánra a tér dekorációja újabb tablóval gazdagodott: rajta egy men­tőautó fényképe, mellette nevek és sízámok. A szomba­ton meghirdetett „Mentő­autót Nicaragunának” szo­lidaritási akció néhány ne­vet sorolt fel azoké közül, akik hozzájárultak az akció sikeréhez. A Nicaraguai Vö­röskereszt kérését a békesze­rető magyar nép támogatá­sával sikerült teljesíteni — a jól felszerelt mentőautó ajándékozását tanúsító leve­let délután Sebestyén Nán- dorné, az Országos Béketa­nács elnöke nyújtotta át Lizandro Chavez Alfaronak, — volt főminiszterek és kor­mányzók — kezdeményezé­sére. A párt elnöke Gúlám Musztafa Dzsatoi lett, aki a néhai kormányfő, Zulfíkar Ali Bhutto egyik legközeleb­bi munkatársa volt. a Nicaragua! Köztársaság budapesti nagykövetének. Estére ismét megtelték a békefal plakátjai is, ahol az emberek békevágyáról ta­núskodó aláírásokat gyűjtöt­ték két napon át. A budapesti események záróakkordja a Menta együt­tes közreműködésével meg­rendezett táncház volt. Szegeden ért véget vasár­nap a szolgáltatásiban dolgo­zó fiatalok első országos ta­lálkozója. A négyszáz ifjú­munkás pénteken békevo­nattal indult el Budapestről, s a miskolci és szombathe­lyi üzemlátogatások, tapasz­talatcserék után a szegedi MÁV-nagyállomáson, a he­lyi közlekedési vállalat tro­li remízében, a Hungária Szállóban, a Szeged nagy­áruházban, egy vízműbázi­son, a kettes számú kórház­ban folytatódott a program. A résztvevők megismerked­tek a nagyváros közlekedési, kereskedelmi, vendéglátó­ipari, egészségügyi, kommu­nális és más lakossági szol­gáltatási egységekben dol­gozó fiatalok munkakörül­ményeivel, eredményeikkel és gondjaikkal. A platótok­kal és rajzokkal díszített bé­kevonat — amely három na­pon át egyben szálláshelyül is szolgált —■ este érkezett vissza a fővárosba. Új párt Pakisztánban A hatalmas tűz következményei a francia Riviérán. A lángok martaléka lett jónéhány erdő, jelentős mezőgazdaságii terület és több lakóház is. (Teílefotó: AP—MTI—KS) egyesítési szerxődést II. Hasszán marokkói ki­rály felmondta a Líbiával kötött egyesítési szerződést. Az uralkodó péntek esti rá­dió- és televízió beszédében közölte, hogy döntéséről csütörtökön levélben értesí­tette Moamer el-Kadhafit, a líbiai forradalom vezetőjét. II. Hasszán azzal indokol­ta a két éve kötött egyez­mény felmondását, hogy a marokkói—izraeli megbeszé­lések líbiai bírálatának hangvétele sértette Marok­kó ^becsületét és méltósá­gát” és már „tűrhetetlen” volt. Hozzátette, hogy Ma­rokkó a maga részéről min­dig hű volt az egyesítési szerződés szelleméhez és „keserűségének” adott han­got, amiért „elkerülhetetlen­né vált” annak felbontása. Mint mondta, a szerződés tiszteletben tartotta mind­két ország sajátosságait és szuverenitását, ezért a két rendszer közötti különbsé­gek nem akadályozták vol­na megvalósítását, ami pél­dát szolgáltatott volna az arab világnak. Líbia „árulásnak” és az arab egység megsértésének minősítette II. Hasszán jú­liusi iszfaháni tárgyalásait Simon Peresz izraeli kor­mányfővel. A marokkói— Izraeli kapcsolatfelvételt Lí­bia abban a közös közle­ményben ítélte el, amelyet szerdán hoztak nyilvános­ságra Tripollban Asszad szíriai elnök és Kadhafi lí­biai vezető tárgyalásairól. Líbia és Marokkó vezetői 1984. augusztus 13-án írták alá a két állam egyesítésé­ről szóló szerződést, amelyet később mindkét országban népszavazáson hagytak jó­vá. A lépés annak idején ál­talános meglepetést keltett, mivel a két ország politikai rendszere és számos fontos kérdésben elfoglalt állás­pontja jelentősen eltér egy­mástól. A líbiai—marokkói ellentétek közül talán az volt a legsúlyosabb, hogy Tripoli támogatta a marok­kói megszállás ellen küzdő nyugat-szaharai felszabadí- tási szervezetet, a Polisario Frontot. Amerikai újságíró letartóztatása A Szovjetunió Államhiz- tonsáigi Bizottságának köz­lése szerint augusztus 30-án Moszkváiban ikémakoió vég­rehajtása közben őrizetbe vették Nicholas Daniloffot, a U. S. News and World Report című amerikai folyó­irat tudósítóját. A Daniil off tói elkohzott anyagok teljes mértékben bizonyítják, hogy az ameri­kai újságíró hírszerző tevé­kenységet folytatott. Danl- lofí Ügyében folytatódik a nyomozás — közölték. Földrengés Romániában A 12 fokozatú Mercalli- skála szerinti 7—8-as erős­ségű földrengés volt vasár­napra virradóra Romániá­ban. A bukaresti Szeizmoló­giai és Geofizikai Intézet hajnali jelentése szerint a földmozgás epicentruma a román fővárostól mintegy 180 kilométerre északra, Vrancea megyében volt. Bu­karestben nulla óra 28 perc 55 másodperckor a Mercalli- skála szerinti 7-es erősségű földrengést mértek. At: Agerpres román hírügynök­ség jelentése szerint nagyobb anyagi kárt nem okozott a földirengéte. A bukarestiek többségét álmában érte a földrengés, amely a legerősebb volt az áldozatokat követelő és nagy anyagi károkat okozó 1977. márciusi katasztrófa óta. A lakásokban hevesen kileng­tek a csillárok, helyenként elmozdultak a bútorok, több helyütt megrepedeztek a fa­lak, lehullott a vakolat. A román főváros lakói fe­gyelmezetten viselkedtek, so­kan felöltöztek és néhány órára elhagyták lakásukat. Az utcákon reggelre eltaka­rították a lehullott téglákat, köveket, vakolatot, betört ablaküvegeket. A földrengés nyomán nem történt személyi sérülés a bukaresti magyar kolónia tagjainak körében. A földrengésről és követ­kezményeiről hajnal óta nem adtak ki újabb jelen­tést. Az élet néhány óra alatt normalizálódott Bukarest­ben. A villany-, víz- és gáz­szolgáltatás nem szünetelt, a tömegközlekedési járművek ugyanúgy járnak, mint más­kor. Csúcsértekezlet Dél-Áfrika árnyékában Bizonyos, hogy a világ la­kosságának több mint egy- harmadát képviselő el nem kötelezettek mozgalmának 8. csúcsértekezletén a fő téma a dél-afrikai helyzet lesz. Ezt már akkor lehetett tudni, amikor a tanácskozások színhelyéül Hararét, a zim­babwei fővárost jelölték ki. Zimbabwe ugyanis a szom­szédos Dél-afrikai Köztársa­ság gazdasági és katonai túl­erejének kiszolgáltatott or­szág és ez még kézenfek­vőbbé tette, hagy a közpon­ti téma az legyen, amivel a világ hónapok óta amúgyis sokat foglalkozik. Mivel az apartheid-rend­szer megítélésében teljes a nézetazonosság a mozgalom tagországai között, e téma megvitatásának két szem­pontból lebtet jelentősiége. Egyrészt: 1,7 milliárd em­ber nevében fellépve sürget­ni fogja a pretoriai rendszer nemzetközi elszigetelésének teljessé tételét. Három évvel ezelőtt, a mozgalom előző csúcsértekezletének (Ű j ­Delhi) időszakában a dél-af­rikai belső helyzet koránt­sem volt annyira viharos és változásra érett, mint most. Az el nem kötelezett moz­galom a dél-afrikai rend­szerre nehezedő nemzetközi nyomáshoz kevés gazdasági eszközzel tud ugyan hozzá­járulni, de látványossá teszi üzenetét az, hogy azt Dél- Afrika „testközelségében”, árnyékában fogalmazza meg. A pretoriai rendszer elleni gazdasági szankciókat a nyugati államoktól fogják követelni. Hararéban Afrika déli térségének Pretoriától gazdaságilag függői és — többek 'esetében — katonai­lag veszélyeztetett országai ezen a fórumon erőteljeseb­ben tudják hallatni panaszu­kat, nevezetesen azt, hogy maguk csak akkor képesek vállalni a gazdasági szakítást Dél-Afrikával, ha az ebből származó súlyos anyagi ká­rokért segélyekkel és egyéb eszközökkel kárpótolják őket a fejlett államok. Másrészt: Az el nem köte­lezett mozgalmat gyakran bírálják — kívülről és be­lülről egyaránt —, hogy meghirdetett elveit nem tudja a gyakorlatban érvé­nyesíteni, kevés kézzel fog­ható sikere van és képtelen olyan konfliktusok rendezé­sére, amelyek a mozgalom tagjai közt robbantak ki (pl. Irak és Urán). Ezenkívül — mint azt egy indiai szakértő megfogalmazta — „a mozga­lom gyors bővülése nemcsak kedvező hatásokkal járt: csökkent az összetartás, lanyhult a lendület, nincs haladás küzdelmében az igazságos nemzetközi gaz­dasági rendért”. A mozga­lom így most különösen nagy szükségét érzi az egy­ség valós eredményekkel já­ró demonstrálásiának. Jelen­leg leginkább Dél-Aírika az a téma, amelynek révén a közös hang a legerősebben szólalhat meg, és amelynek kapcsán — reményeik sze­rint — valóban konkrét, vi­lágpolitikai súlyú lépéseket tehetnek. Nyilvánvaló, hogy Hararé­ban a napirenden tömérdek más téma is szerepel. Az előző hét -csúcsértekezlet ha­gyományainak megfelelően a határozatok, dokumentu­mok inkább a nézetazonos­ságot hivatottak tükrözni, hirdetni. De az is hagyo­mány, hogy a tanácskozáso­kon heves viták folynak. Ez érthető, hiszen a 101 tagor­szág között kisebb-nagyofob különbségek vonnak a -tár­sadalmi, a gazdasági beren­dezkedést, a világpolitikai látásmódot, egyes regionális konfliktusok megítélését il­letően. A mozgalmon belül a többség nagyon elégedetlen amiatt, hogy hat éve dúl a háhorú két tagállam, Irak és Irán között minden béke­kezdeményezés -ellenére. Az ügyben nem várható siker Karórától sem. Figyelemre­méltó azonban, hogy a két előző csúcsértekezlettel el­lentétben most a (Zimbabwe által előterjesztett) határo­zati javaslattervezet kifeje­zetten felszólítja a mozga­lom nevében a két államot az ellenségeskedések be­szüntetésére. Megfigyelők várakozása szerint mind a két állam képviselője ra­gaszkodni fog eddigi állás­pontjához, követeléseihez, de ezeket most enyhébb meg­fogalmazásokban juttatja majd kifejezésre. A vietnami és az afganisz­táni helyzet megítélésében várható az ellentétes nézetek ütközése. Általában azonban az a vélemény, hogy ezek­kel a témákkal a koráb­biakhoz képest most keve­sebbet fognak foglalkozni. A közép-amerikai helyzet és Nicaragua külső fenyegetett­ségének témájáról elhangzó véleményeket azért várják figyelemmel, mert a nicara­guai kormányzat szeretné ha a következő csúcsértekezlet színhelyéül Managuát vá­lasztanák. A tagállamok egy része az előzetes jelek sze­rint ellenezni fogja ezt, mert .tart attól, -hogy az Egyesült Államok különböző módokon megtorlásokat alkalmazna válaszúi- és még ellensége­sebbé válna a mozgalommal szemben. Szó lesz a gazdasági fej­lődésbeli lemaradás, az adósságok kérdéséről, hiszen az el nem kötelezett államok dönltő. többsége számára ez a legsúlyosabb gond. A becs­lések szerint a fejlődő or­szágok adósságai az idén el­érik a csillagászati ezermil- liáird dollárt. Különösen a latin-amerikai tagországok szorgalmazzák majd annak a megvitatásét, hogy .milyen egységes álláspont alakítható ki az adósságok mélitányo- sább ütemben történő tör­lesztésének ügyében. A gondok ellenére lesz ok az öröim kifejezésére is Ha­raréban. Az el nem kötele­zett országok mozgalma, amely az ENSZ után a leg­nagyobb önálló nemzetközi fórum, létezésének „ezüst- lakodálmát”, azaz születésé­nek 25. évfordulóját ünne­pelheti. K. J. Urho Kekkonen meghalt Vasárnapra virradóra éle­tének 86. évében elhunyt Urho Kekkonen, egykori finn államfő. Közép-európai idő szerint nulla órakor, ott­honában érte a halál. A finn hírügynökség rövid jelentése szerint a hálál közvetlen oka agyi vérkeringési zavar volt. Finnországban nemze­ti gyászt rendelitek el. Kek­konen 1900. szeptember 3- án született. Huszonöt éven át, 1958 és 1981 között volt Finnország köztársasági el­nöke. Nyolcvanegy éves ko­rában, 1981 októberében egészségügyi okokból lemon­dott tisztségéről. Azóta visz- szavonultan élt otthonában. Uhho Kékkonen sókat tett azért, hogy Észak-Eu-rópa atomfegyvermentes övezet legyen, ö volt az 1975. évi helsinki Európai Biztonsági és Együttműködési Értekez­let házigazdája. Tevékenyen kivette részét a finn semle­gesség! politika megteremté­sében és abban, hogy jó­szomszédi viszony jöjjön lét­re hazája és a Szovjetunió között. Dr. Urho Kaleva Kekkonen sze­mélyében olyan ember távozott az élők sorából, aki egész életét hazája felemelkedésének és a világ békéjének szentelte. Az a békepolttlka, amelyet Finnország bosszú évtizedek óta követ, és amelynek elismeréseként éppen Helsinkiben Írták alá az euró­pai biztonsági és együttműködé­si értekezlet zárónyllatkozatát. szorosan összefonódott Kekkonen politikusi tevékenységével. Az ugyancsak legendás hírű Paasi- klvi oldalán részt vett annak a külpolitikának a kidolgozásában, amelynek alapja a Szovjetunió­val való jószomszédi viszony ki­alakítása. Később, amikor ő lett Finnország államfője, sokat tett ennek továbbfejlesztéséért. Ért­hető hát, hogy ezt a politikái világszerte Paasikivl—Kekkonen vonalnak nevezik és a békés együttélés példaképeként becsü­lik. Nem sokkal 80. születésnapja előtt „Tamminleml” clmü köny­vében, amelyet politikai végren­deletének Is tekintünk, Kekko­nen élesen elítélte azokat a nyu­gati hangokat, amelyek „finne- sítés” címszóval megpróbálnak bizalmatlanságot kelteni ezzel a politikával szemben. Kiemelte: „Több mint 30 év gazdagon bi­zonyította, hogy együttműködé­sünk a Szovjetunióval nemcsak lebetséges, de előnyös is szá­munkra. Az a kölcsönös bizal­mon alapuló barátsági és együtt­működési szerződés, amely ben­nünket összeköt, nem korlátoz­za önnállóságunkat, ellenkező­leg, megerősíti nemzetközi hely­zetünket és függetlenségünket.” A jószomszédságon alapuló finn külpolitika egyben aktív békepolitika is. Kekkonen erről Így irt: , Az atomfegyver ma nem erősiti a biztonságot. Jobb és hatékonyabb fegyverre van szükség: az államok békés együttműködésére. Ez az egyet­len lehetőség a béke biztosítá­sára.” A Kekkonen nevével fém­jelzett finn békepolitika széles nemzeti egységre támaszkodott: a kommunisták, szociáldemokra­ták és a haladó polgári politi­kusok együttműködésére. Elnöki tisztségétől — megromlott egész­ségi állapota miatt — 1981 őszén vált meg. Helsinkiben azóta is hangoztatják, hogy a finn kül­politika folyamatossága nemcsak Észak-Eurúpa, de egész Európa fontos stabilizáló tényezője is. Urho Kekkonenben a magyar nép őszinte, nagy barátját is tisztelhettük. Több mint öt év­tizede, mint válogatott sportoló járt nálunk először, s azóta többször is felkereste hazánkat Látogatásai során elismerőleg nyilatkozott elért eredményeink­ről. Kádár János 1973-ban. Finn­országban tett látogatása során Kekkonen pohárköszöntőjében hangoztatta: „Ezt az építőmun­kát és Magyarország tekintélyé­nek folyamatos meeerősödé-*t itt, Finnországban jól ismerjük és őszintén örülünk neki.” A magyar nép iránti rokonszenvét jelezte, hogy jól ismerte a ma­gyar Irodalmat és zenét, és társ­elnöke volt a testvérvárosi kap­csolatok keretében hároméven­ként megvalósuló barátsági hét rendezvénysorozatnak. A magyar nép mély együttér­zéssel osztozik a finn testvérnép gyászában és bízik abban, hogy barátságunk és együttműködé­sünk — Kekkonen szellemében — tovább folytatódik és erősödik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom