Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-09 / 187. szám
1986. augusztus 9., szombat Somogyi Néplap KÖZELKÉPEK viili adást, szolgáltatunk. Reméljük, soha sem kell elővennünk ezeket a tekercseket. Maradjunk inkább a szürke hétköznapoknál. A különösen szép adóépület, afij*- rendezés fedett és szaibacOTH része, az antenna és a hozzá vezető tápvonal ezeket a hétköznapokat kívánja szolgálni, nem árvizet, földindulást vagy még rosszabbat. — Középhullámon bizonyos körzetekben már alig hallható a Petőfi. Ezért kellett az új adó. A középhullám egyébként a háttérrádiózóké, a híreket hallgatni kívánóké. A minőségi rádiózásra, a sztereo- zeneha liga - tásra>, a hifi minőségre az URH a jó. De ez nem helyettesítheti a középhullámot, amely — valószínűleg még sok évtizedig — a hírközlés legfontosabb eszköze lesz. — Az egész Dunántúlon javul majd a vétel? — Nem. Bizonyos árnyékolt zugokban esetleg még rosszabb is lesz. Fizikai képtelenség minden pontot egyelő erővel „beteríteni”. A marcali adó januárban kezd működni. Azután a Dunántúl jóval nagyobb részén fogható majd középhullámon, jó minőségben a Petőfi rádió műsora, mint most. így pontos a fogalmazás. Tehát nem mindenütt, hanem siókkal több helyen ... ... Állunk a 126 méter magas antenna alatt. A védelmi rendszerről hangzik a magyarázat. Ez is sugárzás, bár „csak” rádióhullámok sugárzása. Mégsem tanácsos hosszú ideig védtelenül a közelében lenni. A torony közvetlen környékén akkora lesz a térerő, hogy egy villanykörtét vagy egy fénycsövet mindenféle vezeték nélkül is világításra lehet bírni. Ezért is kell lakott területtől távol fölépíteni az adót. — Az itt dolgozók természetesen nem lesznek veszélyben. Az épületek árnyékoltak, és naponta néhány órát minden további nélkül a szabadban is el lehet majd tölteni itt. Egy röntgenorvos munkája például sokkal veszélyesebb. De a biztonság mindenekelőtt való. S ha már a villanykörtegyújtogató térerőről szó esett, jegyezzünk föl még egy érdekességet. Ilyen adóteljesítmény mellett akkora hő keletkezik, hogy télen az egész adóállomás fűtéséhez elegendő ennek egy része. A fűtés tehát teljesen ingyenes lesz. Nemsokára lebontják a felvonulási épületeket. Megkezdődik a parkosítás, az épület impozáns előcsarnokának berendezése, szépítése. A postások adnak magukra. Itt is — mint minden adónál — patikatisztaságban, fák, virágok között végzik majd dolgukat. A ház tervezője is kitett magáért, a különféle — sokszor rejtett a Diákokból beeső fénysugarak játékosan pásztázzák végig a katonás rendben álló műszereket, berendezéseket. — Kellemes munkahely lesz. Annak is kell lennie, hiszen télen előfordulhat, hogy befújja az utat a hó és se idejönni, se hazamenni nem tudunk. Ez is minden adónál így van, hiszen emberlakta helytől távol épültek föl. Valaha úgy volt: a személyzet ott is lakott munkahelyén. Mára megszűntek ezek a kis kolóniák. Nem vállalják az emberek, hogy mindentől távol éljenek. Nem is csoda. Bár aki olyan beállítottságú, annak csodásán nyugodt, szép, természetkö- zeli életet adott a rádióállomás. De hát változnak az idők, ahogy az adók is. Valaha néhány kilowattal császár volt a rádiós. Ma már néha ezer is kevés... Luthár Péter Fotó: Makai Károly ADÓ-IKER MARCALI műsorkimaradást is el akarják kerülni. És a másfajta biztonság. — Máris fegyveres, egyenruhás őr vigyázza a kaput. Miért? — Bárhol jár a világon, ez így van. Aki ide bejut, az innen azt mond a világnak, amit ő akar, feltéve, ha ért is a berendezésekhez. Óriási értékű, nehezen pótolható létesítmény ez. Védeni! kell. De másfajta készenlét is van itt. Például ha valamilyen természeti katasztrófa miatt lehetetlenné válna a rendes műsor sugárzása, akkor innen önállóan játszanánk le „konzerv” műsorokat. A szalagokra az is föl van véve, bizonyos időközönként, hogy nem a napi műsort hallják a hallgatók, hanem rendkíMELLETT Egyelőre még hallgat a monstrum. Nyaka az égnek ágaskodik, . teste is lassan összeépül, szíve, érrendszere, ideghálója, páncélja már- már föléled. Embersereg dolgozik benne, magyar "és orosz szavak keverednek. Otthonosan mozog mindenki, aki odavaló; könnyen eltéved bárki, áki kintről érkezett. Idegennek összevisz- szaság mindaz, ami itt óráról órára, napról napra kapcsolódik össze szigorú rend szerint szerkesztett mechanizmussá. S végül majd néhány gombnyomás, kapcsolóbil- lentés .. . Azután megszólal odabent a később soha el nem hallgató kontroMhang, ugyanaz, amely ezer és ezer otthoniban is szól: „Petőfi rádió, Budapest”. Wirth Gyula kirendeltségvezető, a Marcali közelében épülő adó postai gazdája és Bernáth László, a Posta Rádió- és Televízióműszaki Igazgatóság beruházási osztályának munkatársa némi bizalmatlansággal vegyes jóindulattal méricskélt bennünket. Bár jó előre megbeszéltük a találkozást, mégis ritka madár ezen a helyen a csetlő-íbotló tollforgató és a gépét kattogtató fotós. — Ne .vegyék rossznéven... De hát... Szóval annak idején a solti nagyadóról is sokat írtak az újságok, és néha olyan műszaki képtelenségeket, hogy égnek állt a hajunk, amikor olvastuk. Nem vettük rossznéven. Különösen azután nem, hogy mindent végignéztünk. S köziben a bizalmatlanság is elszállt, a két szakemberen erőt vett a hivatásuk szépségéből táplálkozó lelkesedés. Türelmesen, akár kétszer is „lefordították magyarra” mindazt, amit kapásból úgy mondtak el, ahogy egymás között is beszélgetnek. Csütörtök volt. — Nem könnyű váltani. Minden csütörtökön összegyűlik itt a sok tagú stáb és megbeszéljük a teendőket. Ezért halad jól a munka, még a legapróbb gondot is gyorsan meg tudjuk oldani. Együtt lélegzik itt a postás. a fővállalkozó BHG Híradás- technikai Vállalat embere, az adót szállító szovjet cég képviselője. Az ilyen társalgást persze nem értenék. De csak kérdezzenek.. — Egy adó ez vagy kettő? — Leginkább ikernek tekinthető, kétszer 500 kilo- wattos külön-külön, de együtt is működtethető adó- berendezés készül itt. Általában csak az egyik fog sugározni, a másik tartalékként szolgál. De elképzelhe-' tő, hogy együtt megy a kettő ... ötszáz kilowattot engedélyez a genfi egyezmény, ez a fontos, ennél nagyobb erővel nem sugározhatunk. De így biztonságos az adás. Ma már minden adó ikerként épül. A biztonságra való törekvés mindenütt fölfedezhető. Saját kút, önálló vízrendszer van. Az áramot is két kábel hozza, de lesz egy dízel generátor is, amely végszükség esetén működni kezd. A budapesti stúdióból a marcali postáig mikrolán- con jut el a műsor, a postától az adóig kábelen, szintén többszörös biztosítással. Az előírások igen szigorúak. A néhány másodperces ÜLTESS FÁT! Szomorú, ha egy ház omladozó vakolattal, megvakult abJákszemekkel, lehúzott, s időtől fakóra mart vászonredőnnyel őrzi titkait. Szomorú, s az embertől idegen, ha otthonát pusztulni látja, s pusztulni hagyja. Lengyeltótiban a nyolcvanöt éves Paksi Gyula tehetetlenül figyeld maga körül a romló értékeket. Se ereje, se tehetsége hozzá, hogy tenni tudjon ellene. Az apró. termetű, vékony öregember kislábost rakosgat zavartan egyik kezéből a másikba, nem tudja, hogyan is nyújtson most kezet. Az udvaron tyúkok téblábolnak, a fölhalmozott szénkupac között keresnek valami elesé- get, a cslikótűzhely amolyan asztalféleségként szolgál, erre teszi Gyula bácsi a lábost. Hatalmas ez a ház, csorba kőlépcső, rozoga fafeljáró vezet az emeletre, adni nyikorgó ajtó mögött, a valamikori cementraktár helyén tölti idején az öregember. A falon két családi fénykép, keretben, a tűzhely fölött kifényesedett gallérú zakó, háromgombos mellény, vala" ha divatos, széles csíkozásé nadrág lóg a vállfán. Kalap is tartozik hozzá, sőt bot is, ami mo6t a stelázsinak támasztva pihen. Kimosta Gyula bácsi az avítt öltönyt, a zsebébe dohányt rakott a molyök ellen, most hagyja, hogy kiszelilőzzék, aztán a bársonygalléros hosszúkabát- tal «rütt ismét visszateszi a ruhákat a szekrénybe. — 1910-ben épült ez a ház, mi voltunk apámmal a botosok — mondja Gyula bácsi, miközben a rozoga fai- lépcsőn egyensúlyozunk az emeletre. A hatalmas ház kőkockás folyosóján hideg árad a vastag faliakból, a volt ibolt ima szobaként szolgál, az utcára nyíló ajtót régen kulcsra zárták. — Négyen voltunk testvérek, egyikből orvos lett, másikból mérnök, meg volt egy lány. Én kereskedő lettem, mindig is tetszett ez a foglalkozás. Meg aztán — néz rám huncutul — tudtam én botos módra számolni is, összeadtam egy szemvillanás ailatt, hogy tíz meg öt az huszonöt! 1942-ben hívtak be katonának, Kapósba kerültem, Hübner Béla ezredes mellé írnoknak. Néztek is csúnyán a zupások, de hát nekem volt szép írásom, nem nekik. Később Pécsre rúkkoltattak be, s DáLnoky Miklós Béla hadosztályírno- kaként kerültem Tamopol. ba. Én voltam az egyetlen, aki inem volt párttag, de mondtam: nem vagyok én barátja a nyilaskeresztnek. 1945 április negyedikén, húsvét reggelén Pozsony alatt találkoztunk a szovjet csapatokkal. Puskalövés se esett, csak hazazavartak bennünket. Két hét alatt értem haza, gyalog. Tóti ban már volt szovjet parancsnokság, egy szép nap behívtak engem, s az ezredes azt mondta: ad harminc napot, hogy megszervezzem a községben a kommunista pártot. Vállaltam örömmel, de hatvan napot kértem. A parasztok adtaik lovat, fogatot, jártam a területet, s két hónap után 4200 tagja volt a pártnak. Még a volt főbíró is belépett! Két évig voltam párttitkár, majd hat évig az épülő Dunaújvárosban raktáros-. Megvoltak már a gyerekek, én meg minden két hétben egyszer jöhettem csak haza. El is unta a feleségem, hazarendelt, legyek közelebb a családhoz. Komlóra mentem, ott dolgoztam nyugdíjig. Nem mondhatnám, hogy sokra vittem volna, négyezer forintot kapunk ketten az asszonnyal, de elég az. Tudja — hajol felém, s lehalkítja a hangját, mint aki titkot mond — baj van ezekkel a fiatalokkal. Sokat, nagyon sokat kaptak, s visszaélnek vele. Nekik már a nyolcórai munka is sok, abból is ellopnak két- három órát. Megzavarták az erkölcsi világot is, nincs példa. S ez valahogy nagyon nem tetszik nekem. — Gyula bácsi naponta felballag a községi tanácshoz, s ott leül a padna. Elbeszélget ezzel-azzal, megkeresik a fehérnépek is, írna nekik levelet ügyes-bajos dolgaikban. — Megteszem, miért ne tenném, úgysem lesz belőle semmi — mosolyog Gyula bácsi —, aztán eipücsköré- szak a kertben is. Kicsit csendes, unalmas lett az életem. A búcsúzásnál csibészesen elmosolyodik, a kézfogása erős. A tavasszal két barackfát is ültetett. Klie Ágnes
