Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-23 / 198. szám
6 Somogyi Néplap 1986. augusztus 23., szombat GYERMEKEKNEK A „kölökrókák” Váradi József vadőrünk a méretre fűrészelt széldeszkákat rakta fel a gépkocsira, amikor a vadásziházihoz értőnk. — Jó ám, hogy elfűrészel- te Feri bácsi a deszkákat, mert így gyorsabban elkészíthettünk egy-egy magaslest — mondta Jósika, miután üdvözöltük egymást. — A Csáks.zegi részen már négy lest csináltunk. Még egyet alkarunk a Szenes út mellé állítani, ahhoz viszem ■ az anyagot. i^Jaini .otthon vár, Bertalanéin. Te is eljöttél a nagypapával, Andris? — fordult az unokám felé, aztán mosolyogva újságolta: — Ha kdsrókákait szeretne fényképezni, megmondom, hova menjenek. A Homok- . domboknál a nyugati magaslestől harminc méterre van egy kotorék. Ott aztán csettegethet, mert egész nap kint vannak a kölökrókák. — Köszönöm Jóskám, hogy elárultad. Mikor süti a kotorókot a nap? — Majdnem egész nap, mert a meredek oldalban van a kotorék. A Kutas-Cseri temető mellett őzek ugráltak át előttünk az úton. A Húszoldalashoz közeledve, a bozótos szélén szarvasok néztek felénk. —' Hatot láttam, de lehet még több is a sűrűben — jegyezte meg Andris —, ez meg egy róka völt. Ez is balra szaladt... F ölkap a s zkod'tun k a meredek létrán és elhelyezkedtünk. Andris azonnal észrevett egy félénk néző őzet. Nem szólt, csak a kezemet ériintette meg és az őz felé intett. Bólintottam, aztán beállítottam a kotorékra a te- leobjéktíveket. Elmúlott negyed óra anélkül, hogy a kotorékból egyetlen kölökróka — ahogy a Józsi nevezte őket — / kidugta volna a fejét. — Ne lőjje ám őket agyon, Feri bácsi — könyörgött a Józsi, mielőtt elváltunk a vadászháznál —, mert olyan aranyosaik, ahogy játszanak és egymás hegyén-hátán ugrálnak. — Láttam, hogy örül, amikor elárultam, hogy csak fényképezőgépeket hoztam, puskát nem. Már fél óránál is hosszabb ideje, hogy a magaslesen ültünk, a kotorékból nem jött ki semmi. Aztán elmúlott egy óra is a várakozásban anélkül, hogy láttunk volna valamit. Lelépkedtem a meredek létrán és óvatosan a kotorékhoz mentem. A bejárat előtt egészen friss gumicsizma nyomok látszottak, a lyuikba pedig egy ujjnyi vastag mogyoró bot volt bedugva. Megfogtam a botot és kihúztam. A bot másik végén drót volt, azon két darab szalag, borkén papír maradványa. Egy ideig néztem a bot végén a szürkére színező- dött papírcsíkokat. Megszagoltam. Még érezni lehetett a kén sízaigát... Visszaballagtam a leshez, a gépeket beraktam a hátizsákba. Andris a kotorék felé figyelt és izgatottan súgta: — Papi, vedd elő a fényképezőgépet, mert a kotoréknál van egy róka. Valóban ott állt egy sovány szuka a bejárat előtt és a lyukat nézte, aztán lassan bebújt. Hosszú ideig várakoztunk, de nem jött ki... Józsival nem találkoztam azóta, csak a temetésén, mert amikor ez történt, három héttel később magasleskészí- tés közben rosszul lett és 1986. július 26-án Nagyatádon a kórházban meghalt. így tehát most közlöm veled kedves Józsi, hogy nem sikerült a „kölökrákákiat” lefényképezni, mert valaki megelőzött és elpusztította őket. Tóth Ferenc ZENESZERZŐ A hulladékgyűjtés hasznos elfoglaltság. Tart még a szünidő, az egész napos vakációzásba belefér az is, ha a környéken körülnéztek és az értékesíthető hulladékot összegyűjtitek. Forintokat hoz ez néktek, és segítetek a környezet tisztán tartásában, védelmében. Az erdei fülesbagoly Magyarország leggyakoribb bagoiyfaját, az erdei fülesbaglyot a Dunántúlon: és az alföldi kis erdőkben, ezüstfa-sűrűségekben egyaránt megtaláljuk. Tollazata sárgásbarna, finom fekete mintázattal, szeme narancs- sárga, jellegzetes hosszú toli- fülei .lelapítha tóki A késő alkonyati órákban indul vadászni és hajnalban tér visz- sza pihenőhelyére. A erdei fülesbagoly áldandó madarunk, sőt a hazai állomány ősztől—tavaszig, északabbról érkezett példányokkal szaporodik. A madarak ilyenkor kisebb-na- gyobb, 20—30, de olykor akár százas csoportokba verődnek és fenyvesekben, ezüstfa-sű- rősegekben, vagy akácosokban töltik a nappali órákat. Szorosan egymás mellé simulva pihennek, de ha ember közeledik feléjük, nyomban szárnyra kapnak. A baglyok ugyanis a közhittel ellentétben kitűnően látnak napvilágnál is. A párok tavasszal alakulnak ki. Esténként gyakran hallhatjuk jellegzetes huhogásukat. Fészket nem építenek, szarkák, varjak, vagy ragadozó madarak elhagyott otthonait foglalják el, a tojó ott rakja le 4—5, de néha, táplálékban, gazdag esztendőkben akár 7—10 fehér tojását. A fészek mélyére süly- lyedve 27—28 napig szorgalmasan kotlik rajtuk, és a kikelt pihés apróságokat még hosszabb ideig melengeti. Közben a hím látja el családját eleségge!; csőrében hordja a környéken zsákmányolt pockokat és egereket, amelyeket a tojó darabol fel és nyújt egyenként a kicsinyeknek. A fiókák háromhetes korukban hagyják el a fészket, de ilyenkor még nem tudnak repülni, csak valamelyik közeli ágon üldögélnek. Majnem egyhónaposak már, amikor- szüleik vezetésével repülni kezdenek, de igazán ügyesen csak 3Ö—35 napos korukban mozognak a levegőben. Az erdei fülesbagoly tápA hangjegyekbe írt betűket rakjátok helyes sorrendbe, és egy világhírű magyar zongoraművész, zeneszerző nevét kapjátok megfejtésül. (A helyes válasz a 15. oldalon.) SZIRMAY ENDRE Bodza Ága, ága, bodza ága, hol a lombja, a virága? a gyökerek azt üzenik, a sötétben most keresik. Ága, ága, bodza ága, fehér ernyő a virága, cirógatja május fénye, selyem simul levelére. Ága, ága, bodza ága, fekete gyümölcsét rázza, őszi szélnek panaszolja, . fonnyad, sápad fakó lombja. Ága, boga, bodza ága, mit. varázsolsz a virágra? furulyaszó száll a szélben, bukdácsol a messzeségben. A róka és a fogoly Egy nap a róka éhesen kódorgott az erdőn, mikor az egyik fán megpillantotta a foglyot. A madár ijedtében nagyot rikoltott. A róka úgy tett, mintha csodálkozna : — Soha nem gondoltam volna, hogy a foglyok a szemükkel adnak hangot. — Hogyhogy a szemükkel?! — csattant föl sértődötten a madár. —Ugyanúgy a torkomból jön a hang, ahogy mindenkinek. Taílán nem látod, hogy kinyitottam a csőrömet? — Te csak hiszed, hogy kinyitottad. Gyere le a fáról, akikor majd meggyőződhetsz róla, hogy nekem van igazam: ha befogom a szemed, bármennyire is tátogatsz, néma maradsz. — De nem fogsz felfalni? — kérdezte gyanakodva a fogoly. — Hogy m ondhatis z ilyet ?! — fontyant fel a róka. — Nem tudod, hogy még a múlt nyáron megesküdtem, többé nem nyúlok fogolyhoz? Ha megszegem az eskümet, rögtön meghallok. A madár elhitte, amit a róka mondott, és mivel nagyon szerette volna bebizonyítani a maiga igazát, leröppent a földre. Hanem a ró'ka éppen erre várit — tüstént megragadta éles fogaival ! — Ö, én ostoba, most jól megjártam! — jajvesaékelt a fogoly. — Van-e kívülem olyan bölond, aki hinne a .rókának? De aztán abbahagyta a siránkozást, és hízelkedve azt mondta: — Hogy a torkodba jutottam, azt egyes egyed ül magamnak köszönhetem. Téged nem hibáztatlak érte. S ha már egyszer így történt, és mindenképpen meg kell halmom, elárulok neked egy titkot. Tudok egy varázserejű mondókét. Ha utánam mondod, álló esztendeig elegendő lesz a húsom a számodra. Csak ennyi az egész: „Ó, Allah, ne legyen vége a fogolynak!” Amint a róka kinyitotta a száját, hogy elismételje a mondatot, a fogoly kiszabadult a fogai közül, és — huss! — felröppent a fára. láléika a hazánkban végzett, nagy mennyiségű vizsgálat tanúsága szerint, szinte kizárólag apró rágcsálókból, elsősorban. a szántókon és legelőkön mindenütt gyakori mezei pocakból áll. Mindig a nyílt területen vadásznak és egy-egy 50—100 bagolyból álló telelő csoport valóságos áldást jelent a környék mezőgazdaságára. Egyetlen bagoly éjszakánként 3—6 pockot is bekebelezhet. A mezei pockokon kívül erdei- és törpeegereket, földi pockokat, verebeket zsákmányolnak. Igen érdekes, hogy menynyire befolyásolja az erdei fülesbaglyok táplálékösszetételét a magas hótakaró. Ilyenkor ugyanis az apró rágcsálók ez alatt készítenék járatokat, s a baglyok részére gyakorlatilag hozzáférhetet- lenakké válnak. Az erdei fülesbaglyok táplálékában ezekben a hetekben erősen megemelkedik a madarak száma. Elsősorban verebeket, de különböző pintyféléket, zöldikét, tengelácet, fenyőpintyet is zsákmányolnak. Kirándulni jó Alig van kellemesebb élmény a kirándulásnál. Gyaloglás, mozgás a jó levegőn, érdekes látnivalók, sok szép élmény. Mégis, mielőtt elindulnátok, nem árt felkészülni az esetleges veszélyeikre is! így sok baj megelőzhető. ■ Érdemes végiggondolni, milyen járművekkel, s aztán gyalog — merre menjetek. A hazaérkezés időpontját (amit a szüléitekkel is közöljetek) be kell tartani. A veszélyes útszakasat (meredek, szakadék, barlangok) kerüljétek el! A térkép, iránytű fontos, de nem szégyen az odavalósiaka.t is megkérdezni, ha rossz irányban haladnátok. Fontos a megfelelő öltözék. Ha esik, az esőkabátot, ha szél fúj, a sapkát, sálat vegyétek feli, nem érdemes bravúroskodni. Csaik az ivás- ra alkalmas kútból igyatok. Ha valaki könnyebben megsérülne (horzsolás, esés), lássátok el a sebet. Rovarcsípés esetén nyomkodással iá- volítsátok el a fullánkot, a kullancs ellen a jód, a zsír, a kenőcs használ. De utána orvosnak .mutassátok meg! Komolyabb sérülésnél hívjatok felnőtt segítséget! Vigyázzatok a tűzgyújtással is. Csak a kijelölt helyen gyújtsatok tüzet! Nem szükséges lobogó máglyát rakni, hiszen nem ökörsütésre készültök. A tüzet használat után alaposan locsoljátok lie vízzel, majd a hamut is fedjétek be földdél! Ha gombát szedtetek, szakembernek be kell mutatni. Megkezdett ételeket — különösen a felnyitott ko.nzervet — már ne egyétek meg! Legjobb a szemét- gyűjtőbe belerakni. Az egész napi út után fáradtak vagytok, különösen fontos, hogy az úttesten, a járműre való felszállásnál vigy ázza tok! Talán most azt hiszitek, kár is elinduni, ha ennyi mindenre kell vigyázni. Nem így van. Érdemes menni, ahogy az elején mondtam, csodálatos élmény kirándulni! Csak vigyázzatok! MELYIK KIÉ? Betűkkel jelölve, hat élesre fent eszköz látható az ábrán, és mellette az a hat személy, aki használja ezeket. Mit gondoltak a rajz alapján: kinek melyikre van szüksége? Párosítsátok a betűket a megfelelő számokkal. (A helyes választ ellenőrizhetitek a 15. oldalon.)
