Somogyi Néplap, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-14 / 191. szám
4 Somogyi Néplap 1986. augusztus 14., csütörtök AZ ILLETÉKES VÁLASZOL CENTRIFUGÁBAN AZ ISZAP Egy vizsgálat eredménye Tisztelt Pásztor Istvánná! Az utóbbi időben sűrűn tapasztalható, hogy gyakorivá vált az autóbuszokon a jegy nélküli utazás, a Vitel- díjjal való visszaélés. Ez nemcsak Somogy megyei jelenség, az ország más részein is fellelhető. Megyénkben — óvatos becsléseik szerint is — évente több millió forinttal károsítják meg vállalatunkat, s rajta keresztül a társadalmat. Ebben a helyzetben kénytelenek vagyunk az ellenőrzést gyakoribbá és szigorúbbá tenni. Erőfeszítéseink — bár bőven van még javítani való — eredményesek. Ha vá/ltallatunk dolgozójának vétkessége állapítható meg — az okozott kár nagyságától függetlenül — a legszigorúbb fegyelmi büntetést alkalmazzuk. Ha az utasunk téved meg, a következmény az előírások szerinti pénzbüntetés. Az ellenőrzés igen hálátlan feladat, s akik erre vállalkoznak, ezt tudják. Mégis előfordul, hogy eliten őr zésük során megfeltedkeznek magukról és a helyes magatartásiról. Az ön esetében azonban nem ez történt. Levelében az ellenőrzést és az azzal összefüggő események egy részét nem a valóságnak megfelelően mutatta be, s ezzel rendkívüli mértékben megsértette ellenőreinket, rombolta vállalátunk jó ní- t'ét. A levél megjelenését követően természetesen vizsgálatot rendeltem el. A vizsgálat sorén számos tanú meghallgatása egyértelműen igazolta, hogy az események nem a levélben megírtak szerint játszódtak le. ön a jelzett napon, június 5-én valóban pénz nélkül szállt fel az autóbuszra. Bár a vitaidíjat így nem tudta megfizetni, az autóbusz gépkocsi- vezetője átadott egy menetjegyet. ön ezt a jegyet a gépkocsivezető tiltakozása elitemére visszaadta. Ellenőreink a jegy ismételt kiadását megakadályozták. A szabályoknak megfelelően eljárva úgy tekintették önt, mint aki jegy nélkül utazik. Ennék megfelelően bírság megfizetésiére szólították fel. A felszólítást követően, ahogy levélében is írta, „hirtelen elöntötte agyamat a vér”, és méltatlankodott. A tanúk nyilatkozatai alapján azonban megállapítható, hogy önt nem sértegették, nem lökdösték. Edlénőreink határozottan és szabályosan jártak eL „Csaló, máskor is rajta kapott engem ilyen csaláson” megjegyzés ; nem hangzott el. Mivel az ellenőrzéskor személyi igazolványa nem állt rendelkezésre, az egyik ellenőr tett olyan megjegyzést, hogy „volt már máskor is ilyen esetünk, amikor bemondás alapján történt a személyazonosság megállapítása, és az utas hamis adatot közölt velünk.” Nem ellenőreink, hanem az ön arrogáns magatartására utal a sávoiyi 41. számú bolt vezetőjének az a nyilatkozata, mely szerint a 100 forint kölcsönt a büntetés kifizetésére azért kapta, mert attól féltek, hogy agresszív lesz. Az iskola illetékeseinek és más tanúknak meghallgatása alapján valótlannak bizonyult az az állítása is, hogy az iskolában a gyerékek között elhangzott volna az autóbuszon lejátszódott eset. Mindezek 'ellenére ön az újság nyilvánosságát felhasználva, igen jól szerkesztett, ragyogóan megírt, de az igazságot csak részben tartalmazó levelével alapot adott egy népszerűtlen., nehéz és áldozatos munkát lelkiismeretesen, szabályosan végző ellenőri közösség munkájának lebecsülésére a közvélemény előtt. Az eset ugyanakkor sérti vállalatunkat és valamennyi dolgozóját. Tisztában vagyunk ázzál, hogy a tömegközlekedés megszervezése, a munka végrehajtása közben hibázunk is. Mindezek elleniére meggyőződésünk, hogy megyénkben jelentős fejlődés ment végbe, s ebben dolgozóink elévülhetetlen érdemeket szereztek. Ügy hiszem, hogy gyermekeink éppen ebből a becsületesen végzett munkából merítve találhatnak példaképeket, s e példákat követve válhatnak társadalmunknak minden körülmények között becsületesen viselkedő, hasznos tagjaivá. Tisztelettel: Dr. De Sorgo Tibor igazgató tardi Gábor Lakótársak ii. — Reméltem, megfelel az igényednek — kérdezte az asszony, miközben figyelmét a gulyáslevesnek szentelte. — Megteszi — hümmögte a kőműves, s forgatta, igazgatta a követ. Aztán rászánta magát, és leült. Az asz- szony hátranézett, kivillantotta a fogait; a kőműves kényszeredetten visszamo- soilygott. — Áron kérem, legyen már egy kicsit házias! — lövellt éles pillantást a fiatalemberre az asszony. — Hozzon tányérokat és evőeszközöket! Tudja hol találtja: a lányom ágya melletti polcon ... Bakos Áron sebtében szétszórta a terítéket, majd türelmetlenül kapkodta a tekintetét. — Ajánlom, térjünk a •tárgyra — mondta. — Előbb megkóstolják a főztömet — intette le az asszony. — Építész úr, adja a tányérját! A kőműves készségesen nyújtotta, s .tartotta a tányért, amíg az asszony csordultig nem merte a vörösesbarna, fűszerilUatú lével. Ka- naiazás közben fölényesen pillogott a szomszéd tányérba: az ifjú udvarié levese sápadt, majdniemhogy zsírta- lan, s csupán kót-három apró mócsing úszkál benne mutatóban, míg az ő étke fénylő és tartalmas, erőt adó. — Áronfcám! — szólalt meg ismét az asszony. — Ha megtenné, hogy idehozza a söröket! A gázpalack mtelltett sorakoznak... Bake« Áron féltápászko- dotit, majd kisvártatva háAki végigsétál a Kapos partján, ott, ahol a folyó elhagyja a várost a szennyvíztisztító telepén túl, közvetlenül a part szomszédságában bűzös iszaptavat talál. Kiterjedése tekintélyes, mélységét csak találgatni lehet. Évekig ide került a város szennyvízéből a szennyvíz- tisztítón kiülepírtett iszapmennyiség. Idők múltával az iszaptó megtelt, a hígabb iszap átszivárgott a folyóba is, többször elöntötte a telepet. A Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság határozató értelmében 1986, december 31-től tilos iszapot juttatni erre a helyre. Bertalan László, a kaposvári szennyvíztisztító telep vezetője elmondta, hogy nem várták meg a decemVersengő építők szennyvíz 'hehézfémsó-tar- talma alacsony — mondta a telepvezető. Ez annak köszönhető, hogy az ipari vállalatok 'többsége már tisztítja sáját szennyvizét. Tehát jók az esélyek a komposztálást illetően. Egy régi gondot is megoldott a centrifuga üzembe helyezése. A .szippantóautók egy átlágos napon 209 köbméter körüli szennyvizet hoztak az iszaptóba. A centrifugával együtt készült el az a műtárgy, ahol előkezelik ezt a szennyvizet, s az iszap innen is a centrifugába kerül. Egy darab földterületen most ismét a természet diktálhatja a maiga törvényeit. Persze hosszú időnek kell még eltelnie ahhoz, hogy az iszaptó kiszáradjon, és valakit sétára csábítson a Ka- pos-part. Lehőcz Rudolf béri határidőt, már most sem kerül iszap az iszaptóba. Mégpedig azért nem, mert kicentrifugálják. 1982-ben készítette el a Mélyépterv azt a tervet, amelynek alapján, generál- kivitelezőként a Délviép felépítette az iszap víztelenítését szolgáló létesítményt. A beruházás értéke meghaladta a 40 millió forintot. Az iszapcentrifuga próbaüzeme 1985-ben volt. A telepen kezelt iszapot ettől kezdődően sűrítés, majd , rothasztós utón vegyszerek és a centrifugák segítségével különválasztják a víztől. A centrifugákat dán importból szerezték be. A próbaüzem igen. jó tapasztólatoMég mindig nem eléggé nyereséges a házai kerékpárgyártás. Annak ellenére, hogy a Csepel Művek Kerékpár- és Konfekcióipari Gépgyára több intézkedést is tett az önköltség csökkentésére. Jelenleg évente 260 rom üveg kőbányai világossal jött vissza. — A kedvence — nyújtotta megvetően a kőműves felé aiz üveget. A kőműves a fogával tépte 'le a kupakot a palack- tők — Ezt szeretem, na! Százszor tóbbet ér, mint azok a vitrioldrága külföldi löttyök ... Szájához emelte az üveget, s egy hajtásra megitta. Kézfejével törölte a száját. — Kinyitná az enyémet is? — fordult felé az asszony. — Ha már Áronka elfelejtett sörnyitót • hozni.. . A kőműves úgy tett, mint az imént: szemfogát beleakasztotta a kupak szélébe, maíjd gyors mozdulattal leszakította róla az üveget. — Fogja, nadsád... — nyújtotta át széles mosoly- lyal. kát hozott. Az iszap, az első kezelés,, a sűrítés után még 96 százalékban tartalmaz vizet. A centrifugáfás utón viszont már 30—40 százalékos a szárazanyag- tartalma. Évente mintegy ötezer köbméter iszapot centrifugálnak. A centrifugákat élhagyó „szűrletvíz” pedig visszakerül a városból érkező szennyvízbe. A toponári termelőszövetkezet vállalta, hotgy kísérletteket végez az iszap mezőgazdasági hasznosítására. Július 1-én kezdték a próbákat. Mivel egy kísérleti időszak három hónapiig tart, még nem lőhet beszámolni eredményekről. A hozzánk beérkező ezer kétkerekűt készítenek — ennyi az idei terv is —, de ennek csak egyharmadát állítják elő gazdaságosan. A következő években ezért fokozzák a drágább kerékpárok, köztük a BMX-típusú biciklik előállítását. — Szólítson Editnek — kérte az asszony. Kicsit hadarva beszélt. — A barátaim is így hívnak. Rengeteg barátom van. Akarja, .hogy barátok legyünk? A kőlműves vörös képpel bólogatott, miközben izgett- mozgott a tarméskövön; szája széle olykor fájdalmasan rándult egyet, ennek ellenére elégedettséget sugárzott. Bakos Áronra nézett. — Maga nem iszik velünk? — kérdezte leereszkedően? — Köszönöm kedves kínálását, Dénes úr, de én megmaradok a csodaszépnél — mosdlyodott el a fiatalember. — He? — meredt rá értetlenül a kőműves. — Nem szeretem az ízét — mondta tagoltan Bakos Áron. — Vagy úgy? Fene aizt a kényes gyomrát... Az asszony talpra szökkent, összekapkodrto az üres tányérokat, eltűnt a sátorban. Amikor visszatért, kezében egy összecsavart papírtekercs volt, mellyel lépés közben sízórakozattan ütöget- te a combját. — A tervrajz — mondta, s játékosan megbökte vele a kőműves mellkasát. (folytatjuk.) Sokáig, ha a piac szót hallottuk, a közgazdasági alapfogalom mellett legtöbbünk fejében egy vásárcsarnok színes forgataga jelent meg. Ma már azonban a leghétköznapibb cikkeket vásárlókat is megérintik a piacgazdálkodás törvényei. A hiány gondja, a választók örömére kicsiben is, nagyban is érzékelhető talán, a szerteágazóan nagy építési piacon a legjobban. Az utóbbi néhány év döntő változása, hogy kialakult, létezik, és működik az építési piac, összhangban a népgazdaságirányítás törekvéseivel. Legfontosabb jellemzőit a szereplők alkotják: a megrendelők és a vállalkozók, és ezek újszerű kapcsolata, mert köztük az egyezség föltételeit már nem írják elő központi szabályok, hanem a kínálat és a kereslet szabályozza megállapodá- . sukat. Az építési piac működésének látható jele a verseny. Erre kényszerülnek azok a vállalatok, amelyek szabad kapacitásukra nem könnyen találnak vevőt Olyat már sehogyan sem, amelyik fut utánuk, mert mindenhol csökkent a fizetőképes megrendelők száma, s egy-egy szákmában, például a mélyépítésben egyformán sújt minden vállalkozót a gond, hol szerezzen mukát saját embereinek. A szerkezetépítők is többen vannak, mint amennyinek biztonsággal jut megrendelés, és ha nem képesek a megváltozott piaci igényeikhez igazítani kapacitásukat, akkor ezzel a nehezebb megélhetés bizonytalan útját is választják. A szorult helyzetről kevés tapasztalattal rendelkeznek azok, akiknek munkájára még mindig nagy a kereslet. A szakiparosok ma is jó árat kérhetnek tudásukért. Az építési piac kialakulása után több évtizedes gyakorlattól vehettek búcsút az építési folyamat résztvevői. Akiknek a korábbi, munkakijei öléses gyakorlat kényelmes imomopolhelyzetet jelentett, azok természetesen fájó szívvel kezdték az új fejezetet, és szoktatták magukat a vállalkozói magatartásihoz, amikor .már nem elfogadni kéül a megrendelésit, hanem megnyerni. A helyszín, ahol mindez történik, a versenytárgyalás. Izgalmas csatározások színtere, mert árak, határidők dőlnek el itt, az ajánlatok versengése nyomán. A tai- pasztalatok azt bizonyítják, hogy a korábban ezt a formát nem ismerő beruházók és kivitelezők is egyre nagyobb gyakorlatra tesznek szert a versenytárgyalások lebonyolításában. Tavaly az így kötött munkaszerződéseik értéke elérte a 25 milliárd forintot, az előző évinek a dupláját. Nem pusztán azért, mert rendelet kötelezi az állami pénzeikből építőket a pályázat kiírására, hanem mert, maguk is rájöttek, hasznos dolog több jelentkező ajánlatából kiválasztani az igényüknek legjobban megfelelőt. Tavaly 741 létesítmény építésére hirdették meg versenyfelhívást, ezek 84 százalékában versenyeztették a beérkezett ajánlatokat, és további 70 százalékuknál a megrendelő ki tudta választani a számára, illetve az építmény használói számára legelőnyösebb pályaműveket. A számok azonban nem takarhatják el a mögöttük meghúzódó lényeget: azt az óriási erőfeszítést, amivel egy szakma új pályára áll. Mert az építőknek már nem elég, ha csak szakmájukat ismerik, tudniuk kell pontosan árat kalkulálni, hogy másokéval licitálhassanak; fővállalkozóként megszervezni számos alvállalkozó munkáját, gondoskodni anyagról, engedélyről és néha még a kulcsról is, amivel készre zárják a házlat. Az adatok jelzik, hogy szélesedik a versenyzők és a versenyeztetők köre és az a tendencia, hogy a piaci hatások és szabályok mindenkire érvényesek lesznek. Hamar elérte például az építőanyag-gyártók korábban kényelmesnek hitt állásait is. Amíg hiány volt téglából, tetőfedő-cserépből., gerendából addig mindent eladhattak, amit megtermeltek, raktárukat a szezon végén nyugodtan kisöpörhették. Ám amióta a milliárdos értékű kapacitásbővítő beruházások nyomán a hiány helyett egyre inkább a választék lesz a megszokott, ez érzékelhetően visszahat -a .gyártásra, és aib- ban a kényelmetlen helyzetben, hogy portékájuk helyett esetleg másét veszi meg a vevő. koraibban elképzelhetetlen kereskedői magatartással találkozunk: árengedményt kapunk, házhoz szállítanak, garantálják a minőséget. Amint ez a túlkínálat lesz az uralkodó, a kivitelezésben és a háttériparban is, ugyanezek a hatásdk lesznek várhatók. Mert nem központi előíirásra javul majd a minőség, hanem az építők közvetlen anyagi érdeke diktálja a kifogástalan munkát. Szikéra Katalin Gazdaságosság és kerékpárgyártás
