Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-20 / 196. szám
8 Somogyi Néplap 1986. augusztus 20., szerda IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS RATKÓ JÓZSEF Gyermekek fantáziája Képeimben (balról jobbra): A hal meg a ház Pillangó Kacsaúsztató Gyermekra jzoka t, vízfestményeiket, műanyaglapokra applikált gyurma féldom- bioriműiveket, textilfigurás f iilctariszny áka t láttam egy alkalmi otthoni kiállításon, amelyet a család a barátainak, az ismerőseinek rendezett egy képzőművész édesanya kislányának a dolgad- bódi. A dolgaiból, s nem az alkotásaiból. Szándékosan választottam az első szót, hiszen egy nyolc esztendős kislányra még ne mondjuk, hogy alkot, hogy alkotásai vannak. Mi marad akikor későbbre ? Nem agy csodagyerek műveit láttam tehát, csak egy kislány dolgait, készítményeit, szórakozásait, játékait: mesealakokat, több képen elmondott rövid kis meséket, állatfigurákat, tündéreket, várakat, kastélyokat, holdat, napot, csillagokat, életéből vett aprócska történeteket. Ismerem ezeket a pillangókat, ezeket a tavasz- tündéreket, láttam már effélét otthon a gyermekeimtől s az óvodában; ezek mégis mások — nem egy csodagyereké, de egy olyan gyermeké, akiből egyszer miig művész lehet, ha megmarad gyermekinek, azaz frissnek, elevennek a mostani tehetsége, vonal- forma- és szín- fantáziája. Ült a képekkel, a bábokKalotaszegi ünnepek Kalotaszeg — ez a mintegy negyven falut magába foglaló történeti-néprajzi tájegység — elsősorban gazdag és egyéni népművészetéről vált ismerté és világhíressé. Felfedezése 1885-ben kezdődött. Azóta könyvtárnyi irodalom foglalkozik e terület népével, művészetével, népköltészetével, meséivel, táncaival; csak kiragadott példaként említjük - a néprajz klasszikusai közül Jankó János, Malonyay Dezső, Kóis Károly, Bátky Zsig- mond nevét, de a jelenlegi erdélyi és itthoni kutatók művei is méltán sorolhatók elődeik könyvei mellé (Hofer Tamás. Fél Edit, Martin György, Kresz Mária, Faragó József, Nagy Jenő, Végh Olivér, Kovács Ágnes munkái sth.). A széles spektrumú szakirodalom most egy olyan munkával gazdagodott, amely a hagyományos népi kultúra másik területére kalauzolja az olvasót: a parasztélet rendjéhez, az esztendő ünnepeihez és az emberélet fordulóihoz fűződő szokások világába. Vasas Samu és Salamon Anikó Kalotaszegi ünnepek című monográfiájával már szinte fehér folt nélkül maradt Kalotaszeg néprajzi térképe, a régebben és újabban is meg- jefent könyvek, tanulmányok segítségével teljes képet kaphatunk az ott élő emberek anyagi és szellemi kultúrájáról. Vasas Samu bánffyhunya- dá tanár és Salamon Anikó kolozsvári néprajzkutató közös műve a kalotaszegi ünnepi szokásokról a viszonylag ritkábban napvilágot látó szokásmonográfiiák sorába tartozik — méltó folytatása Bálint Sándor és Dömötör Tekla iskolát teremtő szokáskutatásainak. A szerzőpáros — elsősorban Vasas Samu — évtizedek óita lankadatlan lelkesedéssel, szorgalommal járja a falvakat, beszélget emberekkel, faggatja adatközlőit, amelynek eredménye ez az emberélet és az ünnepi szokások gazdag hagyományvilágát feltáró nagyszerű könyv. A szerzők a szokásokról 'is a szokásfcutatás eredményeiről adott rövid áttekintés után először ismertetik az egyes ünnepekhez iüzott szokásokat — az esztendő néprajzának vagy más néven a jeles napok sorrendjieneK megfelelően — a téli ünnepkörtől kezdye az őszi napokig bezárólag. Ez a halottak napjától a következő esztendő utolsó őszi mulatságáig, a tollfosztásiig tart. A névnapokhoz, naptári ünnepekhez fűződő szokások mellett összegyűjtötték a gazdasági év ünnepeit ás, például az aratóünnep s a szüret szokásait, valamint a közösen végzett munkaszokásokat, mint a fonálmosást, a fonóházi tevékenységet, a disznóölést vagy a tejbemérést. Az utóbbit április utolsó vagy május első szombatján tartják. Ekkor állapítják meg a juhosgazdák a juhok száma vagy az általuk adott tej mennyisége alapján, hogy ki mennyi tejet kap a nyár folyamán, és hogy ki lesz a következő évben az első gazda. A következő részben az emberi élet fordulói — a születés; a felnőtté válás, a házasság és a gyász — szokásrendjének, rítusainak bőséges és változatos leírása következik. Nemcsak a tájegység egészére jellemző szokásokat közliik a szerzők, hanem az egyes falvakban eltérő variációkra is kitérnek. A könyv második része Szövegek, dallamok címen, legnagyobbrészt saját gyűjtés alapján adja közre az egyes ünnepekhez fűződő társasjátékok, ének, köszöntők, mondókák, siratok szövegét, néha dallamát is. így válik igazán élővé, és járható körül a teljes szokáskör. A kötet gondos jegyzetanyaga mellett figyelemre méltó a tájszaviak jegyzéke. Szép és gondos válogatású arahív és újabb fotók egészítik ki a könyvet. A Gondolat kiadó e nagyszerű néprajzi kiadványa nemcsak a kutatók számára forrásértékű; örömet szerez mindazoknak, alkik e tradíciókban gazdag vidék hagyomány-világát szeretik, s értékelik. L. K. kai teleaggafott szobában, és olvasott. Butákat kérdeztem tőle — természetes módon, elfogulatlanul vá-laszolgatott. Nagyon szeret rajzolni, sokat olvas, jó tanuló; ezt a könyvet ajándékul kapta bi- zonyítványosztásfcor az iskolában. A kiállítással nemigen törődött. Zavarban voltam-, amikor az édesanyát kérdezgettem. — Nem akarók belőle művészt nevelni, — mondta — de úgy látom, a kislányom rajzai^ többek, mint a hasonló korú 'gyerekeké. Azzal, hogy összeszedtem a rajzait, magamat is ellenőrizni akartam. íme, döntse el, aki idevetődik, mennytilt érnek! Ennyi az egész. A szép gyermekfantáziá- val találkoztam Rákóczy Anna nyolcesztendős kislány közműveiben. Én gyönyörködve néztem őket. Minden más a jövő titka. Fehér László KISS BENEDEK NAP-HAL-NAP Melege volt a Napnak, leszállt a tóba fürödni. Álcázta magát halnak, kezdett pikkelyesedni. Szikrázott rajta a pikkely, ahogy a hullámok hátán lubickolt önfelédetten, kövéren, pontyöreg-sárgán. Föl-alá bukott a vízben, szórta magáról a halpénzt, belevakulva néztem, mígnem az égre szállt ismét. Szárítókötél-sugáron felleg-törülköző lengett, kékbe terítette, ráhevert a Nap és napozni kezdett, én meg borzongtam lent a zöldben, mert aznap nem láttuk többet. DÚSA LAJOS Augusztusi merengő Isten ingujjban ül a padra, enyhül a hőség, - nézelődhet. Csupa darázs az őszibarackfa és a csordultig érett ttokét kiűzi most az alkonyatba puhuló húsuk, szarkalábuk. Könnyű ruhásak, nevetősek, mintha nyaruk lenne erősebb, s nem érlelődne - mint a titok - a látszat mögött mély magányuk. En benn sétálok önmagomban. Harminchat éves vagyok, s látom semmibe billenő nyaramban hogy gurul széjjel ifjúságom. Csak amit hiába akartam &Z taszít, lök tovább, előre. Csak örökös becsapottságom gyermekökle ver: nagyon fájjon szívemtől idegeit világom, hol ránk érik a semmi ősze. Történelem Mindennap ünnep, forduló, születésnáp, halálnap. Ünnepe lelket földúló születésnek, halálnak. Hétfőn múlt ezer éve, hogy térdre esett az ország, siratni, elsiratni rossz papokra bízta sorsát. Gsütörtökön, körülbelül hét-nyolcszáz éve ennek, mellének tatár-nyíl szegült, s kihalt a fele nemzet. És hogy gazdátlan ne legyen király nélkül az árva, kiadta a történelem művelni - harmadába. S a halál ügyes gazda volt - megkoronázta Dózsát, munka közben himnuszt dalolt, taposott őszirózsát. Lépes György, rongy Szapolyai, Haynau, Tisza István, Horthy, pióca Prónay volt itt a botosispán. Halálos centenárium a szita-szita péntek. Tüdőt, lelket köptek falun tízezer jó cselédek. Szombaton másfélmillió koldus tengerre szállá. Fölbúgott, indult a hajó a Föld túloldalára. Csomagot lestünk, híreket; asszonynép várta jöttük. Óriás sírhantok, hegyek púpozódtak fölöttük. S mindennap ezernyi halott, és tíz- és százezernyi, míg leltünk egy vasárnapot gyászolni, ünnepelni. De újra kezdődött a hét. pöldet és pofont adtak, gázolták növekvő hitét a munkásnak, parasztnak. A földbe ember vettetett, vérben csávázott holt mag, - Szabadság, műveld földedet, s teremnek majd e holtak. Idilli kép a magyar tenger pántján. A csodálatosán szép nyári napsütésben nyugtalan óvatossággal apró tajtékokat vet a fürdőzők óriási tömege, ahogy az ezer és ezer ember az idő más-más pillanatában mozdul. Be a vízbe, ki a vízből, araszolás lán- gosént, sörért, halért. A betonszegéllyel körülvett homokozóban komoly képű kisgyerekek a már felépített várat szápítgetik, né- hányan pedig az eljövendő csatára készülődve hadrendbe sorakoztatják katonáikat, fegyvereiket. Három-négyéves fiúcska, a szegélyen kívülről, műértő gondosságával szemléli az erődítményt. Enyhe terpeszben, összehúzott szemekkel ingatja fejé't, az orrát piszkálja. Megfordul, fiatal, csinos, jó alakú nőhöz szalad. — Anya! Éhes vagyok. — Most nem érek rá, kisMatúz Gábor NAGY KŐ... fiam. Menj szépen játszani! Vagy fürödijél! De nagyon vigyázz magadra! A kisfiú a víz felé veszi útját. Néha lehajol, belemar- kol a forró homokba, szétszórja a szélben. * A nő harminc körüli barna férfival társalog, aki eddig az egyik büfé előtt .állt sorba, most ért vissza, kezében virsli és üdítő. Az anya talán már el is felejtette a hirtelen elkomorult gyermekarcot; kacéran rázza hátra hosszú, fekete haját. Nevet. A kisfiú bánatosan vonszolja kicsi testét a hullámokban, néhány könnycseppét dörzsölt maszattá akaratosan az arcán; nem akar sírni... i Az asszony nagyon jól szórakozik új ismerősével. Már megbeszélték: este együtt vacsoráznak, utána táncolni mennek. — Mi lehet ott? — mutat a férfi a part egy pontjára, ahol ötven-hatvan ember ijedt hullámzása töri meg a Balaton nyugodt játékát. A nő megdermed egy pillanatra, aztán felugrik, rohanni kezd. Turakszik, ta- sziigálja az előtte állókat. Az összetorlódott emberek a szülői felelősségről mondják a magukét. — Engedjenek! Engedjenek! Fiatal fiú gyalogol kifelé a vízből, a karján tehetetlenül csüngő, puffadt hasú gyermek nem több négyévesnél. A nő ájultan esik össze. Többen odaugranak, felemelik, és egy padra fektetik. Hamarosan előkerült a strand orvosa. A gyereket nézi meg először. Nem szól semmit, fölemel egyet a parton heverő fürdőlepedőikből, és betakarja vele a gyermek holttestét. A nő, akit sikerül gyorsan életre keltenie, még emlékezhet rá, mi történt, mert rögtön körülnéz, és meglátva a fürdőlepedőn keresztül kidomborodó alakot, görcsös zokogásban tör ki. , Feláll; a halotthoz lép, leemeli róla a lepedőt. Néhány pillanatig kővé meredten állt, majd bolond nevetésbe fullva felsikolt: — Ez nem az én gyerekem!
