Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-23 / 198. szám
1986. augusztus 23., szombat 5 Somogybái külföldre Belgiumba, Hollandiába és az NSZK-ba gyártanak szebbnél szebb kerámiáikat Kaposváron, a Fazekas Háziipari Szövetkezetben. A provanszi mintájú fajansz kerámiáikból hetvenfajta használati edényt készítenek nyugatnémet megrendelésre. Belgiumba a szövetkezet közkedvelt termékét, a Habán kerámiákat szállítják. Hollandiából különféle mintadarabok érkeztek. Ezek gyártását is hamarosan megkezdik. Nagyobb önállóságot, politizálóbb középiskolásokat Regionális igazgatód értekezlet zajlott le Kaposváron, a KISZ Politikai Képzési Központjában. A két napig tartó tanácskozásra Baranya, Somogy, Tolna és Zala megye középiskolai igazgatód, a megyei művelődési osztályok és Pedagógiai Intézetek, képviselői, valamint a KISZ-bi- zattságdk középiskolái felelősed jöttek el. Az eszmecsere témája: a szeptemberben életbe lépő új oktatási törvény és a KISZ XI. kongresszusa által meghatározott feladatok végrehajtása, azok közös törekvései. Az értekezletet a témák egy-egy illetékesének előadása nyitotta meg. A Somogy Megyed Tanács Művelődési Osztálya és a megyei KISZ- bizottság nevében Bánné VarQa Valéria, a meigyebi- zo.ttság titkára köszöntötte a megjelenteket. A két előadón kívül az elnökségben helyet foglaltak Vas Imre és Tóth András, az MSZMP KB munkatársai, Medve Andrea, a KISZ KB Intéző Bizottságának tagja, dr. Horváth Sándor, a megyei pártbizottság osztályvezetője és Por- dány László, a megyei tanács művelődési osztályvezető-helyettese. Elsőként Boldizsár Gábor, a Művelődési Minisztérium Nevelési Főosztályának főosztályvezető-helyettese elevenítette fel az új oktatási törvény egyes pontjait, létrehozásának alapelveit. Hangsúlyozta: a törvény végrehajtási rendeletéi nem új szakaszt nyitnak, csupán egy lépcsőt jelentenek a közoktatás fejlesztésére irányuló, évek óta tartó törekvéseknek. Céljuk az intézményrendszer hatékonyságáf növelő mechanizmus kialakítása. Eddig akadályozta a munkát az iskolák túlzott hatósági beszabályozottsága. Ezentúl csak azokat“ a területeket szabályozza központi rendelet, amelyekben országosan egységes gyakorlatra van szükség. A többi kérdésben a döntést az iskoláknak engedik át. 1987. szeptember 30-ig minden iskolának kd kell dolgoznia saját működési szabályzatát. Boldizsár Gábor szólt a közoktatás egységességét és differenciáltságát célzó törekvésekről. Az ellentmondás csak látszólagos. Ki kell küszöbölni a középfokú intézmények közötti eltéréseket, így a rendszer áttekinthetőbbé válik. Ugyanakkor az lenne a kívánatos, hogy minden tanintézet — a saját adottságainak, lehetőségeinek megfelelően — adjon valami többletet hasonló társaihoz képest. Kiemelte: nem szabályozatlan iskolát akarnak, csupán kevesebb beavatkozást a pedagógiád folyamatba. A továbbiakban az új rendelet néhány újdonságát ismertette a pedagógusok foglalkoztatását, az iskola munkarendjét, a felvételi rendszert, a követelmények rugalmas teljesítését illetően. Szólt az iskolai dohányzás, a mulasztásók, az évismétlések és a vizsgák szabályozásának új módjáról. A következőkben, a tanulói közösségek témájához érkezve Kajos László, a KISZ KB Középiskolai és Szakmunkástanuló Tanácsának osztályvezetője vette át a a szót. A KISZ XI. kongresszusának tizenéves programjáról szólva ismertette, miben tud partner lenni az ifjúsági szervezet a nevelési munka fontos részét képező tanórán kívüli tevókenységIskolaigazgatók tanácskozása Kaposváron ben. Mint elmondta, a KISZ ezentúl még többet tesz a 14 —18 éves korosztály világnézeti neveléséért, a cselekvő politizálás mellett vállalva az ismeretek közvetítését is. Az ifjúsági szervezetnek fontos feladata a közösségépítés. Az oktatási törvényhez hasonló mechanizmusnak kell e téren is megvalósulnia: a kongresszusi határozat rétegek szerint tartalmazza ugyan az elvárásokat, a konkrét követelményrendszert azonban minden iskolának magának kell meghatároznia. A tudatosabban gondolkodó diákokból álló KISZ- szervezetdk mielőbbi megteremtése érdekében Kajos László arra kérte a jelen levő pedagógusokat: biztosítsanak cselekvési teret a fiataloknak, s értékmérőnek ne a taglétszámot, hanem az érdemi munkát tekintsék. Délután az igazgatók iskolatípusok szerinti csoportókban tárgyalták meg az előadások témáit. Másnap megyénként folytatódtak a konzultációk a tanácsi és a minisztériumi vezetőkkel. Kaszovszki: \ 1 Kitaláltam egy viccet. Így szól: két barát találkozik. Kérdezi az egyik a másiktól: — Ha meghalnék, szánnál öt rubelt egy koszorúra? — Természetesen — mondja a másik —, hiszen a barátom vagy! — Nos, jó. Akkor add ide nekem az öt rubelt, és ha meghalok, nem kell rám áldoznod .. . Elmeséltem a viccet kollégáimnak. Jót nevettek rajta. Pocsivalov kollégám így szólt: — írd le, és vidd el valamelyik szerkesztőségbe. Az egész országban olvasni fogják, és híres ember leszel... Megfogadtam a tanácsát. A szerkesztő, akinek átadtam a kéziratot, fanyalogva mondta: — Hm... ebben nincs semmi különös. Mi akar ez lenni? — Egy vicc — mondtam. — Egy anekdota .. . — Nem, nem, barátom! Ez egyáltalán nem nevetséges. Bocsásson meg ... Elszomorodtam a kudarcon, de nem volt mit tennem. Néhány nap múlva ismét találkoztam a barátommal, Pocsivalovval. — Nos, voltál a szerkesztőségben? — kérdezte. — Igen. — Na és? Elmondtam, hogy jártam. Barátom hallgatott egy ideig, majd megszólalt: — Vidd el egy másik szerkesztőségbe ... Másodszor is leírtam, és elvittem egy másik újsághoz. A szerkesztő asztalára tettem az írást. Amikor elolvasta, felnevetett, majd valóságos nevetőgörcs fogta el. — Nagyon jó! Egyszerűen pompás! A viccem megjelent az újság utolsó oldalán, a következő szöveggel: „A külföld humorából", és alatta az én szövegem: „— Figyeljen csak, Kurka úr, ha meghalok, adna száz zlotyt egy koszorúra? — Természetesen — felelte Kurka —, hiszen a barátom ... — Nos, akkor Kurka úr, adja ide a száz zlotyt, és ha meghalok, nem kell adakoznia ...” Már-már kezdtem elf ele j- ; teni első irodalmi kísérletemet és sikeremet, amikor Pocsivalov felkeresett: — Nézd csak, mit mutatok neked! — mondta, és az orrom alá nyomta a „Zene mindenkinek” című újságot. Abban olvastam: „Egyszer így szólt Mozart Salierihez: -*• Ha meghalnék ... — és szóról szóra az én viccem! Egyrészt örültem, hogy egy híres ember szájába adták a szavaimat, másrészt szégyenletesnek tartottam, mintha nem az én viccem lenne. Mégis, ez volt a kezdet. Mert egy hónap múlva az „Irodalmi Körkép”-ben mondja G. B. Show Welles- nek: — Kedves barátom! Ha meghalok... Aztán az „Ifjú Technikus”- ban, Humbold mondja. A „Termés”-ben Lobacsevszkij Micsurint, az „Opera, Operettében Saljapin Nyekra- szovot, Alexander Dumas a fiát kérdezte, és így tovább. Éjszaka álmomban neves személyiségek jelentek meg, Arisztophanésztől Pocsiva- lovig. Reggelenként futotta'm az újságoshoz, hogy megvegyem az új lapokat. Üjabb és újabb hírességek mondták tovább az én rossz viccemet. Es most nem tudom, mit tegyek. Forduljak ezekhez a híres személyiségekhez? De hiszen mind halottak. Róluk mindent lehet írni. Az élők azonban aligha fogják elhinni, hogy ezt a viccet én találtam ki. Fordította: Antalfy István RÁDIÓSZEMLE Döcögő kerekeken Az utakon kerekező turistákat látva gyakran felvetődik bennem a kérdés: vajon mi készteti őket arra, hogy a kánikula ellen menedéket nyújtó otthonukat, a strandok hús vizét, könyvtárak árnyas nyugalmát elhagyva nyakukba vegyék az országot, s a forró betonon araszolgatva induljanak útnak. Céljaik kiválasztásában számos segítségét kapnak az útikönyvekből, a televízióból és a rádióból. Ez utóbbi tanúi voltunk kedden délelőtt a Kossuth- rádió Két keréken Magyar- országon című műsorában. A túravezetők: Rockenbauer Pál és Gyenes Károly a zselici dombok baranyai és somogyi részén néhány kedves — , lankákkal és dombokkal körülölelt faluba kalauzolták el a hallgatókat. A műsor első mondatába baki csúszott, s ezt a továbbiakban sem javították ki. Hazánk e páratlan szépségű, szelíd vonulataival nyugalmat sugárzó tája ugyanis a Zselic és nem pediig a „Zselicség”. Néprajzosok, tudós emberek ezt már régen bebizonyították. A túra első állomásán — Szigetváron — Molnár Imre tanár tartott lenyűgöző tudásanyaggal _ beszámolót városáról. Útikönyvekben nem található érdekességeket hallottunk tőle a 122 és fél éves török megszállás tárgyi és nyelvi emlékeiről. Színvonalas, ám kissé monotonra sikeredett előadását nem túl szerencsésen szabdalták fel az utólag bevágott kérdések. Ügyes megoldás volt azonban a szerkesztők részéről a szigetvári gyerekek föl- kérése idegenvezetésre. Az általános iskolás diákok — korukhoz viszonyítva — meglepően tájékozottak voltak szőkébb hazájuk történelmében. Vörösmarty Sziget című verse méltó záróakkordja volt a Zrínyi városát bemutató músorrésznek. S a kerekek — sokadszor hangsúlyozva, hogy földes úton döcögve — vitték tovább utasaikat Somogyapá- tin, Somogyhársógyon keresztül Szennába. Számunkra bizonyára Takáts Gyula Zselicről álmodó verse volt a program legszebb színfoltja, s a sokak által becsült Csepinszky Máriának, a szennai falumúzeum vezetőjének kedves szaval. A néprajzi falumúzeum református templomában éppen egy gyermekcsoportot kalauzolt. Az1 érdeklődő, ám kissé tudatlan kisdiákok mindent tudni akartak a templomról, a református istentiszteletről. Élmény volt Csepinszky Máriát hallgatni, amint nem leereszkedve a hallgatóság korához, mégis gyermeki bájjal nyújtotta át számukra tudása morzsáit. A műsor utolsó öt percében Takáts Gyula szavaiból áradt a zselici táj, a rózsaszín-vörös szántóföldek, a forrásokkal-patakokkal szabdalt lankák szeretete. A Zselicet bemutató harminc perc sugárzásának ideje — délelőtt tíz óra — nem a legszerencsésebb időpont volt. A fiatalok, akikben tulajdonképpen kedvet akart csinálni a rendező Kelemen László, és a szerkesztő Tar- nay Márta műsora, valószínű, szívesebben választották a televízióban ugyanekkor megtekinthető francia filmsorozatot, Az élet kalandját. Tamási Rita A vízi életről a tóparton Népművészeti napok Boglárlellén Dél-dunántúli népművészeti napok kezdődtek tegnap Boglárlellén a bogiári Vikár Béla Művelődési Központban. Somogy, Tolna, Zala és Baranya évente más-más megyében és különböző témák középpontba helyezésével rendezi meg a népművelők és honismereti szakemberek tanácskozását. Ezúttal az eszmecserék a vízi élethez kötődő hagyományokról, a halászattal kapcsolatos szokásokról szólnak. A négy megyéből érkezett vendégeket Vörös Rezső, a Somogy megyei tanács művelődési osztályának főelőadója köszöntötte, majd Szabó József BoglárleMe tanácsának elnöke nyitotta meg a kétnapos rendezvényt. Röviden bemutatta Somogy legfiatalabb városát, a déli part második legnagyobb központját, szólt történetéről, műemlékeiről, kulturális életéről. Kiemelte, hogy ezen a vidéken évszázados hagyományai vannak a fürdőhelyi életnek. A megnyitót követően előadásában dr. Andrásfalvy Bertalan, a Magyar Tudományos . Akadémia néprajzi kutató csoportjának munkatársa A magyarság és a víz kultúrája címmel eleink vízgazdálkodási _ gyakorlatáról, az ezzel kapcsolatos kutatásokról tartott szemléletes beszámolót.. Elmondta: bizonyítékaink vannak arra, hogy az őshaza gazdagvízú terület lehetett, s a finnugor népek később is hasonló tájakra vándorolták. Ezt mutatja sok régi helységnevünk is. Az Árpád-kori magyarság olyan nép volt, amely tudott a vizekkel bánni. A mai gyakorlat alapja a vizektől _ való megszabadulás: a folyók gátak közé szorítása, pedig egészen a XVIII. századig az volt a cél, hogy az áradások idején minél nagyobb területre szétvezessék az éltető nedvet, s az ár levonultával visszatereljék a mederbe. Ezt a természetes „hátaikba'’ vágott, úgynevezett fokok segítségével érték el. A fok-gazdálkodásnak, melyet már az ókorban is ismertek és sikerrel alkalmaztak, számos előnye volt mind a vízszint csökkentése, mind a földek trágyázása, mint a halgazdálkodás terén. A hasznos gyakorlatnak a földesurak egyeduralma, az apróbb fokok elhanyagolása, majd feltöltése vetett véget. A Kárpát-medence elfelejtett egykori vízgazdálkodása a jövő számára Is sok tanulsággal szolgálhat — fejezte be szavait az előadó. Dr. Sólymos Ede, a bajai múzeum nyugalmazott igazgatója az egykori dunai halászatról, a halászok életmódjáról beszélt. Nemcsak a szakma szűkén vett kérdéseiről ejtett szót, hanem a vele kapcsolatos munkaszervezési módokról, jogokról is- Különös figyelmet szentelt a vizafogás körülményeinek: ez volt a legértékesebb hal, és halászata a földesurak kiváltsága. Forrásokkal, adalékokkal szemléltette a hal- szállítás és -kereskedelem módjait, a halászcéhek létrejöttének előzményeit, a különféle halásztípusoikaít. Este baráti találkozóval, kulturális programokkal folytatódott a rendezvény. Ma konzultáció szerepel a programban, majd — már a hétvégi szüreti mulatságokkal egybeolvadva — a négy megye egy-egy népi együttese ad műsort. Tersztyánszky Krisztina
