Somogyi Néplap, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-01 / 205. szám
AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLII. évfolyam, 205. szám Ara: 1,80 Ft 1986. szeptember 1., hétfő Az él iskolája Szeptember elseje. A naptári hó- és hétkezdet egybeesésével iaz idén újra a régebben jelképessé vált napra esett a tanévkezdet. Az a nap, amikor egy csapásra megváltozik a reggel nyolc óra előtti utcák képe. t)jon- nan vásárolt iskolaköpenyek kékje virít, hátitáskájukat ragyogó arccal cipelő elsősök, vászontarisznyájukat vagy diplomatatáskájukat hanyagul lóbáló kamaszok ballagnak az iskolák kapuja felé. Az első nap egy kicsit mindig ünnep, még azoknak is, akik egyébként szívesen halogatták volna eljöttét. Ilyenkor sok az élmény: rég látott barátok látják viszont egymást, s felidézik a fényképek vagy csupán aa emlékezet által őrzött vidám nyári napokat. Eszembe jut a sokat emlegetett diákbuzdító közhely i fiam, nem az iskolának, hanem magadnak, az életnek tanulsz. Annak idején kevesen vettük ezt komolyan. Mindaddig, amig tehettük, Pedig mint a legtöbb szólam, ez is igaz, csak, mert olyan sokat hallja, senki sem gondolja végig. Megkockáztatom: nemcsak a diák, hanem néha a tanár sem. Magadnak tanulsz — mondja a pedagógus, és olykor megfeledkezik arról, hogy diák egyéniségét, elérendő céljait figyelembe vegye. Nem akarom ezzel kétségbe vonni egy bizonyos szintű általános műveltség szükségességét. Ezen belül azonban ki-ki másra fogékony, más irányban akarja fejleszteni képességeit. Természetes persze, hogy minden tanárnak a saját tárgya a legfontosabb, s arra sem ideje, sem energiája, hogy több száz tanítványa érdeklődési irányát kitalálja. Mégis nagyobb egymásra figyelésre, kölcsönös bizalomra lenne szükség. Arra, hogy a diák még idejében őszintén szólni merjen a tanárához, hogy gondjait, legalább az osztályfőnökével megosz- sza. De felelőssége van ebben a diákközösségnek is, hiszen ők gyakrabban találkoznak, nyíltabban beszélgetnek. Bizonyára szóba kerül, ki milyen pályára készül, mi iránt érdeklődik, mivel vannak gondjai. Ahhoz, hogy a bátortalanabbak, határozatlanabbak céljai is időben körvonalazódjanak, a közösség megértő figyelmére és a tanárhoz fűződő demokratikus viszonyra egyaránt szükség van. Mindehhez jó keretet, lehetőséget nyújt a most életbe lépő oktatási törvény. Vagy vegyük a közhely másik fontos elemét: az életet. A gyerek, a kamasz csak akkor készülhet rá céltudatosan, ha tudja, mi vár rá önálló élete során. Ha az iskola, a nevelő, és a szülő is segít eligazodni jelenünk gazdasági, bel- és világpolitikai kérdéseinek szövevényében. Ha képet kaphat, nemcsak a könyvekben leírt tananyagról, hanem napjaink valóságáról is. S az iskola akkor tölti be hivatását igazán jól, ha felépítésével, működési mechanizmusával a „felnőttek társadalmát” modellezi. Komolyan kell hát venni a közhely igazságát. Minden eddigi kornál fontosabb, hogy iskola és diák együtt keresse azt a lehetőséget: hogyan lehetnek a tanuló- évek az életre való felkészülés igazán hasznos esztendei. Tersztyánszky Krisztina „HÉTVÉGÉN A BÉKÉÉRT” Mentőautó Nicaraguának — Békevonat Szegeden Befejeződtek Pekingben a magyar—kínai tárgyalások Vasárnap folytatódott az Országos Béketainács „Hétvégén a békéért” elnevezéssel megrendezett és szombaton kezdődött eseménysorozata. Budapesten a Vörösmarty téren, valamint az ország több más településién változatos programok várták ezen a napon is az érdeklődőket: .politikai fórumok, békemozgalmi aktivisták találkozói Bánkon ifjsági béke- napot, Érden béke-tanévnyitót tartottak, Gödöllőn az ország amatőr békedalosai, Soproniban gyármekek, Százhalombattán pedig a kisiparosok adtak egymásnak randevút a bókerend sövényeken. Mindenütt kulturális műsorok színesítették a programot. Az Országos Béketanács elsősorban azzal a szándékkal hívta életre ezt a nagyszabású — nemzetközi és magyarországi béke és szolidaritási akciókihoz is kapcsolódó — rendezvénysorozatot, hogy felhívja a figyelmet: az emberek sokféle formában fejezhetik ki békevágyukat, ötleteiket, kezdeményezéseik támogatásra találnak, s a békemozgalom aktivistáinak segítségével meg is valósulnak. A Vörösmarty téren reggelre betelt a békefal, háromezer békére vágyó ember — közöttük tudós, egyházi személyiség, művész, külföldi békedelegáció képviselője, szocialistaibrigád-tag, gyesen levő kismama, munkás, tanuló — írta alá a békeplakátokat. Reich Károly Kossuth-díjas, kétszeres Mun'kácsy-díjas, kiváló művész grafikus szakmai kézjegyével, egy békegalambbal is ékesítette az aláírások gyűjteményét. A békehétvégére hazánkba érkezett görög, francia, japán, szovjet, NDK-bell, holland, osztrák, lengyel és csehszlovákiai békemozgalml képviselőik mindkét napon részt vettek a békehétvége eseményein: magyar béke- mozgalmi aktivistákkal, a békerendezvények iránt érdeklődőkkel találkozva véleményt cseréltek a béke megőrzésének lehetőségeiről; egyúttal tárgyalásokat folytattak az OBT vezetőivel a koppenhágai béke-világkongresszus előkészítéséről, s ennek egyik fontos momentumáról, a fegyverkezési verseny megállítását célzó javaslatokról. Megismerkedtek a városok és települések nevezetességeivel is, a japán békeküldöttsóg tagja pedig békeoszlopot állított fel Budapesten, Sopronban. (Folytatás a 2. oldalon.) Jegyzőkönyv aláírásával befejeződték a kínai és a magyar tervező szervek vezetői közötti tárgyalások. A jegyzőkönyvet Faluvégi La~ jós, a Minisztertanács elnök- helyettese, az Országos Tervhivatal elnöke és Szung Ping, a kínai államtanács tagja, az Állami Tfervbizott- ság elnöke írta alá. Az aláírók egyetértettek abban, hogy jó lehetőségek vannak a gazdasági kapcsolatok további bővítésére, s mindkét ország vállalatai érdeklődnek az együttműködés fejlesztése iránt. Ösztönözni fogják a termelővállalatok közötti közvetlen együttműSzeptemiber 1—5, között Bécsben kerül sor a II. hungarológiai világkongresszusra, amelynek védnökei között van Lázár György miniszterelnök és dr. Franz Vranitzky osztrák kancellár, Csehák Judit, a MinisztertaA vártnál kevesebb vendég, alig egy hónapig tartó főiszezon, különösebb gond nélküli áruellátás az alapvető élelmiszerekben — ez jellemezte nagy vonalaikban az idei balatoni idényt. Többek között ezt állapították meg a megye kereskedelmi és idegenforgalmi szakemberei. A gyorsmérleg a napokban készült el;-részletesen kitér e témakörben valamennyi fellelhető hiányosságra, s nem feledkezik meg a kedvező változások rögzítéséről sem. Az idegenforgalom egyik legkényesebb pontja ' a kereskedelem, az ellátás meny- nyiségi és minőségi biztosítása. Erről az összegzés készítői megállapították: alapvető élelmiszerekből megfelelő az ellátás, kritikus volt azonban a sörkínálat, amelyet még az is csak részben enyhített, hogy időközben a Balaton Fűszért külföldi sörökkel próbálta ellensúlyozni a hazai mennyiség ködés kiépítését, hogy ily módon bővüljenek a hosszú távú termelési kooperációk is. A Minisztertanács elnök- helyettese a kínai kormány több tagjával és gazdasági vezetőkkel tárgyalt Pekingben. Ezt követően Kuangtung tartomány és a tartományhoz tartozó sencseni különleges gazdasági övezet vezetőivel folytatott megbeszéléseket. Fogadta őt Csao Ce- jang miniszterelnök és Hu Csi~li, a ‘politikai bizottság tagja, a KB titkára. Fáluvégi Lajos és munkatársai elutaztak Pekingből. nácg elnökhelyettese vasárnap Bécsbe utazott, ahol a magyar kormány képviseletében részt vesz a világkongresszus megnyitóján. Kíséretében van Rátkai Ferenc művelődési minisztert! elyetszűkösségét. Még mindig kevésnek bizonyult a fóltartós tej, és nem volt elég a hosszabb ideig eltartható kenyér és több húskészítmény sem. Javult viszont az ellenőrzés, aminek sajnos nem volt természetes folytatása, hogy ezzel egyidejűleg javult volna az ellenőrzött egységekben a fogyasztói érdekvédelem is. Az élelmiszer-keres'kede- lem működési feltételei országosan is meglehetősen kedvezőtlenek, ennél is rosszabb a helyzet a megyében — a munkaerőhiány miatt. Ez érződött mind a szezonban, mind pedig az egész évben nyitva tartó Balaton-parti üzletekben. A megfelelő feltételek hiányában igencsak nehéz volna magas színvonalú ellátásról gondoskodni. A vendéglátóiparban valamivel jobbnak mondható a helyzet. Az új üzemeltetési forrnák elterjedése itt erőteljesebb volt s ez kedvezően hatott a vállalati Magyar—kubai gazdasági tárgyalások Szombaton Havannában befejeződött a magyar—kubai gazdasági és műszaki— tudományos együttműködési bizottság elnökeinek találkozója. A küldöttségeket Marjai József és Jósé Ramon Fernandez miniszterelnökhelyettesek vezették. A tárgyaláson értékelték a bizottság 1986. januári ülésszaka. óta végzett munkát, a magyar—kubai gazdasági és műszaki—tudományos kapcsolatok, az 1986. évi árucsere-forgalom, az 1986— 1989-es évekre a tervkoordinációs munkák helyzetét, egyeztették a soronlévő közös teendőket. A tárgyalásokon részt vett Németh József, hazánk havannai nagykövetségének ideiglenes Ügyvivője és Euclides Vázquez Candela, a Kubai Köztársaság budapesti nagykövete. Marjai József szombaton este visszaindult Budapestre, Elutazásakor a havannai repülőtéren Jósé Ramon Fernandez búcsúztatta. gazdálkodásra is. Gond volt azonban az olcsó étkezést biztosító egységek hiánya, s hogy a működési feltételeik közel sem egyenlőek, az állami szövetkezeti, illetve a magánszférában. Az iparcikk-kereskedelemben néhány tartós fogyasztási cikktől eltekintve — nemcsak megyei sajátosságként — nem jelentett gondot a kereslet kielégítése. összességében — állapították meg a megyei tanács gyorsmérleget készítő kereskedelmi osztályának munkatársai — a kereskedelmi hálózat fejlesztése csak központi támogatással oldható meg és ha a normatívaktól elférő szabályozást alkal- moznalk. Még mindig hiányzik az érdekeltség az ető- és utószezon ellátásának biztosításához, és átfogó intézkedésre volna szükség a munkaerőhelyzet javítására is. N. Zs. Számos hazai és nemzetközi béke és szolidaritási akcióhoz is kapcsolódó nagyszabású békefesztivált rendeztek Magyar- országon. Képünkön: a résztvevők békefelhívást írnak alá (MTI-fotó: Wéber Lajos felvétele — telefotó—KSj Csehák Judit Bécsbe utazott £nnyi év után Azon kapom magam borotválkozás közben, hogy nem figyelek cselekvésemre. Gondolataim állandóan elkalandoznak. Még szerencse, hogy nem Valami gyűlés közönségét gyarapítóm, hanem érettségi találkozóra megyek. Ezért van bennem a bizonytalanság. Jó ideje csak emlékeket idézek föl, próbálom meghatározni, hogy miféle helyünk is lett nekünk, a hetvenes évek közepén végzetteknek. Összegyűjtöm rrtagamban, akikről biztosan tudom, hogy mire vitték, s előre örülök, hogy hírt hallok, bizonyára, a többiekről is. Hiszen így vagy úgy, de mindenki szem előtt van, az ország bármelyik szögletében él is. Téved, aki azt hiszi, hogy annyi év után kellemes találkozni. Valahol időközben elvesztődik a mércénk. Tanárjaink osztályozás rendszerezése más generációt mér azóta, ifjabb nemzedékek képviselőiről mondják ki a véleményt: hányast ér- | nek képességeik. Talán emiatt van, hogy valamiféle bizonytalanság lesz úrrá rajtunk, hiszen az érettségi találkozókon kötelező beszámolókon azt vesszük észre, hogy korántsem úgy alakultak a dolgok, ahogy annak idején sejtettük. De mit is lehetett sejteni akkor? ... Nézem a képeket osztálykirándulások sorozatai adják a gyűjteményt, mintha mindig kirándultunk volna. Pedig hát mennyi helyre nem mentünk el. Külföld például szóba sem jöhetett, igaz M. tanár úr jóvoltából a nagy magyar várak ismeretében nagy és komoly jártasságra tettünk szert. Talán a legelső évfolyamhoz tartoztunk, amely már úgy növeszthettek hosszú hajat, hogy az igazgató és a tanárok sem szóltak miatta. Ma már mosolyogtatóan állunk a jáki templom előtt; párhuzamnadrágban a fiúk, banánszoknyás lányok ölelik egymást, mintha csak sejtenék, hogy sok év utáni magunknak készülnek a felvételek. Tizennyolc esztendősek, arcukról hiányzik a festék — helyette mosoly van rajtuk, mint azoknak, akik jó éveket remélnek. Minden képhez tartozik egy történet, még ha megszépítve is, amit képzeletben kénytelenek voltunk kiegészíteni, hogy kerek legyen és egész. Sajnálni lehet hát a férjeket és feleségeket, akik sűrűn összenéznek ha cgy-egy név vagy eset hallatán nevetésre fakad az osztály. Ám nekik fogalmuk sincs, hogy miért érdekes a számunkra. Jelzi ez azt is, hogy új történetekbe kezdtünk valamennyien, azok a légiek már csak emlékeknek jók. Szokványos sorsokat élünk pedig, hogy hallom a beszámolókat. Fiúknak katonaság, aztán egyetemi, főiskolai évek, állás, család, gyerekek, lakás. Előfordult egy- egy válás is, ám mindez még az országos statisztika által meghatározott átlagon belül. Akkor hát olyan nemzedék lettünk, derékhad — akármennyire nem veszünk is tudomást róla — amelyik megállja a helyét. Ezt kérdezgetjük még éjfél után is egymástól. A válaszadáshoz természetesen tudjuk, hogy újabb érettségi találkozók kellenek. Talán ötvenévesen többet tudunk — állapítjuk meg. Nemcsak a találkozás okoz izgalmat; elbúcsúzni is nehéz az osztálytársaktól. Üj címeket egyeztetünk, biztosítjuk egymást, hogy régen abbamaradt kapcsolatokat folytatunk, hogy találkozunk rendszeresen. — Elszórakoztunk tíz évet — mondja János, aki csak látogatóba jár haza a szüleihez, Kaposvárra, egyébként a fővárosban él. (Még innen is el kell utazni nyaranta mondjuk Párizsba — mondta az est folyamán.) Azért, mert messze vagyunk egymástól, nem tehetjük meg, hogy nem is tudunk egymásról — fakad ki. S megígérjük: nem hagyjuk, hogy szétmenjen a nemzedékünk. S hogy figyelünk egymásba. Meg az időre, amely sokkal jobban körbefon bennünket, mint annak, idején, amikor még a tikitaki volt a divat, meg a sasson frizura. Varga István Rövid nyár, felhőkkel Gyorsmérleg a Balaton koroskodolmi ellátásáról
