Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-13 / 190. szám

2 Somogyi Néplap 1986. augusztus 13., szerda Castro kitüntetése Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő- tártkária, Losomczj Pál, az El­nöki Tanács elnöke és Lá­zár Gyöngy, a Miniszterta­nács elnöke táviratban, kö­szöntötte Fidel Castro Ruzt, a Kulbaá KP KB első titká­rát, a Kulbai Köztársaság ál­lamtanácsának és miniszter- tanácsának elnökéit 60. szüle­tésnapja alkalmából. Az El­nöki Tanács ez alkalomból Fidel Castrónak a szocialis­ta országok közösségében a békéért és a társadalmi ha­ladásért folytatott kiemelke­dő tevékenysége elismerésié­ül, valamint a hazánk és Ku­ba közötti baráti kapcsolatok elmélyítésében szerzett érde­meiért a Magyar Népköztár­saság gyémántokkal ékesí­tett Zászlórendjét adomá­nyozta. Szovjet—szudáni tárgyalások. A képen (balra) a szovjet küldöttség Nyikolaj Rizskor vezetésével és a szudáni delegáció Muhhamad Szadik al-Mahdi kormányfővel az élen. Gorbacsov—Truong Cfainh megbeszélései Moszkvában A teljes nézetazonosság, baráti és szívélyes légkör jellemezte «kedden Moszkvá­ban Mihail Gorbacsov, az SZiKP KB főtitkára, és Truong Chinh, a Vietnami Kommunista Párt főtitkára, á Vietnami Szocialista Köz- társasáig államtanácsának elnöke találkozóját. Mihail Gorbacsov forrón üdvözölte Truong Chinh t, a VKP főtitkárává történt megválasztása . alkalmából, és sok sikert kívánt e ma­gas tisztségben végzett tevé­kenységéhez. A két vezető véleményt cserélt a nemzetközi helyzet v különböző kérdéseiről, meg­vitatták a szovjet—vietnami kapcsolatok jelenlegi állását és jövőbeni fejlesztési lehe­tőségeit. Mihail Gorbacsov hangsú­lyozta, hogy a Szovjetunió a jövőben is támogatni fogja a vietnami népet az ország előtt álló feladatok megoldá­sában,. Gorbacsov és Truong Chinh aláhúzta^ hogy az SZKP és: a VKP a nemzet­közi színtéren a béke és a szocializmus ügyiének érde­kében a jövőben Is szoro­san összehangolja tevékeny­ségét. * * * A béke, az együttműködés és a jósizomszédság kapcso­latait kell kialakítani az ázsiai és a csendes-óceáni térségben — mutattak rá Mihail Gorbacsov és Dzsaim- bin Batmönh, az MNFP KB főtitkára, a nagy népi burád (parlament) elnöksége elnö­kének keddi moszkvai meg­beszélésén. A szívélyes légkörű talál­kozón teljes nézetazonos­ság mutatkozott meg vala­mennyi megvitatott kérdés­ben. Mihail Gorbacsov kedden a Kremliben átnyújtotta a mongol vezetőnek, a Lenin - rentí'et. Tárgyalások az űrfegyverekről (Folytatás az 1. oldalról) kiegyensúlyozásához vezető lépésnek tekinteni, s mi több, az amerikai elnök el­lenjavaslata egyoldalú fö­lényszerzési kísérletről ta­núskodik. Vszevolod Ovcsinnyűkov, m Pravda szemleírója a múlt héten „washingtoni és moszkvai kommentárok alap­ján” vázolta a Mihail Gor­bacsov Reaganihez intézett levelének tartalmát. Ebben a főtitkár kijelentette: a Szovjetunió kész beleegyez­ni abba, hagy a hadászati védelmi kezdeményezés (SDI) terén végzett munkákat kor­látozzák a laboratóriumi kutatás szintjére, cserében viszont a rakéta elhárító vé­delmi rendszerek korlátozá­sáról 1972-iben kötött szov­jet—amerikai szerződést a felék még legalább 15 évig ne mondják föl. Felfüggesztett együttműködés ANZUS-VISZÁLY szág kormánya atomfegy­vermentes övezetnek nyil­vánította az államot s en­nek megfelelően eltiltotta nukleáris fegyvereket hor­dozó, illetve nukleáris meg­hajtású hadihajók kikötését. Az Egyesült Államók ezt az ANZUS szerződés megszegé­sének minősítette. A San Francisco-i megbe­széléseken Ausztrália nem volt hajlandó átvenni az Egyesült Államok Üj-Zéland elleni éles támadásainak hangvételét és megelégedett a viszonylag mérsékelt han­gú bírálattal. Az Egyesült Államok és Ausztrália formálisan is fel­függesztette az ANZUS szer­ződés keretei között koráb­ban kialakított katonai együttműködést Üj-Zéland- dal. Ausztrália azonban fenntartja korlátozott mér­tékű katonai együttműködé­sét a szomszédos országgal. Washington és Canberra részletesen kidolgozza, mi­lyen változásók származnak ebből a döntésből és Auszt­rália az eddigeiknél nagyohb katonai kötelezettségeket vállal magára a csendes - óceáni térségben. A dpnftést a két ország Rül- ■ügy- és hadügyminiszterei­nek San Franciscóban meg­tartott kétnapos tanácskozá­sán hozták meg. Washington már korábban felfüggesztet­te katonai együttműködését Üj-Zélanddal, mert az or­Michnilc szabadon bocsátása Az MTI varsói tudósítójá­nak értesülése szerint az ez év jytoisi amnesztia kereté- beii gzaibadon bocsátották Adam Midhniket, a hajdani Szolidaritás szakszervezet vezetőíinék befolyásos ta­nácsadóját. A hírt kedden megerősítette a lengyel kor­mány sajtóirodája. MSchndk az 1976-os mun­kástiltakozás nyomán létre­jött Munkásvédelmi Bizott­ságnak (KOR), későbbi ne­vén Társadalmi önvédelmi Bizottságnak volt egyik ve­zetője. Michniiket országos illegá­lis sztrájk szervezése közben 1985 elején tartoztatták le Bogdan lösszel, az egykori Szolidaritás egyik országos vezetőjévé!, és Wladysl-aw Frasyniukkal, a Szolidaritás volt wroolawii helyi vezető­jével együtt, s néhány hó­nappal később két és fél évi szabadságvesztésre ítélték. Mdohnik most a július 23-i amnesztia keretében szaba­dult. Indítványozta továbbá, hogy átmenetileg korlátozzák azonos szinten az interkon­tinentális ballisztikus raké­ták, a tengeralattjárókról in­dítható ballisztikus rakéták és a nehézbombázók számát; a középhatótávolságú fegy­verzetek kérdését külön is megvd,tathat ják. Reagan egy hónappal ké­sőbb küldött válasza szerint az űrvédelmi rendszert hét évig nem telepítenék, az el­ső öt évben a kutatásokon túl e rendszer részelemei­nek kifejlesztéséivel és ki­próbálásával is foglalkozná­nak. Az utána következő két évben tárgyalások folynának a rendszer telepítésének fel­tételeiről, illetve azzal egy- időben a hadászati balliszti­kus rakéták felszámolásáról. Ha nem sikerülne egyezség­re jutni, akkor mindkét fél­nek jogában áll űrvédelmi rendszerit telepíteni. A Pravda kommentátora rámutatott az amerikai, ja­vaslat tartalmatlanségára; egyrészt az űrvédelmi rend­szert az amerikai fél amúgy sem tudná hét évnél hama­rabb telepíteni, másrészt a ballisztikus rakéták felszá­molása az árvédelmi rend­szer feladatát könnyítené meg, hiszen válaszcsapás esetén kisebb számú robba- nótöltettel kellene számolni. A szovjet kommentárok a föld alatti atomlkísénletek vo­natkozásában is erőteljesen bírálják az Egyesült Álla­mokat. „Sajnos eddig még nincs alapja olyan derűlátó feltételezésnek, hogy Wa­shingtonban hallgatnak a józan észre és lemondanak az erőszák hangsúlyozásá­nak neandervölgyi logikájá­ról” — írta a minap To­rnász Kolesznyicsenko a Pravdában. Berlini határ A fiatalabb újságolvasók aligha emlékeznek rá, hogy a második világháború be­fejezése után több mint két évtizeden át az úgynevezett berlini kérdés szinte napon­ta szerepelt az újsághírek­ben, mert majd minden nemzetközi tanácskozásnak fontos témája volt. A hideg­háború éveiben Berlin volt az egyik feszültséggóc és a kelet—nyugati ellentétek is részben itt csapódtak le. A berlini kérdés rendezésének útja mérföldkőnek számító lépés volt 25 évvel ezelőtt: az NDK kormánya 1961. augusztus 13-án, a Varsói Szerződés tagállamainak egyetértésével lezárta Nyu- gat-Berlin félé addig nyitott határát. Németország feltétel nél­küli kapitulációja után a szövetséges nagyhatalmak Németországot négy meg­szállási övezetre osztották és a szovjet megszállási öve­zetre osztották és a szovjet megszállási övezethez tarto­zó Berlint is négyhatalmi igazgatás alá helyezték. A nyugati államok politikája miatt Németország és Ber­lin kettészalkítása is bekö­vetkezett. Az amerikai, az angol és a francia övezetek egyesítésével létrehozott Nyugat-Berlint a hideghábo­rú éveiben az NDK és a szo­cialista tábor elleni felforga­tó kémtevékenység előre­tolt bástyájává tették. A berlini nyitott határ miatt a csempészéssel, a különböző felforgató és szabotázs ak­ciókkal, a szakemberek és az értelmiségiek átcsábításá­val több mint százmii liárd márka veszteséget okoztak az NDK szocialista népgaz­daságának. A Szovjetunió és az NDK több javaslatot terjesztett elő a berlini kérdés megol­dására, a nyugati hatalmak és az NSZK azonban semmi­képpen sem voltak hajlan­dók lemondani a szocialista országok elleni aknamunka fontos hídfőállásáról. 1961. augusztus 13-án, va­sárnap hajnalban NDK- munkásőralakul&tok és rend­őri egységek zárták le a Nyugat-Berlint körülvevő több mint 160 kilométeres határt, s 'később megkezdő­dött a határt képező fal fel­építése. Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Ál­lamtanácsának elnöke, aki annak idején KB titkár volt ás a nemzetvédelmi tanács titkáraként a határ lezárásá­nak előkészítését és végre­hajtását irányította, a kö­vetkezőket írja életútját be­mutató könyvében: „Több­ször felteszik a kérdést, hogy annak idején tudatosan vál­laltuk-e egy nagy háború kockázatát. A nyugati hatal­mak a Varsói Szerződés nyi­latkozatában olvashatták, hogy a szocialista országok tiszteletben tartják Nyugiat- Berlin státusát. Mi nem szolgáltattunk okot a NATO- nak katonai beavatkozásra Olyan akciót hajtottunk vég­Egy karikatúra margójára Fogát csattogtató véreb­ként ábrázolta a dél-afrikai fajüldöző rezsimet az angol The Economist a közelmúlt­ban. Igaz, a hetilap karika­túráján a kilátásba helyezett szankciók ellen készül gyil­kos rohamra a fenevad, de a rajz általában is találó jellemzését adja az aparthe­id rendszernek. Mintegy en­nek alátámasztására Pretória a minap újabb bizonyítékát adta agresszív szándékainak: egységei mélyen behatoltak Angola területére. A Dél-Afrikcj ügyeiben jár­tas olvasó persze tudja: az volna a meglepő, ha nem ilyen lehangoló hírek érkez­nének a világnak ebből a csücskéből. A ■ fajüldöző rendszer fehér, urai „ egyre eszeveszettebben vagdalkoz- nak. Sőt van olyan minisz­tere is az ottani fehér kor­mánynak, aki arról próbál­ja meggyőzni a brit nemzet­közösség odaküldött közvetí­Kedd esti kommentárunk tőit: ha elég „terroristát” — értsd: feketét! — ölnek meg, akkor konszolidálódni fog a helyzet a Dél-afrikai Köz­társaságban. S itt nem csupán önálta- tásról van szó, hanem arról, hogy nagyon is komolyan veszik a gyilkolást. Tavafy egész évben 879-en, az idén eddig legalább ezren k áldozatul a hatalmukhoz f oggal-körömmel ragaszko­dó fehérek terrorjának. Egyes becslések szerint csak a rendkívüli állapot újbóli, június 12-i bevezetése óta több mint tízezren tűntek el Dél-Afrikában. S nemcsak a 33 milliós helyi lakosság 73 százalékát kitevő feketéket veszélyezteti a rezsim. Ve­szélyezteti a környező álla­mokat is, most épp a hala­dás útján legkövetkezeteseb­ben járó Angolát. S már nem hallgatnak senkire — Nagy-Britanniára és az Egye­sült Államokra sem, akik pedig mindeddig a pártját fogták, és most is csak lát­szatintézkedések megtételé­re próbálják rászorítani Pre­toriát. Az említett angol lap ka­rikatúráján a véreb pórázát nagy-nagy erőfeszítéssel még tartani tudja egy úriember. De jm. lesz, ha a fenevad elszabadul? Vajon gondol- Xiak-eSßrra Londonban és Washingtonban a még min­dig vacilláló politikusok? Va­jon mennyi áldozatot kell még hozniuk Dél-Afrika fe­kete lakóinak, akik csupán állampolgári jogaikat szeret­nék kiharcolni, s a környező országokban élőknek, akik a térség békéjéért és felemel­kedéséért küzdenek? Kocsi Margit re, amelyet minden más független, szuverén állam megtesz. A nemzetközi jog­nak az ENSZ által lefekte­tett előírásaival összhangban határainkat vontuk ellenőr­zés alá”. Honecker a továbbiakban rámutat, hogy a nyugati ve­zető köröknek 1961. augusz­tus 13-án tapasztalniuk kel­lett, hogy a szuverén szocia­lista államot nem lehet sem zsarolni, sem figyelmen kívül hagyni. A berlini ha­tár lezárása elősegítette a nyugati politikusok kijóza­nodását, s ily módon a hi­degháborútól való későbbi eltávolodás előfeltétele volt — állapítja meg az NDK vezető. A határ lezárása után is még számos; nemzetközi döntést igénylő probléma várt megoldásra. A hideghá­borús időszak elmúltával a szövetséges hatalmak képvi­selői hajlandók voltak ismét közös tárgyalóasztalnál ta­nácskozni Berlin helyzetéről. A Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannda és Franciaország diplomatái hosszas tárgyalások után 1971 szeptemberében készül­tek el a Nyugat-Berlinre vo­natkozó négyoldalú egyez­mény kidolgozásával. Ebben egyrészt a nyugati hatalmak ■ éélismerték, hogy Nyugat- Berldn nem része az NSZK- nak és nem kormányozható onnan, másrészt a Szovjet­unió kijelentette, hogy az átmenőforgalom Berlin nyu­gati szektorai és az NSZK között mentes lesz minden akadálytól. A szocialista német állam Nyugat-iBerldnnel/, mint ön­álló politikai egységgel ala­kítja kapcsolatait. Az NDK —NSZK, valamint az NDK és Nyugat-Berldn közötti vi­szony azonban állandóan kölcsönhatásiban van egy­mással. A két nemét állam kapcsolatainak a hetvenes évek elején bekövetkezett javulása, az alapszerződés, a tranzitszerződés és egyéb megállapodások jelentősen elősegítették a Berlin körü­li problémák rendezését is. Az NDK és Nyugat-Ber- lin között az elmúlt másfél évtizedben a kölcsönös érde­keik és előnyök alapján több gazdasági megállapodást kö­töttek. Ez év tavaszán má­sodízben került sor NDK ál­lamfő és nyugat-berlini kor­mányzó polgármester talál­kozójára. Erich Honecker és Eberhard Diepgen síkraszállt a viszony további rendezése mellett, mindketten szorgal­mazták a gazdasági kapcso­latok bővítését. ^ Az elmúlt években tlbb alkalommal, legutóbb idén áprilisban, a második világ­háború idején eredeti he­lyükről elszállított kulturális javakat — szobrokat, dom­borműveket — cseréltek egymással az NDK és Nyu- gait-Berlin képviselői. A szocialista német állam és a területének közepén el- helyzekedő kapitalista „kd- rakatváros” együttélése azonban távolról sem mond­ható harmonikusnak. Nyu­gat-Berldn ma is az NDK elleni propaganda kampány fontos hídfőállása és a vá­ros rádió- és televízióállo­másai az NDK minél na­gyobb tömegeihez igyekeznek eljutni műsoraikkal. Az NDK sajtója gyakran ad hírt ar­ról, hogy különböző szerve­zetek, személyek, Nyugat- Berldn különleges helyzetével, a tranzit útvonalak adta le­hetőséggel visszaélve ember- csempészést, hírszerző tevé­kenységet folytatnak. A fal nyugati oldalán néha súlyo­sabb, máskor csak kisebb, kellemetlenkedő provoká­ciókat hajtanak végre az NDK államhatára ellen. Az NDK államfője a már említett könyvében hangsú­lyozza, hogy 1961. augusztus 13-án az NDK kormánya lé­pésével nagyban hozzájárult a béke megőrzéséhez német földön és Európáiban. A 25. évforduló megünneplésére készülő NDK fővárosban ezt a megállapítást hirdetik a plakátok, ezt emelik ki az eseményt felidéző cikkek. Ma nagygyűlést rendeznék iitt, s ezen Erioh Honecker mond ünnepi beszédet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom