Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-16 / 193. szám

1986. augusztus 16., szombat Somogyi Néplap SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK .., Ott terül el a nagyberki Kaposvölgye Tsz öt falut maigába foglaló határa. Noha a gazdaság neve a Somogybán is tekergő fo­lyóra — száraz nyáridőiben inkább vékony­vizű patakocskára — utal, a terület egyhar- mada az erdők ^dombos Zselicben található: a kercseligeti táj viseli magán ezeket a je­gyeket. Nlagytoehkii, Mosdós. Csorna és Sza­badi máT igazi kapos-Mölgyi település. A Zselic és a Kapos kapcsolata évszázadokkal ezelőtti: a török hódoltság idején a vízparti falvak, puszták lakói a közeli erdőrengeteg­ben kerestek menedékeit, s miután a veszély elmúlt, visszatértek. Feldúlt otthonaik he­lyett új házakat építettek, a messzebbre és örökre elfútamodottak helyére távoli vidé­kekről új családok .érkeztek. Ezek egyiké­ből származtatja magát Bernáth Ferenc is, aki előbb a mosdósi, majd egyesülés után az öt falu határában gazdálkodó nagyberki tsz elnöki tisztét töltötte be huszonöt évig. Az idei már úgy telik, hogy a postás nyugdíjjal kopogtat a mosdóst, Rákóczi utcai házba, s a címzett ritkábban indul reggel közügyeket intézni. Ámbár ,.. — A hétfői nap mindig a Teszövé; me­gyek a Ikap'osyári székházba, vagy ők jön­nek hozzám. 'Nyugdíjazásom után is elnöke maradtam a szövetségnek és tagja a ter­melőszövetkezet vezetőségének. A tanácsban a mostíógáak elöljárója vágyók. A bizalmát, a megbecsülést töretlenül él­vezi a nyugdíjas, szövetkezeti elnök. Bernáth Ferenc 35 éves korában lett az akkori mos- dósi téesz első számú vezetője. Kaposvári munkahelyéről hívták házai elnöknek a gaz­dák — s. az azóta eltelt időben igencsak rá­szolgált az elismerésekre, köztük számos magas kitüntetésre. A gazdaság mindig a kezdeményezőik, a kockázatot is vállalók kö­zé tartozott.’ — Az itt élő emberek sohasem voltak hí­ján a szorgalomnak, mind az öt faluban igyékvő', dolgos lakosság él ma is. Ha új is­meretekre .volt szükség, szívesen vállalkoz­tak a szakmai tudás gyarapítására, mert tudták, hogy csak így juthatunk előbbre. Szaktelepet építettünk. A sertések mellett dolgozó nem lehetett továbbra is kanász, hiszen a munkája megváltozott, tartalmában egészen más volt. Azzal, hogy sertésgondo- zóvá vált, nemcsak a névváltozást fizettük ■meg a szakmunkásnak, hanem azt is, amenlnyiivel többet tud. A mosdósi családi ház hűvösében régi időkre emlékezünk. Azokra az évekre, ami­kor a mosdósi kórházzal szinte egyidőben szülétett és fejlődött a termelőszövetkezet. A Kapósból öntözitek a parti területeken ki­alakított kertészeteket, ám a víz szennyező­dése miatt erre később már nem nyílt mód. — A Kúposon túl a Zselic lábához nyúlik a téesz területe. Hogyan folyik ott a gaz­dálkodás? — A Zselic hagyományosan fatermelő vi­dék. Erdőink voltak s vannak ott ma is. A szántó helyén meg egyre több a szőlő. Zárt- kerteket számoltunk fel a Kapós déli olda­lán, a szakosított telep kapott „kifutót”, le­gedéit. Az északi oldalon bővítettük, átalakí­tottuk a záritkerteket. Odaát most a vadkár okoz-nagy gondot. Olyian tömegben jelennek meg az állatok, hogy nem találunk védel­Ahol a Zselic a met a növényi kultúrának. Egyelőre a va­dásztársaságok sem tudnak mit kezdeni. Kaptunk ugyan vadriasztó anyagot, amivel bepermeteztük a kukoricatáblák szélét, a hatás azonban csak ideig-óráig tartott. Hamvas barackok kerülnek az asztalra, a gazdaasszony jó szívvel kínálja férje egyik büszkeségét. A nyugdíjas szövetkezeti elnök ugyanis (most már több időt tölt szőlőtőkéi, gyümölcsfái között, mint korábban. — Időm1 van rá, barackkal is foglalkozom. Huszonegy fám terem. Jó gyümölcs, csak nagyon oda kell rá figyelni, több ellenség is károsítja,, ha nem védekezem idejében. Hét-nyolc éve ültettem szőlőt, nem sokat, háromszáz tőikét. Ügy készíttettem el a prog­ramomat, hogy legyen elfoglaltságom, ha nyugdíjba megyek. Leginkább a kertészke­dést szeretem. Felesége egyetértőén bólint, s amikor arról kérdezem: hogyan találja föl magát otthon a most már több szabadidővel rendelkező férj, mosolyog: — El lehet, viselni, mert. nem vagyok itt­hon. Ö vette át tőlem a kerti munkákat, de egyéb tennivalókban is sokat segít.. Jó így, ahogyan most van. Ért is ahhoz, amihez hozzáfog. — Most, hogy a férje többet tartózkodik itthon, tulajdonképpen ki a gaz,da a család­ban? Mert aktív dlnök korában aligha tölt­hette be ezt a szerepet. — Ö a gazda. Mindent megbeszélünk, így döntjük el, ki imiit csinál a. ház körül, a kertben, a szőlőben. A férjem vett egy Honda traktort; arra i's jó, hogy kijárjunk vele a hegyre, és haza pakoljunk mindent, amit kell. Legfőbb ideje,, hogy együtt le­gyen a csálád. Huszonöt évig nem volt sok szabad hétvégénk. Neki mindig menni kel­lett. Ha elnökként nyuígton maradhatott vol­na, akkor a társadalmi megbízatásai indí­tották útnak vagy éppen itthon vonult fél­re, hogy fölkészüljön ülésekre, tanácskozá­sokra. Hosszú évekig a megyei pártbizottság, a végrehajtó bizottság aktív tagjaként ka­matoztatta tapasztalatait. — Nem tartottam olyan rettentően nehéz­nek a munkámat, hogy bármire is azt kel­lett volna mondanom: ezt nem tudom telje­síteni. Az volt a dolgom; igyekeztem a lehe­tő legjobban csinálni. — Nehéz volt az elnök mellett az eltelt huszonöt év? Az asszony nem keresgél válasz után, ki­mondja: — Nehéz. Amíg az egészségem engedte, a növénytermesztésben dolgoztam. Mindig mindenben elöl kellett járnom. Régi fényképet mutat. Aratók között lát­ni, marokszedés közben. Akkor még nem ám ar «mbw helvére a kombájn, aratócsa­patök vágták a gabonát. A képen elöl áll a kaszás, mögötte a marokszedő, a kötélterítő, a kötöző. — Meg kellett fogni, mert erős kaszásunk volt: Feri testvére vágta a rendet. Szóval, senki sem kérdezte tőlem: jó-e elnökfele­ségnek lenni? — Később aztán, ahogy a növényvédő sze­rek mind jobban elterjedtek, kiváltak a ne­héz mezéi .munkákból a nők — veszi vissza a szót Bernáth Ferenc. — Egyre többen vál­tak fölöslegessé előbb a kukoricásban. Aztán a vegyszeres gyomirtás kiszorította őket a cukorrépáiból is. Elsők között voltunk, akik a répabetakarításhoz gépsort vásároltunk. Ez nagy könnyebbséget jelentett. De arra a kérdésre is válaszolni kellett: hogyan szer­zik meg lányaink, asszonyaink a nyugdíj­evekhez szükséges munkanapokat? — S miután itt nincs ipari tevékenység, nőket foglalkoztató melléküzemág, hogyan gyűltek össze ezek a napok? — Nagyüzemi szőlőt telepítettünk. A sző­lői sok dolgos kezet követel egész évben, de főként tavasztól őszig, Így aztán sohasem voltak foglayfrozta,tási gondjaink. Munkale­hetőséget kínált a kórház is . . — Sok szép, új családi házat láttam a fa­luban, de hasonlóikat lehet látni a Kapós- völgye Tsz-hez tartozó többi községben is. — Alig akad olyan porta, amelyik ne kap­csolódná valamilyen formában a termelőszö­vetkezethez. Ugyanabban a Családban van­nak téesz-tagok vagy alkalmazottak; Dom­bóvárra, Kaposvárra-, a mosdósi szanató­riumba járó dolgozók. Korábban, amíg nem számolták föl, a batéi tövéi is adott munkát iparosoknak, segédmunkásoknak. Szóval, mindig jól érezték magukat az emberek eb­ben a térségben. Ez, meglátszott a falvak ar­cán, a szövetkezet gazdálkodási'eredményein is. A szorgalomból, lelkiismeretességből adott példa követőikre talált a gazdaságban és a családban. Bernáth Ferencné bekerezetett oklevelet emelt le a falról. a fia munkáját elismerő dokumentumot. Olvasom a szöve­gét; „Bernáth Péter példamutató teljesítmé­nyéért kiérdemelte a BM tartalékostiszt-kép­ző iskola élenjáró hallgatója címet.” Tehát: ha nem is a mezőgazdaságban, de „egyenes ágon” folytatódik az érdemékre, elismeré­sekre érdemes munka a Bernáth családban. A megyei tanács egykori állategészségügyi szaksegéde közakaratnak eleget téve jött ha­za Mosdósra Hifid-ban. az egy évvel koráb­ban alakult termelőszövetkezet második el­nökének. — Az elődöm nagyon jó, talán túlontúl is jó ember volt — emlékezik az indulás évé­re. — Márpedig az engedékenység már ak­kor sem vezethetett jóra. A szövetkezet ál­latállományát szétszórtan, a gazdák nagyobb istállóiba, kötötték be. o.da hordták az etetés­hez a takarmányt. Amit este beosztottak a jószágnak, azt reggelre elvitték. Most, hogy Bernáth Ferenc bővében van az időnek, messzibb múlt emlékeit is idézi- ■kutatja Mosdóson és környékén, méghozzá több.edjmagával. Számos falubelijét a nevek alapján'Veszprém megyéből eredezteti, s ott, ahol — az ő szavaival élve — a Bernátb- földek voltak, régi település nyomaira buk­kantak. — Tíz-tizenkét éves gyerek voltam, ami­kor a terület rendezésekor sírokat találtunk. Volt itt egy Fekete József nevű tanár, akit nagyon érdekelt a falu múltja, ö mondta, hogy a leletek a népvándorlás korából va­lók, s föltehető, hogy Mosdós már abban az időben is létezett, mint lakott település. Van .egy hely, közel a faluihoz, amit ma is Szál­lásnak neveznek, talán azért, mert a törö.k- dúlást követően itt szálltak meg, itt vertek tanyát a Zselichől és máshonnan visszatért elődök. Közelebbi múlt, de történelmi tény: évszá­zadokkal ezelőtt Németországból érkezett te­lepesek leltek otthonra- Keresel ige ten, a fel­szabadulást követően pedig csehszlovákiai magyarok jöttek a faluba, közülük került ki Kovács János is, aki a nagyberkiekkel tör­tént egyesülésig a kercseligeti téesz elnöke -volt. Már az a tény, hogy felvidéki emjber került egy zömmel németajkúak alkotta szö­vetkezeti közösség élére, jelezte: képes a jó együttdolgozásra ez a töbibnemzetiségű kö­zösség: — Könnyű volt egyetértésre jutni velük. Ha világosan láttáik a célt, nem volt olyan feladat, amit közösen képtelenek 'lettünk volna megoldani. Persze, adódtak gondok is, ilyenkor kereken kimondtuk: a mi közössé­günk nem tűri meg az oda nem való visel­kedést. Az egyesült szövetkezetben, a közös munkában végül is egyformán húzta a sze­keret mindegyik falu lakossága. Máskülön­ben hogyan születhettek volna évről évre szép eredmények a Kapos völgyében? Itt, a Kapós völgyében, Tőin,a határán, a Zselic lábainál... S ezekben az eredmé­nyekben, a falvak ,ép:ülésében-szépülésében negyed századig, mint termelőszövetkezeti elnöknek, ezután mint elöljárónak volt, van és lesz szava, szerepe Bernáth Ferencnek. Hernesz Ferenc Kapóshoz ér...

Next

/
Oldalképek
Tartalom