Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-11 / 188. szám

2 Somogyi Néplap 1986. augusztus 11., hétfő IMA­VIRRASZTÁS A BÉKÉÉRT A Hirosimát és Na- gaszakit ért pusztító atom bombatá mad ás áldozataira emlékezve szombatról vasárnapra virradó éjiéi az ország számos templomában imavirrasztást tartottak az Országos Séketa- tócs Egyházközi 3éke- bizottságának felhívá­sára, s ehhez az QBT Katolikus Bizottsága s csatiakozott. Az '< ma kö­zösségekben a béke megóvásáért, az atom- fegyverkisérletek be­szüntetéséért, a nukleá­ris leszerelésért, a köl­csönös bizalmat és biz­tonságot erősítő kezde­ményezésekért imád­koztak a különböző fe- iekezetekhez tartozó hivő emberek. LIBANON Várakozás, találgatások Hírzárlat van Bejrutban a kulisszák mögött zajló poli­tika* alkudozásokról, de ál­talános vélemény szerint a politikai légkör jó. Rasid Karaimi kormányfő reményét fejezte ki, hqgy a követke­ző hét „komoly dolgok ta­núja lehet”, A hírek szerint a miniszterelnök azt fontol­gatja, hogy mikorra hívja össze a „párbeszéd bizottsá­gát” — ez tulajdonképpen a Libanon i minisztertanáccsal egyenlő, NahLb Berri, az Amal mozgalom vezetője már Da­maszkusziban tartózkodik és rövidesen — állítólag — oda várják Valid Dzsiuimblattot is, a Haladó Szocialista Párt vezetőtjét. Damaszkusz még nem mondta ki a vágső szót a muzulmán erők e „békü- lékeny” indítványával kap­csolatban, bár vasárnap az is ismeretessé vált, hogy „magas rangú szíriai kül­döttséget” várnak Dimaníba, a mairondta pátriárka nyári pihenőhelyére. A libanoni politikai lég­kört megint a várakozás és a találgatások jellemzik — írták tegnap a bejrúti lapok. Szíria egyelőre vár — egy- felelő nem akarja elriaszta­ni lehetséges keresztény szö­vetségeseit, másfeleiéi azt sem akarja, hogy libanoni szövetségesei között vita robbanj on ki. Berri, az Amal vezetője kétféleképpen nyi­latkozott : a nyilvánosság előtt méltatta a békekezde- ményiezés lehetőségét, ma­gánbeszélgetés sarán azon­ban kitart az államfő boj­kottja mellett. A muzulmán erők elvben a Daimaszkuszban tavaly de­cemberben aláírt háromol­dalú (keresztény-muzulmán) egyezmény birtokában kez­dik a tárgyalásokat — az egyezmény holt betű azóta is. Kérdéses, Damaszkusz mennyire tartja magát ah­hoz a közléséhez, hogy im­már csak az egyezmény szelleméhez — és nem betű­jéhez — ragaszkodik. Ebiben a kérdésben azonban Liba­noniban sincs egyetértés. A politikai megbékélés ki­látása Bejrútban némi nyu­gatimat teremtett: egyelőre nincsenek harcok és a nyu- gat-bejrúti „biztonsági terv” is sikeresnek mondható. Éj­jel ellenőrzik az autókat, nappal pedig regisztrálják a bankrablásokat — amelyek változatlanul folytatódnak. Bejrút azonban változat­lanul és hetek óta hermeti­kusan ketté van vágva: a „zöld vonal” mentén az orv- lövészek birtokolják a tere­pet, megbénítva nemcsak a törvényihozás, de a főiváros lakosainak életét is. ­> Megemlékezés Hirosimáról a szovjet testvérvárosban, Volgog iádban. A japán vendégek em­lékharangot adományoztak Vóígográdnalk (Telefoto — TASZSZ—MTI—KS) 0W „ Urvédehm" — fegyverkezés AMERIKAI TANULMÁNYOK A KÖLTSÉGEKRŐL Az Egyesült Államoknak nem származna kára abból, ha hajlandó lenne elfogadni a Szovjetunió javaslatát és kötelezettséget vállalna a SALT—1. szerződés érvényé­nek tiszteletben, tartására huzamosabb időtartamra szó­lóan — állapítja meg Ha­rold Brown, Carter volt el­nök egykori hadügyminisz­tere a tekintélyes amerikai folyóirat, a Foreign Affairs számára írt cikkében. A cik­ket . vasárnap a The Wa­shington Post ismertette. Brown azt hangoztatta, hogy a Reagan elnök által állítólag felajánlott hét és fél éves hosszabbítási idő­szak gyakorlatilag semmifé­le engedményt nem jelent, mivel az „űrvédéLmi” rend­szer egyetlen eszköze sem lenne még alkalmazható en­nek az időszaknak lejártáig. Még a legegyszerűbb védel­mi rendszer, a földi indítá­sú és dsiupán az amerikai hadászati rakéták indítóállá- sainak védelmére szolgáló rakétarendszer kifejlesztése is legalább a kilencvenes évek közepéig várat magá­ra, a bonyolultabb rendsze­rek kifejlesztése pedig a ki­lencvenes évek vége, vagy az ezredforduló után kez­dődhet meg. Brown részletesen elemzi az úgynevezett hadászati vé­delmi kezdeményezés keretei között megtervezett progra­mokat és arra a következte­tésre jut, hogy a hét és fél éves időszak semmiképpen sem akadályozná meg a fej­lesztési terviek végrehajtását, merít addig az ilyen fegyve­rék még az érdemi kipró­bálás állapotéba sem jutnak el. így korlátozások legföl­jebb a legkevésbé ígéretes, rövid távú programokat érinteniéfc. de azokat is csu­pán korlátozott mértékben. Brown szerint a kormány­zat vonakodása a SALT—I érvényének fenntartásával szemben elsősorban azzal magyarázható, hogy attól tart: ilyen megállapodás ese­tén a törvényhozás nem len­ne hajlandó a kívánt mérté­kű összegeket megadni az „űrvédelmi” rendszer fej­lesztéséhez. A lap egy másik tanul­mányt is közöl az úrfegy­verkezési programok megva­lósításának lehetőségéről és várható költségeiről. A leg­egyszerűbb, az amerikai ha­dászát! rakéták védelmére szolgáló, földi indítású ra­kétáikból álló rendszer a ta­nulmány szerint 20i05-re len­ne telj,esen alkalmazható, költsége meghaladná a 160 milliárd dollárt. Egy olyan rendszer, amely ezen felül nem egészen félszáz nagyobb lakott körzet számára nyúj­tana védelmet a támadó ra­kéták ellen, .további 170 mil- liárdiba kerülne s ugyanek­korra lenne hadrendbe állít­ható. Az ennél bonyolultabb rendszerék költségei már ugrásszerűen emelkednek: ha például a világűrbe tele­pítendő rendszert is meg akarják valósítani, a jelen­legi becslés szerint a költsé­gek meghaladják a 770 mil- liárdot, egy másik hasonló kapacitású rendszeré a 670 milliárd ot. Szenátus — katonai költségvetés 295 MILLIÁRD DOLLÁR o o c Rendkívüli ülésen fogadta el szombaton az amerikai szenátus a jövő pénzügyi évre szóló, 295 milliárd dol­láros 'katonai költségvetésit. Ez az összeg körülbelül 25 milliárd dúl kevesebb,, mint amit eredetileg a kormány kért katonai célokra, de még minidig kilenc milliárdidal több, mint amit a képviselő­ház szándékozik megszavaz­ni. Az űrfegyverkezés folyta­tására csaknem négymilliárd dollárt szavaztak meg, töb­bet, mint a jelenlegi év elő­irányzata, de több mint egy- miliiárddal kevesebbet, mint amit Reagan nyomatékosan követelt. A szenátus nem fűzött olyan kiegészítést a költségvetéshez, mint ami­lyet a képviselőház pénte­ken fogadott el s amely a nukleáris fegyverkísérletek moratóriumát elvben kötele­zőivé tenné az Egyesült Ál­lamok számára a jövő év elejétől. Csupán egy határo­zatban kérte fel RÍeagain el­nöklőt a fegyverkísérletek el­tiltásáról folytatott tárgyalá­sok felújítására. A szombati vitában Moy­mihan New York-i szenátor olyan kiegészítést akart a költségvetéshez fűzni, amely megtiltaná a Szovjetunió­nak eladandó amerikai ga­bona állami ártámogatását, ezt azonban nagy többséggel leszavazták. A szenátus egy­úttal jóváhagyta azt is,, hogy megnöveljék az államadós­ság felső határát. Ez lehe­tővé teszi, hogy a költségve­tési deficit fedezésére újabb hiteleket vehessenek igény­be. Az új felső határ meg­haladja a 2300 milliárd dol­lárt. Egy látogatás tanulságai A viszonylag sűrűn lakott európai tájaiktól messze fek­vő vidékeken a Szovjetunió­ban a különböző pótlékok és juttatások jóvoltából több a pénz, mint másutt. Ez azon­ban a jelek szerint nem elég megtartó erő: a népes­ség alig gyarapodik, az újon­nan bevándorlók nagy része egy-két év uitán szedi a sá­torfáját és el- vagy vissza­költözik oda, ahol az éghaj­lat és az életkörülmények is kedvezőbbek. így aztán az ember az első számú „hi­ánycikk” a hatalmas ország északi és távol-keleti része­in,, amelyek ásványkincsek, energiahordozók és édesvíz- tartalékok dolgában ugyan­akkor a világ legígéretesebb területei közé sorotthatók. Mihail Gorbacsov távol­keleti utazása, az ott élő emberékkel folytatott be­szélgetései sok problémát felszínre hoztak. Ezek egy része országos, más részük sajátos, helyi gond, nagy nyfltággal szólt minderről az SZKP KB főtitkára. SikerEajstrom helyett Mint csaknem egy esz­tendővel ezelőtt, a tyumenyi olajbányászokkal találkozva, Gorbacsov itt is viszonylag tómért és szűkszavú volt, amikor a sikereket lajstro­mozta. Annál több időt szentelt a régió problémái­nak, amelyek következtében — Gorbacsov szavaival — „a Távol-Kelet gazdasága egy idő óta lassabban fejlődik, mint az ország népgazdasá­gának egésze”, és ennék a térségnek a részesedése az ország össztermeléséből nemcsak hogy nem növéke- dik, hanem még csökken is. Az SZKP KB főtitkára „új regionális politika” szük­ségességét hangoztatva alá­húzta, hogy a keleti ország­részek fejlesztésének a jö­vőben elsőbbséget kell adni. Mégpedig oly módon, hogy ezeken a részeken az orszá­gos átlagnál gyorsabban kell növelni az életszínvonalat, javítaná a lakáskörülménye­ket és a munkafeltételeket. Konkrét program Senki nem hiszi persze, hogy ez könnyen megoldha­tó. Vegyük csak az ellátást. Egy Habarovszk környéki szovhozban Gorbacsov ma­ga beszélt arról, hogy a több magyarországnyi terü­letet jelentő habarovszki ré­gió tejfogyasztásának felét messze földről szállítják oda. Vasárnap esti kommentárunk Moratórium s ma a holnapért Miközben a múlt héten Hirosimára és Nagaszakira emlékezett la 1 világ, új erő­vel ,támadtak föl a találga­tások: vajon mi lesz a sor­sa az \atomkísérletek felfüg­gesztésére, majd pedig betil­tására irányuló szovjet kez­deményezésnek. A többször is meghosszabbított, egyol­dalú szovjet moratórium ugyanis hivatalosan épp au­gusztus 6-án járt le, s en­nek kapcsán világszerte egy­re nagyobb erők szállnak síkra az amerikai álláspont megváltoztatása érdekében. Az Egyesült Államok kor­mánya azért ragaszkodik az atomkísérletek folytatásá­hoz, mert azokra szükség van a Pentagon fegyverke­zési programjainak, minde­nekelőtt pedig a csillaghá­borús terveknek <a végrehaj­tásához. A katonai körök véleményét tolmácsoló Cas­par Weinberger hadügymi­niszter szerint ráadásul idő­ről időre fel kell robbantani egy, a készletekből találom­ra kiemelt bombát, hogy biztosak lehessenek a többi működése felől. Ezért történt, hogy alig foglaltak állást a „hatok” néven ismert tanácskozás résztvevői (Mexikó, Svédor­szág, India, Tanzánia, Ar­gentína és Görögország) az atomkísérletek szünetelte­tése mellett, ,az amerikai kül- ' ügyminisztérium máris si­etett visszautasítani a felhí­vást. Pedig mint az az országok felsorolásából is ki­tűnik: egyáltalán nem lehet szó to Szovjetunió iránti el­fogultságról. Mint ahogy nem lehet „moszkva eszközének” tekin­teni az Egyesült Államok törvényhozását sem. Márpe­dig a képviselőház 234:155 arányban, tehát jókora több­séggel jóváhagyta azt a tör­vénytervezetet, amely egy évre befagyasztaná az atomkísérleteket. A Fehér Ház egyik szóvivője hala­déktalanul véleményt for­mált: „A Szovjetunió prog­ramját emelik törvényerő­re.” Pedig másról van szó! Befolyásos amerikai politikai körökben is egyre többen fölismerik, hogy az emberi­ség jövőjéről folyik a vita. A fegyverkezési hajsza foly­tatása gyakorlatilag kizárja a valóban békés fejlődést, akármit is mondjon erről Reagan és néhány tanács­adója. Természetesen nem vélet­len, hogy épp a Szovjetunió járt elöl jó (példával, s az sem csupán véletlen, hogy az Egyesült Államok vonakodik követni. Érdekeik — leg­alábbis látszólag — ellent­mondóak ebben a kérdés­ben. Valójában persze nem lehet fontosab érdek a bé­kénél — de erről még meg kell győzni a fegyvergyár­tásban nagy üzletet látó monopóliumokat is. Az pe­dig, ahogyan a jobboldal a képviselők döntésére reagált, szintén jellemző; szinte mindegy, hogy miről van szó, aki bármiben is egyet­ért a szovjet politikával, annak már nem lehet igaza. A holnapért azoban már ma tenni kell valamit. A moratórium lehetne az első, a kezdeti lépés unokáink biztonsága érdekében. . Horváth Gábor így van ez más élelmiszerek­kel is. Az ott felhasznált benzin és egyéb fűtő- és üzemanyag ezer és ezer ki­lométeréket „utazik” az amúgyis agyonzsúfolt transz- szibériai vasútvonalon. „Nem lehet a Távoli-Keletet csu­pán nyersanyagbázisnak te­kinteni” — mondotta nagy nyomatékkal az SZKP KB főtitkára, hozzátéve, hogy „legalábbis féltenmékeket kell előállítani, de még jobb len­ne késztermékeket”. Konkrét programot vázolt fel Mihail Gorbacsov a ha­talmas távöl-keleti régió gyorsabb fejlesztésének ösz­tönzésére, amely olyan pon­tokat tartalmaz, mint a ha­lászati ipar gyorsabb fej­lesztése, a gazdag természeti kincsek komplex hasznosítá­sa, a helyi nyeresanyagbázis (például a szahalini olaj- kincs) gyorsabb kiaknázása, az infrastrulktúra — főként az út- és vasúthálózat — fejlesztése, a térség gazda­ságának nagyoíbb export­orientáltsága. Ez utóbbi ér­dekében' Gorbacsov ösztönöz­ni javasolja a határmenti és partmenti kereskedelmet, a termelési kooperációt, a kö­zös vállalatok létesítését kül­földiekkel, egyebek között japán cégekkel. Országos szemléiét Mihail Gorbacsov távol­keleti beszélgetései közben gyakran hivatkozott azokra az évekre, amelyeket az SZKP Központi Bizottságá­ban a mezőigazdasági ügyek illetékeseként töltött el1. A mezőigazdaságii szakértő most is újra meg újira „felszínre tört” belőle, amikor a helyi adottságok jobb hasznosítá­sát szorgalmazva melegházi gazdaságok létesítését, az ál­lattenyésztés, főiként a tehe­nészet fellendítését javasol­ta ezeken az európai embe­rek számára valóban isten háta mögöttinek tűnő vidé­keken. A mezőigazdaság gyor­sabb fejlesztése — mint sza­vaiból kitűnt — nem meg­oldhatatlan feladat. „Ha csak 3000 kilogrammos tejhoza­mot érnénk el országos szin­ten egy tehénre számítva, annyi lenne a tej, hogy az lenne a gond. hova tegyük. Gépekre, műtrágyára és ... ösztönzésre van szükség a mezőigazdaság fellendítésé­hez” — mondta. Ám ezek korántsem csu­pán regionális kérdések, sok­kal inkább országos gondok. Miként újfajta országos szemléletet tükröz az is, ahogyan a szovjet párt első embere a hfelyi vezetőik, az egyes városok, gyári és me­zőgazdasági kollektívák bát­rabb kezdeményezőkészségé­nek fontosságáról, nagyobb felelősségéről beszélt. Gyak­ran esett szó Gorbacsov tá­vol-keleti látogatásának nap­jaiban olyan — az utóbbi időiben hangsúlyosabbá vált — kategóriákról, mint az érdekeltség, a minőség, a munka- és tervfegyelem. Ez egyúttal azt is jelezte, hogy a gyorsítás, a megújulás tár­sadalmi-gazdasági jelensége, amely a XXVII. pártkong­resszus óta még markánsab­ban jelentkezik, olyan folya­mat, amely idő- és térbeli korlátokat, a megszokotthoz való ragaszkodás ellenállását legyűrve a hatalmas ország legtávolabbi pontjain is ér­zékelhetően érvényesül. Mi­ként az „új regionális poli­tika” nélkülözhetetlenségéről mondottak is általános érvé­nyűek, korántsem csupán a szovjet Távol-Keletre vonat­koznak. Szászi József

Next

/
Oldalképek
Tartalom