Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-01 / 180. szám
1986. augusztus 1., péntek Somogyi Néplap 3 A közel és távol határán A 169 somogyi társiközségben több mint 100 ezer ember él, azaz a miegye falusi lakosságának csaknem fele. E kis települések nagyobb részében nincs iskola, alig található helybeli munkalehetőség, kevés az értelmiségi és a fiatal. Az utóbbi tíz évben csupán hét ilyen kis település lakóinak száma gyarapodott, a többiben — igaz csökkenő ütemben — az elvándorlás violt a jellemző. Az utóbbi statisztikában még nincs benne Fonó, ahol csak 2—3 éve állt meg a népesség fogyása. Akkor 490-en voltak, ma 537-en élnek itt. Hogyan sikerült megállítaniuk a kedvezőtlen folyamatot? Mi a tátika a falu megújult életerejének, s a jobbra törekvésnek, amit a környéken lakóik közül néhánya.n — irigységüket sem leplezve — a „fonóiajk kivagyiságának” mondanak? — Az embereket foglalkoztatja a falu sorsa, s ez egyre inkább tettekben is megnyilvánul — mondta Hóbor. Ferenc községi népfrontéinak. — A múlt héten fejeztük be az utolsó utca aszfaltozását, így a faluban már nincs földes út. Nemrég készült el társadalmi munkában a bolt előtti terület betonozása is. Nem tudtuk elnézni a kátyúk közt vergődő száliítójánmiűveket, megkerestük hát az áfészt. ök adták az anyagot, mi pedig megcsáináltuik. Sorolja az itt élők cselek- vőtaésziségémdk példáit. Az utcák rendezettek, a házaik előtt virágágyások, az árkokban gaznak nyoma sincs. Az utcasoron végig díszcserjefiák ... — A fáikat még 1933-ban telepítettük. Abban az évben nyertük meg a megyei településfejlesztési versenyt. A társközségek között itt volt a legtöbb a társadalmi munlka. A díjjal kapott 200 ezer forintot még nem költöttük el, s az jól is jön a napközi építéséhez. Ez a legjelentősebb a település- fejiesztési hozzájárulás kapcsán kitűzött célok közül. A napközi építéséhez a lakosa ság 700 ezer forint társadalmi munkát is fölajánlott. A teho előkészítése során csak egyetlen kérdést tették föl: itt marad-e a faluban a pénz? Mikor megmondtuk, hogy itt, egyhangúlag megszavazták a hozzájárulást. Már senki nem nevezi a miénkhez hasonló társközségeket „szerep nélküli településnek”. Nézzen csak körül, új házak épültek, megszűnt az elvándorlás. S nemcsak társadalmi munkát könnyebb már szervezni, hanem a helyi pártalapszer- vezettel közös rendezvényeinken is nagyobb az aktivitás. A falu közélete megélénkült. Az egyik új ház Nagy Endre tanáré, akit tanácstagból tavaly választottak meg elöl1 járóvá. — Féláletnyd takarékosság és ötévnyi,, a barátaim segítségével végzett munka eredménye ez a ház. Tennivaló még jócskán van. Ma délután is betonozunk az udvaron. — Ért hozzá ? — Aki építkezik, akaratlanul is szakmát tanul. S milyen jól jött ez a hozzáértés például a bolt élőit ti munkáknál. — Milyen érzésekkel vállalta el az elöljárói tisztséget? — Szívesen vállaltam, mert ismertem a fonóiak akarását. , Sók barátom van itt, a fiaitalalbbak pedig már mind tanítványaim voltak. Példázza eztt a faluszeretet, hogy nemrég többen elmondták: szívesen áldoznának a tehón felül is a falu fejlesztésére. Olyan emberek, akiknek pedig nagyon is be kell osztaniuk a fizetésüket. A napközi például, amelynek építését épp ma hagyta jóivá a községi tanáas vb, 1,1 millióiba kerül. Társközség lévén aligha szőhettünk volna ilyen nagy tervet lakossági összefogás nélkül. Igaz, gépii munkáikkal segít a kis- gytaláini tsz is, amellyel a napokban kötünk együttműködési megállapodást. — Elöljáróként miilyen tapasztalaitokat szerzett a tanácsüléseken? — A székhelyközség tanácsa korábban is korrekt módon segített bennünket. Ezt a segítőkészséget azonban most a megújult szemlélet is erősíti. Azelőtt mii elmondhattuk, ök eldöntötték ... Most egyre inkább ennek a fordítottja igaz. Persze amikor azt mondom, hogy az elöljáróság dönt a helyi ügyekben, nem csupán az öt emberre gondolok, hanem a párttagokra, a népfrontaktívákra és mindazokra a lakosokra, akik tesznek a faluért. — Hogyan látják a fonóiak a lakóhelyük jövőjét? — Ma már bizakodóan. Egyre többen érdeklődnek megüresedett házaik iránt. Van olyan korábban elvándorolt család, amelyik egy kaposvári albérletből jött haza, mert rájött, hogy itt . előbb orvosolhatja lakásgondját, s arra is, hogy vol-. tóképpen itt — 20 kilométerre — csaknem közelebb van a városhoz, mintha mondjuk az Egyenes! út végén lakna. Ha a teho kapcsán öt évre kitűzött célokat meg tudjuk valósítani, mint közösség is tovább erősödik majd a falu, s még vonzóbb lakóhely lesz. Most mintegy hatvanén járnak be naponta Kaposvárra dolgozni, sokan elmondják azonban közülük, hogy ezer forinttal kisebb fizetéssel is hazajönnének, ha volna helyben munkalehetőség. Hóbor Ferenccel sétálunk a fonói utcán. Szavunkat egyszerre csaik fűnyíró gép berregése nyomta el. — Már mindenütt így csinálják, s nem csak azért, mert alig akad a faluban, aki még tud kaszálni. Azért is, mert í|gy egyenletesebb, szebb a pázsit. Mi hát Fonó titka ? A közösen elért siker nyomán megújult' akarás ? A társközségek megítélésével kapcsolatban változott szemlélet? A falu vezetésének demokratikusabb s zeileme ? Vagy az egyre szerencsésebbnek látszó földrajzi fekvés ? Alighanem mindegyiknek része van a lendületet adó bizakodásban, amely az itt élőket jellemzi. Bíró Ferenc Á forint negyvenedik születésnapján E sorok írója nem tud visszaemlékezéseket közölni arról, hogy milyen pártközi megbeszéléseken vett részt, amelyeken a háború sújtotta ország újjáépítésének módszereiről vitatkoztak, nem ült Rákosi ’ vagy Gerő jobbján, szemben Nagy Ferenccel vagy Szakasits Árpáddal, nem nyilvánított véleményt, nem terjesztett elő javaslatot, nem tárgyalt kedvező kölcsönökről külföldi kormányokkal, hazai vagy idegen tőkésekkel, így tehát nincsen abban a helyzetben, hogy az akkori időknek arról a jelentőségteljes fordulatáról személyes tapasztalatok alapján számot adjon és saját magatartásának . mostani igazolására rámutasson, hogy ő már akkor. .. és ezek már akkor. .. és ha rám hallgatnak. .. E sorok írója alig huszonnyolc évesen — munkaszolgálatban és partizánháb órában eltöltött öt év után — családja jó részének pusztulását siratva, kis közkatonaként vállalt állalmi szolgálatot. Kommunista meggyőződése, feltétlen hite és bizalma a pártban és természetesen a vezetőkben, volt az „induló tőkéje” a sovány szakmai képzettségen túl. Nem támogatta ifjúsági törvény, nem várt és, nem is várhatott lakást és egyéb földi jókat az akkori ifjúsági szövetségtől, nem hangoztatott .követeléseket”, és ha akkor valaki megjósolja neki, hogy negyven év múlva visszavonult vezetőként ír majd történelmünk legnagyobb inflációjáról és a forint várva várt születéséről, nagyon meglepődött volna. Az akkori világot, eseményeket alulnézetben volt alkalmam szemlélni, annyi más társammal együtt. A bérből és fizetésből élők körébe tartoztam, és én is a saját bőrömön éreztem a magyar inflációt, amely világrekordot jelentett a pénzromlások elég gazdag történetében. Fizetésünk elolvadt a kezünkben. A végén már nem is havonként, hanem kéthetenként kaptuk kézhez Kormányintézkedés a mag javítására A magaisépítőiparban — főként a lakásépítő vállalatoknál — számottevő veszteségforrások halmozódtak fel a változó építési igényekhez történő alkalmazkodás lassúsága, az árrendszer kötöttségei, valamint -a munka szervezettségének és hatékonyságának gyengeségei miatt. Ezek a problémák már a vállalatok további működését, gazdálkodását akadályozzák, s ennél fogva veszélyeztetik a tervidőszakban kitűzött építési feladatok teljesítését. Ezért az Állami Tervbizottság a közelmúltban áttekintette az építőipar helyzetét, s a középtávú építési feladatok műszaki-gazdasági feltételeinek komplex vizsgálata alapján intézkedéseket hozott a mlagasépítőipar működő- és jövedelemtermelő képességének javítására. Az ÄTB határozatát csütörtöki ülésén megerősítette á Minisztertanács. . Az intézkedések alapvető célja, hogy az alacsony hatékonyságú magasépítőipari vállaltaitok jövedelemtermelése már 1986 és 1988 között számottevően javuljon, váljék lehetővé az építési igényekhez rugalmasabban alkalmazkodó termelési struktúra és eszközállomány kialakítása, fejlesztése. A háromlépcsős intézkedéssorozatból az első szakaszban oldják meg a legsürgősebb gondokat: a tavaly veszteségessé és ailaphiányossá vált négy nagyvállalat, a 43. sz. Állami Építőipari Vállalat, a Dél-magyarországi Maga.s- és Mélyépítő Vállalat, az Építő,gépgyártó Vállalat és a Duna—Tisza Közi Állami Építőipari Vállalat pénzügyi helyzetének rendezését. Áz érintett vállalat és a minisztérium megállapodást köt, amelyben mindkét fél rögzíti, hogy mit tesz a rendezés érdekében. A bajokból történő kilábalásban a vállalatoknak elsősorban saját erejükre kell támaszkodniuk, s ehhez nyújtanak segítséget a központi intézkedések. Az eddig előkészített és rövidesen aláírásra kerülő megállapodás-tervezetek szerint a vállalatok értékesítik a veszteséget újratermelő, valamint kihasználatlan állóeszközöket, leépítik felesleges készleteiket, korszerűsítik érdekeltségi rendszerüket, termelési szerkezetüket, és a hatékonyabb munkafeltételeinek megteremtésével egyidejűleg gondolkodnak az improduktív létszám csökkentéséről. A 43-as ÁÉV például már értékesítette Dombóvári úti irodaházának egyik épületszárnyát, és 4-es számú házgyárának járműjavító műhelyét. Ugyancsak eladja a 2-es számú házgyár öt üzemcsarnokát és tárolóterét, valamint tárgyalásokat folytat a 4-,es számú házgyárnak más vállalatokkal való közös hasznosítására. A Dél-magyarországi Építő Vállalat szegedi munkásszálló-komplexumát, s ipartelepének egyik 5000 négyzetméteres csarnokát értékesíti, az Építőgépgyártó Vállalat pedig nagykanizsai, barcsi, veszprémi gyáregységét adja el. Az építők és építőgépgyártók így felesleges tehertől szabadulnak meg, viszont az átadott termelőegységék megvásárlói a népgazdaságnak fontos és nyereséges termelésre hasznosítják az állóeszközöket. Központi intézkedésre a Magyar Nemzeti Bank hitel- nyújtással segíti a feleslegessé vált állóeszközök megvásárlását. A rendezés egyik feltételeként azonban rögzítem kell, ihogy a hitellel fedezett állóeszköz-értékesítésből származó bevételt az érintett vállalatok csak a költségvetési tartozásaik kiegyenlítésére, »valamint a bankkal szembeni kötelezettségeik teljesítésére használhatják fel. Fontos központi intézkedés az is, hogy az érintett három nagy lakásépítő vállalat idén és jövőre a kész lakások átadása után elszámolható nyereségadó-kedvezményt egyéb adókból is visszatarthatja. Ezek a vállalatok ugyanis a maximált- áras lakásépítés keretéi között nem jutnak annyi nyereséghez, hogy igénybe vehessék az idén életbe lépett nyereségadó-kedvezményt. Az ösztönző kedvezmény összege Budapesten kész lakásonként 24 ezer, vidéken 20 ezer forint, így a mostani döntés tovább javítja a vállalatok érdekeltségét a lakásépítési feladatok elvállalásában és jó minőségű teljesítésében egyaránt. Az adókedvezmény átvállalásának lehetőségét kiterjesztették a Veszprém Megyei Állami Építőipari Vállalatra és a Budapesti Lakásépítő Vállalatra is. Az átfogó intézkedések lehetővé teszik, hogy viszonylag gyorsan talpra álljanak az érintett vállalatok és kialakítsák az építési igényeket rugalmasan teljesítő gazdálkodásukat, korszerű termelési szerkezetüket. A központi intézkedések sorának második szakaszában — ez év szeptemberéig — az alágaizat termelésének csaknem a felét adó, mintegy harminc alacsony hatékonyságú magasépítőipari vállalatnak kell legalább kétéves racionalizálási programot kidolgoznia működése és jövedelmezősége javítására. A programok elkészítését irányelvek kiadásával segíti a minisztérium. A vállalatok a teljesítmények és a keresetek jobb összhangjának kialakítására növelik az építési munkák szervezettségét és javítják a minőséget. Ugyancsak fontos cél a kereslethez igazodó vállalkozókészség fokozása, hogy a magasépítőipar jobban bekapcsolódjon a magánépítkezésekbe, növelje a közvetlen piaci értékesítésű lakások mennyiségét. Intézkednek a kihasználatlan házgyárak hasznosításáról, a kereslettel nem ind ókol t gazdaságtalan tevékenységek visszaszorításáról, vagy a kapacitások más irányú konvertálásáról, például a lakossági építési szolgáltatások bővítéséről. A vállalatok szervezeteinek korszerűsítésekor számításba kell venni céltársulások, közös vállalkozások létrehozását is. A racionalizálási programok tapasztalatairól az ÉVIM beszámol az Állami Tervbizott- ságnak és javaslatokat tesz a vállalatok fejlesztésű elképzeléseit támogató — feltételekhez kötötten, külön elbírálás alapján adható — esetleges központi segítségnyújtásra is. Támogatásban azok a vállalatok részesülhetnek, amelyek reális racionalizálási programjuk szerint számottevően javítják gazdálkodásuk hatékonyságát és tevékenységüket biztonságos alapokra helyezik. Ezekkel a váliálatak- kal a minisztérium ugyancsak írásos megállapodásokat köt. • t A központi intézkedések harmadik szakaszában, az 1988-tól érvénybe lépő szabályozás előkészítésének keretében újólag áttekintik az egész építőipar cél- és eszközrendszerét. A háromlépcsős rendezés az építőipari vállalatokat hatékonyabb munkára szorítja, segíti a VII. ötéves tervben megjelölt fontos építőipari feladatok teljesítését, a szükséges fejlesztési források megteremtését, és egyúttal azt is, hogy a vállalatok jobban gyarapítsák a népgazdaság erőforrásait. a „millpengők” és „bilipengők millió-billió maréknyi céduláit, és akkori millióinkkal nem telkekre, Volvókra, Merőikre alkudoztunk, hanem rohantunk a piacra, a boltokba — krumpliért, zsírért, lisztért, cukorért, ruházati cikkekre — kabátra vagy akár öltönyre — gondolni sem lehetett. így aztán esztelen költekezésre adtam fejemet, az egyik fizetési nap délutánján kedves szőke kolléganőmmel beültem a Jókai vendéglőbe egy liter borra. Kétheti segédelőádói fizetés bankói duzzasztották a tárcámat. A meglepetés a fizetéskor ért. Kétheti munkám milliós vagy ekkor talán már milliárdos nagyságrendű bére sem volt elég a céh kiegyenlítésére, s így a töltőtollamat is zálogba kéllett adnom a zord főpincérnek. így mulatott akkor egy magyar úr. Ez a derűs epizód azonban nem takarhatja el sem az akkori fiatal, sem a mostani visszaemlékező szeme elől az infláció pusztító hatásét, milliók éhezését, nélkülözését. A szó szoros értelmében az egész ország fellélegzett, és visszatért a jobb életbe vetett bizalma, amikor megjelent a forint, de nemcsak a forint, hanem az áru is. amelyet forintért és fillérekért lehetett megvásárolni. Fokozatosan eltűnt a létbizonytalanság, a fizetéssel már lehetett gazdálkodni, beosztani, .^takarékoskodni. Senki sem érezte fizetéskor becsapottnak magát, és ez megérződött a jobb munkában, az eredményesebb termelésen. A szaporodó árumennyiség tartássá tette a forint stabilitását, növelte a vásárlóerejét. Ez is rekord volt a maga módján, hiszen abban az időben nálunk erősebb, gazdagabb országokban sem találtak más módot _ a pénzromlás megállítására, mint . a kényszergazdálkodást, a jegyrendszert. Amikor később hivatalos minőségben állandó kiküldetésben tartózkodtam Svájcban, ott még akkor is jegyre mérték a húst és néhány más élelmiszert, amikor nálunk már a biztonságos áraknak és a viszonylagos árubőségnek örvendezhettünk. Akkor azonban azt is tudtuk, hogy ennek a „csodának”, hiszen a forint bevezetése valóságos közgazdasági varázslatnak számított, feltételei vannak. Ezeket e,gy szóban foglalták össze az ország akkori vezetői — termelés. Erre irányult a figyelem. Még ma is emlékezetemben van világhírű közgazdász tudósunk, Varga Jenő törékeny alakja, aki a budapesti nagyüzemek _ bizalmijainak tartott aktíváján mondta: „attól nem fog szaporodni a leves, ha nagyobb kondérfoa tesszük vagy mindenkinek nagyobb kanalat adunk hozzá” — ezzel illusztrálta azt, hogy az adott helyzeben nem az elosztásra, hanem a hatékony,' jövedelmező termelésre kall figyelmünket összpontosítanunk. Intelme ma is időszerű. A visszaemlékező, látva, hogy az infláció már újra kapuinkon belül van és gazdasági stabilitásunkat, sőt a kialakult politikai közmegegyezést is veszélyezteti, némi nosztalgiával gondol arra az időszakra, amikor a több és jobb termelésre buzdító politikai jelszavakat még nem közöny és gúny kísérte, hanem lelkesedés, eredményes cselekvés. Ma más a helyzet. Politikai jelszavak, sőt ünnepélyes határozatok sem elegendők. Az infláció forrásait kell eltömnünk, ami azt jelenti, hogy meg kell szüntetnünk a veszteséges tevékenység nyakló nélküli támogatását, az ide-oda manipulált árakat és béreket. Nyerges János A FONÓI TITOK
