Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-02 / 181. szám

1986. augusztus 2., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS 'SV-?"' o < Ü M í Ist» * mmM -,5 " lllli PMMPP» ü - * > ' * $ - w * ”­________Somogyi Néplap_______________________________9 L engyel József 90 éve Lengyel József ARS POETICA Lengyel József (1896— 1975) a magyar szocialista irodalom jelentős alkotója 1955 nyarán érkezett haza töibto mint negyedfél évitize­des távoliét után a Szovjet­unióból. Az indulás előtt Moszkvában kapott tanácso­kat — hogy emberségét őriz­ze meg a bálványomlás kö­zepette is — soha nem fe­lejtette el. A Ferihegyi repü­lőtéren ugyan senki sem várta, de a nagy tapasztala­tokkal rendelkező író (közel már hatvanadik évéhez) nem esett kétségbe: tájékozódott és beiIles2ÍkBdett az itthoni irodalmi viszonyokba. Pár hónap elteltével (1955. no­vember 28-án) részletes ön­életrajzot írt, az elsőt haza­térése után. amely fontos összegzése életútjának. Az eddig kéziratos (publikálat­lan) fogalmazvány alapján tekintsük át a megtett utat, az átélt eseményeket. Az író 1896. augusztus 4-én született Marcaliban (So­mogy megyében.) Édesapjá­nak szőlője volt, s a család­fő 1912-ben bekövetkezett haláláig visizonyilagos jómód­ban élteik Első írása 1916-ban jelent meg nyomtatásban, a Tett című antiimilitarista folyó­iratban, Ez meghatározta ké­sőbbi tájékozódását, s a ne­ki leginkább tetsző jövőkép alapján 1917-ben a Sallai- Korvin-csoport tagjává lett. 1918-ban részt vállalt a KiM'P létrehozásának, meg­szervezésének előkészítésé­ben, s feladatot vállalt az alapállásban is, A tanácsha­talom idején a Vörös Újság terjesztésért felelős munka­társa volt, majd az Ifjú Pro­letár című lap szerkesztője­ként dolgozott. A Tanácsköztársaság bu­kása utón Ausztriába emig­rált. A 2i0-as évékben, mint íz osztrák kommunista párt igja a Schutzbund megfele- 'ő frakciójához kapcsolódott, közben cikkeket irt a bécsi 'tote Fahne külpolitikai To­rtába. 1927-ben Berlinbe költö- 5ött, ahol azonnal átigazol- ák a német mozgalomba. ói, újságírói feladatokat eapott. 1930-iban a Szovjetunióiba „ .epedétt át. A Vörös Szak- szervezeti Intemaoionéléban 'oglalkozta/íták.. A Sarlói és i hpács című folyóirat szerkesztőjének nevezték ki. 1938 februárjában letartóz­tatták, börtönbe vetették, azután örökös száműzetésbe vitték Szibériába, ahonnan csak Barija és Abakumov leleplezése után, az ötvenes évek elején kerülhetett visz- saa. 1955, június 25-én a Szov­jetunió Legfelső Bíróságá­nak haditörvényszéke reha­bilitálta, az 1939 áprilisi és 1949 februári ítéleteket — bűncselekmény hiányában — megszüntette. Áttekintve az út állomá­sait, még a következőket je­gyezte meg: „összegezve azt kívánom életrajzomhoz hoz­záfűzni, hogy 1922-heli té­vedéseimnek . okait és 'még a magyar proletárdiktatúrába nyiúló gyökereit miár 1929- ben megírt és 1932-ben. meg­jelent Visegrádi utca című könyviemben megírtam és ömkiútiikailag megbíráltam. Ez a könyv egyben önélet­rajzom kiegészítéséül is szolgálhat.” Lengyel József műveivel a magyar olvasók hazatérése után ismerkedhettek meg. (Verses, novellás és mese- könyve külföldön már a hiú* szas éviekben megjelent.) Kisprózáját az itthoni kö­zönség előtt a Kulcs (1956) című válogatása mutatta meg. Ezután a Visegrádi ut­ca (1957) és a Prenn Ferenc hányatott élete (1958) követ­kezett. Az utóbbi regényt .már a 'harmincas éveikben elkezdte, de csak itthon fe­jezte be. A személyi kultusz politi­kájának bírálatát az Isten ostora (1955-ben elkészül t, de csak 1963-ban kiadott) filmregényében kezdte meg. Attila hiún király történeté­vel az önkényuralom ellen •tiltakozott. Erről igazi mű­vészi értékű számadás volt az Igéző (196,1) című elbeszé­lése. Szinte lírai eszközökkel mondott ki kendőzetlen igaz­ságokat. Miaigasfofcú erkölcsi- ség éjs korszerű realizmus öitviöző(dött munkájában. Nagy sikeré nem volt Vélet­len. S az sem-, hogy írói múnfcásságát 1957-ben József Attila-, a következő évben SZOT-, 1963-iban Igéző című kötéléért és életművéri Kossuth-idíljjal ismerték el. Műveinek .eddigi legtelje­sebb gyűjteménye 1966- ban, hetvenedik születésnap­jára jelent meg (Mérni a mérhetetlent). Kilencven éve az egész életmű megismeré­A fő kérdés és fő téma: ml tartja életben, a re­ményt? Erre a végtelenül nehéz kérdésre feleletet ád minden ember — azzal, hogy él. De felelni kell az­zal is, hogy eszmél. A halott arca méltóságos. Hideg öröklét ferinségébe meredt tökéletesség. De ha­zug viasz ez, mely néhány óra múltón saétfolyik, el­enyész. Az igazi örökkéva­lóság az életnek örök töké­letlensége, egymásba fonó­dott öröm és. fájdalom gyö­nyörbe rángása — amiből valami születik. Ügy írj, mintha arra szá­mítónál: ez lesz az utolsó írásod, szinte végrendelet. Akikor isi, ha ezer terved van még az ifjúi egészséged. Élni: végtelen okozatsor eredménye és végtelen oko­zatkor elindítója. Először vég és aztán kezdet. A ,v|alóság szdklaitömb, melyben már benne a szo­bor. Ebből a tömbből és káoszból ki kell hámozni azt, ami megérdemli, hogy ne váljék törmelékké és porrá. „Per force di levare” — mondja Michelangelo. Mielőtt belekezdenél a re­génybe, tudnod kell: mi lesz az utolsó mondat. Mint híogyhla utazásra .megyünk, tudnunk kell: hova váltunk jegyet. De! De megtörténhetik, hogy a vonaton, megismer­kedsz valakivel, és aztán ve­le .Csap helyett Kassára uta­zol vagy Pécs helyett Gyé­kényesre. .. És .megtörténik, hogy ki- t tuszkolod hősödet az uszoda magas tramhulinjára, „Ugorj!” — vezényelsz. De hősöd egyszerűen azt feléli: „Nem!” És akkor nem te­hetsz mást: felöltöztök, és te mégy arra, amerre hősöd ákarja. A regényalak a mi művünk, de ha élővé tettük, mi az ő hatalmában va­gyunk, ő a miénkben. Lehet, hogy valaki kényte­len abbahagyni a holdraké­táról kezdett könyvét, mert egy másik rakéta már a Ve­nus felé tart vagy a Marsra. Valahogy másképp kell az aktualitást keresni. Ügy, hogy értsük a dolgok értel­mét. Aktualitás: a dialektiku­sán materialista módon ér­telmezett imrnanencáa, mely a dolgok megismerhetőségét feltételezi, és ennek a felis­merhetőségnek nem állít ha­tárt. _ (Egyszer, majd száz év múlva, a folkloristák talán kutatni kezdik, vajon fordí­tás, szájhagyomány útján vagy eredeti forrásból, ju­tott-e .Arthur Miller Az ügy­nök halála témájához. Rengeteg munkától kímé­lem meg őket — vagy ak­korra már az irodalomtörté­nészek is tudni fogják —, megmondván, hogy a téma első feldolgozása Illés Bélá­tól szármázik, aki egy no­vellában írta meg ezt a ha­lálmegvető biztosítási csa­lást, 1932-ben, Moszkvában, egy magyarországi újsághír Szeretek dolgozni. De nem dolgozni ijs szeretek. Szere­tem a hóhányókat, • nem sze­retem a „hóhányókat”, utá­lom a rosszul végzett mun­kát, a selejitgyártást, utólom a hiányáig pontatlan fogalma­zást, különösen ha faxiezus- ságot álcáz. Ilyen például a kijelentés: „A munka neme­sít” — és ennek különböző variánsai. Egy ember, akit leírni; megírni, átélni, kifejezni igyekeztem — egyik szere­tett „hősöm” Miska —, így „nyilatkozik” a munkáról.: — Szeretsz fűrészelni ? — kérdezte. — Nem. — Akkor rendben va­gyunk — nevetett Másika. — Mert én se. Hát én ... vigye el a fene azt a testrészemet, amelyik szereti a munkát. De soha életemben még nem pihentem egyhuzamban két napot. így van. Dolgozunk, de vigyázunk, sérvet nem kapunk — énekelte. Ebben a munkához való viszonyulásában nincs se ne­messég, se nemtelenség. Csak józan ész. Ám nézzük, hogyan dolgoznak. „ ... Mindketten mindig a rönk vastagabb végéhez igyekeztek. Ebben előzköd­De ne gondolják azért a szakemberek, hogy Miller­nek ismernie kellett az em­lített újsághírt vagy Illés Kalapóosfütések című novel­láját, és ne keressék „a té­ma föld alatti vándorlását”. A téma vándorlásának sok­kal érthetőbb magyarázatát szeretném adni. Ami Ma­gyarországon 1932-ben egy kisvárosban megtörtént, az körülibeiül két és fél évtized után megtörtént — és talán nem is egyszer — New Yorkban. Nem a téma ván­dorolt, hanem a témát elő­idéző nagyon is. gazdaságos- sági természetű viszonyok. És semmi „telepátia” sincs ebbent... Igazság és igazságosság — ez a sine qua nonija a művé­szetnek, de még korántsem minden.. Egy amerikai író (nem írom ide a nevét, mert vagy egy jó író rossz műve, vagy olyan íróé, hogy nevét se érdemes feljegyezni) novel­lájában olvastam egy lady- ről, aki fél dollárt ígér egy kislánynak öt veder virág­szirom szedéséért, és mikor fizetésire kerül a sor, csak huszonöt centet ód. Felte­szem; hogy az író saját sze­mével látta ezt az esetet. De Úgy írta meg, hogy nem hi­szem el. Balzac leírja, mit találtak Gobsietck raktáraiban a kin­csek mellett .és között: rom­lott élelmiszereket és hason­ló szemetet. Felteszem, hogy Balzac ilyet soha életében tek. Hiol Miska, hol András kapta el, és már foglta ás a vastagabb végét. Túlfelől menj ! Hol Miska mondta ezt Andrásnak, hol András, Mis­kának, aszerint, hogy melyik ravaszjkodta ki magának a nehezebbjét. Ebből aztán megfogamzott valami, amit sokféleképpen lehet nevezni, de ők úgy tették, mintha ezt a valamit észre se vették volna.” Azt hiszem, ez már kissé pontosabban közelíti mag a munka kapósán való neme- slüléjst, különösen, ha a sze­replő személyek erről nem beszélnek. Űri, papi, vezetőd, szószé­lki és íróasztal mellől! álta­lánosítás, hogy a munka ,jmtat olyan” nemesít. Elle­ne szól már az Ötestamen- tuim is; az Ür büntetésnek szánja: „A te orcádnak verí­tékével egyed a te kenyere­det.” És úgy látszik, ma se változott e vélemény. Nem tartom indokoltnak, hogy magasa,bbrendűnek és szelleminek tartják azt a munkát, mélytől nem pisz­kolódik az ing, és nem izzód a hót. Én szellemileg is ma­gasabb rend,űnek tartam pél­dául agy jó vincellér mun­káját, mint egy borátve­nem látott. De úgy írta meg, hogy elhiszem. Ez esetben a művész egy lehetségesből va­lóságos tényt csinált. Üj formának akkor kell születnie, mikor a művészt annyira hatalmába keríti mondanivalója, hogy nem fordíthat figyelmet a hagyo­mányos formák betartására. Az egyszerűséget és a pri­mitívet mondja az író bo­nyolultan és: felnagyítva: így lesz apokaliptikus szörny, melynek szeme, mint a had­vezéré, aki a halálba küldi hadosztályait, lóba egy tigi- risé — uzsorás és tank szor­zata —, valójában pedig csak egy ruhatetű, ahogy mikroszkópban látjuk. Szépek a nagy és változa­tos jelzők. De az se rossz, amit Homérosz csinál. Nem váltogatja jelzőit. Minek is, ha egyiszer már megtalálta a legjobbat... A nagy irodalom az axió­mák bizonyítását tartja fel­adatának. (A detektíivre- génynek kellene tartalmi új­donságot nyújtani.) A tengerpart nedves ho­mokján egy leány futott fe­léd — vaigy tőled, napbamí- tottan és szőkén. Lábnyo­mát rögtön elmosta a hul­lám, de látni fogod életed utolsó órájában is.. Leheletből legyen — lé­lek,, hasonlatból legyen — lényeg, élményből legyen — élet De mindezt tudva se biz­tos, hogy írni tudunk. vőét, agy kazal- vagy asz- tagrakó pontos, gondolkozást és mérést kívánó munkáját, mint azét a kis számolóét, aki. mérőszalagot dob át a kazlon, és kész séma szerint kiszámítja a kazal súlyát. Az egyén és a társadalom, az ön- és fajfenntartás kö­veteli, hogy minden ember dolgozzék. De a jó munka akkor kap csak nemességét, ha emberi kapcsolataiban is jó. Ha ez nem így volna, di­cséretet érdemelne egy szor­galmas keretlegény. Hót még a főnöke! De a valóság a keretlegények eseténél, sok­kal szövevényesebb kérdé­siek megoldását követeli. A munka csak munka. Ne­messé, meigbecsüléndővé az­által lesz, hogy az embertár­saink jóvoltát és jólétét se­gíti. Ebben egyenrangú a tu­dós, aki matematikai alap­kutatásokat végez, és kubi­kos, aki egy ház alapzatát ássa. Ha az olvasó, idógi jutva, talán- megkérdezi: mikor desz már szó az írói munkáról? — akikor azt felelem: véges- végig az írói gyakorlatról volt szó, továbbá annak egyik • fontos mesterségbeli résziéről: a pontos fogalma­zásról. síét kívánja! Laczkó András alapján. A munkáról és munkámról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom