Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-20 / 196. szám

1986. augusztus 20., szerda Somogyi Néplap 7 KÖZELKÉPEK — Ma mi lesz az „inye- sek" vacsorája? — Görög bifsztek hasáb- burgonyával és egy sajátos összetételű salátával. Az ud­varon, mindenki szeme lát­tára készítem el. Mint mondja, a külföldiek gyakran kérik, hogy magya­ros ' ételeket készítsen szá­mukra bográcsban. A pör­költ és a gulyás változatla­nul népszerű. — A télen megírom a re­ceptkönyvemet — mondja búcsúzóul. A bogiári Sellőben vado­natúj recepcióban fogad bennünket Wiesner Sándor kempi ngvezető. — 720-an laknak a tábor­helyen — mondja —, a ven­dégek egyharmada hazai tu­rista. A legtöbben közülük minden évben visszatérnék. Itt nádas is van még, s valamikor az egész déli partra jellemző aranyhomok. Alkonyodik. A gyerekek tol­laslabdáznak, az asszonyok vacsorát főznek, vagy kézi­munkáznak a sátrak előtt. A férfiak hideg sört kortyol­gatva beszélgetnek, egy-egy kupaktanácsban három­négyféle nyelven is. Itt előbb-utóbb mindenki meg­érti a szomszédja nyelvét, s a törzsvendégek már magya­rul is értenek. Megkeressük a „Filep strassze” legendás hírű hor­gászait, s magát a névadót, Filep Andrást, aki 10 éve minden nyáron itt veri fel a sátrát. A fővárosban, a Likőripari Vállalatnál dolgo­zik, s az összes szabadságát — feleségével, fiával együtt — a bogi ári Sellőben tölti. A horgászás mellett fotózik is, megörökíti a táborozás eseményeit, s a „nagy kö­zösségi banzájokat”. (A Fi­lep strassze tulajdonképpen hat sátor egymás mellett, a lakók régi barátok az ország különböző részéből. Minden évben „lelevelezik” az érke­zés időpontját, s a kemping- vezető készségesen biztosít­ja részükre a megszokott helyet.) — Mostanában igen jó a kapás — mondja Filep And­rás. Sok pontyot fognak — ötven méteren belül. A csodálatos halfogások után csodálatos halászlét főznek, s mindenkit megkí­nálnak belőle, aki elvetődik a Filep strasszéra. Szapudi András Kánikulában, partközeiben dúlni, szórakozni. Ezért bi­zonyára senki sem sajnálná a többletkiadást. Winecker Henrik, az üdü­lőtelep vezetője figyelemre­méltónak találja az ötletet. — Merre jártak kirándul­ni? — A fővárosban termé­szetesen, de körbeutaztuk a Balaton-partot is. Voltunk Tihanyban, Badacsonyban, Szántódpusztán, Siófokon. (Arról, hogy miért érde­mes például a Somogy me­gyei Zalába ellátogatni, ed­dig még nem hallottak. So- mogyvár, Nikla, Somogytúr, Kaposvár ugyancsak isme­retlen számukra. Pedig úgy tetszik, érdeklődnek a régé­szeti látnivalók, múzeumok, emlékhelyek iránt.) A faházak lakói azt mond­ják: a Vadvirág étterem ugyancsak a vonzó tényezők közé tartozik. Ez pedig e Pest-Budai Vendéglátó Vál­lalat szerződéses üzletvezető­jének, Cecei Horváth Tibor­nak az érdeme, öt éve ta­lálkoztunk legutóbb, akkor a többi között ezt mondta: „... Szeretnék valami szé­pet, eredetit csinálni itt” ... Elképzeléseit megvalósította. A Krúdy Gyula és Gundel Károly könyvein nevelkedett, s e tanítások szellemét vál-' laló fiatal szakember a nya­ralótelep külföldi lakóinak megmutatta, mit tud a ma­gyar konyha, mire képes valójában a sokat emlegetett magyaros vendégszeretet. — Télen a híres Khóly- vendéglőben dolgozom az öcsémmel. Az óbudai Khélyt, mint ismeretes, Krúdy Gyu­la tette híressé, Ide járt az idősödő író jó bort inni, amikor Óbudán lakott, s em­lékét nagy tisztelettel ápol­juk. Krúdy Zsuzsával is fel­vettem a kapcsolatot, az ő segítségét kértem egy Krú- dv-kör megszervezéséhez. Kétségtelen: a legvonzóbb táborhelyek a partiak, ahol a vendég kilépve a sátorból, lakókocsijából, máris vizet érhet. A Siotour kempingjei közül a legtöbb ilyen. Az Európa szerte ismert és ked­velt Zaimárdi Autós I. pél­dául, de a ritkábban emle­getett Aranypart kemping is, amelyet az „embersűrűs” Szabadi-Sóstón létesített a Somogy Megyei Tanács Ide­genforgalmi Hivatala. Leg­utóbb az előszezonban talál­koztunk itt Szalay István kempi ngvezetövel, amikor még „belakhatatlannak” tetszett a hatalmas kemping, és üdén zöldellt a gyep min­denütt. Az előszezon heted­ben a gyér vendégjárás lát­tán sokan úgy vélték, hogy az idén látványosan csök­keni fog az idegenforgalom, s a főszezon sem hoz sok vendéget a partokra. Szalay István e vélekedéseket alaptalannak tartotta az elő­szezonban is, mondván: „A Balafon-parton mindig az a 40—50 nap a döntő — július elejétől augusztus második feléig —, ha ebben az idő­szakban strandidő lesz, ven­dég is lesz bőven.” Nos, strandidőben nem volt hi­ány (már sok is a kániku­lából, esőt kíván ember és növény), szinte minden taip- alattnyi helyet elfoglaltak a nyaralók a parton és a kem­pingben. — Szóval, az az öt ven nap sóhajt, Szalay. István —, mert neki is elege van a hőség­ből, s talán egy kicsit már a szezonból is, hiszen a fő- idényben „nagy a hajtás”, kora hajnaltól késő estig rengeteg tennivalója van a kempingvezetőnek. — Egy­szer — folytatja — nyugal­masabb időben szívesen el­mondanám, mi a teendő ilyenkor reggeltől éjfélig ... Jelenleg 2450 vendég tar­tózkodik az Aranypart kem­pingben, pontosan 200-zal több, mint tavaly ilyenkor, s a létszám 80 százaléka külföldi. Osztrák, finn, hol­land, NSZK-, NDK-beli, nor­vég, csehszlovák, lengyel vendégek verték fel sátrai­kat, illetve kormányozták megfelelő helyre lakókocsi­jukat a táborhelyen, ahol az üdezöldet sok helyen megfa- kította, megkoptatta már az aszály, no meg a sok-sok nyaraló. Szabadi-Sóstón vagyunk, Siófok legkevésbé ellátott területén, ahol tenyérnyi tel­keken rengeteg hétvégi ház épült az elmúlt évtizedek­ben. — A kemping előtt van egy kis magán vegyeskeres­kedés. A legközelebbi élel­miszerbolt a vasútállomásnál található kis-ABC, ahol már reggel hosszú sorok állnak a bejárat előtt — mondja a táborvezető. — Tennünk kel­lett valamit az ellátás javí­tásáért. A kempingben étte­rem van, sőt az idén egy büfé és egy drinkbár is megnyílt. A jövő szezonra felépül a kis-ABC és a zöld­ség üzlet. A Siotour ugyanis üzlet­sort terveztetett, mintegy 350 000 forint értékben, s a tervet vállalkozók rendelke­zésére bocsátotta ingyen, hogy javítsa az ellátást. (Az új üzletekben nemcsak a kempi nglakók vásárolhat­nak.) Ezt dr. Fodor Jánostól, a Siotour igazgatójától tu­dom, valamint azt is, hogy az Aranypart kempingben — és a többi nagyobb tá­borhelyen — az idén már számítógéppel végzik az ad­minisztrációt. Commodore 64-es típusú számítógépeket vásárolták, s főállásban egy programozó szakember dol­gozik a Siotournál. Az idén mintegy 20 millió forintot költöttek a táborhelyek kor­szerűsítésére, bár — miként említettük — a vízparti kempingek az igazán kere­sették, az úgynevezett kise­gítő fogadóhelyekre — Ga- mászára és Bagó dombra — fordítottak most különös fi­gyelmet. Mindkét tábort bő­vítették, illetve tovább bőví­tik még az idén. Ga^násza környezete ideá­lis: virágos, fás park az egész terület, s az új vizes­blokk elkészültével 1525 sá­torozó befogadására alkal­mas. (Eddig 840-en táboroz­hattak itt.) — Az idén még egy vi­zesblokkot építünk — jegyzi meg Vig István táborvezető —, s a következő idényben 1830 kempingezőt fogadha­tunk. Gamászán még bőven van hely, akárcsak a másik ki­segítő kempingben, a szeme- si Bagó dombon. Egyik sem tóparti létesítmény, és sok turista inkább „vadkempin- gezik” mondjuk valamelyik aranyparti parkolóban, mint­sem egy, a víztől távolabb eső, jól berendezett táborhe­lyen éjszakázzon. A Gamá- sza, noha jól felszerelt kem­ping — a többi között nap­elemek révén szolgáltatja a meleg vizet lakóinak — egy­csillagos, következésképpen olcsóbb, mint a vízpartiak. — Aki pihenni akar, itt pihenhet — mondja a kem­pi ngvezető. Nincs diszkó, a „szelíd motorosok” is elke­rülnek bennünket. „Kiidőlit-bedőlt csárda”, egy valaha jobb napokat látott vendéglő van a közelben. Az épület és a környezete egy­aránt kiábrándító. — örülnénk egy tisztessé­ges vendéglátó helynek — jegyzi meg Vig István —, ez a csapszék azonban kriti­kán aluli színvonalat képvi­sel. Lejáratja a magyar ven­déglátást. A déli part egyik legszebb, legnyugodalmasabb üdülő­helye a szemesi Vadvirág nyaralótelep. Tágas, pázsitos terep, gondozott fák, tenisz­pályáik, _ modern recepció, klub, gyermekjátszótér me­dencével. (Mellette, a Vad­virág kempingben 3 ezer nyaráló, a létszám 50 szá­zaléka nyugati turista.) Dr. Fodor Jánossal NSZK- beli családokat látogattunk meg egy kérdéssel: — Mi a vonzó a nyaraló­telepen, s szerintük miként lehetne még vonzóbbá ten­ni? — A környezet szépsége, a kényelem, nem utolsó sorban a Balaiton vize miatt kedvel­jük Szemest — mondják a vidám, fürdőruhás emberek, akik négy éve itt töltik sza­badságukat. Egy házban lak­nak: Rauchhaupték Nüm- bergből, és Hahnék Stutt­gartból. A férjek — jogá­szok — együtt jártak egye­temre, később a feleségek is összebarátkoztak, s ahogy mondják, egész évben erre a kellemes három hétre vár­nak. Mindkét család két gyermekkel üdül. — A gyerekek szempont­jából is ideális hely a Bala- ■ton-part — mondják. — Se­kély a víz, nem hideg, ugyanakkor úszhatnak, ször­fölhetnek, csónakázhatnak kedvükre. Őszintén szólva, az is figyelemreméltó szem­pont, hagy nem drága ez a hely. Azt kérdezték, mivel lehetne még vonzóbbá tenni a nyaralótelepet? Szerintünk jó volna, ha a gyerekek szá­mára külön érdekes progra­mokat szerveznének. Miköz - ,ben a gyermekek jól érez­nék magukat, a szülők nyu­godtan elrnehelnének kirán-

Next

/
Oldalképek
Tartalom