Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-20 / 196. szám
4 Somogyi Néplap 1986. augusztus 20., szerda 4 AUGUSZTUS 20-A ALKALMÁBÓL Kitüntetések közművelődési munkáért Augusztus 20-a alkalmából eredményes és példamutató közművelődési munkát végzőket tüntettek ki a megyei tanácsom A Kaposvári Táncsics Diákszínpad tagjainak műsora után Sótonyi Sándor, a megyei tanács művelődési osztályvezetője köszöntötte a meghívottakat. Megemlékezett az alkotmány ünnepének jelentőségéről, s méltatta a kultúra és a közművelődés ügyéért áldozatot is vállalók tevékenységét. Ezt követően dr. Balassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese adta át a művelődni miniszter által adományozott kitüntetéseket. A Szocialista Kultúráért kitüntetésben részesült: Dunámé Pszota Mária, a Kilián művelődési központ előadója, Egri Bálintné, a So- mogyjádi Általános Iskola tanára, Gelencsér István Árpád, a Szentbalázsi Általános Iskola igazgatója, Hajdú Béla, a Homokszentgyör- gyi Általános Iskola igazgatója Horváth Irma, az Ipari Szakközépiskola tanára, Horváth László, a kaposvári Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalat műszaki ellenőre, Kálmán Katalin, a Kaposvári Városi Pártbizottság mun# katársa, Keller Andrásné, a siófoki 2-es számú általános iskola tanára, Kirkovics István, a Kutasi Állami Gazdaság igazgatója, Kis Dénes Imre, a Csurgói Csokonai Gimnázium és Óvónő' Szak- középiskola tanára a Kis- gyaláni Petőfi Tsz férfikórusa, Kovács Jenőné, a Siófoki Dél-ibalatoni Kulturális Központ könyvtárosa, Lendvai János, a Somogy Megyei Moziüzemi Vállalat somogyvári üzemvezetője, Mázzá Ferenc, a Somogy Megyei Moziüzemi Vállalat somogyzsitfai üzemvezetője, Mozsár Kálmánná, a 'marcali Berzsenyi Dániel Városi Könyvtár könyvtárosa. Óvári Zsuzsanna, a megyei könyvtár könyvtárosa, Pá- lisné Szendrődi Zsuzsanna, a csurgói központi könyvtár gyermek-könyvtárosa, Polgári Erika, a Kaposvári Városi Tanács közművelődési felügyelője, Schlichter Györgyné, a Kaposvári II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola tanítója, Simon János - né, az Endő- és Fafeldolgozó Gazdaság ágai! nyugdíjas tiszteletdíjas könyvtárosa, Szabó István, a taibli központi könyvtár könyvtárosa, Szalai Ferenc, a kaposvári középiskolai kollégium igazgatóhelyettese, Szörényi Já- nosné, a kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium UNESCO-felelős tanára, Tröszt Tiborné, a kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium igazgatóhelyettese, Tóth Ferenc, a siófoki Délbalatoni Kulturális Központ szervezési előadója. Kiváló Munkáért kitüntetést kaptak: Erdélyi Ferencné, a kaposvári ipari szakközépiskola munkaügyi előadója, Horváth János, a Somogy Megyei Mozdüzemi Vállalat központ gépkocsivezetője, Karácsony Ferencné, a megyei könyvtár gazdasági igazgatója, Mletchenkov Marin, a Somogy Megyei Művelődési Központ gépkocsi-, vezetője, Sasvári Attiláné, a kaposvári zeneiskola tanszékvezető tanára, Szilágyi Jánosné, a barcsi II. sz. Általános Iskola tanítója, Vin- cze Károly, a Somogy Megyei Moziiüzemi Vállalat ságvári üzemvezető gépésze. Miniszteri dicséretben heten részesültek. A kitüntetettek nevében Takács László János, a barcsi művelődési központ népművelője mondott köszönetét. Átadták a megyei díjakat Klenovics Imrének, a megyei pártbizottság első titkárának jelenlétében bensőséges ünnepség keretében adták át tegnap a megyei tanács díjait. Dr. Balassa Tibor elnökhelyettes emlékeztetett rá, hogy a Somogy Megyei Tanács éppen tíz éve alapított különböző díjakat azzal a szándékkal, hogy ily módon is kinyilvánítsa elismerését a tudományos alkotómunkában, a közművelődésben és a művészeti életben kiemelkedő személyiségek és közösségek tevékenysége iránt. „Olyan szövetségesekre támaszkodhatunk, mint önök — mondta az előadó —, akik példamutató tevékenységükkel érdemelték ki megyénk társadalmának, vezető testületéinek, irányító szerveinek megbecsülését." Dr. Balassa Tibor ezután részletesen értékelte a kitüntetettek munkásságát, majd dr. Gyenesei István megyei tanácselnök nyújtotta át a díjaikat. Alkotói díjat kapott: Fiola Pálné, dr. Komáromi Gizella, a tanítóképző főiskola docense, dr. Kelemen Elemér, a Művelődési Minisztérium főosztályvezetője és dr. Széles Gyula, a mező- gazdasági főiskola főigazgató-helyettese. Közművelődési díjban részesült: Csepinszky Mária, a Szennai Néprajzi Gyűjtemény gondnoka, Hamvas János, a Nagyatádi Városi Tanács elnöke, és Koszter Józsefné zamárdi népi iparművész. Művészeti díjat kapott: Csupor László, a kaposvári zeneiskola művész-tanára, Mosóczi István, a Somogy Táncegyüttes művészeti vezetője és Szapudi András író-újságíró, a Somogyi Néplap főmunkatársa. A megyei tanácselnök meleg szavakkal köszöntötte a kitüntetetteket, akiknek nevében dr. Széles Gyula és dr. Komáromi Gabriella köszönte meg a magas elismerést. vés. — Csoda, hogy nem tudja megneveini a leánykát. Az asszony hátravetette a fejét, kacagott. — Strammnak?! — villogtak tovább erős fogai. — Ezt még nem mondta senki... — Elhallgatott, arcára töprengő kifejezés ült. — Mióta az apja elkóborolt, mégany- nyira sem lehet kordában tartani. — Az elikóborlás ... régen történt ? — Vagy tíz éve. Emese akikor lett felső tagozatos. — Abban a korban igencsak ráfér a kölfeek képire egy-két jó pofon — állította a kőműves. — Soha nem ütöttem meg — mondta az asszony. A vjz felől szellő támadt, a sás fűrészes levelei összeértek; e hangok szűrték a távoli gyerekzsivajt. — Magának vián gyereke? — kérdezte az asszony. — Nekem? — A kőműves röviden nevetett, mintha valami képtelenséget kérdeztek volna tőle. — Nekem aztán nincsen. — Nős? — Én? Nem. — S nem is akart megnősülni soha? A kőműves megrántotta a vállát: ugyan, melyik normális férfiember fejéiben nem forduil meg a gondolat? De az ő sorsában valahogy nem a maguk természetes sodrában követték egymást az események; a szomszédnak nem volt lánygyermeke, az általános iskolában fiúkkal ült egy padban, az ipari tanuló intézetben' az egyetlen nőnemű lény Mari mama, a púpos takarítónő volt, s később, munka után a talponállókban, valamint a másodosztályú zenés éttermekben. ahol nagy ritkán megfordult, egyetlen olyan nőszeméllyel sem találkozott, akit feleségül kívánt volna venni. — Nos? — sürgette az asszony. Három nemzedék I MEGNÉZZÜK az alkotmányról T£v£BEN Kiválasztani egy embert, és azt kérdezni tőle: mondja, mi a véleménye az alkotmányról, nem túl szerencsés. Visszakérdezhet ne mondjuk így: mi az én véleményem a hidraulikus saj- toiógépek működési mechanizmusáról. A hasonlat persze ezúttal is sántít. Az alkotmány a társadalmi köz- megegyezés 'kiindulópontja, az állam alaptörvénye. Erről 'mindenkinek van mondanivalója. Két nappal az ünnep előtt a megyei könyvtár gyermek- részlegében féltucat kisdiák lapozgat a könyvekben. Kérésemre a kaposvári Bartók Béla Általános Iskola három tanulója ül az asztalhoz. — Az alkotmány? — kérdi vissza Stikli Tibi, aki most lesz hetedikes. — Az valami mű, valaki írta ... — Szerintem egy regény — Nem én! — horkant a kőműves. — Bocsánat... Szétnyílt a sás, és megjelent Bakos Áron, kezében egy pala ok jófajta, exportra készült vörösborral. Szó nélkül a kőműves kezébe nyomta; az a hátsó zsebébe nyúlt, elővette a bicskáját, kihajtotta a dugóhúzót, s nagy szakértelemmel szabaddá tette az üveg száját. — A csemetémet hol hagyta? — kérdezte az asz- szony. — Emese elszaladt — mondta Bakos Árin szenvtelen üű. — Elszaladt?! — kerekítette a szemét az asszony. — Igen. egy darabig lépegetett mellettem, aztán gondolt egyet, és szó nélkül elszaladt... A kőműves kezében megállt az üveg. — Tulajdonképpen igaza volt — folytatta Bakos Áron, — Miért is magyarázkodott volna: ide megyek, vagy oda vágyom, ekkor jövök, vagy akkor ... Majd visszatér, ha kedve tartja — Akár az apja — mélázott el az asszony. — Amikor becsukta maga mögött az ajtót, soha nem tudtam, hogy mikor látom: öt perc, vagy egy hét múlva. A kőműves közben poharakba löttyintette a bort, s türelmetlenül reszelte a torkát. — Bőr alá! — kiáltotta, mint egy vezényszót. (Folytatjuk.) — véli Detrich Miki, aki most ötödikes — vagy valami imás ilyen írás. Zene, művészet — kockáztatja meg végül. Tóth Csaba, aki szintén ötödikes, inkább házra vagy búvóhelyre gondol, fogalma sincs, hogy mire is kérdezek. Könnyítő játékot ajánlok. Tibi felolvassa: mit mond a lexikon az alkotmányról, és ezt vetik össze a tanultaikkal. „Valamely állam alaptörvénye vagy alaptörvényeinek összessége, amely magába foglalja az illető állam társadalmi fölépítésének és az állami szervek működésének rendjét, az állampolgárok jogait és kötelességeit." Amikor a felolvasás végére ér, fölpillant. Rámnéz és a szemével kérdi: jól' olvastam? Jól, mondom neki, de nem jutunk előrébb. A srácok azt vallják: ez amolyan „felnőtt szöveg”, így nem lehet megérteni. Negyedikben tanultak valamit róla, és Detrich Miki femekül mondja el a zászló színeit, a címer formáját, részeit. Csak az alkotmány. A könyvtárosnő is zavartan mosolyog. Hagyom a fiúikat — még úgy tetszene ebben a kánikulai nyárban, hogy üldözöm őket... Talán a középiskolások többet tudnak erről. Ezzel az elképzeléssel szólítom meg a könyvtári olvasóban Gál Istvánt, aki a Munkácsy gimnázium tanulója. — Az alkotmány törvényeket fogalmaz meg, amely szerint élnünk kell. Idézni nem tudnék belőle, igazából -s--létrehozásának időpontját sem .tudom. Ügy 1945 után. Gál István kitűnő tanuló, ő az osztály KISZ-titkára. Műszaki pályát szeretne választani; főként a matek, a fizika és a kémia érdekli. — Ha nem szólít meg, bizonyára nem is gondolkodnék ezen. Most azonban, ha hazamegyek, belelapozok. Megvan a könyvespolcon. Tudom, hogy az alkotmány az összes jogot, kötelességet és lehetőséget tartalmazza. Mindazt, ami szerint így élünk. — Haza, alkotmány nemzeti ünnepek. Beszédtéma ez a fiatalok közt? — Ahogy az általánosra visszaemlékszem, talán két- szer-héromszor került szóba. A nemzeti ünnepeket persze megtartjuk, műsort is adunk, de hogy mát csinál az Országgyűlés, kik a miniszterek és mit dolgoznak, ez szerintem ma is rejtély a fiatalok előtt. A napi politikai lapokat kevesebben olvassuk, inkább az ifjúsági vagy szaklapokat forgatjuk. Van. mit pótolni. Gál István arról beszél, hagy a KIBZ-kongresszus is a politiikusság fokozását határozta el. Valahogy az iskolák is megszívlelhetnék ezt. Névnapján az alkotmányt fogja lapozni. Kissé idillikus a kép, de jó eljátszani vele. A Rippl-Rónai parkban ülő három idős bácsi is mosolyog a történeten, amikor elmondom nekik, Tóth Pista bácsi is István, de már het- vennegyedszer törte a fejét, hogy augusztus 20-án vagy karácsonykor köszöntesse magát. — Alsóhetényi cselédsorból való ember vagyok. Nekem az alkotmányról, meg augusztus húszról a pihenő jut az eszembe. Akkor nem kellett dolgozni a múlt rendszerben sem. Az Országházban nem voltam, igaz szerettem volna eljutni. Sipos János bácsi Büssü- ben született 76 éve. Most Szabadiban él, szerényen a feleségével. — Minden éviben megnézzük a tévében a tűzijátékot meg a tisztavatást. Nekünk az az alkotmány. Meg az, hogy csendben, de rendesen élhetünk. A toponári Magyar Lajos bácsi szerint a debreceni magyar kormány írta az alkotmányt. Arra emlékszik, hogy amikor jött haza a fogságból, az alkotmány már készen volt. Mindhárman hetvenen felüliek. Nehéz az emlékezetet a pontos eseményekhez igazítani. Hiába kérdem a bűvös 1049-es évet. — Dolgoztunk, mondják. Alkotmány. Bizonyára kell, hogy legyen mindenkinek egy saját alkotmánya is. Azt azért ne felejtsük, vállaljunk felelős tisztességet azért, hogy egyet 1949. augusztus 20-án is írt Magyarország. Békés József 16. Bakos Áron a lányra pillantott, Emese méltatlankodva felhúzta a szemöldökét, majd kijelentette: — Nekem még van kávé- likőröm ... Kínos csend követte a választ. Bakos Áron föltápász- kodott. Az asszonyra nézett, széttárta a kezét — A sátorban van a táskám — sóhajtotta az asz- szony. — Vegyen ki belőle egy százast. — Akkor már cigaretta is legyen itthon — mondta Bakos Áron. — Marlboro. — Nem bánom, hozzon. Marlborót... Emese talpra szökkent, követte Bakos Áront. Az asszony hosszasan nézett a fiatalok után. — Meg vagy ok én ezekkel áldva — jelentette ki tárgyilagosan. — Pedig maga strammnak látszik — mondta a kőműLakótársak
