Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-23 / 198. szám
IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS ___________Somogyi Néplap________________________ 1986. augusztus 23., szombat K ISS TAMAS Történelem Ha tű alá tapostak, füvekké alakultunk. Lenni is úgy tanultunk: szál a szálhoz tapadva, évelőn fennmaradva. Ki ölni jött, tovább ment, mi mondtuk rá az áment, rajtunk végig tapodtak, de semmibe futottak, széllel elpárologtak. Ivódtunk lápról, érről, hajlottunk vad gyökérről. Ha kötöttek, oldódtunk, * kristályként lerakodtunk. Anya a kő alattunk. Vagyunk, mert megmaradtunk. KELEMEN LAJOS Töredék, reményünkről Számomra a szabadság jelképe Ejthetnél, szellem, lesöpört abroszodról akár a szép sejtelmek aprajából vethetnél éhségünknek a megtördelt álommaradékból forgassuk nyelvünkön féltőn mint morzsát a reményt mondhatnád szót se arról ^ ahogyan kisütötted kel majd új és újabb gondolatod — göngyölt vászonban a kenyér KOCSIS ZOLTÁN LISZT FERENCRŐL 175 éve született, s száz esztendeje hunyt el a XIX. század egyik legnagyobb muzsikusa, Liszt Ferenc. Ki volt ez a zeneszerző? Hogyan sáfárkodunk örökségével? Életművének mely darabjai hatnak ránk, a huszadik század végének emberére? Ezekre a kérdésekre kértünk választ Liszt egyik legjobb ismerőjétől, műveinek hű tolmácsolójá- tól, Kocsis Zoltán Kossuth- díjas zongoraművésztől, a -Zeneművészeti Főiskola docensétől. — Az ön repertoárján rendszeresen szerepelnek Liszt-művek. Szeretetből, J tiszteletből? — Liszt számomra a határtalan szabadság jelképe. Ez a szabadság azonban nem parttalan, hiszen ő azért tudott modern értelemben szabad művész maradni, mert önmaga állította fel a saját alkotó-emberi korlátáit. Azt hiszem, hogy Liszt nemcsak megértette, „felszívta” a múltat, hanem közérthetővé is tette kora számára. Ügy válhatott igazi újítóvá, hogy fölismerte-továbbfejl esztette a múlt örökségét. Jelentős életműve nagymértékben hozzájárult a zeneművészet megújulásához. A XX. század első felének úgynevezett modern zenéje érthetetlen az ő művészete nélkül, nem véletlenül nyilatkozta azt Bartók, hogy Lisztet tartja legnagyobb elődjének, aki igazán hatott rá. — Sokak számára Liszt nem más, mint zseniális zongoravirtuóz... — Mi előadóművészek, zongoristák úgy véljük, hogy Liszt forradalmasította a zongora-játék technikáját. A múlt század nem egy virtuóza eltűnt a feledés homályában, de a legnagyobbak —_Chopin és Liszt — csupán eszköznek tekintették technikai tudásúikat. — Mi magyarok gyakran eltűnődünk azon, hogy vajon Liszt magyar volt-e. — Ügy gondolom, hogy erre a kérdésre csakis maga Liszt adhatja meg az igazi választ, ő magyarnak tartotta magát; annak ellenére, hogy német volt az anyanyelve, s franciául írt, gondolkodott. Annak idején sokan Liszt szemére vetették, hogy ritkán tartózkodik Magyarországon. Ez magyarázható azzal, hogy akkor Párizs volt a világ zenei közKocsis Zoltán pontja. Liszt nem úgy, nem abban az értelemben nyúlt a magyar nép- és műzenéhez, mint ahogy . Kodály vagy Bartók. Liszt használt magyar motívumokat: például a nagyon népszerű magyar rapszódiákban, de ezek a motívumok inkább díszítőelemként, kollázsként jelennek meg zenéjében. — Ki volt Liszt? A romantika kiemelkedő alakja? Melyek a valódi, jellegzetes Liszt-műéék? A Les Preludes, a Koronázási mise, vagy éppen a Faust-szimfó- nia? — Liszt Ferencet nem lehet beskatulyázni. Éppen azért, mert életműve nem lezárt, túlmutat a korszakon, melyben ,élt, nem szabad bizonyos stílusjegyek alapján megítélni művészetét. Egyetemes művészet az övé, korszakhatárokon túl- nyúló, szinte mindent felölelő, befogadó, továbbfejlesztő. — Hogyan sáfárkodunk Liszt Ferenc örökségével ? Megelégedünk azzal hogy ércszoborban örökítjük meg, vagy felidézzük a szellemét is? . — Azt hiszem, hogy méltó módon ápoljuk örökségét. Tizenöt-húsz éve még szűkös volt a hazai Liszt-repertoár, csak a legismertebb, legnépszerűbb alkotásait szólaltattuk meg idehaza. Azóta örvendetesen megváltozott a helyzet: elővettük nagy ora- torikus műveit, a szimfóniáit és vokális alkotásait. Játsszuk a parafrázisait. Sokat tett, ez ügyben a hanglemez- és kottakiadás is. Kerámiabiennále Csaknem húsz esztendeje, hogy Pécsett nagyszabású vállalkozásba kezdtek: meghirdették a kerámiaművészet országos seregszemléjét. Akkor a képző- művészeti élet egyik jelentős eseményét és vidéki központjának megteremtését ígérte a kezdeményezés. Ahogy Békéscsaba az alkalmazott grafika, Miékolc a grafika, Kecskemét (egyebek közt) a zománcművészet központja lett — ám ami másutt sikerült —, Pécsett nem valósult meg. A kétévenkénti országos tárlat azért így is figyelemre méltó esemény. Neves művészeink java minden alkalommal kiállít, s gyakran feltűnnek új tehetségek is, új stílusokkal, új irányzatokkal. Képeink a kiállításról: balra fent: Pattantyús József faliképé; alatta Németh János: Emberpár. Jobbra, alul: Garányi József: Improvizáció női figurára. Russel BAKER Csillagháború nagyban és kicsiben No végre, kedves honfitársaim! A csillagháború most az önöké lehet! Nyilván már sokat hallottak, olvastak erről a pompás találmányról, látták, milyen lelkesen beszélnek róla a különböző hírességek. Íme, itt egy roppant jellemző levél, amit K. ;K. úr, egy nagy hadiipari cég elnöke küldött nekünk: „Azután, hogy egy csomó badar váddal illettek, és kisstílű csirkefogónak neveztek, mintha megszakadt volna bennem valami. És mindez csak azért történt, mert potom 35 millió {dollárral többet számláztunk a Pentagonnak. Már nem is mertem remélni, hogy a hadügyminisztériumtól valaha is kapok még előnyös szerződést. De aztán láttam a tv-ben, hogyan reklámozza elnökünk a csillagháborús programot, és ez új erőt öntött belém.” Bizony,' barátaim, K. K. úrnak újból sikerült megkaparintania egy zsíros üzletet a megrendelések elosztása során, melyek teljesítése segít nekünk abban± hogy föld körüli pályáról lézersugárral támadjunk iá katonai célpontokra. Sokatígéröen hangzik, ugye? Hát fiogyne. K. JC. úr ráadásul garanciát kapott a kormányzattól arra, hogy neki — éppúgy, mint a hadügyminisztérium más szállítóinak — a program teljes befejezéséig nem kell nyereségadót fizetnie. Elképzelem, miről beszélnek most egy átlagos ameri-m kai családban. A családfő4 hevesen felkiált, anyukához intézve kérdését: „Miért dobjak ki pénzt a csillagok háborújára, amikor még a porszívót se fizettük ki?” Ismerje el, tisztelt uram, ugye így van? És önt, Reagan úr, nem foglalkoztatta ez a kérdés? Hát önt, Weinberger úr? Csak nem azt akarja mondani, kedves apuka, hogy önön kívül senkinek sincs igaza? Csak nem akar az egyetlen lenni, aki úgy gondolja, hogy amíg nem fizettük ki régi adósságainkat, addig nincs szükségünk a csillagháborús programra? Hát persze, hogy nem akarja. Hallgassák meg, mit ír Illinois államból M. J. úr, aki egykor a kételkedőkhöz tartozott. „Régebben tényleg voltak kétségeim, de csak addig, amíg a tv-ben nem láttam egy kislányt, aki bemutatta rajzait a csillagok háborújáról, és arról beszélt, hogy ez milyen nagyszerű dolog. Másnap reggel tüstént felhívtam a csillagháborús reklám főnökét, és töredelmesen beismertem mindent. Elmondtam, hogy ostobaságomban régebben arra akartam pénzt gyűjteni, hogy lányomat egyetemre járassam, most azonban az új programba fektetem.” Igen, barátaim, M. J. úrnak, istennek há.la, kinyílt a szeme. Megtakarított pénzét azonnal átutalta egy nagy kaliforniai hadiüzem tudományos kutatólaboratóriumának. El tudom képzelni, hogy valami szkeptikus majd megkérdezi: „Természetesen mindnyájan nagyon örülünk, hogy kinyithatjuk az erszényünket. De mégis: mi az a csillagháborús program, melyen olyan remekül megszedik magukat egyesek?” Nos, kedves szkeptikus úrt Feltételezem, hogy hallott már a hidrogénbombáról, meg azokról a gonosztevők-> ről, akik a kezükbe kaparintották, és már rég bevetették volna, ha meg lennének győződve róla, hogy büntetés nélkül megússzák a dolgot. Hát így, kedves anyuka. Mondja csak meg a szkeptikus úrnak: „Ezek a bombák, mint a borsószemek, vissza fognak pattanni Amerikától. És ez a csillagháborús programnak lesz köszönhető. Tudja, szkeptikus úr, mit nyújt ez az Egyesült Államoknak? Egy gigantikus .ernyőt az egész ország fölött. Amikor a bombák egyenesen az amerikaiak feje- búbjára hullanak, az ernyő majd magához vonzza őket, a bombák pedig megrekednek a drótjai között, aztán a paraplé megfeszül, mint a rugó, és a bombákat visszapenderíti oda, ahonnan jöttek.” Ez lesz aztán a nagyszerű mulatság! Úgyhogy ha vizesre akarják nevetni magukat, hívják föl a Fehér Házat, a Pentagont vagy a kongresszust, és mondják meg nekik, hogy teljes szívből óhajtják a csillagháborút. Vagy pedig egyenesen küldjenek egy csekket a iPentagon bármelyik csirkefogójának a saját belátásuk szerint. Ne feledjék, hogy csak a csillagháborús program képes új életet lehelni az elcsigázott jó öreg hadiiparba. Zahemszky László fordítása — Mit vár ön a Liszt-évtől? — Komoly tanulmányokat, s természetesen sok olyan előadási, amelyen Liszt-művek hangzanak el. Az évforduló jó alkalom lehet arra, hogy még inkább megismerjük ezt a csodálatos muzsikust. Nagyon várok már egy igényes Liszt-monográfiát. Valószínűleg nemzetközi összefogásra lenne szükség egy ilyenfajta munka elkészítéséhez. — ön mindig szívesen játszotta Liszt műveit. A jubileumi évben milyen műveihez nyúl? — Szeretném szelíden ráirányítani a figyelmet az előbb már említett, kevésbé ismert alkotásaira. Valószínűleg a karácsonyi lemezvásárra jelenik meg a Vándorének harmadik kötete, s ebben az ismert művek mellett megtalálhatók majd a modernségük miatt talán kevésbé közismert darabok, amelyeket azonban nyugodt lélekkel nevezhetünk a XX. századi magyar zenekultúra alapjainak. Galambos András
